A Facebook uralmának véget vethet a kriptotechnológia – még ha pénzként befuccsol is

·2022.02.15

Januárban beszakadt a kriptovaluták árfolyama, és egyre több ország fontolgatja, hogy Kína példáját követve betiltja vagy korlátozza a digitális pénzek használatát. Köztük Magyarország, ahol Matolcsy György jegybankelnök üzent hadat a bitcoinnak és társainak – alig egy hónappal azután, hogy életbe lépett a 300 milliárd forintos hazai kriptovagyon kifehérítését célzó törvény. A szigor oka, hogy a 2008-as válság szülte technoanarchista álom mára környezetpusztító piramisjátékká vált. Viszont közben olyan forradalmat indíthatott el, ami – ha az államok és a bankok hatalmát nem is, de a Facebook és a többi techóriás dominanciáját talán megtörheti.

Mérföldkő volt az elmúlt másfél év a kriptovaluták történetében. Hatszorosára nőtt a bitcoin árfolyama, egy szuverén országban törvényes fizetőeszköznek nyilvánították, a sportvilágot ellepték a kriptocégek szponzorpénzei – és a kriptovaluták technológiájára építve az emberek elkezdtek vagyonokat fizetni internetes mémekért. Ugyanakkor ez volt az az időszak is, amikor beszédtéma lett a „kriptobányászat” környezetpusztító hatása, egymást érték a dollármilliárdos károkat okozó csalások és hackelések, Kínában az egész bizniszt cakompakk betiltották – az emberek pedig elborzadva nézték, hogy sokan milliókat hajlandók fizetni internetes mémekért.

Kazah zavar

Januárban a felére csökkent a bitcoin árfolyama, 200 milliárd dollárnyi vagyon tűnt el a piacról pár hét leforgása alatt. Tavaly nyáron már volt egy hasonló szakadék – ahogy akkor, az árfolyam most is elkezdett felfelé korrigálni, vagyis összeomlás egyelőre nem történt. Tavaly Elon Musk egyik Twitter-bejegyzése okozta a zuhanást, most leginkább a kazahsztáni zavargások.

A kínai kriptobányászok jelentős része az otthoni tiltás miatt tavaly az olcsó fosszilis áramot kínáló közép-ázsiai országba telepítette át farmjait, vagyis a kriptovaluták „előállítására” használt nagy teljesítményű számítógépparkjait. Az év végére Kazahsztánban bányászták a világban előállított bitcoin ötödét, és a közel 90 ezer számítógép többletfogyasztása áramkimaradásokat is okozott az országban. A zavargások kitörése után napokra leállították az internetet, ami átmenetileg jókora léket ütött a bitcoinhálózatban.

A januári eséshez hozzájárult emellett az is, hogy a világszerte elszabaduló infláció miatt a jegybankok monetáris szigorításba kezdtek, és ez általában negatívan befolyásolja a kockázatosabb befektetési eszközök ázsióját. Márpedig a vad kilengéseket produkáló kriptopénzek annak számítanak. Olyannyira, hogy lehetetlen megjósolni, az év további részében hogy alakul az árfolyamuk: vannak, akik szerint elértéktelenednek, mások szerint a megtorpanás után a tavalyihoz hasonló szárnyalás várható.

Hogy végül melyik forgatókönyv valósul meg, az jelentős részben attól függ, hogy mit lépnek a következő hónapokban a világ kormányai. Jelenleg ugyanis szinte mindenhol tiltásokról, korlátozásokról – vagy legjobb esetben is – adóztatásokról szól a közbeszéd.

