Durván csökken a születésszám, már a magánszülészetek sem hasítanak – mutatjuk az okokat
Az év első felében 85 százalékkal többen haltak meg Magyarországon, mint ahányan születtek. A születések számának visszaesése egész Európát sújtja, ám Magyarországon a helyzetet súlyosbítja az állami szülészeti ellátás szabályainak szigorítása. A hálapénz megszüntetése után hozott intézkedések megroppantották a családbarát állami szülészeteket, de akkora a beszakadás a születések számában, hogy tavaly már a magánszülészetek forgalma sem tudott növekedni. Exkluzív háttér a magyar demográfiai katasztrófa okairól.
Az év első felében hazánkban nyolc százalékkal kevesebben születtek és három százalékkal többen haltak meg, mint 2024 első hat hónapjában a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) gyorsjelentése szerint. A termékenységi arányszám negyedik éve csökken, a 2021-es csúcsév 1,61-es éves adata után az első félévben 1,27-nél tartunk. (Az adat azt mutatja meg, hogy száz szülőképes nő élete folyamán már nem 161, hanem csak 127 gyereknek adna életet.) A demográfiai krízis olyan súlyos, hogy a halálozások száma január óta országosan 85 százalékkal haladta meg a szülésekét. A válság fokozottan érinti a fővárost, itt az idei első félévben 2024 első hat hónapjához képest 14 százalékkal zuhant a születések száma, és kétszer annyi budapesti halt meg, mint ahányan világra jöttek.
A folyamat több okra vezethető vissza, döntő szerepet játszik benne:
- a fiatalok egyre növekvő arányú kivándorlása;
- a háborús fenyegetettség állandó, politikai célú hangsúlyozása;
- a magyar gazdaság pangása és az ezt kísérő inflációs nyomás;
- a szülészetek drasztikus átalakítása.
Utóbbi következtében számos középosztálybeli családba a babával együtt borsos magánszülészeti számla is érkezik, egy-másfél millió forintos összegről. (Korábban a szülésért fizetett hálapénz ennél alacsonyabb volt, általában a vizitdíj tízszerese.)
Írásunkban a negyedik pontot elemezzük részletesen a hálapénz tiltása előtti utolsó, 2020-as év és a 2024-es év adatainak egybevetésével.
A változtatás lényegét korábban úgy foglaltuk össze, hogy a hálapénz történelmi jelentőségű kriminalizálásával együtt megszüntették a szabad orvosválasztást, mert a paraszolvencia másként nem volt kivédhető. Így a középosztálybeli nők nem szülhettek többé a közkórházban annál az orvosnál, akihez privátban jártak a várandósságuk alatt. Válaszul a családok megindultak az állami családbarát szülészetek felé, mert azt remélték, azokban nagyobb az esélyük arra, hogy az ügyeletes orvosnál személyre szóló gondoskodást kapjanak.
Következő lépésként azonban nem ezeket fejlesztették, hanem a szabad intézményválasztást is megszüntették, a nők járulékukért cserébe már csak abban a kórházban szülhetnek, ahova a lakóhelyük szerint tartoznak. Sokan ezt kiszolgáltatott helyzetként élték meg, mert a kórházak betegellátási kultúrájában óriásiak a különbségek.
A magánszülészetek érzékelték a lakossági igényt, és felár ellenében szabad orvos- és szülésznőválasztást hirdettek. Az utóbbi években ennek hatására jelentős méretű privátszülészetek jöttek létre. A fővárosi szülészetek rangsora a születések száma alapján így alakult:
A Válasz Online az elmúlt évek adatainak elemzésével a következő hat jelenséget azonosította:
1. Folytatódik a visszaesés a népszerű állami szülészeteken
2020-ban, a hálapénz megtiltása előtti utolsó esztendőben a Semmelweis Egyetemen még 7000 szülés történt, tavaly már csak 4400. A főváros legnagyobb szülészetének forgalma tehát drámaian visszaesett. Hasonló folyamatot látunk a Szent Imre Kórházban is: a családbarát intézmény 2500 éves születésszámról zuhant tavalyra 1400-ra. Közben a kórházból a természetes születési szemléletet képviselő orvosok és szülésznők jelentős csoportja a magánszektorba távozott. A Péterfy és a Szent Margit Kórház 28–37 százalékos visszaesést könyvelhet el. Mindezt nem magyarázza a születésszám alalkulása, mivel a központi régióban a KSH adatai szerint a csökkenés 2020 és 2024 között 17 százalékos volt.
