Előrehaladás csigatempóban – helyzetkép az 565. napon

OSW
| 2023.09.12. | OSW

Majdnem állóháborúnak tűnik az ukrán offenzíva, annyira lassan haladnak előre, de újra sikerült a front több szakaszán kisebb sikereket elérniük. Az idő azonban szorít: nagyobb támadásokat csak november közepéig lehet indítani az időjárás miatt. Az oroszok közben helyi „választásokat” rendeztek az általuk megszállt területeken, hogy ezzel is demonstrálják: eszük ágában sincs feladni a megyéket. Oroszország háborúja Ukrajna ellen – helyzetkép az 565. napon. A varsói Keleti Tanulmányok Központjának (OSW) napi összefoglalója. Szerző: Andrzej Wilk, Piotr Żochowski. Fordította: Zeöld Zsombor.

A legfontosabbak röviden:

• Észt katonai hírszerzés: nem volt ukrán áttörés
• Az oroszoknak az elmúlt hetekben kialakított ukrán beékelést kismértékben sikerült stabilizálniuk
• A front egyéb szakaszain az ukránok kisebb sikereket érhettek el
• A fegyverek árnyékában a négy, Oroszországhoz csatolt ukrán megyében helyi választásokat tartottak – az ukránok a szavazás lebonyolításáért felelős infrastruktúrát támadták
• Ukrán információ: egy belarusz biztonsági vállalat megkezdte a Belaruszban tartózkodó wagneristák integrációját
• Nyugati sajtó: Ukrajna ATACMS-eket kaphat
• Az Abramsek ukrán személyzetének kiképzését meghosszabbítják

Részletes helyzetkép:

Az elmúlt napok során az ukrán erők Donyeck megyében Velika Novoszilkától délkeletre fokozták támadótevékenységük intenzitását, s Novomajorszke [Новомайорське] térségében jelentéktelen sikereket értek el – ezen felül Bahmuttól délnyugatra sikerült az agresszort a Kliscsijivkától délre fekvő Andrijivkából kiszorítaniuk. Ebben a térségben az orosz védelem jelenleg a Bahmut–Horlivka vasútvonalra támaszkodik. Szeptember 10-én Hanna Maljar védelmi miniszterhelyettes bejelentette: az ukrán hadsereg elfoglalta az Avdijivkától délnyugatra fekvő Opitnét [Опитне], de a helyzetről szóló hírek továbbra is ellentmondásosak (az elmúlt hónapokat tekintve a front egyik relatíve nyugodt szakaszáról van szó).

Velika Novoszilkától délnyugatra az oroszok Prijutnétől [Приютне] visszaszorították az ukrán hadsereget – ezt az ukrán hadsereg vezérkara indirekten megerősítette (arról adtak tájékoztatást, hogy a Prijutnétől 7 km-re északra fekvő Rivnopil [Рівнопіль] térségében tartják állásaikat). A források egy része szerint az agresszor erői Orihiv [Оріхів] térségében is sikerrel hajthattak végre ellentámadást, ennek köszönhetően Verbovétől északnyugatra kisebb területet foglalhattak vissza. Az oroszok Marjinka nyugati részén is megtartották az elmúlt napokban elfoglalt területeket, de a város nyugati részén még mindig több negyed maradt ukrán ellenőrzés alatt. A felek által a többi irányban végrehajtott támadóműveletek jelentős változással nem jártak.

Szeptember 11-én Maljar összefoglalta az elmúlt héten elért ukrán előrehaladást: délen (a Taurida műveleti–stratégiai hadseregcsoport felelősségi területén) a védők további 4,8 km2 -t szerezhettek vissza, ebből 1,5 km2-t Robotine és Verbove térségében (a helyi parancsnokság 1 km-re tette az agresszor állásaiba való behatolás mélységét). Mindez a június 4-e óta felszabadított területet 256,5 km 2 -re növelte. Bahmut térségében az ukrán előrehaladást 2 km2-re becsülték – az offenzíva megindítása óta pedig összesen 49 km2-re. Maljar hangsúlyozta: „egyes helyeken áttörték a védelem első vonalát”, s azt: „csapataink tovább haladnak”. Ugyanaznap a Taurida hadseregcsoport szóvivője, Olekszandr Stupun úgy becsülte: „az ellentámadás jelenlegi szakaszában” az ukrán erők napi 50–200 métert haladnak előre.

