„Egész évben a sumer mesék ellen dolgozunk” – Kurultáj-főszervező a keleti nyitásról és az EMMI 300 milliójáról

·2019.07.24

Nem kaptak meghívást a Magyarságkutató Intézetbe, de a kormánnyal folyamatos az egyeztetésük – mondja a Válasz Online-nak a Kurultáj és az Ősök napja főszervezője, a Természettudományi Múzeum kutatója, Bíró András Zsolt. Az általa kuratóriumi elnökként vezetett Magyar-Turán Alapítvány 2018-ban rekordmagas, 300 millió forintos minisztériumi támogatást kapott. Milyen a kapcsolatuk az őstörténeti ügyekre fogékony Kásler Miklós miniszterrel? Mit keresett náluk Adnan Polat pénze? Interjú és háttér a 2019-es Ősök Napja elé.

Szűk egy hónap múlva, augusztus 16-án kezdődik Bugac–Bugacpusztaháza mellett az ország, sőt Közép-Európa egyik legnagyobb szabadtéri lovas-nomád rendezvénye, az Ősök Napja. Ez nem keverendő a Kurultáj nevű „törzsi gyűléssel”, noha a szervező stáb itt is, ott is a Magyar-Turán Alapítvány. Páros évben Kurultájt (nemzetközi találkozó a „hun vagy türk tudatú” népeknek), páratlanban Ősök Napját (ahogy írják, „tisztelgés a magyar ősök és a magyar történelem nagy alakjai előtt”) tartanak.

A főszervező, Bíró András Zsolt és köre a 2007-es első, bösztörpusztai rendezvény óta építkezik szisztematikusan, és mára nem kis befolyásra tett szert az eredetre, néprokonsági kérdésekre fogékony tömegek körében. A lovasbemutatókkal, tornákkal, vásárokkal egybekötött fesztiválsorozatukat (ahogy ők nevezik: ünnepeket) több tízezren látogatják, és rengeteg embert érnek el ismeretterjesztő előadásaik is. A kurultájos világot vérmérséklettől függően címkézik turanistának, neoturanistának vagy szittyahívőnek. A lényeg a jelzők mögött ugyanaz: a belső-ázsiai gyökerek, a türk kulturális mintázatok hangsúlyozása. Ennek létjogosultságát legtöbbször a kritikusok sem vonják kétségbe (a magyar törzsszövetség valóban íjfeszítő, lovas nomád kultúra hordozójaként érkezett a Kárpát-medencébe 1100 évvel ezelőtt), az ellenvetés inkább az, ami ebben a korábbi hagyományőrző-interjúnkban is megjelent: hogy a Kurultájon és az Ősök Napján látható felvonulásokban, sámándobolásokban, történelmi élőképekben a valós alapokon álló rekonstrukció és a jelmezes fantasy összekeveredik.

Pillanatkép a 2013-as Kurultájról (fotó: Kőhalmi Péter / AFP)

A rendezvénysorozat és a politika viszonya sokat változott az elmúlt tíz évben. Bíró András Zsolték ugyan nyíltan nem kötelezték el magukat egyik vagy másik politikai párt mellett, de tagadhatatlan, hogy a korai időkben – leginkább a „témafelelős” Pörzse Sándoron keresztül – a kör a Jobbikhoz gravitált (a párt anyagilag is támogatta a Kurultájt), 2012 óta azonban a nyári programok védnöke Lezsák Sándor kormánypárti országgyűlési alelnök. A Külgazdasági és Külügyminisztérium és az Emberi Erőforrások Minisztériuma pedig egyre nagyobb összegekkel jelenik meg támogatóként: a Magyar-Turán Alapítvány 2018-as beszámolójából kiderül, hogy az EMMI tavaly már kiugróan magas összeggel, 300 millió forinttal támogatta a kurultájosok tevékenységét.

Az újabb Ősök Napja előtt egy hónappal Bíró András Zsolt főszervezőt, az alapítvány kuratóriumi elnökét céljaikról, kormányzati kapcsolataikról és a rendezvényeik finanszírozásáról kérdeztük.

×××

– Budapesten közlekedve szinte minden sarkon szembejön az Ősök Napja 2019 óriásplakátja. Látogatórekord a cél?

