Kifelé, szörnyű gázszag van! – A péceli ovisok esete a csok-kal és a narancsvilággal

Három héten belül kétszer kellett kiüríteni gázszag miatt egy péceli óvodát, ahova nyolc évvel ezelőtt „átmenetileg” azért kerültek a gyerekek, mert a régi épület fala kidőlt. Most balesetveszélyes játékok, a kazánból kicsapó láng keseríti meg az életüket. Egy családbarát országban? Vagy éppen azért? Abban az agglomerációs járásban vagyunk, ahol az egész országban a legnagyobb a gyerekmigráció: ide költözik a csok hatására a legtöbb kisgyerekes család. A péceli kisgyerekek azután a saját bőrükön érezhetik a magyar valóságot ingatlanbizniszestől, pályázatosditól a politikától való kitettségig. Történet, amelyben mindenki jót akar, és mindenki szereti a gyerekeket. Csak mindig van valami, amit egy kicsit még jobban.

– Ugye nem halt meg senki? – ezt kérdezte az anya a vezető óvónőtől, amikor felhívták, hogy gázszivárgás történt a péceli Gesztenyés óvodában. Halasyné Kiss Dóra mindkét kisfia, Kornél és Levente is az épületben volt. Az óvónők 76 gyerek szüleit hívták telefonon sorban a hírrel, megkérve őket, hogy vigyék haza és néhány napig ne is hozzák vissza őket. Az egy nagy áruházláncban és másodállásban lovasoktatóként is dolgozó Dóra úgy érezte, nem élne túl még egy ilyen hívást. 

De túlélte. Három héten belül megint csöngött a telefonja. Erős gázszag miatt megint ki kellett üríteni az épületet.

Szerencsére sem gázmérgezés, sem robbanás nem történt. És a szerencsére most nem puszta szófordulat: a gázszivárgásra úgy derült fény, hogy a szűk folyosón levő ősrégi gázkazánból kicsapott a láng. A szakemberek állapították meg, hogy nem csak a kazán életveszélyes: két konvektort is azonnal le kell cserélni a csoportszobákban, és az egész óvodát le kell vágni a gázhálózatról, mert a vezeték is szivárog. 

Az óvónők és a dadák évek óta panaszkodnak arra, hogy gázszagot éreznek és folyton fáj a fejük. Megoldásként akkor kicseréltek néhány ablakot, és megmagyarázták nekik, hogy valójában nem a gáz szivárog, csak a konvektor égésterméke jön vissza a rosszul záródó nyílászárón. Új ablak lett, a fejük meg fájt tovább. 

Horváth Tibor polgármester azt mondja, nem tudott a bajokról, amikor kiderült, hogy a kazán nem javítható, néhány nap alatt kicserélték. A városüzemeltető cég megoldotta, hiszen korábban is nekik jelezték a gondokat. 

Valójában a polgármester már évek óta kapja a jelzéseket, hogy a fűtés korszerűsítésre szorul. Kicsit kalapáltak rajta, azután minden maradt a régiben. Április ötödikén megint ki kellett üríteni az óvodát, mert tömény gázszag áradt az egyik helyiségben. Nem kívánjuk senkinek azt a dilemmát, amivel az óvónők és dadák szembenéztek: hajadonfőtt, benti ruhában azonnal menekítsék ki a csípős hidegbe a gyerekeket, nehogy megégjenek egy esetleges gázrobbanásban, vagy a lehető leggyorsabban legalább kabátot, sapkát adjanak rájuk, készülve a több órás kinti várakozásra? Utóbbit választották.

Jól döntöttek: ez alkalommal nem maga a gáz, hanem a vezetékes gáz szúrós szagát adó adalékanyag került az óvoda levegőjébe. Ám ezt akkor nem tudhatták. Egy kislányt másnap azért nem tudtak oviba vinni, mert megviselte az előző napi félelem: nehogy az anyukája előbb menjen érte, és felrobbanjon az óvoda, míg ő egy távoli helyen biztonságban várakozik. 