Szeptember 8-án az észt katonai hírszerzés kommentálta az első orosz védvonalak áttöréséről szóló ukrán híreket; megítélésük szerint az ukrán fegyveres erőknek Zaporizzsja megyében valószínűleg sikerült a védelem szélén áttörniük, azonban még nem érték el az első védvonal fő erődítményeit. Az észtek szerint az agresszor a fenyegetett szakaszra egyéb irányokból dobott át erősítést s újraszervezte a védelmet, ezért kevéssé tartják valószínűnek, hogy az ukránok hamarosan sikerül műveleti szintű sikert elérniük. Szeptember 10-én Mark Milley tábornok, az amerikai Vezérkari Főnökök Egyesített Tanácsának elnöke azt hangsúlyozta: az ukránok harcolnak és folyamatosan haladnak előre, azonban számukra valószínűleg már csak 30–45 nap, ilyen jellegű műveletre alkalmas időjárás áll rendelkezésre – az ősz beálltával Kijev manőverezőképessége korlátozott lesz.

Szeptember 10-én az orosz kamikázedrónok támadásának fő célpontja Kijev és Kijev megye volt, itt az egyik járásban infrastrukturális létesítmény rongálódott meg, a fővárosban és környékén a károk nagy részét a törmelék okozhatta. Az ukrán Légierő-parancsnokság arról számolt be, hogy az agresszor által bevetett 33 Shahed–136/131 drónból huszonhatot lelőttek. Az oroszok (az ukrán vezérkar szerint öt) rakétával aznap Kramatorszkot, illetve a Zaporizzsja megyében fekvő Sirokét [Широке] és Trudovét [Трудове] támadták. Szeptember 11-én Krivij Rih vált egy drónokkal és rakétákkal végrehajtott összetett támadás célpontjává. A Légierő-parancsnokság a tizenkét Shahed–136/131 drón mindegyikének lelövését jelentette, s arról is beszámolt: az agresszor H–59-es és H–31P lokátorromboló rakétákat használt. Később Jurij Ihnat, a légierő szóvivője hozzátette: az eszközök többsége nem érte el célját, a vezérkar szerint az ellenség aznap összesen tíz rakétát lőhetett ki. Fentieken kívül Csernyihiv megyében található célpontokba két Shahed–136/131 drón csapódott be. Az orosz fél arról számolt be, hogy az ukránok drónok felhasználásával sikertelen támadásokat hajtottak végre a Krímben, illetve a belgorodi és kurszki oblasztyban.

Szeptember 10-én az ukrán katonai hírszerzés (HUR) helyettes vezetője, Vadim Szkibickij bejelentette: az ideiglenesen megszállt területekre és a Krímre telepített ellenséges erők létszáma több mint 420 ezer főre rúg (ebbe a számba a Roszgvardiját és a különleges szolgálatokat nem beleszámolva), s rámutatott, hogy az elmúlt három hónap során az orosz hadseregbe 310 ezer főt mozgósítottak. Az orosz ipari-védelmi komplexum az erőfeszítéseket próbálja növelni annak érdekében, hogy fenntartsák a folyamatos felszerelés- és lőszerellátást. A megszállók a leszállított rakétákat azonnal bevetik – erre a Krivij Rih elleni májusi támadásban felhasznált, ez év áprilisában gyártott rakéták bevetése a bizonyíték. Szkibickij kiemelte: az orosz támadások megállításához a katonai célokra felhasznált alkatrészek gyártásának „semlegesítése” szükséges – ennek érdekében következetes szankciós politika folytatására, a korlátozásokhoz nem csatlakozó országokon keresztül megvalósított szállítások ellehetetlenítésére, illetve az orosz fegyvergyárak megsemmisítésére szólított fel. A HUR adatai szerint az Ukrajnával közös államhatárra jelenleg 46 Iszkander- indítóállomást telepíthettek.

Szeptember 11-én az ukrán vezérkar azt állította, hogy a „katasztrofális veszteségek miatt” a közeljövőben Oroszországban, illetve Ukrajna megszállt területein tömeges kényszermozgósítás kezdődik – ebben négyszáz-hétszázezer fő érintett. Moszkvában és Szentpéterváron a sorozottak száma alacsony lehet, az újoncok többsége az orosz régiókból származhat. Negyvenezer csecsen mozgósítását is tervezik, velük az agresszor hadseregének hátában működő záróegységeket tölthetik fel. A vezérkar kiemelte: a toborzott orosz katonák egyetlen túlélési esélye, ha megadják magukat. Ugyanaznap a HUR helyettes vezetője kijelentette: Moszkva a közelgő választások miatt nem kockáztatja meg egy újabb tömeges mozgósítás bejelentését. Szkibickij szerint ebben az évben a veszteségek pótlására 90–100 ezer oroszt mozgósítottak, és nincs arra igény, hogy nagyobb léptékű műveleteket folytassanak. A HUR-vezetőhelyettes azonban hangsúlyozta, hogy az oroszok a tömeges mozgósítást lehetővé tevő mechanizmusokat hozhattak létre, ezért ezt később még végrehajthatják. Moszkva ezen felül a szerződéses szolgálatba történő toborzást is folytathatja; Szkibickij szerint 2023-ban kb. 400 ezer főt terveznek így katonai szolgálatba állítani. A szerződéses szolgálat felvételére a mozgósított és besorozott katonákat bátoríthatják, főleg kedvező pénzügyi feltételekkel.

