Az alföldi vízmegtartásra kitalált állami Vizet a tájba! program több helyi sikert is elért, de műszakilag, jogilag, szervezetileg és gazdaságilag sem volt kellően megalapozva, ezért a Magyar Hidrológiai Társaság kezdeményezi az Alföld Vízalapú Klímaadaptációs Tervének megalkotását – jelentette ki a társaság társelnöke, Vízügyi Tudományos Tanács elnöke, Váradi József egy közelmúltbeli konferencián. A programadó beszéd lehet a közeljövő vízügyi vitáinak egyik kulcsszövege, ezért alább közöljünk annak fontosabb megállapításait és felvetéseit.

Vízmegtartásról, klímaadaptációról és az ezeket övező konfliktusokról szervezett nagyszabású konferenciát a Magyar Hidrológiai Társaság, amelyre a vizes ágazat politikai és szakmai vezetői, kutatók és természetvédők mellett kollégánk, a legutóbbi Válasz Offline-kiadvány szerkesztője, Borbás Barna is felkérést kapott. A november 6-i tanácskozáson elhangzott beszédét alább közöljük. A Víz a tájban – Klímaadaptáció konfliktusokkal című egész napos […]

Országos és helyi szinten is változtatni kell a vízgazdálkodási szemléletünkön – mondja Szabó Levente, a legjelentősebb magyar mezőgazdasági integrátor, a mintegy harmincezer termelővel kapcsolatban álló KITE Zrt. vezérigazgatója. A cégvezetőt azért kerestük meg, hogy értékelje az Alföldön sorozatosan tapasztalható aszályok agrárkövetkezményeit, és hogy segítsen tisztábban látni, hogyan hangolható össze a megváltozó vízügyi szemlélet a gazdálkodói érdekekkel. Interjú.

Újabb aszály, újabb figyelmeztetés: cselekvés kell az ország kiszáradása ellen. A mérnöki asztalon huszonöt éve készen van a mélyárteres Tisza-völgyi stratégia, mely leírja, hogyan lehetne visszavezetni a folyó kisebb-nagyobb árhullámait a régi árterekbe, majd a belvízcsatronákon keresztül még nagyobb területekre, így állítva helyre az Alföld vízmérlegét. A főként Koncsos László professzor által kidolgozott terv megvalósítását civilek évek óta követelik, a szélesebb közvélemény mégis alig ismeri. Ezért a Zöld Válasz podcasttal és műsorvezetőjével, Litkai Gergellyel közösen a nézők, hallgatók elé tárjuk a nagyszabású megoldási javaslatot a sivatagosodás ellen. Vendégünk Murányi Gábor vízépítő mérnök és Ujj Zsuzsanna természetvédelmi mérnök.

Dél-alföldi riportutunkon megnéztük a kiszáradással talán leginkább sújtott térség termőföldjeit, ahol idén nem lesz „tengerihántás”. Olyan kukoricacsövet is találtunk, amelyen mindössze egyetlen szem termett. Az élelmesebb gazdák elkezdtek cirokra váltani, de van egy veszélyes tendencia is. Akik nem alkalmazkodnak időben, azok kénytelenek felhagyni a gazdálkodással és elmenekülni. Helyszíni riport.

Bár az előjelek katasztrofálisak voltak, már kijelenthető, hogy nem ismétlődik meg a 2022-es aszály, de a kukoricatermelés így is ellehetetlenült az ország bizonyos részein – derül ki klímaügyi podcastunkból. Dedák Dalma környezetpolitikai szakértő és Goda Zoltán környezetmérnök azt is elmondja, hogyan kellene jól védekezni a kiszáradás ellen. Elsőként például a felszín alatti vizek visszapótlásával, melyből ijesztően sok tűnt el az elmúlt másfél évitzedben. Bónusz: az adás végén klímaváltozásos összeesküvés-elméleteket elemzünk. Műsorvezető Borbás Barna.

A valaha mért legszárazabb júniust viharos-szeszélyes folytatás követte, de ez sem segített a kiszáradásnak leginkább kitett Dél-Alföldön. A szemünk láttára alakul át táj, és ebben a „szentesi Hortobágy” az egyik leglátványosabb terep: a Körös–Maros közének egyetlen pusztaságán végig lehet nézni, milyen az, amikor a múlt századi folyószabályozás, a szocialista természetrombolás és a klímaváltozás kéz a kézben löki a sivatag felé a magyar vidéket.

Ha részlegesen is, de elindul a tavaly ősszel lapunkban ismertetett vízpótlási beruházás a Duna–Tisza közi Homokhátságon: a Dunából, szivattyús vízátemeléssel és táji beszivárogtatással enyhítenék a sivatagosodó térség bajait, egyelőre főleg két célterületen. A 60-80 milliárd forintos projekt keretében rég kiszáradt szikes tavakat és lápréteket is életre kelthetnek, de mint elemzésünkből kiderül, sok kisebb alkalmazkodás és egy szükséges jogszabály-módosítás nélkül az egész hatásmechanizmus megkérdőjeleződik.