A közintézményeken nem látszik a pánik jele. Miközben a kormány a gyerekesek otthonteremtésére és – a bevezetése óta elinflálódó, majd most megemelt – családi adókedvezményre hatalmas összegeket költ, a szülészeteknél annyi volt észlelhető, hogy az összes állami kórház megkapta a modern családbarát módszerekhez szükséges eszközöket.
Hogyan lehetséges, hogy egy-egy osztály forgalma felével, harmadával csökken, és nem születnek válságintézkedések? A magyarázat egyszerű: a kórházak helyzetét még egy ekkora forgalomcsökkenés sem érinti drasztikusan, mivel ma már költségvetésük döntő részét fix tételek – bérek, rezsi, takarítási, felújítási költség – adják. Vagyis ilyen durva beszakadásnál is pénzüknél maradnak. A keresetek fedezetét az egészségbiztosító szintén
az intézmények forgalmától függetlenül utalja ki a kórházaknak, és ők is teljesítményüktől függetlenül fizetnek a dolgozóiknak.
A magyar egészségügy problémáinak ez az egyik eredője. A Pintér Sándor irányította Belügyminisztérium túl bonyolultnak tartja a kórházak teljesítményarányos finanszírozási rendszerét, vagyis azt a kapitalista viszonyok között megszokott helyzetet, hogy több és nehezebb munkáért több pénz járjon. Visszatérnének a szocializmus idejében általános fix összegű finanszírozáshoz. Kiss Zsolt, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) főigazgatójának július 15-i felmentése információink szerint amiatt következett be, mert nem értett egyet a teljesítményalapú finanszírozás további korlátozásával, lényegében megszüntetésével, mire válaszul a belügyminiszter menesztette az első számú egészségbiztosítási szakembert.
Láthatatlan egészségügyi reform zajlik tehát, de a hatása nagyon is érzékelhető. A változtatások miatt az amúgy is pénzhiányos közfinanszírozott egészségügy bebetonozott lábakkal kénytelen versenyezni a magánegészségüggyel. Utóbbi jelentős tőkével rendelkezik, modern módszerekkel irányítják, ezért gyors mozgásokra képes. Tegyük hozzá, hogy a folyamatot segítik a jó kormányzati kapcsolatok. Emiatt nem volt az állami egészségügy irányítóinak hatásos válaszuk arra, hogy néhány év alatt három-négy akkora magánszülészet (versenytárs) nőtt ki a fővárosban, amelyek forgalma már egyes centrumkórházakét is megközelíti.
Említettük, hogy nemcsak a közkórházak bevételét függetlenítik a teljesítményüktől, de a megemelt orvosi jövedelmeket sem kötik az elvégzett munkához. Korábban is így volt, de a hálapénz jelentős teljesítményösztönzőként hatott, amit megszüntetése után semmivel sem helyettesítettek.
Az orvosok egy szülésért pont annyi pénzt kapnak, mint tízért, a jövedelmük csupán az életkoruktól, a pozíciójuktól és a vállalt ügyeletek számától, illetve – főként a vidéki kiskórházakban – az arra kialkudott órabértől függ. Mármint az állami szektorban, mert a másodállásukban ez másként van.
Ugyanazt a folyamatot látjuk tehát, amit az egészségügy más területein. Például: várólistákat tartanak nyilván, miközben a kórházi ágyak jelentős részén nem fekszik senki, mert sem intézményi, sem egyéni szinten nem teszik érdekeltté a személyzetet abban, hogy minél több beteget és várandós nőt lássanak el a közkórházakban.
Válaszként középosztálybeli családok ezrei menekültek az állami szülészetekről a magánba.
2. Rekordszinten a császármetszések száma
A hálapénz tiltásával kapcsolatban az egyik legfontosabb várakozás az volt, hogy csökkentheti a császármetszések magas hazai arányát.
Elterjedt vélekedés volt ugyanis, hogy az újszülötteknek az anyai testből műtéti úton való kiemelése azért terjed nálunk járványszerűen, mert ez előre kijelölt időpontban megvalósítható, míg egy hosszú vajúdással járó szülésnek már a megindulása is tervezhetetlen. Ráadásul a császármetszésért vastagabb boríték járt az orvosnak, mint egy normál szülésért.
A hálapénz eltörlése azonban nem hozta meg ezt a várt hatást.
