Jó műsor volt, csak az nem látszik, hogy lesz ebből béke – a Trump-show tegnapi epizódjáról
Az alaszkai első epizód után Washingtonban folytatta béketeremtő fáradozását Donald Trump. Zelenszkij mellett az európai nagyhatalmak vezetői asszisztáltak ezúttal a műsorhoz. Kedélyesen, de bármi konkrét eredmény nélkül. Putyin békefeltételei irreálisak, tűzszünetre pedig nem hajlandó.
Magyar idő szerint hétfő este folytatódott Donald Trump amerikai elnök világraszóló showműsora, amelynek apropóját az elmúlt 80 év legvéresebb európai háborúja adja.
Két epizódnyi gengsztervilág
Ha tévéműsorként, azaz a politikai marketing szempontjából vizsgáljuk az ukrajnai háborúról szóló megbeszéléseket, akkor az alaszkai első epizódot, Trump és Putyin tárgyalását két sötét nagyúr hűvös egyeztetéseként lehet leírni. A hideg északon, egy minden pompát nélkülöző katonai bázison, fenyegetően fekete harci repülőgépek között tartották. Az egyik főnök egy temetőbe is elment. A felek nagyon keveset árultak el arról, mit beszéltek meg. Sok felvételen sétáltak viszont némán, gondterhelt képpel. Nagy repülőgépekből szálltak ki, nagy fekete autóba szálltak be.
Ha csak a képeket néznénk, semmit sem tudva a tartalomról, akkor két gengszter egyeztetéséről szóló epizódnak vélhetnénk az egészet, amelyben eldől, hogy sikerül-e felosztaniuk bandáik közt a nagyvárost, vagy a következő évad is a küzdelmükről szól majd. (A találkozó legfontosabb valódi tétjéről itt írtunk részletesen.)
A Washingtonban játszódó, hétfőn sugárzott második részben aztán olyasmi képeket láthattunk, mint amikor az egyik klán feje összehívja a környék kisfőnökeit, akik közül az egyik igazán nagy bajban van, de valójában mindannyian védelmet várnak tőle. Viccelődve mindenki bemutatkozhat, megismerjük a csapatot, mindenkinek van valamilyen képessége, amiért még fontos lehet, mint amikor az Oceans’11 (Tripla vagy semmi címmel ment itthon) rablói összejönnek, hogy megtervezzék a következő nagy balhét. Minden szereplő meleg színű kárpitok közt üldögélt az összes jelenetben, nem győzték dicsérni egymást, köszöneteket mondani a főnöknek.
Finoman lekezelő, és ettől kicsit feszengős volt a hangulat.
Nagyon kellett mindenkinek figyelnie, hogy a nagyfőnökre jó benyomást tegyen, és elégnek tartsa a védelemért felajánlott pénzt. (Trump és Zelenszkij műsorát itt lehet visszanézni, a hét európai vezetővel kiegészített műsort pedig itt.)
A valóságban az ukrán elnök, a német kancellár, a francia és a finn elnök, a brit és az olasz miniszterelnök, a NATO főtitkára és az Európai Bizottság elnöke jöttek össze, 7+1-en, hogy Trumppal egyeztessenek a béke lehetőségétől.
Alaszkából és Washingtonból is sokkal több élőképet kaptunk, mint komoly nemzetközi politikai tárgyalásokról valaha, miközben szinte alig közöltek a nyilvánossággal bármi konkrétat a résztvevők. A két nagy tárgyalási forduló egyenként alig néhány órán át tartott. Egyik végén sem írtak alá semmit.
A hatékony béketárgyalások eddig nem így néztek ki
Érdemes ezeket a mostani látványos jeleneteket összehasonlítani a korábbi sikeres békekötésekkel, például a jugoszláv polgárháborút lezáró 1995-ös daytoni békekonferenciával. Akkor is egy három és fél éve tartó, Európában a második világháború óta addig példátlan léptékű háborút kellett lezárni. Akkor is az amerikaiak vezették a tárgyalást, és a három harcoló ország vezetői mellett a franciák, britek, oroszok, németek és az EU is magas szinten képviseltették magukat. 1995. november 1. és 21. között a 800 résztvevő diplomatát (és a rendszeresen visszajáró minisztereket, elnököket) bezárták egy Ohio állambeli katonai bázisra. Újságírók meg se közelíthették őket, teljes hírzárlat volt a tárgyalások idején, szakértők és politikusok sora munkacsoportok tucatjaiban tárgyalt összezárva, minden nap hosszú órákon át.