  • Kínában – több lépésben – voltaképpen minden, kriptovalutákkal kapcsolatos tevékenységet betiltottak 2021-ben. Beleértve a bányászatot is, amelyben az ország az olcsó áramnak köszönhetően hosszú évek óta domináns szerepet játszott.
  • Az elmúlt hetekben Oroszországban és Indiában is vita folyat az ügyben: a jegybank mindkét országban a tiltás mellet foglalt állást, de kormányaik ezt végül elvetették, és inkább a kriptopiacok szabályozásának (és adóztatásának) irányába indultak el.
  • Az Egyesült Államokban a Biden-adminisztráció várhatóan a következő hetekben rukkol elő egy átfogó szabályozási stratégiával – tiltásról Amerikában nincs szó, szabályozásról igen.
  • Magyarországon tavaly fogadták el azt a törvényt, amelynek értelmében 2022-től 15%-os adó terheli a kriptovalutákból származó jövedelmeket, amitől a kormány azt reméli, hogy elkezd kifehéredni a 300 milliárd forintra becsült, eddig jórészt adózatlan hazai kriptovagyon.
  • A súlyos energiaválsággal sújtott, télen áramszünetekkel is küzdő Koszovóban átmenetileg betiltották a kriptovaluta-bányászatot.
  • Januárban az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság (ESMA) svéd alelnöke arról beszélt, hogy az egész EU-ban be kellene tiltani az energiaigényes kriptobányászatot, bár magukat a kriptovalutákat nem. Erre a nyilatkozatra csatlakozott rá a múlt héten Matolcsy György magyar jegybankelnök.

„Teljes mértékben egyetértek a javaslattal és támogatom az EU fő pénzügyi szabályozó szervének álláspontját, miszerint az Uniónak be kellene tiltania a legtöbb új, a bitcoinhoz hasonló eszköz bányászatának gyakorlatát. Egyértelmű, hogy a kriptovaluták illegális tevékenységeket is támogathatnak és általában pénzügyi piramisjátékot eredményeznek. (…) Az EU országainak közösen kellene megelőzniük az új pénzügyi piramisjátékok és buborékok kialakulását. Az uniós állampolgárok és cégek külföldön, a szabályozó szervek ellenőrzése mellett tarthatnának kriptovalutákat.”

Matolcsy György, Facebook, 2022. február 11.

A legtöbb hozzászóló „Okay, boomer”-giffel fogadta Matolcsy posztját – ez a fiatalabb nemzedékek körében az utóbbi években elterjedt, a digitális trendekben kevésbé otthonosan mozgó idősebbeket lekezelő fordulat. Matolcsy ráadásul nemcsak korából fakadóan nézi ferde szemmel a kriptovalutákat. Hanem azért is, mert az MNB elnöke. Márpedig a jegybankok – amint az indiai és orosz példánál láttuk – mindenhol irtóznak a nemzeti valutákkal párhuzamosan létező digitális pénzektől.

Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke beszédet mond a Világgazdaság üzleti napilap Magyarország újraindításáról szervezett konferenciáján a Budapest Kongresszusi Központ 2021. június 9-én (fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

Technoanarchista álom

Hogy ennek okait – és az egész vitát – megértsük, vissza kell mennünk a kezdetekhez. Az első és máig legjelentősebb kriptovalutát, a bitcoint egy Satoshi Nakamoto álnéven publikáló személy vagy csoport alkotta meg 2009 elején, nem sokkal a nagy pénzügyi válság kirobbanása után. Célja egy közvetítők, vagyis bankok és államok nélküli, kizárólag emberek közötti hálózaton létező pénz létrehozása volt. Az éppen csődöt mondó pénzügyi rendszer iránti megvetését azzal is kifejezésre juttatta, hogy az első tranzakció kódjában elrejtette egy korabeli újságcikk címét, ami arról szólt, hogyan mentik ki a kormányok a bajba jutott bankokat az adófizetők pénzéből.

A Nakamoto által kitalált decentralizált modellben nincsenek központi szereplők, bankok, amelyek hitelesítik a tranzakciókat és jótállnak értük. Helyettük az biztosítja a rendszer működését, hogy a tranzakciókról az egész hálózat minden tagja feljegyzéseket vezet – ez az úgynevezett elosztott főkönyv. Mivel minden tranzakcióról mindenki értesül, nem lehet csalni – nem tudok egy bitcoint kétszer elkölteni, hiszen a többiek tudják, hogy már korábban fizettem vele valaki másnak.

