Október 10-én a magyar külügyminiszter büszkén jelentette, hogy az állami MVM kiegészítő kereskedelmi szerződést kötött a Gazprommal: azaz több és olcsóbb gáz érkezik, mint ami a hatályos, 2036-ig érvényes szerződésből következik. Utánajártunk, hogy ez mennyire jó Magyarországnak. Röviden: mérsékelten.

Szlovákiával együtt Európa utolsó nagy vásárlói vagyunk az orosz piacon. Gázból még többet is vesz az MVM a háború kitörése óta, mint korábban, és a Mol sem siet lemondani az orosz olajról. A Lukoil körüli balhé után érdemes áttekinteni, hogy mit tett a háború a magyar és az európai energiával.

A lakossági számlákon narancsszín mezőbe nyomtatva tudatják velünk hónapról hónapra, hogy mennyit spóroltunk a gázon, hála a rezsicsökkentésnek. A számítás egy egészen bizarr képleten alapszik. Az MSZP frakcióvezetője most egy pert is nyert az ügyben, de a történet bőven túlmutat a konkrét eseten. Mert az igazi kérdés az, hogy számon lehet-e kérni a propaganda hazugságait a jog eszközével. Sztori.

A rezsicsökkentés részbeni kivezetésével az energiaválság Magyarországon is egyik pillanatról a másikra húsbavágó kérdéssé vált. Mégis az erről való értelmes párbeszédet hazánkban beárnyékolják a takarékossági praktikákat cikinek, nevetségesnek beállító hangok. Miközben már nem az a kérdés, hogy át kell-e gondolnunk energiafogyasztási szokásainkat, hanem hogy ezt magunktól, időben tesszük-e meg, vagy a külső körülmények kényszerítik ki drasztikusabb formában. Rendszeres vendégszerzőnk, Huszár András, a Green Policy Center vezetőjének írása.