Csak a szavazatunk kellett? Civil lázadás „zöld” és DK-s városvezetők ellen

·2021.04.30

Nemrég a „spontán”, mi több: „perverz” privatizáció bűnébe eső Fideszről írtunk rendhagyó publicisztikát. Ám az élet van akkora rendező, hogy közben két ellenzéki polgármester is olyan vagyongazdálkodási lépésre szánta el magát, amely szöges ellentétben áll saját vállalásaival, állítólagos világképével. Civilek ezrei figyelmeztetik épp V. Naszályi Márta zöldpolitikust (Párbeszéd) az I. kerületben, hogy talán nem kellene az ország legnagyobb buszpályaudvarát beerőszakolnia a Naphegy tövébe. Illetve az „Újbuda megtelt” szlogennel dolgozó László Imrét (DK), hogy elég a lakóparkbizniszből. Bár a kormány alapítványi kiszervezéseinél nyilván kisebb volumenű ügyekről van szó, most minden ilyen cselekedet „pilot projektnek” számít. Magyarul: a választók részben ezekből a gyakorlatokból következtethetnek arra, mit tenne az ellenzék, ha 2022-ben hatalomra kerülne. Elvégre Budapest legpatinásabb és legnépesebb kerületében járunk; ama városrészekben, ahol a legutóbbi önkormányzati voksoláson egykori Fidesz-hívek is tömegével szavaztak át a „másik oldalra”. Figyelem, megint véleménycikk következik. Ha úgy tetszik, a korábbi folytatása. (Frissítés: írásunk megjelenése után három nappal a XI. kerületi Momentum bejelentette, megakadályozzák a cikkben szereplő „saroktelek”, illetve Badacsonyi utcai ingtalan eladását. Részletek a szöveg legvégén.)

Bő két hete igazoltuk, hogy miközben az ország a járványra figyel, a kormányzat a mélyben „spontán” privatizációs hullámot indított. Ennek egyik eleme, hogy közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokba emelnek át olyan „nemzeti kincseket”, mint a Mol és a Richter összesen ezermilliárdos részvénycsomagja, a Gödöllői Királyi Kastély vagy a Hajógyári-sziget déli fele. Egy másik meccs keretében a hatalom az ország alapinfrastruktúráját, nemzeti közműveit, létfontosságú vagy stratégiai hálózatait is igyekszik NER-védelem alá helyezni, a harmadik fronton pedig épp kiszervezik a gazdasági szabályozási funkciókat a mindenkori szabadon választott kormány fennhatósága alól. Mindez természetesen az ellentéte annak, amit a kormány a 2010-ben kezdődő Fidesz-korszak elején ígért és tett – és már-már a néhai MSZMP vagyonátmentési kísérleteit idézi.  

Nem egyszerűen arról van szó tehát, hogy Orbán Viktor pártja megszeg egy választási ígéretet. Éppen azt hajtja végre, ami ellen létrejött, amivel szemben anno megfogalmazta az alapértékeit. Szuverenitásra törekvő, nagyhatalmi befolyástól mentes, a közösségi vagyont felelősen kezelő erőként mutatkozott be, majd a Kína- és Oroszország-függés, illetve a fent részletezett „perverz” privatizációs gyakorlatok bajnoka lett. Azaz: identitást váltott. Az ellenzék nyilván akkor tudja mindezt hitelesen bírálni, ha legalább valamennyire önazonos. Ha például városvezetői pozíciókba kerülve is úgy vigyáz a maga alapértékeire, mint a hímes tojásra. Sokak szerint persze nincsenek ilyen elvi abroncsok, az érintett politikusokat kizárólag az Orbán-ellenesség tartja össze. Ám egy pillanatra legyünk nagyvonalúbbak! Igenis létezik egy ügycsokor, melyet a baloldal kezdett pedzegetni, tematizálni: a klímavészhelyzet, a zöldgondolat, a mindent letaroló nagyiparral szemben a helyi érdekek primátusa. Másképpen: míg a Fidesz a migránsok rémképével dolgozott, dolgozik, addig az ellenzék a zaj-, bűz-, károsanyag- és betonlobbitól, a térkőtalapzaton álló iroda- vagy lakótelepeket „gardens”-nek nevező fejlesztőktől védené meg a kisközösségeket, a természetet és a még élhető lakókörnyezeteinket. Állítólag.