A bitcoinos tranzakciókat véges hosszúságú csomagokban, blokkokban tárolják (ezeket úgy lehet elképzelni, mint egy papíralapú főkönyv lapjait). Miután egy blokk megtelik, kimegy a hálózatra, és összekapcsolódik az előző blokkal. Az így létrejövő blokklánc a kriptovaluta mindenki számára hozzáférhető főkönyve. Hogy egy szereplő se tudjon hamis blokkokat küldeni a hálózatra, kell egy konszenzus-mechanizmus, amely mindenkit meggyőz arról, hogy az adott blokk hiteles.

A bitcoin esetében Nakamoto egy olyan módszert választott konszenzus-mechanizmusnak, ami egyszerre zseniális, mert biztosítja a hitelességet központi szereplő nélkül – és hordozza magában azt a hátulütőt, amivel most a legtöbben támadják: rendkívül energiaigényes.

Ez a megoldás pedig, hogy egy matematikai rejtvényt kell megoldani, amely, ha sikerül, egy kriptografikus pecsétet nyom a blokkra. A matematikai feladvány megoldásához számítási teljesítményre van szükség, vagyis erős számítógépekre. Hogy valaki ezekbe beruházzon, a rejtvény megoldásáért jutalmat kap, méghozzá bitcoin formájában – így keletkeznek új bitcoinok, és ezt a folyamatot hívjuk bányászatnak. Főleg azért, mert Nakamoto mindezt az arany mintájára találta ki: azt is energiabefektetés árán kell kibányászni. És ahogy az arany is elfogy egyszer, a bitcoin is, mivel előre meghatározott, véges mennyiség áll belőle rendelkezésre. Ahogy fogy, úgy válik idővel egyre nehezebbé a matematikai feladvány.

Gilly Tamás szobrászművész Satoshi Nakamoto, a bitcoin protokoll feltalálójának mellszobrával a budapesti Graphisoft Parkban 2021. szeptember 14-én (fotó: MTVA/Balaton József)

Infláció, diktatúra, háború

Az államoktól és bankoktól független pénz létrehozását nemes cél motiválta. A nyugati világban készpénznek vesszük a viszonylag stabil és értékálló valuták létezését, és nem fenyeget minket olyan mértékű infláció, amely akár hetek alatt semmivé teheti egy család megtakarítását. Többé-kevésbé jogállami keretek között élünk, ahol nem kell tartanunk attól, hogy a kormányzat politikai okokból zárolja a bankszámlánkat. Külföldi szankciók sem sújtják országunkat, és GDP-nk jelentős része sem abból keletkezik, hogy a gazdagabb országokan élő családtagok pénzt küldenek haza.

A világ lakosságának tekintélyes része azonban ilyen országokban él, és számukra a bitoin és társai a túlélés, a boldogulás és szabadság zálogai lehetnek. Ha megnézzük, hol használja a lakosság legnagyobb hányada a kriptovalutákat, olyan országokat találunk az élmezőnyben, mint Oroszország (ahol Alekszej Navalnij bitcoinban gyűjtött pénzt híveitől), Venezuela (ahol az utóbbi évtized legnagyobb hiperinflációja ment végbe), vagy a valutája elértéktelenedésével küzdő, súlyos konfliktusokkal terhelt Nigéria.

Az első ország pedig, ahol 2021-ben hivatalos fizetőeszközzé nyilvánították a bitcoint, az az El Salvador lett, ahol a GDP ötödét az Amerikában dolgozó családtagok hazaküldött pénzei adják. Ilyesmit sokkal könnyebb kriptovalutában intézni, mint Western Union-fiókokba battyogni.