Gyerekmigráció 

Nem fárasztanánk a kedves olvasót a péceli gyerekek megpróbáltatásaival, ha nem árulna el sokat Magyarország működéséről. A családi otthonteremtési kedvezmény (csok) hatását nem modellezték előre, nem számoltak azzal, hogy családok ezrei áramolnak majd a dráguló fővárosi ingatlanárak elől az agglomerációba, a vidéki alacsony bérek miatt pedig a főváros közelébe, hogy kihasználhassák az állami kedvezményt. Naponta halljuk, hogy Budapest környékén számos kisvárosra, falura ki lehetne tenni a megtelt táblát, mert sem a vízhálózat, sem az úthálózat, sem az óvodahálózat nem bírja a terhelést. A Népességtudományi Kutatóintézet adatai szerint

az egész országban gyakoribbá vált a gyerekesek költözködése, de a gödöllői járás vezet ezen a téren, itt a legnagyobb a gyerekmigráció, ide költözött a legtöbb gyerekes család. 

Pécelen vagyunk, a pesti metróvonalaktól mindössze húsz kilométerre. Tipikus agglomerációs település. Falu, jó nagyra nőve. Az ezredfordulón még 12 ezres városka ma papíron 17 ezer lakosú, de Horváth Tibor polgármester szerint legalább ezer fővel többen élnek itt. Ez legalább száz plusz iskolást vagy óvodást jelent, mert a családi támogatásoknak köszönhetően jellemzően kisgyerekesek költöznek hozzájuk. Száz ovis pedig megtöltene egy plusz óvodát. 

Pécel – falu, jó nagyra nőve

A csok óriási üzletet kínál azoknak, akik szántóból telkeket alakítanak ki, a telekre pedig társasházakat építenek. Ők zsírosodnak, a lakók meg beköltözés után szembesülnek azzal, hogy az álomotthont a káoszba építették. Csak a lakások újak, minden más régi: az egykori falu toldozott-foldozott helyi vízvezeték-hálózatára, szűk főutakra, kátyús földutakra, túlzsúfolt gyerekintézményeibe érkeznek az új jövevények. A megoldáshoz pénz kellene, de az agglomerációba csak csepegnek a brüsszeli pénzek, és tudjuk, amire van uniós támogatás, arra van keret, amire meg nincs – na, az a péceli óvoda. 

A gyerek a jövő, csak hát bedőlt a fal

Történetünk kezdetén, 2014-ben a Gesztenyés Óvoda régi helyén is azért történt a baj, mert megrogyott a tetőt támasztó fal. Akkor sem volt elég forrás – és figyelem – a karbantartásra. Az 1868-ban épült ház helyett villámgyorsan új épületet kellett keresni. Így kerültek a gyerekek egy korábban kiürített, rossz állagú gimnázium informatikai termeibe. Kényszermegoldás volt, a Gesztenyés ovi onnantól már csak nevében volt gesztenyés, inkább aszfaltosnak kellene hívni. Az új hely udvarán egyetlen fa sem nőtt, a tűző napra, egy lebitumenezett focipályára kellett kiengedni a gyerekeket. Rohamtempóban kipucolták az épületet, tettek bele mini-WC-ket és mosdókat, de ettől még túl kicsi maradt óvodának. 

Megkezdődött az ovimatek, a gyerekkel való szánalmas számolgatás. Két négyzetméter=egy óvodás, eszerint 66 gyerek járhatna oda, de a jogszabály szerint 120 százalékra fel lehet tölteni a létszámot, így még egyszer két méter sem kell egy személyre. Azért 120 százaléknyi ovist vettek fel, mert 121 százalékot már nem lehetett. 76 gyereket zsúfolnak hát be a csoportokba. Nemcsak ebben az oviban számolnak így. Pécelen közel száz gyerekkel több óvodást vesznek fel a százszázalékos töltöttséghez képest. 

Játék- és ebédidőben ez még csak hagyján – a gond az alvással van. Nem sikerült ugyanis még feltalálni az állva alvó óvodásokat. A mi ovink Teknős csoportjába például tizenöt gyerek jár, de képtelenek tizennégy ágynál többet betuszkolni a délutáni alváshoz. Egy gyereknek nem jut hely. Ha senki sem beteg, kénytelenek telefonálni a szülőknek, hogy vigyenek haza néhányat.

Nem sikerült még feltalálni az állva alvó óvodásokat

– Otthonról dolgozom, gyakran hívnak, hogy lennék olyan kedves bejönni a kislányomért – meséli egy kétgyermekes anya. 

– Nekem három gyerekem van, amíg a kicsi három év alatti volt, meg tudtam oldani, hogy nem aludtak itt, de utána szerettem volna visszamenni dolgozni. Az óvónő azt mondta, nem tudnak mit tenni, akkor ezután a gyerekek a folyosón fognak aludni – mondja a másik nagycsaládos édesanya, akit a riportunkban Katalinnak nevezünk. Abba a csoportba húsz gyerek jár, de csak 16 ágy fér be. Oldják meg az óvónők és a szülők, ahogy tudják. 

