Először támadták az oroszok az ukrán vízerőműveket – helyzetkép a 251. napon
Északkeleten kezd befagyni a front, Herszon környékén nem teljesen egyértelmű, hogy mit csinálnak az oroszok. Moszkva 300 és 700 km hatótávolságú iráni rakétákat szerezhet be – ezek ellen Kijevnek nincs módja védekezni. Oroszország háborúja Ukrajna ellen – helyzetkép a 251. napon. A varsói Keleti Tanulmányok Központjának (OSW) napi összefoglalója. Szerzők: Piotr Żochowski, Andrzej Wilk. Fordította: Zeöld Zsombor.
A legfontosabbak röviden:
- Északkeleten kezd befagyni a front, Herszon környékén nem teljesen egyértelmű, hogy mit csinálnak az oroszok.
- Az oroszok első alkalommal támadtak ukrán vízerőműveket.
- Nő az orosz politikai és katonai nyomás Belaruszon.
- Ukrán információk szerint 300 és 700 km hatótávolságú iráni rakétákat szerezhet be Oroszország – ezek ellen Kijevnek nincs módja védekezni.
- Az iráni szállítások akár a nyugati támogatás fokozatos növekedését is előidézhetik.
- A nemzeti védelmi költségvetést alapul véve az Ukrajnának biztosított fegyverszállításokból a legnagyobb mértékben a balti államok vették ki a részüket: a lettek saját forrásaik 41 százalékát (!) biztosították.
Részletes helyzetkép:
Az orosz erők Donyeck megyében, a Velika Novoszilka–Pavlivka–Marjinka vonaltól délre és keletre növelték támadótevékenységük intenzitását – azonban nem értek el jelentős sikert. [A támadók] szintén megismételték a Donyecktől nyugatra, az Avdijivka és Horlivka környékén, illetve a Kramatorszkba vezető út mentén található ukrán állások elleni támadásokat. A fentieken kívül sikertelenül érhettek véget a Bahmut, illetve a várostól északkeletre és a Sziverszktől keletre található települések elleni újabb orosz támadások. A Luhanszk megyében az ukrán erők visszaverhették a Zserebec folyó vonalán, illetve a Szvatovétől északkeletre, a Harkiv megye közigazgatási határa mentén indított orosz támadásokat. Az agresszor erői Oroszország területéről sikertelenül támadhatták a Harkivtól északra lévő területet is.
Helyi jelentésekből az derül ki, hogy Harkiv és Luhanszk megyék közös közigazgatási határán, Kupjanszktól északkeletre, Szvatovétől északra, Kreminnától északnyugatra, illetve Herszontól északra és nyugatra az ukrán erők nem hagynak fel az orosz védelem áttörésére tett kísérletekkel. Az ukrán hadsereg kétfajta tájékoztatást nyújt az orosz hadseregnek a Dnyeper jobbpartján végzett mozgásáról: [az oroszok] vagy megerősítik csapatösszevonásukat (a harctérségektől délre található településekre frissen mozgósított katonákat átcsoportosítva), vagy az alegységek egy részének evakuációját készítik elő, az átkelést lehetővé tevő eszközök biztosításával. Az oroszok a katonai felszerelést is kivonhatták Herszon külvárosából, a csornobajivkai [Чорнобаївка] repülőtérről.
Október 31-én újabb tömeges rakétatámadásra került sor Ukrajna kritikus infrastruktúrájának létesítményei ellen. Először váltak célponttá a vízerőművek: a Zaporizzsjában lévő Dnyeperi Vízerőmű [Дніпровська гідроелектростанція], a Csernyivci megyében található Dnyisztovszkai Vízerőmű [Дністровська ГЕС], a Kirovohradi megyei Szvitlovodszkban [Світловодськ] felépített Kremencsuki Vízerőmű [Кременчуцька ГЕС]. Fentieken kívül a támadásokban a Kijev környéki, a harkivi, a Dnyipro városában található, illetve a pavlohradi energetikai létesítmények ugyanúgy érintettek voltak, mint a Cserkaszi, a Poltava és a Vinnicja megyében lévő [objektumok]. Az eltelt napokban az orosz rakéták célpontjaivá váltak a Kramatorszkban, Krivij Rihben, Mikolajivban, Poltavában és Zaporizzsjában lévő infrastuktúra és ipari létesítmények. A teljes harcérintkezési vonal mentén mindkét fél folytatta a [másik] hadsereg állásai és annak háta elleni tüzérségi támadásokat és bombázásokat – az oroszok a Csernyihiv és Szumi megyék államhatár menti térségeiben is.