A klímaváltozás miatt a felszínt érő egyre több napenergia drámai párolgási mutatókat produkál: évente mintegy három Balaton vízmennyiségével több tűnik el így, mint negyven évvel korábban. Báder László mérnök-geográfus (BME VTT) és Ungvári Gábor vízgazdasági elemző (REKK.AQUA) tudományos ismeretterjesztő írása a Válasz Offline legújabb, ökológiai lapszámában olvasható. Tartalomajánló.

„Özönlenek délről a növény- és állatfajok, az Alföld el fogja veszíteni az igazán magyar karakterét” – mondja Jakab Gusztáv biológus, természetfotós, aki szerint kukorica és burgonya helyett a ciroké és a fügéé a jövő hazánkban. „Az a világ, ami a globális klíma 1988-as átbillenési pontja előtt volt, nem fog visszajönni, itt egy új világhoz kell alkalmazkodnunk, minél gyorsabban” – fejti ki Rácz Lajos környezettörténész, és határozott állami lépéseket sürget a vízmegtartás érdekében. Mindketten fontos kutatói nyilatkozatokkal járultak hozzá az új Válasz Offline elkészüléséhez, így a lap június 10-i bemutatójának vendégei voltak. Az alábbiakban a velük készült pódiumbeszélgetést tesszük közzé podcast formájában. Figyelem: szemfelnyitó gondolatok és életbevágóan fontos megoldási stratégiák következnek, melyek bővebb kifejtése a Válasz Offline-ban olvasható!

Már kapható, csomagban és szólóban korlátlanul rendelhető nyomtatott lapsorozatunk, a Válasz Offline negyedik száma, melyet telt házzal, százfős közönség előtt, lapismertetővel és pódiumbeszélgetéssel ünnepeltünk kedden a budai B32-ben. Vendégünk volt Jakab Gusztáv biológus, természetfotós és Rácz Lajos környezettörténész, akik fontos nyilatkozatokkal járultak hozzá lapunk elkészüléséhez.

Beszéljünk végre hazánk létkérdéseiről! Nyomtatott lapsorozatunk legújabb száma a magyar erdők, vizek, földek állapotával, a Kárpát-medencében a szemünk előtt kibontakozó „eltorzult mediterrán viszonyokkal” foglalkozik, méghozzá a magyar lappiacon egyedülálló alapossággal és megközelítéssel. Nemcsak a rohamléptékű változásokat mutatjuk be az Alföld sivatagosodásától fajok eltűnésén át az erdők veszélyeztetettségéig, hanem sok megoldási és alkalmazkodási stratégiát is.

„A tét annyira nagy, hogy a víz kérdésének a nagypolitikában lenne a helye” – mondja a Válasz Online-nak Váradi József, a Magyar Hidrológiai Társaság társelnöke. A veterán vízépítő mérnök szerint a kiszáradás elleni küzdelemben nem a vízügy, hanem a törvényhozás és az agrárium kezében van a kulcs, mert egyelőre „konkrét bírósági perek születnek abból, hogy mi visszatartjuk a vizet” a földeken. Megoldás az lehet, ha az állam érdekeltté teszi a gazdálkodókat a lecsapolások megszüntetésében. De hogyan? Min bukott el a belvízkezelés korábbi reformkísérlete? Mi legyen a Homokhátsággal? Nagyinterjú.

Tévedés, hogy a vízpolitika hiányzik Magyarországon: igazi agrárpolitika nem létezik. A gazdálkodás rendeli meg a vízlevezetést immár 150 éve, és ameddig ebben nincs alapvető változás, a vízhelyzet sem javul – mondja Balogh Péter. A nagykörüi gazdálkodó geográfus egyike volt annak a néhány civilnek, aki a 2022-es pusztító aszály után életre pofozta a hazai vízmozgalmat, és ma is viszi annak zászlóját. Állítja: nincs káros víz, csak helytelen tájhasználat, még az árvíznek is meg kellene találni a helyét a tájban. Balogh Péter mindent megtett, hogy hasson a kormányzati politikára, a magát tradicionalistának valló, lovas hagyományőrzőként a Kurultájon is fellépő geográfus ügyét mégsem a Fidesz, hanem az ex-LMP-s Keresztes László Lóránt karolta fel. Portré a nagykörüi harcosról, a végén a Vízválasztó Mozgalom programjának ismertetésével.

Az időjárás természetes változékonysága és a korábbi nagy szárazságok túlnyúló hatása együtt okozták a téli aszályt. Ez rendkívüli jelenség: emberemlékezet óta nem láttunk márciusban ilyen alacsony vízállást se a Dunán, se a Tiszán. A most érkező csapadék enyhülést ugyan hoz, de az alább bemutatott adatok szerint tetemes mennyiségű vízre lenne szükség a vegetációs időszakban, hogy ne ismétlődjön meg a 2022-es nyári aszály.