A szülészek ma több időt töltenek a magánszektorban, mint valaha, már csak azért is, mert a magánegészségügy még sosem volt ekkora. Jó néhány közülük otthagyta a közkórházakat, a többiek – vezető orvosok is – egyszerre dolgoznak az állami intézményekben és a privátban.
Az Egészségügyi Világszervezet 10–15 százalékos ajánlásával szemben
sokkolóan magasak a magyar császármetszési arányok, és még annál is magasabbak, mint korábban voltak.
Az egészségbiztosító nyilvántartása szerint 2024-ben Kiskunhalas volt a vidéki csúcstartó 53 százalékkal, nem sokkal marad le mögötte Esztergom (52 százalék) és Ajka (50 százalék). Utóbbi kettő jellemzője, hogy kisvárosi szülészet, ahol a napi átlagosan egy szülésre egy teljes stáb vár éjjel–nappal. Lenne éppen idő a személyes gondoskodásra.
A legalacsonyabb, 27 százalékos hazai műtéti aránnyal Győr, Eger és Dombóvár rendelkezik.
Mindhárom kórház adata kedvezőbb a főváros legjobb értékét hozó Szent Imrénél, amely hajszállal marad 30 százalék alatt. A budai kórház tíz éve még 24 százalékos mutatóval büszkélkedhetett, azóta folyamatosan romlik ez a fontos szám.
Nagyot javított viszont a Jahn Ferenc Kórház, 44 százalékról visszajöttek 36 százalékra, és ezzel a második legjobb fővárosi adatot hozták, nagyjából holtversenyben az Uzsokival és a Dél-pesti Centrumkórházzal.
A számokból is látszik, hogy a fővárosban rosszabb a helyzet, mint vidéken. A Semmelweis Egyetemen és a Honvéd Kórházban több szülészeti esemény végződik a műtőben, mint a szülőszobán, 56 százalékos a császármetszési arányuk. Részben azért, mert jóval több magas kockázatú várandós nőt látnak el, mint egy átlagos kórház. A tíz fővárosi közfinanszírozott szülészetből hatnak magasabb a császármetszési aránya 40 százaléknál. A magánegészségügy mutatói még kedvezőtlenebbek: 70 százalék feletti arány is előfordul.
Bálint Balázs korábbi szülészeti szakfőorvos Egymillióért szülni – ezért döntenek így nők ezrei című podcastunkban úgy fogalmazott, a megnövekedett arány egyenes következménye annak, hogy az ellátás véletlenszerű, a gondozást már nem az az orvos és szülésznő végzi, aki a szülést kíséri, ezért nehezebben tudnak együttműködni, egymásra hangolódni a szülés során.
A magasabb császármetszési arányt az is magyarázza, hogy a magánkórházak gyakran közkórházak dolgozóit bízzák meg a szülések levezetésével. Megtehetik, mert az állami egészségügy bérei az emelés ellenére sem versenyképesek a magánklinikákéval. A szerencsés esetben két, gyakrabban több munkahely összeegyeztetése pedig csak programozott szülésekkel lehetséges. A császármetszések melletti döntéssel a magánintézmények minimalizálni szeretnék a szülészetben gyakori és rendkívüli költséges műhibapereket.
Mindez visszahat a születések számára, például azért,
mert egy hasi műtétből lassabban lehet felépülni. Sok orvos hosszabb kihagyást javasol a terhességek között,
a jellemzően 30 éves kor utánra tolódó első szülések miatt a párok időzavarba kerülhetnek. Másrészt az anyák hosszabb ideig nem emelhetnek, ami a már nagyobb gyermekkel is rendelkező családok életét extrém módon megnehezíti.
Mindennek következtében a 2017-ben még 40 százalékos magyar adat 2024-ben 42 százalékra nőtt az állami szülészeteken, vagyis ezrével végezhetnek olyan hasi műtéteket, amelyek nagy része elkerülhető lenne.
3. A vágyak és a valóság távolsága
Az Adj Életet Alapítvány 3500 érintettet kérdezett meg arról, milyen szülészeti ellátást szeretnének. A nem reprezentatív kutatás résztvevőinek 88 százaléka maga akarta megválasztani az intézményt, ahol a gyereke világra jön, 82 százalék pedig fontosnak tartotta, hogy az intézmények adatait nyilvánosságra hozzák. A valóságban a szülészetek adatai közül csak a születések és ezen belül a császármetszések száma nyilvános. Már ha valaki megtalálja az egészségbiztosító honlapján, mert a legtöbb kórház nem ismerteti a saját számait.