Október 31-én az ukrán fél az ellenség rakétatámadásai elleni harcban elért eddigi legnagyobb sikerről tájékoztatott. A[z ukrán] Vezérkar elsőnek kiadott közleményében az 55 kilőtt rakétából 45 lelövéséről számolt be, a következőben viszont arról: az agresszor 60 rakétát használt fel – azt, hogy ezek közül hányat lőttek le, nem tették hozzá. Más tárcák közleményei is eltérő adatokat tartalmaztak. Valerij Zaluzsnij, a[z ukrán] Fegyveres Erők főparancsnoka nem adta meg a lelőtt rakéták számát, azonban részletes információval szolgált az oroszok által a támadás során felhasznált rendszerekről (55 darab H–101-es, illetve egy darab H–59-es manőverező robotrepülőgép – ezeket repülőgépről indították; 22, Sz–300-as rendszerből indított rakéta; négy iráni Shahed–136-os drón, illetve egy darab orosz Lancet–3 kamikázedrón).
Kirilo Budanov, a[z ukrán] katonai hírszerzés vezetője, illetve Jurij Ihnat, a légierő parancsnokságának szóvivője arról tájékoztatott, hogy az oroszok a közeljövőben Iránból Fateh–110 és Zolfagar ballisztikus rakétákat kaphatnak (ezek hatótávolsága 300, illetve 700 km). Ihnat szerint ezeket „Ukrajna északi határa” mentén telepíthetik – ez Belarusz [területének] felhasználására utal. Ihnat kiemelte: Ukrajna nem rendelkezik olyan eszközökkel, melyek lehetővé tudnák tenni az iráni rakéták támadásainak elhárítását, s újabb alkalommal szólította fel a Nyugatot modern légvédelmi rendszerek átadására. Az ukrán katonai hírszerzés azt is hozzátette, hogy november elején Oroszország Iránból egy újabb szállítmányban több mint 200 (Shahed–136, Mohajer–6 és, első alkalommal, Arash–2) kamikázedrónt kaphat.
Szlovénia 28 M–55S (a szovjet T–55-ös, 105mm-es löveggel felszerelt harckocsi modernizált változata) harckocsit adott át Ukrajnának – ezekért cserébe Németországtól 35 nehéz szállítójárművet, illetve öt üzemanyagszállítót kapott. Kanada elkezdte az ukrán hadseregnek szánt 39 páncélozott szállítójármű leszállítását. Olaszország 20–30, M–109L önjáró löveget szállíthat le – illetve megerősítette: korábban nemhivatalosan hat darab PzH 2000-es önjáró löveget, két rakéta-sorozatvetőt, illetve tíz darab M–113 lánctalpas szállítójárművet adott át. Litvánia tizenkét PzH 2000-es önjáró löveg javítását végezte el (a litvánok korábban két PzH 2000-et nagyjavítottak). A Pentagon megerősítette, hogy novemberben Ukrajna (a megígért nyolcból) megkapta az első két NASAMS-rendszert. Norvégiai kiképzők jelenleg kb. 100 ukrán katona kiképzését fejezhetik be ezeknek a rendszereknek a használatára (maga a kiképzés Németországban zajlik).
Szerhij Kiszlica, Ukrajna ENSZ melletti állandó képviselője [nagykövete] összesítést közölt arról, hogy mennyi katonai segélyt kapott ez év januárja óta az ukrán hadsereg. A 29 államtól kapott támogatás értéke 41,3 milliárd EUR-ra rúg (ez az ukrán védelmi tárca idei éves költségvetésének több mint hétszerese). [A nagykövet] megjegyezte: ez pusztán 14 százalékkal kevesebb, mint Oroszország védelmi költségvetése. A SIPRI [Stockholm International Peace Research Institute] nevű szervezet adatai szerint a támogatás nagyságát nézve – saját védelmi költségvetésüket alapul véve – az első három helyen a balti államok (Lettország – 41 százalék; Észtország – 37 százalék; Litvánia – 16,7 százalék), a negyediken Lengyelország (15 százalék) található. A vezető NATO-tagállamok közül a legelőrébb Nagy-Britannia (6,7 százalék) áll, az USA a tizennegyedik (3,6 százalék), Németország a tizenhatodik (2,4 százalék), Franciaország pedig a huszonkettedik (0,5 százalék) helyen.