Szeptember 8-a és 10-e között az oroszok a megszállt területeken helyi „választásokat” tartottak: azt jelentették, hogy az ún. Luhanszki Népköztársaságban 72,53%-ot, Zaporizzsja megyében 66,83%-ot, az ún. Donyecki Népköztársaságban 74%-ot, Herszon megyében pedig 62,23%-ot ért el a részvétel. Ezen adatok megbízhatatlanok, maga a szavazás pedig de facto egy olyan különleges művelet volt, melyet az orosz hatóságok felügyelete alatt folytattak le.

A megszállt területeken megrendezett „választások” során az ukrán erők számos támadást hajtottak végre azok megzavarásának céljából. Szeptember 9-én egy diverzánscsoport Nova Kahovkában egy szavazólapokat szállító gépjárművet semmisített meg. A Krímben fogható tévéadást is megzavarták, olyan filmet vetítve, mely a választások bojkottjára szólított fel. Ugyanaznap ukrán drónok a Zaporizzsja megyében fekvő Kamjanka-Dnyiprovszkában [Кам’янка-Дніпровська] található szavazóhelyiséget semmisítettek meg, egy nappal korábban pedig Bergyanszkban történt meg ugyanez, s a Zaporizzsja megye vaszilivkai [Василівка] járásában fekvő Szkelkiben [Скельки] található szavazókör ellen is dróntámadást hajtottak végre. Az ukrán különleges szolgálatok illegális szavazás megszervezésében résztvevő több mint 3500 kollaboránst, illetve orosz felügyelőiket azonosították.

Szeptember 11-én az ukrán állami Nemzeti Ellenállási Központ hitelesnek találta azon, a médiában felbukkanó pletykákat, melyek szerint Aljakszandr Lukasenka rezsimje a Belarusz területén tartózkodó, Wagner-csoportba tartozó zsoldosokat toboroz. A katonákat a 2019-ben, Lukasenka Afrika-ügyi tanácsadója, Viktar Sejman [Bikтap Шэйман] égisze alatt felállított GardServis biztonsági vállalattal kötött szerződés alapján alkalmazhatják. A cég munkatársainak kiképzése a Minszk melletti Marina Horkában [Мар’іна Горка] található Dinamo klub sporttáborában folyik, itt a Belügyminisztérium belügyi csapatainak egysége állomásozik. Ugyanezen a napon a független orosz sajtóban olyan információ jelent meg, mely szerint augusztus közepe óta tart a Roszgvardijához való csatlakozás iránt érdeklődő wagneristák átvilágítása.

Szeptember 11-én a Rheinmetall megerősítette a NATO júliusi csúcsán tett német bejelentést, miszerint ebben az évben további negyven Marder páncélozott gyalogsági járművet adnak át az ukrán hadseregnek (a vállalat márciusban és júniusban húsz járművet küldött). A Marderek új tételének legyártása augusztusban kezdődhetett el, a szerződés értékét a Rheinmetall „több tízmillió euróra” becsülte. Ugyanaznap az Ukránok Világszövetsége által beszerzett felszerelés egy tételét adták át a védőknek – köztük FV432 Trojan brit páncélozott szállítójárműveket (valószínűleg több darabról van szó). A szervezet összesen már negyven, különböző típusba tartozó járművet adott át az ukrán hadseregnek.

Szeptember 8-án Charles Woodburn, a BAE Systems vezérigazgatója közölte, hogy a konszern pár hónapon belül megszervezheti az L119-es, 105 mm űrméretű vontatott tarackokhoz tartozó pótalkatrészek Ukrajnán belüli legyártását. Szeptember 10-én Maljar védelmi miniszterhelyettes bejelentette: Kijev és Stockholm megállapodott abban, hogy közösen gyártanak le legalább ezer darab CV90 páncélozott gyalogsági harcjárművet – Maljar az eszközt a világ legjobb PSZH-jának nevezte, különösen a szovjet eredetű BMP–1-el és BMP–2-vel összehasonlítva. A szerződés részleteit nem közölték (korábban a hírek arról szóltak, hogy Ukrajna a csehekkel és a szlovákokkal lép majd együttműködésre – a két állam a CV90-esek beszerzésére írt alá szerződést).