A nők nem tudhatják meg azt a fontos mutatót sem, milyen arányban sikerül császármetszés után úgy kísérni a következő szülést, hogy a baba természetes úton szülessen meg. Nem hozzák nyilvánosságra, hány százalékban alkalmaznak sikeres gátvédelmet, vagy gátmetszést az intézményben. (Az illedelmes kifejezés azt fedi, hogy a női nemiszervbe belevágnak, vagy próbálják megóvni a szülés folyamán.) Nem nyilvános kórházi szinten a csecsemőhalálozási és az anyai halálozási arány sem.
4. Krízisben a családbarát fővárosi szülészetek
Magyarországon az utóbbi évtizedekben nem alakult ki egységes szülészeti szemlélet. Egyes intézményekben több orvos és szülésznő vallotta magáénak a modern, családbarát szülészeti elveket, máshol megállt az idő, és a gátmetszés, háton szülés, hormonnal gyorsítás háromszögében ragadtak, vagy éppen sorozatban végeznek császármetszést. Az intézmények harmadik csoportjában a különböző szemléletű orv
osok egymás mellett dolgoznak. Utóbbi helyeken a hálapénzes időkben a fizetőképes nők olyan orvost és szülésznőt választottak, akinek szakmai elve és saját elképzelése közel állt a kismamáéhoz.
A hálapénzzel együtt ez a lehetőség megszűnt, mindez pedig
a közkedvelt, magas betegellátási kultúrájú, sok esetben családbarát szülészetek forgalmának zuhanását hozta maga után.
A Semmelweis Egyetem két-három megyei kórháznyi szülészetnyi pácienst veszített el 2020 óta. A Szent Imre a második helyről a hatodikra zuhant vissza, kihagyva azt az egyébként kézenfekvő lehetőséget, hogy a kórház stábjára alapozva hozzanak létre egy családbarát mintakórházat Budapesten. Ugyancsak jelentős a visszaesés a Szent Margit Kórházban, amely ma már csak a kilencedik – ha TritonLife-ot is beleszámoljuk, akkor tizedik – a fővárosi rangsorban, holott egykor az újraélesztése mellett az egyik fő érv éppen közkedvelt szülészete volt.
4. A magánszülészetek sem tudnak tovább nőni
2024-ben ugyanakkor lezárult a magánszülészetek gyors felfutási időszaka is. Nincs további térnyerés, a Maternity és a Duna Medical is alacsonyabb születésszámot jelentett tavalyra, mint 2023-ra. Mindez illeszkedik a fővárosi demográfiai trendbe: a visszaeső születésszámok nem teszik lehetővé a további növekedést. (A Dr. Rose magánkórház már 2023-ban megszüntette szülészeti ellátását.)
Miközben vidéken több szülészet bezárt, a fővárosban a csökkenő születésszám ellenére a korábbi tíz szülészet helyett jelenleg 14 működik, a tíz állami mellett négy magán versenyez a betegekért. (A MediCare adatai azért nem szerepelnek az ábránkon, mert sosem hozta nyilvánosságra szülészeti számait, pedig ez az egyik legnagyobb hazai magánszolgáltató.)
A hálapénz megszüntetése óta elképesztő átalakulás történt a szektorban. Már 2022-re az ötödik legnagyobb fővárosi szülészet egy magánkórházban lett. A TritonLife 2023-a is 1800 körüli számot jelentetett meg a honlapján. Szinte biztosra vehető, hogy
továbbra is a TritonLife a legnagyobb hazai magánszülészet, amely mára a negyedik legnagyobb fővárosi intézménnyé léphetett elő.
(Még egy esetleges tízszázalékos visszaesés esetén is beférhetnek a negyedik helyre.)
(Korábban bemutatott ábránkon a pontos adatok hiánya miatt nem szerepeltetjük ezen a helyezésen.)
A feltűnően gyorsan fejlődő magánklinika jó kormányzati kapcsolataira utal, hogy 2023-ban érdekes üzletet kötött: „előkóstolta” az államnak a kormány által régóta államosításra szánt egyik magán művesehálózatot, amit végül úgy sikerült megszerezni, hogy a TritonLife megvette, majd átpasszolta az államnak. Korábban is sejthető volt, hogy a cégnek nemcsak látható orvostulajdonosai vannak, hanem a háttérben maradó pénzügyi befektetői is. A HVG hívta fel rá a figyelmet, hogy egy sajnálatos haláleset után közülük Komonczi Zsolt most kilépett a nyilvánosság elé. (Komonczi Tiborcz Istvánnal közös üzleteiről korábban itt írtunk.)
