Most dől el, van-e még szusz az Orbán-féle „populista forradalomban” [HetiVálasz 105]

·2022.01.06

Az év első HetiVálasz adásában a magyar mellett sorra vesszük a fontosabb európai választásokat. Miért lesújtó az ellenzék teljesítménye, és mit mutat az első mandátumbecslés? Miért lesz torz és szükségképpen durva a magyar választási verseny? Miért nem jött be az orbáni jóslat a néppárti politizálás végéről, és hol marad az európai populisták új szövetsége? Robbanhat-e a balkáni helyzet a boszniai szerbek fokozódó elszakadási fenyegetései miatt? Akik beszélgetnek: Ablonczy Bálint, Borbás Barna, Vörös Szabolcs.

Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-onTuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.


Részletek a műsorból:

Megjelent az év első mandátumbecslése a 2022-es magyarországi választás elé: 107 képviselői hely (plusz a nemzetiségi mandátum) a Fidesznek, 91 az ellenzéknek. Mit lehet ebből kiolvasni?

Vörös Szabolcs: „Ez a legborzasztóbb végeredményt hozhatja el: azt az ellenzéki önképet, hogy »jó úton vagyunk«, »az irány jó, csak a kommunikáció rossz« és hasonlókat, miközben lényegében minden marad a régiben. De kommunikáció az lesz, hogy mindent jól csináltunk, már csak négy évet kell kibírni.”

Ablonczy Bálint: „Gyakorlatilag az ellenzéki előválasztás óta nem nagyon tud az ember olyan üzenetet, kezdeményezést, kommunikációs akciót felidézni az ellenzék oldaláról, ami ne egymás furkálásáról, kritizálásáról szólt volna. Nem is az az érdekes, hogy így néz ki a mandátumbecslés, hanem hogy még mindig elég nagy tábora van az ellenzéknek. Annak ellenére, hogy politikai teljesítmény nem nagyon látszik.”

Borbás Barna: „Az ellenzék megszervezése ebben a választási rendszerben pártpolitikai feladat. Talán utoljára 1905-ben volt hasonló, amikor létre próbáltak hozni Tisza István ellen egy nagykoalíciót. Tehát nyugodtan lehet mondani, hogy ez most az utóbbi 100 év egyik legnehezebb politikai feladata: össze kell terelni egy akolba eredetileg össze nem tartozó pártokat, és létre kell hozni valamiféle ellenpólust. Az ilyesmi feladatot tipikusan pártpolitikusok szokták elvégezni. Ehhez képest a nép leválogatta az előválasztási jelöltek közül az egyetlen nem pártpolitikust. Lehetséges, hogy az MZP-jelenség nem képes arra a feladatra, ami előtte áll.”

Ablonczy Bálint: „Kicsit úgy elemzünk, meg úgy méregetünk, mintha ez egy normális helyzet lenne, de valójában nem az. Elképesztő erőfölény van a másik oldalon. Minapi hír, hogy csak a Megafon Központ 500 millió forint közpénzt – illetve bocsánatot kérek: rejtőzködő fideszes üzletemberek adományát – fordította a Facebook-influenszerek videóinak a nyomására. Másik tétel a közmédia 100 milliárdja. Kommunikációs szőnyegbombázás van. Az előttünk álló időszak sem arról van szól, hogy melyik párt kampányol ügyesebben, hanem arról, mit lehet kezdeni ezzel az elképesztő erőfölénnyel, a szabályok átszabásával, ami előállította ezt a rendkívüli politikai helyzetet.”

Választás lesz Franciaországban is. Miért fontos figyelni a párizsi eseményekre?

Ablonczy Bálint: „Azért lesz nagyon érdekes, mert kiderül, hogy az a rengeteget elemzett populista hullám, amelybe a Brexittől Trumpon át az AfD-ig és Orbán Viktorig nagyon sok mindent be szokás sorolni, működik-e tovább. A nagy kérdés: elképzelhető-e, hogy a populista-jobboldali Éric Zemmour vagy Le Pen bekerül a második fordulóba kerül, esetleg megveri-e Macront. Mert ha nem, akkor nagy valószínűséggel azt mondhatjuk, hogy ez a nagy populista hullám lezárult. Nézzük meg Orbán Viktor korábbi nagy szövetségeseit: Bolsonaro komoly nehézségekkel küszködik Brazíliában, Netanjáhú ellenzékbe szorult Izraelben, Babis megbukott Csehországban, a németeknél nem volt meg az az AfD-áttörés, amelyre néhányan számítottak. […] És ezt azért mondom, mert ez láthatóan a magyar politikának, illetve a miniszterelnöknek nagyon komoly számítása volt, hogy a néppárti politizálásnak, a jobbközépnek, sőt a balközépnek is vége van, és valami teljesen új jön, és mi, magyarok fogjuk részint újraszabni a kereteket.”

Vörös Szabolcs: „Azzal kapcsolatban, hogy mi az európai populisták megszervezésének legnagyobb nehézsége, elég megnézni legutóbbi, varsói csúcstalálkozójukat. Ahogy szegény Marine Le Pen járt-kelt a sok közép-, meg kelet-európai népvezér között, azért az egészen szenzációs volt. És hogy a legnagyobb lengyel jobbközép napilapnak bemondta, hogy Ukrajna az orosz érdekszféra – pont a legjobb helyen! Ha egy Wikipédia-szócikket elolvas a repülőn, akkor sem mond be ilyesmit az orosz témára elképesztően érzékeny lengyeleknek, de úgy látszik, erre nem jutott már ideje.”

Ablonczy Bálint: „Annyira emlékszem, amikor a Fidesz kilépett a Néppártból, az volt a mondás, hogy most építjük a nagy, erős, mindenkit felfaló, mindenkit összefogó, Európa jövőjét alapjaiban meghatározó új pártszövetséget. Hol van?”

Mi a jelentősége az októberi bosznia-hercegovinai választásnak?

Vörös Szabolcs: „Az ottani helyzet aggasztó. A boszniai szerb vezetőtől, Milorad Dodiktól sosem álltak távol a szeparatista hangok, de most elszabadult. […] Az angolnak van kifejezése arra, ami Boszniában történik: „Match in a tinderbox”, vagyis – szabad fordításban – gyufával játszani a puskaporos hordóban. Egyszerűen olyan képlékeny és olyan törékeny a bosnyák helyzet – ne feledjük: az egész délszláv háborúnak az volt az epicentruma –, hogy nagyon nem lenne jó, ha itt elszabadulna a pokol. […] Belátom készséggel, hogy működésképtelen az az állam, de magyar oldalról sem tűnik jó ötletnek ilyen harsányan beállni az egyik fél, konkrétan Milorad Dodik mellé, ahogy azt a magyar kormány teszi.”


Nyitókép: illusztráció (Válasz Online)

Kategória: Podcast