November 2-án Szergej Sojgu, Oroszország védelmi minisztere elnökletével az orosz és a belorusz védelmi tárcák közös ülésére került sor, melyen megvitatták az [Orosz–Belorusz] Államszövetség katonai biztonságának 2022–2024 közötti biztosítására vonatkozó terveket, a két ország fegyveres erői parancsnoki szerveinek közös tevékenységének alapelveit, illetve a „történelemhamisítási kísérletek” elleni terveket. Bejelentették a „Szövetség Pajzsa 2023” közös gyakorlatot – erre legnagyobb valószínűség szerint 2023 őszén kerül majd sor. Sojgu megismételte azokat a dezinformációs állításokat, melyek szerint a NATO oldaláról növekszik a Belarusz biztonságát fenyegető veszély.
Október 30-án Lukasenka utasította a védelmi tárcát: kössön megállapodást a már meglévő orosz–belorusz katonai kiképzőközpontok működési alapelveinek szabályozásáról. Ugyanezen a napon Minszk arról tájékoztatott, hogy két ilyen központ működik (az ezek felállításáról szóló információkat a beloruszok még 2021 októberében erősítették meg – akkor bejelentve azt is, hogy végül három kiképzőközpont megnyitását tervezik). Ezek közül az első Belaruszban található – s a légierő, a légvédelem, a rakétacsapatok és a tüzérség állományával foglalkozik. A második Oroszországban működik, s legnagyobb valószínűség szerint a páncélos eszközök legénységét képzi.
Független belorusz médiumok információi szerint Belaruszba orosz katonai műszaki egységeket vezényelnek át laktanyák és egyéb katonai létesítmények felépítésének céljából. A munkát az Oroszországi Föderáció és a Belarusz közös regionális csapatösszevonása számára történő logisztikai háttér kiépítése keretében végzik, s úgy becsülik: Belaruszba végül húszezer orosz [katona] érkezik. A laktanyák többségét a breszti oblasztyban építhetik fel. A Lidában [Ліда] és Baranavicsiben [Баранавічы] található belorusz légibázisok már az Oroszországi Fegyveres Erők ellenőrzése alatt vanank.
Budanov tábornok elmondta: jelenleg nem veszélyeztet egy Belaruszból kiinduló invázió (itt kb. 4300 orosz katonát állomásoztathatnak). Hozzátette: a helyzet megváltozhat akkor, ha az oroszok elvesztik Herszont – ezután arra kell számítani, hogy a megszállók Belaruszba nagyobb erőket telepítenek át azért, hogy Nyugat-Ukrajnát fenyegessék. Október 30-án az ukrán Vezérkar bejelentette, hogy orosz katonákat telepítettek Breszt térségébe – köztük ún. kadirovita [csecsen] egységek vannak. A vezérkar szerint az ellenség keresi a módot, hogy egységeit feltöltse – akár katonai magánvállalatok kontóján is: az orosz parancsnokság döntést hozhatott arról, a Mali Köztársaságból visszavonják a katonai magánvállalatok állományát.
November 1-jén (a „részleges mozgósítás” befejezését kommentálva) Sojgu miniszter elmondta: a frontra a háromszázezer mozgósítottból 87 ezret vezényeltek ki. Az Oroszországi Föderáció Vezérkara kiemelte, hogy a harcokban való részvételre több mint 15 ezer önkéntes (sic!) jelentkezett. Ugyanezen a napon (a mozgósítás miatt egy hónappal később) az országban megkezdődött a kötelező katonai szolgálatra történő őszi sorozás: 120 ezer fő besorozását tervezik – 7500-al kevesebbet, mint a tavalyi év azonos időszakában.
