Fénysebességgel épülő Budapest – Amikor az USA metropoliszaihoz hasonlították a fővárost – Válasz Online
 

Fénysebességgel épülő Budapest – Amikor az USA metropoliszaihoz hasonlították a fővárost

Sashegyi Zsófia
| 2023.10.19. | Podcast

Mivel érdemelte ki a „kis hatósugarú világváros” jelzőt a dualizmus idején frissen bejegyzett Budapest, amely néhány évtized alatt megnégyszerezte lakosainak számát? Hogyan orvosolták a lakásínséget és milyen koncepció mentén épült ki meseszerű gyorsasággal az a városkép, ami miatt a város oly kedvelt úticélja a turistáknak ma is? A Budapest Főváros Levéltárával kötött együttműködésnek megfelelően mai adásunkban a város születésének 150. évfordulója alkalmából megjelenő monográfia soron következő fejezetébe engedünk betekintést. Kalauzunk Klement Judit, az ELTE BTK Történeti Intézetének docense, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi intézetének tudományos munkatársa lesz.

Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-onTuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.

Részletek a műsorból: 

A múltkori adásban Géra Eleonórával már beszélgettünk arról, milyen indulatokat váltott ki Pest, Buda és Óbuda egyesítésének gondolata, milyen érvek, ellenérvek ütköztek e téren, hiszen jóllehet a dualizmus idején realizálódott ez a döntés, azért nagyon sok vita előzte meg már a reformkorban. Hogyan nőtt fel a feladathoz a város? Mennyi idő kellett arra, hogy magára találjon ezek között az új határok között?

Klement Judit: A kérdés komplex, merthogy valójában úgy is tekinthetjük, hogy a története a három városrésznek immár egyesülve folytatódott. Tehát nagyjából ugyanazt az utat járták tovább, amin korábban elindultak, csak éppen egyesített városként. Pest ugyanúgy gazdasági centrum maradt és fejlődött tovább ezen a vonalon. Óbuda is folytatta azt az ipari fejlődést, amely elkezdődött már, de ugyanakkor ott volt mellette az a kicsit falusias jelleg, tehát ez is élő maradt a korszakban. Buda az, ami talán leginkább változott ez alatt az idő alatt, merthogy azok a területek, amik korábban mezőgazdasági területek voltak még a dualizmus előtt, szépen lassan beépülnek, a mezőgazdasági jelleg eltűnik. Ehhez persze a filoxéra is hozzájárult: a szőlő kipusztult. De valójában szükség is van erre a területre. Ami igazán izgalmas a főváros egyesítésében, hogy a városhatár, amely 1873-tól él, az ugyanígy marad. Valójában tényleges változás, nagy változás majd csak 1950-ben következik be, amikor kiterjesztik a város határát, és a nagy Budapest létrejön. Egészen addig ugyanazon a területen gyarapszik a város, miközben négy és félszeresére nő a népessége. Tehát világos, hogy a területek, amelyek a városhatáron belül vannak, azoknak a használata átalakul. Hogyan nőtt fel a város a feladathoz? Ugye itt nemcsak egy városegyesítés történik, hanem a nemzet fővárosává válásnak a dinamikus elindítása. Ez rengeteg intézményt, funkciót hoz a városba, és ezeknek az épületeit, az infrastruktúráját ki kell építeni. Tehát a nemzeti fővárossá válás az, ami igazán új elem, minden további a megkezdett útnak a folytatása.

hirdetes

Mi mindenben tért el Budapest társadalma az ország többi részének népességétől ebben az időben?

Klement Judit: A város növekvő lakosságszámának a legnagyobb része bevándorlásból lett. Azt is írja a demográfiai szakirodalom, hogy az 1880-as évtizedig alapvetően a város abból nő, hogy ide jönnek emberek dolgozni, élni. Az 1880-as évektől kezdve viszont már a természetes szaporodás is jelentősebben tudja növelni a város népességét. Ha ezt az alapgondolatot vesszük kiindulópontként, akkor világos, hogy ez egy fiatal népesség. Az egyik legfontosabb sajátossága a város lakosságának, hogy az átlagéletkor kevesebb, mint az ország többi részén. Sokkal nagyobb része a lakosságnak a 20 és 40 közötti nagyon aktív korú népesség. Tehát ez például az egyik érdekes pont. Később házasodtak, kevesebb gyereket vállaltak, több volt a házasságon kívüli születésszám a fővárosban, mint az országos adat, és egész egyszerűen több volt az olyan városlakó, aki nem is házasodott meg, ami azért ebben az időszakban még nem szokványos.

És mi ennek az oka?

Klement Judit: Ez nemcsak Budapesttörténeti sajátosság, ez általában a nagyváros jelensége. Mit jelent nagyvárosban élni? Ott sokan vannak, sokfelől érkeznek, sokféle háttérrel bírnak. Egy gyorsan növekvő város esetében a lakosság jelentős része új lakó. Mindaz, ahol addig élt, az a szociális közeg, az nincs vele jelen. Tehát egy kicsit kiszakad az eredeti életteréből, és egy új élettérben kezd el működni. Ez azt is jelenti, hogy azok a szabályok, amelyek ott érvényesek voltak, azok itt már kevésbé. Nincs az a közösségi kontroll, de itt most a kontrollt nagyon pozitívan is értem, nem korlátként, hanem inkább keretként.

Budapest 1910-re a nyolcadik legnagyobb európai város lett, olyannyira, hogy az USA metropoliszaihoz is hasonlították. Nyilván rengeteg problémát is hozott magával a nagyvárossá válás. Voltak nyomortanyák? Melyek voltak a város igazán veszélyes részei, milyen volt a közbiztonság?

Klement Judit: A város népességének gyors növekedése egyértelműen nagyon sok szociális problémát vetett fel. A lakásínségről már beszéltünk. Budapest esetében a szegregáció, tehát az, hogy a város lakossága társadalmi csoportonként elkülönüljön egymástól fizikailag, nem volt olyan erős. A körút vagy az Andrássy út elejének a nagy bérpalotáiban is igaz volt az, hogy különböző társadalmi szintű, rangú, egzisztenciális szinten élő emberek éltek egy épületben. Márai az egy polgár vallomásaiban tökéletesen leírja, igaz, nem Budapesten, hanem Kassán, azt a helyzetet, hogy az, hogy az első szinten ki lakik, az egy társadalmi rang is. Az, hogy a negyediken ki lakik, az szintén egy társadalmi rang. Minél magasabban van egy lakás, annál kisebb a presztízse, egyébként az infrastrukturális ellátottsága is kisebb lesz a lakásnak, és annál kisebb pénzű bérlő fogja tudni kibérelni. Mert ugye a budapesti lakosságnak a jelentős része, majdnem az összes, bérleményben lakik. Ez az általános trend. Tehát ilyen értelemben a szegregáció az egy épületen belül valósul meg, ezt hívják vertikális szegregációnak.


Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>

A képhez tartozó alt jellemző üres; bfl_bp150.jpg a fájlnév
#Budapest#dualizmus#Klement Judit#Osztrák–Magyar Monarchia#történelem