„A heterogén politikai elvűeket összehozó korai MDF-et Antallal együtt ő formálta centrista középpárttá” – fogalmaz Szabad Györgyről születésének augusztus 4-én esedékes centenáriuma alkalmából Jeszenszky Géza. Szabad György külpolitikájában atlantistának számított, nézeteinek előfutárát Kossuth Lajosban látta, aki az Egyesült Államok és Európa szoros együttműködésének világviszonylatban is az egyik első szorgalmazója volt. Az Országgyűlés elnökének egész életét meghatározta, hogy az első sír, amelyhez édesapja ötéves kisfiúként elvezette, az aradi vértanúké volt. Személyes hangvételű megemlékezés a rendszerváltoztatás egyik kulcsemberéről.

Az ukrajnai háború második évfordulójára kiújult a vita a felelősség kérdéséről. A magyar NATO-csatlakozás egyik kulcsszereplője volt Jeszenszky Géza, Antall József külügyminisztere, aki személyes emlékeken is alapuló írásában felidézi: Oroszország a katonai szövetség egyik bővítési hulláma ellen sem tiltakozott. A NATO pedig olyannyira figyelt az orosz érzékenységre, hogy eleinte fel sem akarta venni a kommunizmustól frissen szabadult államokat.

Jeszenszky Géza szerint 1990-ben Antall fiatalos megjelenésű, energikus ember volt, a betegség nélkül még hosszú alkotó időszak állt volna előtte. S hogy milyen országot eredményezett volna mindez? Gondolatkísérlet.

A Magyar Sí Szövetség korábbi tiszteletbeli elnöke cikkünk nyomán a hóágyúzást ellenző természetvédőkkel vitatkozik.

Külügyminiszterként Jeszenszky volt az, aki 1994. április 1-jén benyújtotta Magyarország felvételi kérelmét az EU-nak. A volt diplomata most a jogállam fogalmát is lefordítja magyarra azok kedvéért, akik ma nem akarják érteni, az mit is takar. Vélemény.

„Antall József a középrétegek megerősödésében, a polgárosodásban látta mind a demokrácia biztosítékát, mind a gazdasági felemelkedés kulcsát. Nem szabad az 1990-ben választott útról letérni” – írja az első szabadon választott kormány külügyminisztere.

Jeszenszky Géza történész, volt külügyminiszter és nagykövet a Válasz Online-nak írott történelmi esszéjében eljátszik a gondolattal: milyen feltételek mellett maradhattak volna meg legalább a magyar többségű területek.