Az OSW szakértőinek kommentárja:
- Sojgu információi a „részleges mobilizáció” végrehajtásáról, illetve a frissen mobilizáltak újabb csoportjainak a harctérségekbe való átirányításáról szóló ukrán jelentések megerősítik: számottevően megerősítették az agresszor erőit. Amennyiben az Oroszországi Föderáció védelmi tárcájának vezetője által adott adatok valósak, nem egész egy hónap alatt a megszálló hadsereg száma másfélszeresére, közel 250 ezer katonára nőhetett (október elején az ukrán parancsokság az ellenség erőinek összlétszámát 162 ezer főre becsülte) – ezt a tényt kell az ukrán támadás lelassulása egyik fő okának tekinteni. Továbbra is nyitott kérdés, a többi (több mint kétszázezer [főre rúgó]) mozgósítottat milyen mértékben fogják felhasználni a harcoló egységek feltöltésére, s milyen mértékben szolgálják majd újonnan felállítandó alegységek személyi állományának [biztosítását]. Azzal, hogy az új katonákkal a fronton lévő egységeket erősítik, az oroszok megerősítik a védelmet – azonban nincsenek abban az állapotban, hogy az ukránokat megfosszák a szeptemberben visszaszerzett kezdeményezéstől. Ezt csak úgy lehetne elérni, ha a harcba nagyobb számban vetnének be új alegységeket – ez az agresszornak a támadótevékenység újrakezdését tehetné lehetővé.
- Azon kívül, hogy nőnek a villamosenergia- és a vízellátási problémák, az oroszok által megismételt, az ukrán kritikus infrastruktúra elleni támadások következménye, hogy egyre nagyobb kihívások elé néz Kijev tájékoztatási politikája. Az ukrán beszámolók belső ellentmondásossága néha annak köszönhető, hogy megpróbálják összehangolni a morál folyamatos fenntartásának igényét (melyet a légvédelem sikereiről szóló jelentések táplálhatnak) azokkal a lépésekkel, hogy Nyugatról modern légvédelmi rendszereket szerezzenek be. Ellentmondás látható az ellenséges rakéták és az eltalált létesítmények száma között. Ki kell emelni, hogy az október 31-i támadások utáni ukrán közlemények nem beszélnek arról: az ellenség a legkönnyebben lelőhető kamikázedrónokat használta fel – ez az, ami magyarázhatja a bejelentett lelövések szokatlanul magas számát.
- Kiszlica nagykövet közleménye kiemeli a Nyugatról eredő katonai támogatás Ukrajna védelmében játszott jelentőségét, míg a SIPRI intézet adatai pedig az egyes támogatók elkötelezettsége közötti nagymértékű aránytalanságot mutatják. A nyugati támogatás nélkül [az ukrán] hadsereg nem pusztán nem lenne abban az állapotban, hogy az ellenséget a már visszafoglalt területekről kiszorítsa – hanem nem rendelkezne olyan eszközökkel sem, melyek lehetővé tudnák tenni a szigorúan védelmi tevékenység folytatását. A Kiszlica által közölt számok arra utalnak, hogy az ukrán hadsereg felszerelésének és egyéb hadianyaggal való ellátásának terhét már tavasszal saját forrás helyett a Nyugatra hárították át – ettől kezdve az ukrán Fegyveres Erők teljes mértékben a Nyugat támogatásától függenek. Az eltelt napokban nyilvánosságra hozott információk az Olaszország által [eddig] titkolt nehézfegyverzet-szállításról, illetve az a bejelentés, hogy Svédország megkezdi az ilyen [típusú] segélyek nyújtását, azt engedi feltételezni: a szállításokat nem pusztán folytatják, hanem fokozatosan növelni is fogják.
Az OSW-elemzések magyar fordításai április 25-től kizárólag a Válasz Online felületén jelennek meg. Az erről szóló információkat itt olvashatja, a háború kitörése óta kiadott elemzések magyar változatát pedig itt találja.
Nyitókép: Kijevi lakosok vízért állnak sorba egy nyilvános kútnál 2022. október 31-én, miután az ukrán infrastruktúrát ért orosz rakétámadás nyomán a város 80 százalékában megszakadt a vízellátás. Fotó: Szergej Csuzavkov / AFP