– Nem a számokért csináljuk, de tény, hogy idén sok mindenben újítunk; intenzív médiakampánnyal a városi tömegek előtt is minél láthatóbbá akarjuk tenni az ünnepet, meghívni minél több embert, hogy jöjjön el, zökkenjen ki a hétköznapi monoton életéből. Nagyjából 150 ezer vendégre számítunk, mely ugyan kevesebb, mint a Kurultáj összlétszáma (a szervezők szerint 200 ezer vendég – a szerk.), de az Ősök Napja így is Európa egyik legnagyobb hagyományőrző rendezvényévé nőtte ki magát. A látogatószám évről évre emelkedik.

– A Magyar-Turán Alapítvány beszámolói szerint 2016-17-ben a külügy és az EMMI 15-15 millió forinttal segítette a munkájukat. Az összeg közepesnek mondható, főleg annak fényében, hogy 2018-ban valami megváltozott: az EMMI tavaly már tízszeres, 300 milliós dotációval jelent meg. Innentől bárki mondhatja, hogy ez az állam rendezvénye.

– Jó magyar szokás nagyítóval kutatni, hogy ki mennyi pénzt kap és honnan, de nálunk nincs sem titok, sem mutyi. Az esetünk nem is tipikus: nem arról van ugyanis szó, hogy én kitaláltam valamit, számoltam rá egy összeget, csináltam rá egy projektcéget, aztán vagy sikerül, vagy nem. Fordítva történt:

tíz éve, még a Gyurcsány-érában, egyfajta ellenállási mozgalomként kezdtünk építkezni

és megvalósítani olyan, a nemzeti érzelmű magyar emberek vágyakozásának megfelelő, színvonalas ünnepeket, amit előtte senki. Voltak persze hibák a kezdeteknél, de gondot fordítottunk a színvonal állandó emelésére. Úgy vélem, ma már elmondhatjuk, hogy az egész magyar hagyományőrzésre pozitív hatást gyakoroltunk, és számos folyamatot indítottunk el nemzetközi viszonylatban is.

Bíró András Zsolt (fotó: Magyar-Turán Alapítvány)

– Miért kell ehhez a magyar állam 300 milliója?

– Az állam idővel felismerte, hogy ez számára is érték. A magyar kultúra bizonyos sajátos jellegeinek méltó bemutatása több szempontból is egybeesik a mai politikai célkitűzésekkel. A kormánnyal folyamatosan egyeztetve, illetve a mi belső érésünknek megfelelően emelték mindig egy kicsit a dotáció összegét, és két évvel ezelőtt érkeztünk el oda, hogy már elmondhatjuk, jelentősebb támogatásban részesítik az egész küldetésünket. Hangsúlyozom: az egészet.

– Mi az „egész”?

– A költségvetési támogatást nemcsak a Kurultájra és az Ősök Napjára kaptuk, hanem az alapítványunk ernyője alatt végzett minden munkára kapjuk: tudományszervezésre, kül- és belföldi hagyományőrző sportrendezvényekre, a magyar kultúra színvonalas és egyedi bemutatásra. Büszkék vagyunk arra, amit létrehoztunk, megtisztelő, hogy a kormányzat úgy értékeli a tevékenységünket, hogy ilyen jelentős támogatásban részesíti, de ha ön elosztja azt a pénzt 12 hónappal és a tengernyi rendezvénnyel, látni fogja, hogy nem rendkívüli összegről van szó. A költségvetési támogatás mellett számos forrásból kell kiegészítenünk a készleteinket, hogy folyamatos és nagyszabású munkát tudjunk végezni.

– Mi a „számos forrás”? Az alapítványi beszámolóban az állami pénz mellett csak apróságok látszanak.

– Nem pénzről van szó: felajánlásokról, barterezésről, ló- és jurtakölcsönzésről, oktatásról. Ezek segítségével váltunk ki sok költséget.

– Azt mondja, „ a kormánnyal folyamatosan egyeztetve”. Volt elvárás a pénzért cserébe?

– Nem.

– Ha akarnak, kérhetnének?

– Nem gondolom, hogy erről szól az együttműködésünk.