Húsz nap után aláírták a békét, véget ért a háború. Azóta sem tört ki újra.
A mostani, Ukrajnát érintő tárgyalások viszont tényleg inkább hasonlítanak tévéműsorra, mint valódi béketárgyalásra, főleg hogy a hadban álló felek közvetlenül eddig nem is kommunikáltak. Lehet, hogy eljön ennek is az ideje, Trump legalábbis egy közvetlen Zelenszkij-Putyin találkozó szervezését jelentette be, mint az eddigi legfontosabb erdeményt. Ám alku még erről sem született.
Zelenszkij azt mondta, hogy tőle lehet; Trump még nem tudta megmondani, hogy ő is ott lenne-e harmadiknak; Putyin pedig mondott hétfő este erről valamit telefonba Trumpnak, de hogy pontosan mit, az nem derült ki a telefonálást a közelben kiváró európaiak számára sem. Az oroszok hivatalosan annyit jelentettek be hétfőn, hogy készen állnak az eddiginél magasabb szintű egyeztetésekre az ukránokkal, de hogy ez államtitkári, miniszteri vagy akár tényleg elnöki szintet jelenthet-e, nem derült ki. Egyelőre tehát ennyi a konkrét eredménye Trump békemissziójának.
További jelenetek az élő közvetítésből
Arra viszont alkalmas volt a hétfői csúcs, hogy Trump indulatos támadást intézzen az amerikai levélszavazás intézménye ellen (betiltaná, bár tagállami jogkörről van szó), illetve szidja a washingtoni közbiztonságot is, miközben Zelenszkij mellette ült és várt. Hogy aztán az ukrán elnök ruháját dicsérje meg ugyanaz az újságíró, aki februárban még lehordta, mert nem volt rajta öltöny.
Trump pedig Merz kancellár jó színét dicsérte („én is szeretnék így lesülni”), meg Stubb finn elnököt, hogy szintén milyen jól néz ki. Közben néha elhangzott az is, hogy sajnos
hetente 5-8 ezer ember hal meg ebben a szörnyű háborúban,
és legalább húszezer gyereket raboltak el az oroszok a szüleiktől.
Zelenszkij februárban, a nagyon rosszul sikerült Fehér Ház-i találkozó elején ukrán hadifoglyok megkínzott testéről mutatott fotókat Trumpnak. Most csak egy lezárt borítékot adott neki, amiben a felesége köszönőlevele volt Trump feleségének, meg se kellett nézni.
Az eddigi tapasztalatok szerint a béke nem így készül, de persze ettől még lehet, hogy most mégiscsak így. Változik a világ. Azt se gondolták volna sokan pár évvel ezelőtt, hogy egy elvesztett választás után az elnök lincshangulatban lévő tömeget ereszt a Capitoliumra, ott többen meghalnak, majd négy év után újraválasztják ezt az elnököt, és a zavargás főkolomposainak rögvest amnesztiát ad. Ennek tudatában lehetne akár egy béketárgyalás is olyan, mint egy sorozat a Netflixen.
Csakhogy most a béke = háború
A formabontó formánál aggasztóbb, hogy ha lecsupaszítva nézzük az eddigi fejleményeket, akkor a háború befejezésének lehetősége inkább távolodott, mintsem közeledett az elmúlt napokban.
Alaszka előtt Trump azzal fenyegette meg Putyint, hogy ha nem hajlandó tűzszünetet kötni, akkor az eddiginél is keményebb szankciókkal kell szembesülnie.
Ehhez képest az alaszkai megbeszélésük után Trump már úgy vélte, hogy nem tűzszünetet, hanem rögvest végleges békét kellene kötni. Úgyhogy a szankciós fenyegetés értelmét vesztette, mert már nem tűzszünetről, hanem békéről van szó. Erre azért jutott, mert Putyin azt mondta, hogy készen áll a békére, és az jobb, tartósabb, nagyobb dolog, mint a tűzszünet.