Kutyának hat négyzetméter kell, gyereknek elég kettő

2015-ben az óvodahelyzet annyira felzaklatta a képviselőket, hogy a megvitatásánál az akkori alpolgármester azt mondta: ha valaki kutyát akar tartani, akkor azt 6 négyzetméteren lehet, ha gyerekeket, elég 2 négyzetméter. A volt polgármester pedig hozzátette, „Finnországban parasztlázadás törne ki, ha egyetlen olyan óvodát próbálnának üzemeltetni, mint amilyen nálunk működik”. Mégis nyolc éve hagyják, hogy az egész így maradjon. De azért nagyon, nagyon küzdöttek ellene. 

Az önkormányzat úgy döntött, ne négycsoportos ovit építsenek vissza, hanem hat- vagy nyolccsoportosat, mert kell a hely a fővárosból ki-, vidékről meg beáramló gyerekeseknek. Építkezni viszont nem volt miből, akkor már javában folyt a Fidesz-kormány nagy önkormányzati reformja, vagyis a kasszák és a testületek hatáskörének kiürítése. 

Normál esetben a beköltözők fellendülést hoznának egy településnek, hiszen hoznák magukkal az adójukat vagy annak egy részét. 2013-tól azonban már egyetlen fillért sem osztanak vissza a személyi jövedelemadóból az önkormányzatoknak (1991-ben még az ötven százalékát visszakapták), 2020-tól eltűnt a gépjárműadóból származó bevétel (2012-ig még a teljes összeget megtarthatták). Lefeleződött az iparűzési adó is, mert 2021 óta a kis- és közepes vállalkozásoknál (kkv) ennek felét elengedte a kormány.

Egy új lakó emiatt inkább teher, mint áldás. Mondjuk ki a nem illendő igazságot: főleg akkor, ha gyereke is van. 

A változásokkal a települések gazdasági ereje veszít jelentőségéből. Pécel a kékgallérosok, az alkalmazottak alvóvárosa, dolgos emberek laknak itt, hajnalban szinte kiürül a település, tömött vonatok, buszok és végeláthatalan autósorok indulnak a budapesti munkahelyek felé, de ma már az önkormányzat bevétele alig különbözik attól, mintha az itt élők reggeltől estig henyélnének. 

Ahogy csökkent az önkormányzati kassza jelentősége, úgy nőtt a pályázati pénzeké. Így kerül a képbe a történet másik fontos szereplője, Szűcs Lajos, a térség fideszes képviselője, pénzkijárója. Szűcs régi motoros, korábbi Pest megyei közgyűlési elnök, aki az elmúlt években elsősorban a Magyar Tenisz Szövetség volt elnökeként került be a hírekbe azzal, hogy négymilliárd forint kifizetetlen számlát hagyott örökül az új elnöknek, Lázár Jánosnak. A balhét a főtitkár viszi el, ellene indítottak eljárást. Szűcs saját körzetében nem akadtak fenn a botrányon: a képviselőt április harmadikán újraválasztották.

A képviselő nyolc éve szerzi a pénzt az óvodára, és adja a tippeket, hogy mikor, melyik pályázaton érdemes indulni. Eddig még egy kapavágás sem történt.

hirdetés

Egy kis telekspekuláció

Pedig tényleg mindent megpróbáltak. A 2014-es első év azzal telt, hogy egy korábbi nagy viharra hivatkozva az önkormányzat az úgynevezett vis maior alapból próbáljon az államtól pénzt kapni a fejlesztésre, mintha a szél fújta volna el az épületet. Nem jött be, nem kapták meg, pedig akkor még csak 400 millió körüli építési költséggel számoltak. 

A második évben nagyot hibáztak: lebontották az óvoda régi épületét, mert akkor éppen úgy tűnt, új intézményre könnyebb lesz pályázni. 2016-ben jött az újabb megdöbbentő lépés: a testület elcserélte az ovi jó helyén levő telkét egy jóval nagyobb, de domboldalon fekvő, hat-kilenc méter szintkülönbséggel rendelkező másikra. A helyiek azóta sem értik, hogyan történhetett mindez. Az egyetlen racionális magyarázatot a polgármester adja:

– Telekspekuláció törvényesen, de az emberek gyomrát megviselte – mondja Horváth Tibor, a mostani polgármester, aki szerint elődei rossz döntést hoztak. – Nem bontani kellett volna, hanem felújítani az óvodát – fogalmaz.  