A nyugati sajtóban olyan anyagok jelentek meg, melyek azt sugallják: Washington de facto már döntést hozott arról, Kijevnek nagyon rövid (legfeljebb 300 km) hatótávolságú ATACMS ballisztikus rakétarendszereket ad át – szeptember 11-én Volodimir Zelenszkij a CNN-nek adott interjújában azt mondta, ezek megérkezését már az őszre várja. Erre az állításra reagálva Matthew Miller, az amerikai State Department szóvivője elmondta: az USA az ATACMS-ek Ukrajnának történő leszállításával kapcsolatos álláspontja nem változott, Washington továbbra is mérlegeli a kérdést.

Az OSW szakértőinek kommentárja:

• A Vezérkar és az ukrán katonai hírszerzés az újabb orosz mozgósítási hullámról szóló információi azt mutatják: mindkét intézmény célja mindenekelőtt a dezinformáció. Az üzenetek közötti ennyire jelentős eltérés miatt nem lehet kizárni, hogy a szolgálatok a tájékoztatási szinten egymással versenyeznek – ez azonban valószínűleg tudatos tevékenység (különösen, hogy a HUR arról is többször jelentett: az oroszok állítólag újabb mozgósítási hullámot terveznek). Ezen két narratíva közül a HUR által közöltet kell a valósággal jobban egyezőnek tekinteni – különösen akkor, ha figyelembe vesszük: az Ukrajna elleni orosz agresszió első fázisának kudarca után megfigyelt helyzet tényszerűen megváltozott (beleértve ebbe azokat az eseteket, amikor a katonai szolgálatból tömegesen bocsátották el a mozgósítottakat). Jelenleg az ún. különleges katonai műveletben való részvételre Oroszországban mindenekelőtt kereseti lehetőségként tekintenek; emiatt az még mindig nagyon vonzó, különösen a szegényebb területek lakosai számára (a szerződéses közkatona – az alkalmi egyszeri kifizetéseket figyelembe nem véve – szolgálatának kezdetén kétezer dollárnak megfelelő zsoldot kap). A toborzás stabilitásának fenntartása a háborúban való részvétel viszonylag önkéntes volta fenntartásának köszönhető (a mozgósított tartalékosok és sorkatonák akkor mennek Ukrajnába, ha szerződést írnak alá).

• A Leopard 1-es harckocsik első részletének átadásáról szóló dán információk megerősítik: az Ukrajnát katonailag támogató országoknak még akkor sincs közös kommunikációs politikájuk, ha egyébként e téren együttműködnek egymással – a korábbi német hírek még arra is utaltak, hogy Berlin az, aki a harckocsikat felajánlotta (Németország kizárólag a harckocsik nagyjavításáért felelős, azokat elsősorban Dánia adományozza). Az ilyen információs politika folytatásának számos félreértés a következménye, különösen annak az Ukraine Support Tracker-nek a vonatkozásában, melyet a kieli Világgazdasági Intézet (VgI) periodikusan tesz közzé. Az elmúlt napokban a német intézet az Ukrajnának szánt német katonai támogatást 17,1 milliárd euróra becsülte – az értéket tekintve az USA után ez lehet a második legnagyobb. Az átadott fegyverzet és katonai felszerelés értékszámítási módjától függetlenül a VgI az Ukrajnának biztosított katonai támogatásba minden bejelentést beleszámol, illetve az olyan, nem katonai jellegű eszközök és anyagok leszállításáról is beszámol, melyek címzettjei többek között az ukrán rendőrség és az egészségügyi szolgálatok. (Az adományozók egy része számolási célból a saját fegyveres erőiknek szánt felszerelés új példányainak árát veszi figyelembe – ez gyakran többszöröse a régi és kiszolgált, Kijevnek átadott felszerelés árának. A bejelentések közé a VgI beleszámolja azon német fegyverek leszállítását is, melyek gyártása még nem kezdődött meg – erre példa a Boxer páncélozott szállítójármű alvázára épített RCH 155 löveg). A piaci árat figyelembe véve a Németország által eddig az ukrán hadseregnek átadott, fegyver és szigorúan katonai felhasználású felszerelés összértékét legfeljebb hárommilliárd euróra lehet becsülni.

Az OSW-elemzések magyar fordításai 2022. április 25-től kizárólag a Válasz Online felületén jelennek meg. Az erről szóló információkat itt olvashatja, a háború kitörése óta kiadott elemzések magyar változatát pedig itt találja.

Nyitókép: az ukrán Területi Védelmi Erők katonáinak kiképzése lövészárok-harcra Huljapole körzetben augusztus végén (fotó: Andre Alves / Anadolu Agency via AFP)

Ez a cikk nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>