Ez papíron talán szépen hangzik, de a valóság árnyaltabb. Egyrészt nem véletlen, hogy a nemzetállamok a jegybankokon keresztül szuverén monetáris politikát folytathatnak: ezzel küzdhetnek például az infláció és a munkanélküliség ellen. Egy tőlük független valuta elterjedése esetén ez a mozgástér szűkül. Másrészt a kriptovaluta még azokban az országokban is korlátozottan tudja betölteni pénzhelyettesítő szerepét, amelyek a leginkább rászorulnának – ahhoz ugyanis túlságosan vadul ingadozik az árfolyama.

Kecskefejet ábrázoló plakátot tart egy tiltakozó a Nayib Bukele elnök elleni tüntetésen San Salvadorban 2021. szeptember 15-én. A megmozdulások az államfő azon terve ellen irányultak, hogy az ország törvényes fizetőeszközévé akarja tenni az amerikai dollár mellett a bitcoin kriptovalutát (fotó: MTI/EPA/EFE/Rodrigo Sura)

Aki kimarad, lemarad

A pénznek három alapfunkciója van: csereeszköz vásárláshoz, elszámolási egység árképzéshez és értékmegőrző megtakarításhoz. Utóbbi a hagyományos pénz esetében az előbbi kettőből következik: azért őrzi az értékét a megtakarításunk, mert bízhatunk benne, hogy a jövőben csereeszközként javakat vásárolhatunk belőle, méghozzá közel stabil árakon.

A bitcoin – és a többi, hasonló logikán működő kriptovaluta – esetében ez felborult. Olyan sokan látták benne a szép új világot, hogy elsősorban befektetési eszközként tekintettek rá. Így gyakran az egekbe szökött, ritkábban pedig nagyot zuhant az árfolyama, emiatt máig nem tudott széles körben elfogadott, megbízható csereeszközzé válni. A legtöbben spekulálni akarnak vele, nem pedig fizetni.

Ráadásul ez a spekuláció piramisjátékra hasonlít: akik a játék elején bányásztak vagy vásároltak bitcoint, busásan meggazdagodtak. Akik a kezdeti aranylázból kimaradtak, és később ugrottak fel a vonatra, vásárlásaikkal már főleg az előbbieket gazdagították, és persze tovább srófolták az árfolyamot, újabb beszállókat vonzva. A jegybankok és szabályozó hatóságok nemcsak azért intenek óva a kriptovalutáktól, mert nem szeretik a konkurenciát, hanem mert spekulatív lufit látnak, és nem akarják, hogy állampolgáraik tömegei sok pénzt veszítsenek, ha kipukkad.

Főleg, hogy a jelenlegi, szabályozatlan környezetben a befektetővédelem is ismeretlen fogalom. A legtöbb felhasználó nem ért hozzá, így nem közvetlenül kapcsolódik a blokklánchoz, hanem felhasználóbarát felületeket kínáló cégeken: elektronikus pénztárca-szolgáltatókon és kriptotőzsdéken keresztül, ahol bitcoinra válthatja nehezen megkeresett forintjait. Az ilyen szolgáltatók esetleges csődje esetén ma még semmi sem védi a befektetőket.

Gyakran halljuk azt is, hogy a bitcoin a feketegazdaság fizetőeszköze, sokan használják illegális célr: fegyver-, drog- vagy gyermekpornó-kereskedelemre, terrorizmus finanszírozására. A kriptopártiak – például a Blockchain Magyarország Egyesület – szerint ez ma már nem jellemző: olyan alkalmazások állnak rendelkezésre – és ezeket a hatóságok használják is –, amelyekkel IP címtől IP címig követhetővé válik egy bitcointranzakció, lenyomozható az utalás. Tavaly megbízható becslés szerint az összes kriptotranzakció 0,15% százaléka szolgált illegális célt (ez 2,4 milliárd dollárt jelent).

A világ áramfogyasztásának ugyanakkor ennél nagyobb hányadát, 0,56%-át teszi ki a bitcoin bányászata (a többi kriptovaluta ebben nincs is benne). Ez körülbelül akkora, mint Norvégia vagy Ukrajna fogyasztása, és lassan utoléri az arany kitermelésének fogyasztását.