A régi helyen egy nagyobb óvoda számára valóban nem volt elég nagy a kert, de az akkori képviselőtestületi jegyzőkönyvek szerint a szomszédos egyházi idősotthon adott volna a sajátjából, ha cserébe bepucolták volna kívülről az épületüket és egy liftet is rittyentettek volna mellé. Nem rittyentettek semmit, inkább elpotyázták a központi helyen levő, jó parkolási lehetőséggel rendelkező telküket, és még rá is fizettek 21 millió forintot a csereingatlanra, amit csilliókból lehetett volna alkalmassá tenni óvodának.

Az építkezés hamar megkezdődött. No nem az új óvodáé, hanem a régi helyén épülő hatalmas társasházé. Ahogy a telek az új tulajdonos nevére került, a családján belül ide-oda ajándékozták, volt olyan nap, amikor kétszer cserélt gazdát. Innentől ha a képviselők akartak volna tenni a telekügylet ellen, akkor sem lehetett volna. De nem akartak.

A régi ovi helyén épült társasház Pécel központjában

Az óvoda telkének új tulajdonosa az ingatlant beapportálta egy cégbe, lett új ügyvezető is, Sarlós Imre képviselő, a jelenlegi alpolgármester. Kérdeztük tőle, nem érzi-e etikátlannak a szerepvállalását. Azt mondta, nem, mert ő személyesen sem a régi óvoda bontását, sem a telek eladását nem támogatta. A jegyzőkönyv kedvéért jegyezzük meg, hogy tényleg volt egy tartózkodó szavazat a telekeladásnál, tehát igaz lehet, hogy nem támogatta az értékesítést. Azért nem is ellenezte.

A többiek viszont mind támogatták. Meg is lett az eredménye: néhány péceli szépen gazdagodott, 2017-ben alapított társasházépítő Harley-Bau Kft. 2019-re már 276 milliós adózott eredményt hozott az Opten adatai szerint. Minden a legjobban alakult, kivéve a gyerekek helyzetét, mert ők ott ragadtak az ideiglenes épületben, egy meredek lépcsősor tetején, a 2 négyzetméter/gyerek, 120 százalékos töltöttség állapotában, a bitumenes focipályás udvarral. Utóbbit lefedték közben műfűvel, és raktak rá néhány játszótéri játékot. 

Közben az állam bevezette a három évtől kötelező óvodai nevelést. Fontos és jó intézkedés ez a hátrányos helyzetű gyermekek számára, ám ettől még több lett az óvodáskorú gyerek, relatíve még kevesebb a hely, mert előzetesen ennek sem mérték fel a hatását.

Az ovi szűk lépcsősora

A szülők azt hitték, rosszul hallanak, amikor mondták nekik, hogy egy októberben született gyerek a jogszabály szerint nem 3 évesen lesz óvodaköteles, hanem a következő év augusztus 31-én, vagyis 3 év 10 hónaposan. Ahol van elég férőhely, ott ennek nincs különösebb jelentősége, de ahol nincs, ott csak ekkortól kell felvenni a gyerekeket. Például Pécelen. Az „évvesztes” gyerekek szülei vagy otthon maradnak a gyes lejárta után akár még majd’ egy évig a gyerekkel, munka és biztosítási jogviszony nélkül, vagy bekönyörgik a csemetét a bölcsődébe, esetleg beviszik egy fővárosi óvodába. Oldják meg, ahogy tudják.

Hétszázmillió felett jön az állam

Mert új óvoda nem lett azóta sem. Újabb ígéretek jöttek, támogatási kérelmek mentek, az évek meg csak telnek. Most ott tartanak, hogy az önkormányzat fantáziát lát egy 8000 négyzetméteres, vagyis méretes telekben a patakparton, de ennek meg nincs bejárata a főútról. Venni kellett hozzá egy öreg házat, amit majd lebontanak, és ezen a területen keresztül járnak be a gyerekekkel. 

Közben megint be kell húzni a fékeket, mert a várható költségek elérték a 700 millió forintot. Innentől új fejezet kezdődik, központosított közbeszerzés zajlik, az önkormányzat nem írhatja ki a pályázatot, csak az állam. Igen, egy önkormányzati intézmény fejlesztéséét.

Sok mindent megértünk Pécelen, amíg próbáljuk felfogni, hogyan engedheti egy kisváros, hogy ez történjen a gyerekeivel.