2024-ben tehát minden idők legalacsonyabb születésszámait láttuk, ehhez képest 2025 első félévében a fővárosban további 14 százalékot estek a számok. Nincs miből növekednie a magánszektornak sem. Ugyanakkor a kezdetben szinte kizárólag járóbetegellátásra berendezkedő fizetős egészségügy a szülészeteken való térnyeréssel mára megvetette a lábát a fekvőbeteg-piacon is. Egyre nagyobb részt hasítanak ki például a nagy ortopédiai műtétek piacán, ahol az állami egészségügy csak jelentős várólistákkal tud működni.
Fontos megjegyezni, hogy a fizetős szülésekért folyó versenyben több állami kórház is részt, így például a Semmelweis Egyetem és az Uzsoki Kórház magánszülészeti részleget működtet.
5. A kormány feladata az új családbarát kórház tervét
A kormány 2017-ben döntött úgy, hogy létrehoz egy családbarát szülészeti intézményt a fővárosi Bethesda Kórházon belül. Az elképzelés Velkey György, a kórház főigazgatója szerint illik abba a modern trendbe, hogy a szülészeteket olyan intézménybe helyezzék, ahol később a gyerek ellátását biztosítják. Így érve el, hogy megfelelő figyelem jusson az anya és a baba igényeire is.
A fejlesztés megoldotta volna azt a gondot is, hogy a Herminamezőn álló, Hild József által jegyzett Bartl-villa és telke egyre szűkösebb az utóbbi években jelentős szakmai fejlődésen átesett kórház számára. Nemcsak szülészetre nincs hely, de egy modern sürgősségi osztály kialakítására sem.
2022-re meglettek a hatósági engedélyek, ám azóta sem történt egy kapavágás sem, mert az infláció hatására megnőttek a költségek, a gazdasági pangás, az uniós pénzek elapadása miatt pedig rengeteg fejlesztést törölt a kormány.
– Leállították a tervek végrehajtását, mert a források bővítésére lett volna szükség, azt viszont nem kaptuk meg – mondja erről lapunknak Velkey György főigazgató. Pedig közben rezidenseket és újszülött-gyógyászokat képeztek együttműködve a Szent Imre kórházzal.
Azóta jelentősen esett a születésszám, és közben Budapesten legalább négy jelentős méretű magánszülészet nőtte ki magát. Egyáltalán szükség van-e újabb szülészetre? Velkey György úgy véli, igen:
– Továbbra is úgy látom, hogy nagy szükség lenne rá. A Bethesdának nagy az elfogadottsága a családok körében, és az egyházi kórházak emberbarátibb szemléletre törekednek, olyan visszajelzéseket kapunk, hogy sikeresen – mondja a főigazgató, aki bízik abban, hogy a kórház megkapja a szükséges fejlesztési összeget.
A kórház friss személyzetet toborozna, így lehetősége nyílna az egységes, modern szülészeti szemlélet megvalósítására.
6. Vidéken a kiskórházak megmaradása a tét
A politikát inkább izgatja a vidéki szülészetek sorsa, mert itt egy-egy orvos kiesése miatt egy egész osztály, és végső soron a kórház léte kerülhet veszélybe. A szülészet a középvárosok identitásának fontos része, a Fidesz több település polgármesteri székét veszítette el, ahol a kormány a szülészetet nem tudta megtartani.
Sok szülész vidéken is inkább kilépett a magánszektorba, ezért akkora a szakorvoshiány, hogy több intézmény sorsa egy-egy orvos megtartásán múlik. Különösen az ügyeleti (éjszakai, hétvégi, ünnepnapi) létszám biztosítása nehéz, és erre elképesztő összeget költenek, akár több tízezer forintos órabért is kifizetve.
Szerencsére akad azért jó hír is. A közkórházakban maradó orvosok és szülésznők egyéni elkötelezettségét és teljesítményének köszönhetően 2025-re javult egy fontos mutató: az év első félévében a korábbi 4-ről 3,2 ezrelékre esett vissza a csecsemőhalálozás.
Nyitókép: Markus Scholz / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