Senki ne higgye, hogy ez utóbbi vállalás csak a magát zöldpártként meghatározó LMP és a Karácsony Gergely-féle Párbeszéd sajátja. A 2019-es önkormányzati kampányban az ellenzék nagyvárosi, budapesti polgármesterjelöltjei szinte mindannyian kőkeményen elköteleződtek a fenti feladatoknak. Olyannyira, hogy ígéreteik már-már kimerítették egy szerződésszerű megállapodás kritériumait. Mások mellett az I., valamint a XI. kerületet a Fidesztől elhódító V. Naszályi Márta és László Imre is aláírásával szentesített olyan dokumentumokat, amelyekben civilek jogi biztosítékot kértek tőlük a zöld- és közösségi programpontjaik végrehajtására. A DK-s politikus odáig is elment, hogy egy konkrét projekt, a lapunk által feltárt és visszatérően citált Feneketlen-tavi Buda Gardens-beruházás esetében írásba adta: a fejlesztő kárára duplájára fogja növelni a szomszédos játszótér méretét. Egyebekben pedig az „Újbuda megtelt” vezérszlogent képviselte mind a választások előtt, mind később, amely elvileg azt akarta jelenteni, hogy durván visszafogja majd az ingatlanberuházásokat, illetve zöldít, zöldít, zöldít.

Az I. és a XI. kerületben – a győztes városvezetők pechjére – sok olyan magabíró, öntudatos polgár lakik, aki 2019-ben elolvasta ezeket a megingathatatlannak tűnő vállalásokat. És a szavazók elhitték: az ellenzéki politikusok akkor is közösségpártiak maradnak, ha felvillannak az első komoly vagyongazdálkodási, beruházási, privatizációs lehetőségek. A választási ígéretek fényében egyszerűen nem volt olyan opció, hogy V. Naszályi Márta gigantikus buszpályaudvart próbál telepíteni a Naphegy tövébe, illetve László Imre újabb lakóparkbizniszeket hozna Újbudára. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy a Fidesz által beindított, megálmodott betonprojekteket épp ők fogják felkarolni. Pontosabban: annyi esély volt ezekre, mint arra, hogy Orbán Viktor tulajdon kezével megy lebontani a déli határkerítést. Tehát lényegében semennyi.

A következő bekezdések elé négy alapvetés.

1. Szó sincs arról, hogy a budapesti és nagyvárosi, ellenzéki színekben megválasztott polgármesterek mind notórius programtagadók volnának. Nemrég mi dokumentáltuk itt a Válasz Online-on, hogy a fővárosi önkormányzat például tényleg megmenti a Mocsárosdűlőt a III. kerületben. És nyilván V. Naszályi Márta és László Imre működésében is felfedezhetők azért üdítő „zöldes” árnyalatok.

2. Arról sincs szó, hogy az I. és XI. kerületi polgármesterek ne táncolhatnának még vissza az alábbi ügyek egy részéből. A helyi civilekkel és politikusokkal folytatott háttérbeszélgetéseink szinte mind arról szóltak, hogy az LMP például nagyon kritikus a mostani újbudai telekprivatizációk kérdésében, illetve a Jobbik, a Momentum és a Párbeszéd is igyekszik kihátrálni a DK–MSZP-körök fejlesztési elképzelései mögül. Tehát: egyelőre semmi sincs végérvényesen eldöntve.

3. Mielőtt bárki azt hinné, hogy az I. kerületbe azért kell óriási buszpályaudvart telepíteni, a XI.-ben pedig azért kell temérdek önkormányzati telket eladni, mert a kormány idén megszorító intézkedéseket „foganatosított”, gyorsan leszögezzük: nincs ilyen egyenes összefüggés, és az érintett önkormányzatok vezetői sem állítanak ilyesmit. Újbuda például kifejezetten szerény kompenzációt kérne a kormányzattól a helyi iparűzési adó megfelezése miatt kieső bevételek után. Sőt, most április 14-én a veszélyhelyzet miatt csak véleményezési üzemmódban működő helyi gazdasági bizottság DK-s, szocialista és fideszes képviselői simán megszavazták (az LMP, a Jobbik és a Momentum ellenében), hogy a Kelenföldi pályaudvarnál magasodó Etele Plaza építtetője 80 százalékos közterülethasználatidíj-mérséklésben részesüljön – miután már eddig is százmilliós nagyságrendű kedvezményt kapott a kerülettől. Vagyis nincs égető bevételkényszer. (László Imrében azért volt annyi lélekjelenlét, hogy végül felülírta a nagyvonalú bizottsági véleményt, és csak 50 százalék kedvezményt adott a plázaberuházó Futureal-csoportnak.)