Pécel rendre civilt választ polgármesternek, legutóbb a Közösség Pécelért Egyesület részéről. Majd a győzelem után jönnek az országos nagy emberek és a helyiek fülébe suttogják, hogy a politika valójában profi boksz, sajátos szabályokkal: vagy kiütöd a regnáló bajnokot, vagy mögé állsz. A bajnokkal szemben pontozással nem lehet győzni. Csak kiütéssel. 

Ki tudják ütni a polgármesterek a bajnokot? Nem. Nála van a kasszakulcs? Nála. Értettek hát a szóból. A kampányban Horváth Tibor is szerepelt Szűcs Lajos kopogtatócédula-gyűjtő videójában, a fideszes országgyűlési képviselő meg az önkormányzati lap címoldalán a polgármester mellett. Egy oldalpáron kétszer. „Nem jelent semmit, hogy megjelentem vele, nem azért nyert. A jelenlegi országgyűlési képviselőnek ennyi jár, de ez nem jelenti azt, hogy feladtam volna a függetlenségemet” – mondja Horváth Tibor. 

Még pont egy kormányváltás hiányzott volna nekik, hogy az egész hercehurca az állami beszerzésről elölről kezdődjön. A Fidesz győzelmével már ez is kipipálva, csak egy dolog hibázik még. Az ovi. Az új telken álló régi épület is áll még, a költségek viszont már 1,8 milliárd forintnál járnak. Vagy ki tudja mennyinél, mert ez majd akkor dől el, ha kiírják végre a közbeszerzési pályázatot.

– Nekem mindegy, ki építi meg. Állami beruházás lesz, nem számít, hogy 1,5 milliárdba, vagy 1,8 milliárd forintba kerül majd. Csak egy fontos: nagyon várjuk azt a pillanatot, amikor megépül az új nyolccsoportos óvoda és ki tudjuk váltani a Gesztenyés jelenlegi épületét – mondja a polgármester. 

Szűcs Lajos, a régi-új képviselő is bizakodó. 

– Remélem, hogy a közbeszerzés után elindulhat az építkezés és megoldódik ez a közoktatási probléma. Természetesen ahogy eddig is minden segítséget megadok az önkormányzat részére a felmerülő akadályok leküzdésére – nyilatkozza lapunknak. Szűcs Lajos részletekkel nem tudott szolgálni, mert „nagy baj lenne, ha tudomásom lenne az aktuális közbeszerzésekről

A gyerekesek meg csak áramlanak az agglomerációba. Az ingatan óriási üzlet, nemcsak eladni, bérbeadni is. Például úgy, hogy lakásokból társasházakat varázsolnak. Egy- és kétlakásos házra adnak be építési engedélykérelmet, majd nyolclakásosra alakítják át, vagy egy 470 négyzetméterest kilenc részre osztanak, és bérbe adják. Legális ez? Nem, de az önkormányzatnak nincs hatásköre az ügyletek megakadályozására. Papíron egy lakás, a valóságban akár negyedcsoportnyi óvodás lakik ott. Szabad férőhely helyben nincs, hajnalban pattannak ki a gyerekszemek, be kocsiba, ülni a dugóban, délután vissza a fővárosi oviból, az önkormányzatnak szerződése is van már eggyel, hogy oda vihetik a péceli gyerekeket, mert mégis hova tegyék őket. 

Az anyák és az óvónők nem akarnak politizálni, még a szótól is fázni kezdenek, ők a gyerekeiket szeretnék biztonságban, egészséges környezetben tudni.

Évek óta mindent megtesznek közösen, hogy a kicsik ne érezzék, mennyire mostohák a körülmények az átmeneti épületben, de mostanra besokalltak, harci amazonokká alakultak át. A gázszag mellett az is borzolja a kedélyeket, hogy a nyomorúságos kis udvaron sem tudnak már a gyerekek szabadon játszani, veszélyes lett az egyik játék, körbe van kerítve. Összefogtak a többi ovival, mert a gondjaikkal nincsenek egyedül. A Nyitnikék óvoda egyik csoportja például egy tornateremben van már több mint tíz éve. Veszélyhelyzet volt, ideiglenesen mentek a tornaterembe, azután az is úgy maradt. A játékok egy része pedig ott is balesetveszélyes, nem használható, körbe van kerítve.