Az európaiak ettől nagyon megijedtek. Az értelmezésük szerint ez ugyanis azt jelenti, hogy Putyin mindenképpen folytatni akarja a háborút.
Ennek a következtetésnek a megmagyarázáshoz egy, a hétfői washingtoni csúcson résztvevő európai állam katonai szakértőjének nem nyilvános elemzését is felhasználtuk.
A békekötéshez Ukrajnának muszáj lesz lemondania területekről, máskülönben Putyin vereséget szenvedne, hiszen eredmény nélkül kellene zárnia a háborút. Ezt hétfőn Marc Rubio amerikai külügyminiszter is elmondta a washingtoni tárgyalások után.
Az ukránok viszont nem kezdhetik azzal a tárgyalást, hogy rögtön örökre lemondanak az oroszok által eddig elfoglalt területekről, sőt annál is sokkal többről. Putyin ugyanis az erődítménnyé fejlesztett Donyeck megyei nagyvárosokat is követeli a békéért, sok százezer lakossal, és azzal a védelmi infrastruktúrával, ami mögött hasonlóan komoly állások már nincsenek az ország közepe felé. Ezek harc nélküli átadása Ukrajna vereségét jelentené, és ez náluk sem lehet egy békekötés alapja. Merz kancellár ezt úgy próbálta Washingtonban hétfő este elmagyarázni, hogy „Donyeck átadása olyan volna, mintha az USA-nak le kellene mondania Floridáról”.
Az európaiak szerint ha Zelenszkij Washintgonban belement volna Donyeck erődvárosainak (Szlovjanszk, Kramatorszk stb.) átadásába, akkor az ukrán hadsereg megpuccsolta volna, még mielőtt hazaér.
A békekötés előtt ezért tűzszünetet kellene kötni, ukrán szempontból a legrosszabb esetben a mostani frontvonal mentén. Ha ez stabil, és az ukránok biztonságban érzik magukat, konszolidálódik az ország, és a lakosság nem szembesül éjszakáról éjszakára légicsapásokkal, akkor lehetne csak olyan helyzetet kialakítani, hogy egyáltalán felmerülhessen egyes területek végleges átadása. Ha az a hangulat alakulna ki Ukrajnában, hogy a háború újrakezdésénél még a végleges területveszteség is jobb.
De ez is csak akkor lenne lehetséges akár elvi szinten is, ha közben Ukrajna megfelelő garanciát kapna arra, hogy az USA és az európaiak tényleg megvédik, ha az oroszok, felrúgva a békét, újra támadnának. Mint fent láttuk, már idáig sem reális eljutni most, mert az oroszok tűzszünet helyett rögtön békemegállapodást akarnak.
De ha mégis eljutnának a felek a békéig, akkor is kellene az ukránoknak ez a bizonyos garancia, mert biztosak abban, hogy enélkül az oroszok amint feltöltötték a fegyverraktáraikat, újra támadnának. Ahogy a 2015-ös minszki egyezményt is felrúgták a 2022-es támadással. Ráadásul a garanciához már nem lenne elég nekik valamiféle szerződés, mert 1994-ben Budapesten már kötöttek ilyet. Abban a szerződésben Oroszország vállalta, hogy ha megkapja az ukrán területen maradt összes szovjet atomfegyvert (elég sok volt ott belőle), akkor sérthetetlennek tekinti Ukrajna határait, és erre akkor garanciát nyújtottak a nyugatiak. 2014-ben az oroszok a szerződést felrúgták, a nyugatiaktól pedig nem lehetett lehívni a garanciát. Ennél tehát több kellene most, ami praktikusan két dolgot jelenthet: nyugati katonák Ukrajnába telepítését, akikre nem mernek lőni az oroszok; vagy atombombát az ukrán hadseregnek.
Utóbbit kizárt, hogy megkapják: soha egyetlen nyugati hatalom még csak célzást sem tett rá, hogy ebbe belemenne.