4. Az I. és a XI. kerületben indult mostani civil lázadást nem a Fidesz szítja a háttérből. A tiltakozók mindkét helyen az ellenzéki előválasztásokat is szervező aHang-közösség petíciós platformját használják. A naphegyi buszpályaudvar ellen már kétezernél is többen tiltakoznak, a XI. kerületi privatizációs csomag egyik legfontosabb lakóparkos elképzelése (amely az Ulászló–Zsombolyai–Kökörcsin–Vincellér utcák által határolt úgynevezett „saroktelket” érinti) napok alatt gyűjtött közel 3500 ellenzőt. A civilek tehát pontosan azokat a technikákat (a petíció mellett plakátok, cselekvésre ösztönző Facebook-csoportok) használják, amelyek az utóbbi évek számos alulról jövő kezdeményezésénél már beváltak. Nemrég a balatonvilágosi NER-betonszörnyet gyűrték le a helyiek ilyen eszközökkel.

Az I. kerületi buszpályaudvar terve (fent) és a tiltakozók véleménye V. Naszályi Mártáról (lent)

A négy alapvetés után nézzük közelebbről a két budai polgármester által felvállalt ügyeket. Az I. kerületi buszpályaudvar tervéről először a Telex írt hosszabb háttéranyagot. A lényeg körülbelül annyi, hogy miközben a kormányzat nagy erőkkel dolgozik a Citadella átfazonírozásán, valamint egyengeti – a fővárossal karöltve – a majdani Gellért-hegyi sikló útját, V. Naszályi Márta elvállata, hogy megoldja a Covid-helyzet után várhatóan a Várra zúduló turistabuszok elhelyezését. A 2019-ben leváltott fideszes polgármestertől, Nagy Gábor Tamástól eredeztetett – majd az elmúlt években pihentetett – ötlet lényege, hogy a kerület a MÁV-tól kibérli és lefedi a Déli pályaudvar használaton kívüli, a szűk Mészáros utcából megközelíthető részeit. A tervezett parkoló 62 aktív kocsiállással számol és naponta összesen háromszáz ki- és beálló busszal. Illetve rengeteg kisebb elektromos járgánnyal; a Déli melletti bázisról ezek szállítanák – körjáratszerűen – az érdeklődőket a budai Várnegyedbe és a Gellért-hegyre az új sikló tövébe.

Ezzel az ország legnagyobb forgalmú buszpályaudvara jönne létre a festői Naphegy tövében – a civilek szerint az egész környék közlekedését megbénítva, továbbá a több óvodával és bölcsödével ellátott terület levegőminőségét is „agyonvágva”. A metrópótló sűrűségű buszáramlás alighanem a Mészáros utca kerékpárosforgalmát is ellehetetlenítené, bár a biciklibarát Párbeszéd párt V. Naszály Mártája ezt határozottan cáfolja. A beruházás motorja egyébként Csobánczy Gábor idegenforgalomért felelős alpolgármester; ő a régi SZDSZ vállalkozó szekciójának egykor befolyásos alakja. A helyi tiltakozók legnagyobb szívfájdalma, hogy bár óriásprojektről van szó, nem találnak olyan környezetvédő szervezetet, amely felvállalná az ügyüket. Ezt sokan annak tudják be, hogy a Védegylet főtitkára, Újszászi Györgyi egyben V. Naszályi Márta munkatársaként is funkcionál az I. kerületi önkormányzatban.

A XI. kerületi „saroktelek” mai képe és a tiltakozók egyik plakátja

Ez persze már a spekulációk világa, úgyhogy ugorjunk is át Újbudára, a Gellért-hegy és Szentimreváros környékére. Ennek a területnek rengeteg pontjára jutott az utóbbi években egy-egy túltolt, vagy legalábbis bizonytalan kimenetelű építési beruházás. A két itteni neves egyházi gimnázium udvarán egy-egy hatalmas sportcsarnok nőtt ki a semmiből – Mészáros Lőrinc-közeli kivitelezők szíves közreműködésével –, luxuskörülményeket biztosítva a mindennapos iskolai testnevelésnek. Már emlegettük a nyomozási cselekményekkel színesített Buda Gardens-projektet, amely civil nyomásra, jórészt Orosz Anna momentumos alpolgármester közbelépése nyomán végül elviselhetőbb méretűvé látszik szelídülni, de persze a László Imre által írásban vállalt játszótérduplázás időközben „elfelejtődött”. Ugyancsak jócskán érinti ezt a környéket a Déli körvasút-építés és a vele járó vágányszélesítés. Hogy a zónát szegélyező Hamzsabégi sétány parkos rész maradhasson, a lakók összefogtak az eredeti választási ígéreteket betartani igyekvő LMP-s Kreitler-Sas Mátéval. Majd a KDNP-s Simicskó Istvánnál is kilobbizták, hogy parlament elé vigye a zöldterületi besorolás ügyét; ezt épp a héten szavazta meg a Ház – ám az MSZP és a DK képviselői nemmel voksoltak az indítványra, miközben a Fidesz, a Jobbik és az LMP együtt mondott igent a helyiek érdekére.