– Akkor mit jelent az „egyeztetés”?

– Bemutatjuk, hogy mik a céljaink, az adott évben milyen ünnepeket, rendezvényeket tervezünk és ehhez mennyi támogatást szeretnénk. Csak erről szólt az egyeztetés, nem az előadókról vagy az ünnep menetéről. Hála Istennek, eddig nem is szóltak bele, hogy mit és hogyan csináljunk.

– Milyen kapcsolatban van az őstörténeti kérdésekre fogékony Kásler Miklós miniszterrel?

– Többször találkoztam vele, tisztelem a munkáját és az elképzeléseit, drukkolok neki, de nem tartozom a munkacsoportjába. Önálló alapítványként dolgozunk.

– Idén nőtt, vagy fog nőni az önöknek juttatott 300 milliós összeg?

– Nem, egyelőre nem kaptunk ígéretet, hogy ezt még tovább lehetne növelni. De ha már ennyit időzünk a pénzen, hadd mondjak el valamit: az egész ország büszke lehet rá, hogy a hun-türk tudatú népek legnagyobb találkozója, a Kurultáj Magyarországon van, nem pedig Törökországban, ahol pedig milliárdos nagyságrendben költöttek el pénzeket éveken át ugyanerre a célra, a projekt mégsem tudta kinőni magát. Minden magyarnak közös büszkeség lehet, hogy a hun és türk tudatú népek összefogásának középpontjában a magyarságnak van jelentős szerepe; ez sok régióban ismerté és megbecsültebbé teszi Magyarországot is. Mindezek mellett pedig egybeesik a kormányzat keleti nyitásról szóló törekvésével is.

Lovasok a Kurultáj fesztiválon (fotó: Kőhalmi Péter / AFP)

– Amikor a kormánnyal történt egyeztetésről, esetleges elvárásokról volt szó, arra akartam utalni, hogy a Kurultáj szelídült az utóbbi 10 évben. Kezdetben még az ismert zenész-csillagásszal, a Vágtázó Halottkémek alapítójával, Grandpierre Attilával is lehetett találkozni…

– Ne is folytassa: Grandpierre Attila soha nem volt a Kurultájon.

– Esküdni mernék, hogy láttam.

– Előadó biztosan nem volt. Látogatóként bármikor várjuk szívesen. Ez nagyon fontos, és bevallom, ebben az újságírókkal mindig tengelyt akasztunk, ezért újra leszögezem: a Magyar-Turán Alapítvány stratégiáján kizárólag szakemberek dolgoznak, az előadóink őstörténeti vagy más tudományos témákban pedig a szakterülettel foglalkozó tudósok. Grandpierre Attila inkább zenészként ismert, végzettségét tekintve csillagász, amely szintén egy tudományág, de ez nem vág a Kurultáj profiljába.

– A szkíta tanításokkal turnézó Obrusánszky Borbála viszont biztosan tartott előadást önöknél…

– Egyetlen egyszer, talán 10 éve, a kezdeteknél. Pont ez a fejlődésünk: ma már mindenki, aki előadást tart a rendezvényeinken, szakértő és valódi kutatásokra alapozza a mondanivalóját. Aki genetikáról nyilatkozik, genetikus, aki történeti forrásokról, az történész, aki antropológiáról, az antropológus. Az alapítványunk egyik nagy célja, hogy eloszlassuk a magyarság őstörténetével kapcsolatos tévhiteket és különösen a tudományosságnak de néha még a józan logikának is ellentmondó fantazmagóriákat.

– Állítja, hogy ez a cél?

– Igen. Azon persze lehet vitatkozni, hogy antropológiailag vagy régészetileg hány különféle megfejtés, következtetés, interpretáció van – de ezek a tudományon belüli viták. Nincs olyan nálunk, aki dilettáns.

– Küzd a „holdkórosokkal”?

– Nézze, százasával kapjuk az emaileket, hogy ki mindenki szeretne nálunk fellépni, előadni, de személyesen garantálom, hogy csak azok kerülhetnek a műsorba, akik valódi szakemberek vagy megalapozott kutatási eredményekre hivatkoznak, és a módszertanuk vagy az interpretációjuk a tudományosság kritériumainak megfelel.