Csibe csoport

A harci anyák tehát belendültek: lakossági fórumon, a testületi ülésen sorban kapja a polgármester a kérdéseket, hogy mi lesz már az óvodával. 

– Kötelező óvodába járatni a gyerekeket, ami azt jelenti, hogy be kell őket hozni egy olyan épületbe, ahol nincsenek biztonságban – jelentette ki Katalin egy önkormányzati lakossági fórumon. Megdöbbentette, amikor válaszul azt kapta: kérdezze az országgyűlési képviselőtől, mi fog történni. 

– Kicsit túltolták a biciklit – mondja a polgármester. – Persze, én sem adnám a gyerekeimet olyan helyre, ami életveszélyes, ám ez az épület biztonságos. Ha én holnap bezáratnám, hova tennék a gyerekeiket? Megtenném, ha életveszélyes lenne, de nem az – ismételgeti Horváth Tibor. 

Az intézmény vezető óvónő próbálja csitítani a szülőket, ezért kidolgozott egy tervet, hogyan lehetne lecserélni a veszélyes játékokat. A szülők hálásak, de azt is kérdezik: hároméves gyerekeknek tényleg körbeszalagozott, balesetveszélyes hinták és csúszdák között kell játszaniuk még legalább egy évig?

Vagy inkább kettőig: a Beruházási Ügynökség tájékoztatása szerint a közbeszerzési pályázat a napokban jelenik meg, április 21-ére tervezik a helyszíni bejárást. A beruházás várhatóan tizenhat hónapot vesz igénybe, 2023 októberében nyílhat meg az új óvoda. Ha minden a legnagyobb rendben történik, akkor is még két tanévet kezdenek meg itt. 

Beosonkodunk az óvodába az egyik érintett szülővel, akinek telefonáltak, hogy ma sok gyerek jött, nem férnek el, megtenné-e, hogy ebéd után hazaviszi a gyerekeit?

Akadálymentességről itt szó sincs, az oviba szűk lépcsősor vezet fel, több anya a karjában cipeli a kisebb gyerekét. A babakocsit lent hagyják a szakadó esőben, mert fent nincs elég hely a tárolásukra. Lépni is alig lehet a zsúfoltságtól. Ám azt már a bejáratnál látjuk, miért szeretik annyira ezt az ovit. A pedagógusok vízen járni is megtanulnak értük (gyakoriak a beázások), s még a víz lebegtetését is mesterien űzik: a víz világnapjának dekorációja – halak, vitorlások, halászhálók – a fejünk fölé kerül.

A gyerekek Gyertek haza ludaimat játszanak a folyosón: 

– Hol a farkas? 

– Bokorban. 

Értsd: a padon, a fogason lógó apró ruhás zsákok mögött. Szaladnak egymáshoz, két lépés az egész, testmozgásnak nem igazi, de a játék lényege megvan: önfeledten sikítoznak, roma és nem roma gyerekek ölelkeznek össze miután megmenekültek a farkastól. Vagy miután elkapják őket.

Önfeledten sikítoznak

Ebéd után a dadák kis székre kis széket, kis asztalra kis asztalt pakolnak, így csinálnak helyet az ágyaknak. Tizenöt helyett tényleg csak tizennégy ágyat tudnak betuszkolni a csoportszobába. Az egyik még így is kilóg a folyosóra – próbálják belökdösni, hogy be tudják csukni az ajtót. Nem megy, újrakezdik a pakolást, fura tetrist játszanak. Másodszorra sikerül.

A gyerekek a folyosón várják ki a művelet végét, majd nevükön szólítják őket, és az ágyakon lépdelnek oda a saját fekhelyükhöz. Nem higiénikus, de ez van. A legbelsőbb ágyak gazdáit hívják először, nehogy véletlenül rálépjenek egymásra, mert a kis lábak sem nagyon férnek el a liliputi fekvőalkalmatosságok között. „Csak óvatosan, vigyázzatok, senki se sérüljön meg” – figyelmeztetik őket. 

Lefekszenek.

A lvivi pályaduvaron látni hasonló zsúfoltságot a menekültek között. 

Stefi néni halk, duruzsoló hangon mesélni kezd nekik. Nem halljuk, mit mond. Talán arról beszél, hogyan tévednek el a felnőttek újra és újra a rengeteg nagy erdőben, s járják nyolc éve ugyanazokat a köröket. De az is lehet, hogy egyszerűen csak azt mondja: sok jó gyerek kis helyen is elfér.

*

Kép: Vörös Szabolcs

*

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>

Kategória: riport