Cambridge Bitcoin Electricity Index, 2021

Mint láttuk, minden jel arra utal, hogy a bányászatot egyre több állam tiltja be a klímavédelemre hivatkozva. Ez nem jelentené feltétlenül a kriptovaluták végét. Van egy másik eljárás is, ami a számítási teljesítményre alapuló módszer helyett képes hitelesíteni a blokkláncot. Az energiapazarlást megszüntető alternatív eljárás egy véletlen algoritmusra és letétbe helyezett kriptopénzre épül, és a második legnagyobb kriptovaluta, az ether júniusban át is áll rá a bányászatról.

A Facebook és a Spotify vége?

Az ether az Ethereum nevű blokkláncra épül, amelyet Vitalik Buterin orosz programozó álmodott meg 2013-ban. Azért érdemel külön említést, mert az Ethereum víziója jócskán túlmutat a digitális pénzen, egy új típusú, decentralizált internet megalkotását célozza. Az Ethereum társalapítója, Gavin Woods ezt a víziót Web 3.0-nak nevezi.

Ethereum-bányászat Franciaországban (fotó: AFP/Hans Lucas/Antoine Wdo)

A Web 1.0 a kezdeti internet volt, statikus honlapokkal. A Web 2.0 esetében már a felhasználó kreált tartalmakat, de ezért nagy árat fizetett, mert a platformok, ahol ezt megtette, cserébe begyűjtötték az adatait, és eladták hirdetőknek, amiből meggazdagodva a világot uraló óriáscégekké nőttek a Facebooktól a Google-ön át a Spotify-ig. A Web 3.0 azt ígéri, hogy ennek vége. A blokkláncnak hála kikerülhetők lesznek a nagy platformok, mert mindegyiknek létre lehet hozni a decentralizált megfelelőjét, ahol nincs központi entitás (amely cenzúráz, függővé tesz és/vagy eladja profilunkat a hirdetőknek).

A blokklánc valóban sokkal szélesebb körben használható technológia, mint a kriptovaluták. Gondoljuk el: a blokkokban nemcsak pénzügyi tranzakciók sorát tárolhatjuk hitelesen központi hitelesítő nélkül, hanem bármilyen információt. A víziók szerint decentralizált pénzügyi szolgáltatások (DeFI) sora jelenik meg a következő években, amelyek segítségével bárki bankok nélkül hitelezhet vagy vehet fel hitelt például.

A vízió szép, de egyelőre csak ígéret. Sőt: valójában eddig csak egyetlen olyan „szolgáltatás” van, amely szép karriert futott be a blokkláncokon – de abban sincs sok köszönet. Tavaly a társadalom legszélesebb rétegeit elérő őrületté váltak az úgynevezett nem helyettesíthető tokenek (NFT-k), amelyek digitális fájlok eladására használják a blokkláncot.

Vagyis emberek azért fizetnek – esetenként igen sokat – hogy a blokkláncban örökké nyoma maradjon annak, hogy megvettek egy digitális grafikát, egy zenét, egy videójátékbeli tárgyat, vagy akár virtuális Gucci-cipőt. A megvásárolt javaknak semmilyen gyakorlati haszna nincs, a fizikai világban nem léteznek, az online-ban pedig korlátlanul másolhatók – ennek ellenére 2021 folyamán 25 milliárd dollár értékben cseréltek gazdát a digitális „műalkotások”.

Hogy az NFT-lufinál lesz-e komolyabb felhasználása a blokkláncnak, még a jövő zenéje – de ha igen, az a jövőnket leginkább meghatározó fejlemények egyike és az internet új korszakának hajnala lehet. Ha pedig nem, a kriptovaluták szabályozásának kérdése még évekig tartogathat izgalmakat.


Nyitókép: az ország legnagyobb kriptofarmjának bemutatója az oroszországi Kirisiben 2018. augusztus 20-án (fotó: AFP/Olga Maltseva)

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>

Kategória: Nagytotál