Olyanról nem vitatkozunk, hogy a sumerokhoz vagy a keltákhoz mi közünk, mert aki a témában kicsit is jártas, tudja, hogy ez olyan szint, amivel foglalkozni sem érdemes.

És akkor az asztrológiai meséket nem is említettem – ezek ellen dolgozunk egész évben.

– A 2016-os évről szóló beszámolójukban szerepel egy 3 millió forintos támogatási tétel az ALX Polat Dis Ticaret AS-től, mely cég az Erdoğan–Orbán-tengely közepén elhelyezkedő Adnan Polat csúcsgazdag török üzletember érdekeltsége. Hogyan került ez a képbe?

– Ahogy a beszámolóban is szerepel, ez a pénz a hivatalos Kurultáj-delegáción kívüli, Törökországból érkező vendégek, üzletemberek fogadására lett címkézve. Ehhez háttérnek annyi, hogy Törökország a gazdasági, politika súlyánál fogva próbálja a türk rokonnépeket összefogását erősíteni, ezért kiemelt figyelemmel kísérik és elismerik az eredményeinket. Ugyanakkor Törökországban számos kutató és hagyományőrző van, akik nem fértek bele a hivatalos delegációba. Azért, hogy őket ne rekesszük ki, egy ilyen jellegű támogatás lehetőséget biztosít többféle irányzatnak is.

– A török nyomulást más szóval úgy hívják: soft power, puha befolyásolás. Jó ez nekünk?

– Nem, pont ellenkezőleg. Mi magyarként, a hosszú távú magyar nemzetstratégia érdekében, magyar logika szerint csináljuk ugyanezt, de mi mondjuk meg, hogy hogy legyen. Törökország természetes partnerünk, illetve stratégiai szövetségesünk is. Sok kérdésben hasonlóak a céljaink és ennek örülni kell, de nem ők a céljaink megfogalmazói és még kevésbé az irányítói. Az oroszországi tagköztársaságból érkező népek esetében például nem is a moszkvai főhatalommal egyezkedünk, hanem a nemzeteket a lehetőségekhez képest képviselni szándékozó szervezetekkel. Nagyon nehéz, és diplomáciai értelemben kényes munka ez. Vagy ott van például az ujgurok ügye. Kínával kapcsolatban ma mindenki hallgat, de mi felvállaljuk, bemutatjuk az ujgur nemzet helyzetét, történelmét és a kultúráját. Nyilván nem tehetünk olyat, ami a magyar diplomáciának gondot okoz, de a magyar diplomácia sem szól bele tiltólag, hogy mit hogyan csináljunk. Vannak olyan kérdések, amelyekben a hivatalos diplomáciának a protokollt érdemes követni, ugyanakkor egy civil szervezet többet megengedhet magának a véleménynyilvánítás területén, mint a hivatalos állami diplomácia.

– Van kapcsolata a Magyarságkutató Intézetet vezető Horváth-Lugossy Gáborral?

– Ismerem, szoktunk egyeztetni, partnerégi kapcsolat van köztünk, de nem tartozunk a Magyarságkutató Intézet kötelékébe.

– Háttérbeszélgetésen hallottuk, hogy azért nem vonták be önöket szervezetileg a MaKi-ernyő alá, mert volt tudományos tanácsadó, aki élesen ellenállt ennek. Van ellentét?

– Nem tudok róla, de mindenkinek szíve joga azt gondolni, amit akar. A Magyarságkutató Intézet stratégiai céljai egybeesnek a mi céljainkkal.

– Szeretnének bekerülni a Magyarságkutató Intézet kötelékébe?

– Ha érkezik ilyen felkérés, megvizsgáljuk. Intézményi háttérrel rendelkezünk, magam a Magyar Természettudományi Múzeum kutatója vagyok, több rendezvényünket, szakmai programunkat a múzeummal együtt valósítjuk meg. Egyelőre még nem látom, hogy a Magyarságkutató Intézet mit valósít meg. Az írásban megfogalmazott törekvéseik szimpatikusak.

 

Nyitókép: Kőhalmi Péter / AFP

Ez a cikk olvasóink támogatása nélkül nem készülhetett volna el. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: Nagytotál