A britek és a franciák viszont hajlandók lennének katonákat küldeni, ha fegyvernyugvás lenne. De csak akkor, ha az USA garantálja számukra a katonai támogatást, amennyiben támadás érné csapataikat. Ezt viszont Trump nem akarja megígérni, bár
az komoly elmozdulás tőle, hogy valamiféle részvételt, koordinációt hétfőn megígért Zelenszikjnek és az európaiaknak a garancia ügyében.
Az európaiak eleve azzal mentek Washingtonba, hogy erre rávegyék Trumpot. Úgy vélték, ennyit reális elérni most. Ez fontos, de mint látjuk, csak egyetlen elem azok közül, amelyeket össze kellene illeszteni a harcok leállításához. Ráadásul Stubb finn elnök a washingtoni megbeszélés után azt mondta: Trump csak homályosan utalt arra, hogy részt venne ebben a garancia dologban, mert „konkrétum nem hangzott el”.
Ráadásul hétfő este az orosz kormány bejelentette, hogy egyetlen NATO-tagállam katonájának jelenlétét sem fogadja el Ukrajnában, ez biztosan nem lehet az a bizonyos garancia, amit az ukránok feltételül szabnak. Hogy akkor mi lehet, arra nem tért ki a közlemény. Ez már a második feloldhatatlan ellentét a területek átadása mellett, ami egyelőre lehetetlenné teszi harcok leállítását.
A fenti logikai buktatókat az oroszok azzal próbálják semlegesíteni, hogy azt állítják, ha Ukrajna nem megy bele a végleges békébe, azaz nem adja át most a donyecki védelmi vonalait, akkor azt úgyis elveszik erővel. A vége ugyanaz lesz, csak rengetegen halnak még meg, és az európaiak rengeteg pénzt költenek még el Ukrajnába küldött amerikai fegyverekre.
Csakhogy az európaiak és az ukránok szerint az oroszok egyáltalán nem haladnak olyan tempóban, hogy ez belátható időn belül reális legyen. Azt ugyan elismerik, hogy Ukrajna jelenleg képtelen ellentámadásra, és nem tudják kiűzni az orosz hadsereget, de az oroszok iszonyú véráldozattal, szó szerint métereket haladnak csak előre, és a legerősebb védelmi vonalat még el sem érték Donyeckben. Ha minden így marad, lehet, hogy évek múlva tényleg megszerzik egész Donyecket, de az nekik is rengeteg emberbe és pénzbe kerülne. Addig pedig akár változhat is az állás a fronton az ukránok javára, új technológiákkal, vagy még komolyabb nyugati fegyverek átadásával, az orosz hátország rakétázásával.
Az orosz ajánlat értelmezhetetlen, más meg nincs
Az oroszok tehát annyit tettek eddig hozzá a tárgyalásokhoz, hogy tartós békéről akarnak csak tárgyalni, nem pedig tűzszünetről. Ez messziről nézve jól hangozhat, mert azt lehetne hinni, hogy nagyon komolyan gondolják a háború befejezését. A valóságban azonban ezzel teljesíthetetlen követelést fogalmaztak meg, és még távolabb tolták a háború befejezésének esélyét, mintha tűzszünetről is hajlandóak lennének egyeztetni. Ahogy hétfő este Macron francia elnök Washingtonban fogalmazott: „nem biztos, hogy az oroszok tényleg békét akarnak”.
Az eddigi megbeszélések eredménytelensége ellenére a kamerák előtt minden európai vezető jó arcot vágott az egész műsorhoz. Nem győzték méltatni Trumpot, hogy mekkora eredményeket ért el máris, és milyen jó a béke esélyéről tárgyalni vele. Elfogadták, hogy a műsort végig kell csinálni. Ahogy az USA-EU között kötött vámmegállapodásról nemrégiben írtuk, Trump annyit már elért, hogy komolytalanná tette a világpolitika nyilvános részét. Hogy a háttérben, titokban képes-e valós eredményre is, az meg még nagyon nem világos.
Nyitókép: Trump és Zelenszkij nyilvános beszélgetése a Fehér Házban 2025. augusztus 18-án (fotó: Anna Moneymaker / Getty / AFP)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