A László Imre által az év elején bedobott privatizációs-ingatlanfejlesztős csomag legvitatottabb elemei ugyancsak szentimrevárosi ingatlanokat érintenek. A 24.hu nemrég alaposan feldolgozta a már említett ősfás „saroktelek” ügyét – amelyre még az előző Fidesz vezetés rendelt két hatszintes társasházról szóló tervet. Az ügynek van bőven pikantériája: a pályázati kiírás szerint például a leendő vevőnek kell kijárnia az államnál, hogy megadja az elidegenítési tilalom alóli felmentést, tehát valójában jó kormányzati kapcsolatokkal rendelkező vevőt keres a baloldali kerületvezetés. Az akciót a téma szerint illetékes Hintsch György MSZP-s alpolgármester vezényli, aki anno az Égigérő fű című, 1979-ben bemutatott magyar film egyik gyermekfőszereplője volt. Abban a történetben egy kisfiú mer nagyot álmodni, szembeszáll a hivatallal, és a közösség bevonásával a beton helyére füvet telepít, hogy egy miniparkot hozzon létre. A mai sztori, amelyben most felnőtt politikusként szerepet vállal, tehát ennek az ellenkezőjéről szól. Illetve szólna, mert, ahogy utaltunk rá, az LMP mellett immár a helyi Momentum, a Jobbik és a Párbeszéd sem lelkesedik ezért a magánosításért. Márpedig nélkülük nincs többsége az MSZP–DK-s ingatlanspecialista frakciónak.

A Ménesi úti Elekes-villa épülete

Úgy tudjuk, hasonló okokból arra is van esély, hogy végül meghiúsul a közeli Bocskai István Általános Iskola mögötti (Badacsonyi utcai) zöldterület, továbbá a patinás Gellért-hegyi (Ménesi úti) Elekes-villa eladása. Utóbbi épületet az előző ciklus végén még a Fidesz tette forgalomképessé, ám a kormánypárt akkor csak a ház bérbeadását, kulturális célú hasznosítását tervezete. A mostani önkormányzat az értékesítés mellett döntött, ám a pályázati kiírásba „elfelejtette” belevenni, hogy nem lehet elbontani a falakat, és lakóparkkal betömni az így támadt lyukat. (A László Imre-féle ingatlanprivatizációs csomag további elemeinek értékesítése ellen kisebb a zúgolódás; esetleg még az Albertfalvai Piac hasznosítása körül várható némi vita, ott is indult petíciós aláírásgyűjtés.)

Summa summarum: nem azért írtuk ezt a cikket, hogy a múltkori alapítványi kiszervezős Fidesz-kritikánk után – egyet a Jézuskának, egyet a Béluskának alapon – az ellenzéknek is odaszúrjunk. Hanem, mert a civil öntudattal rendelkező, közösségeket működtető, környezetükért tenni akaró és hajlandó állampolgárok érdemlik meg legkevésbé, hogy két szék között a politikai senkiföldjére hulljanak. Azok az állami és kerületi vezetők, akik nem erőforrást látnak az ilyen emberekben, hanem legyőzendő ellenfelet, egyszerűen szegényebbé teszik Magyarországot.

Frissítés: írásunk megjelenése után három nappal a XI. kerületi Momentum bejelentette, megakadályozzák a cikkben szereplő „saroktelek”, illetve Badacsonyi utcai ingtalan eladását. Orosz Anna újbudai alpolgármester közleményét úgy kezdi: „hibáztunk abban, hogy a (sarok)telek jelenlegi építési engedéllyel történő pályáztatását megszavaztuk. Ezért elnézést kérünk a helyiektől!” Mint írja, meggyőződésük, hogy a privatizációs csomagban szereplő ingatlanok értékesítését csak utolsó megoldásként, a körülményeket ingatlanonként egyedileg vizsgálva, az érintett helyiek véleményét meghallgatva szabad elhatározni. Ezért amennyiben a városvezetés az eladást a testület elé terjeszti, a Momentum öt újbudai képviselője nemmel szavaz a kérdésben. „Köszönjük minden helyinek és civilnek, hogy eljuttatták hozzánk a véleményüket! Ezek is segítenek nekünk abban, hogy meghozzuk a helyes döntést.”


Nyitókép-illusztráció: Válasz Online/Vörös Szabolcs

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink támogatása nélkül. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

hirdetés

Kategória: sztori