Akik nélkül nincs műtét: 15 helyett akár 33 százalékkal is emelhetik egyes ápolók bérét

Élő Anita

| 2026.11.06. | Nagytotál

A Válasz Online értesülései szerint jelentősen átalakítják az egészségügyi szakdolgozók bértábláját: miközben az átlagos emelés 15 százalék lesz, egyes dolgozók csak 7,5, mások viszont akár 33 százalékos növekedésre is számíthatnak. A folyamatos betegellátásban kórházi ágyak mellett dolgozó középfokú végzettségű ápolók az átlagosnál nagyobb emelést kaphatnak – várhatóan ezt jelentik be a pénteki bértárgyalásokon. Ezzel együtt továbbra is kérdés, hogy a bérrendezés elegendő lesz-e a súlyos szakemberhiány enyhítésére. Ugyanis már nemcsak a fizetések miatt hagyják el a pályát a dolgozók, hanem azért is, mert fizikailag nem bírják tovább a terhelést.

– Nem tudok a hét öt napján 12 órában a műtőben állni, egyszerűen nem bírom fizikailag – indokolta egy műtősnő Balogh Zoltánnak, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnökének, miért hagyja ott a pályát harminc év után. 

A műtősnő az egészségügy egyik kulcsfigurája, de a betegek számára jobbára láthatatlan. Az ő feladata a steril műszerek és kötszerek előkészítése az operációhoz, ő adja kézbe a megfelelő műszereket az operáló sebésznek a megfelelő tempóban. A műtét után pedig előkészíti a helyiséget és az eszközöket a következő beavatkozásra.

Ha nincs műtősnő, nincs műtét. 

A hivatalosan műtős szakasszisztensnek nevezett szakdolgozónak egy hónapban 168 órát kellene dolgoznia, de előfordul, hogy 240 órát is visz, vagyis annyit ügyel, hogy a hónap valamennyi napjára átlagosan nyolcórás munkaterhelés jön ki számára. A szombatot és a vasárnapot is beleértve. 

A műtős szakasszisztensi szakma hiányszakma: minél kevesebben vannak, annál nagyobb a terhelés. Ha szerencséjük van, akkor havonta egy összefüggő hétvégét is kiszorítanak nekik. A törvény szerint nem szabadna ennyit dolgozniuk, de ezt a szabályt nem mindig sikerül betartani. A műtősnőnek jár a pihenés, de a betegnek is jár, hogy meggyógyítsák. Tessék választani!

Pintér lebutított rendszere

A példában szereplő szakdolgozó egyike annak a mintegy 123 ezer egészségügyinek, akik 25 százalékos béremelésben reménykedhettek a korábbi ígéretek alapján, de januárban csak 15 százalékos átlagos bruttó növekedést kapnak. (A személyi jövedelemadó csökkentésével együtt egyes dolgozóknál a nettó keresetnövekedés elérheti a 17 százalékot.) 

A kormány egyelőre nem mondta meg, hogy a következő emelésre mikor és mekkora mértékben kerül sor. Miközben a jövő évi költségvetésben számos területen fontos előrelépés történik, például a várólisták leoperálására, a mentőszolgálat fejlesztésére, a háziorvosi szolgálat megerősítésére jelentős összeget költenek. Az egészségügyiek

a vártnál kisebb nővérbéremelést tekintik a jövő évi költségvetés legforróbb pontjának

és azt, hogy a fiatal orvosok béréhez, valamint az orvosi ügyeletek díjtételéhez egyelőre nem nyúlnak. 

A nehézség egy részét az okozza, hogy az Orbán-kormány a szolgálati törvényt az egészségügyi szakdolgozókra is ráerőltette, pedig a fegyveres testületek tagjaira kitalált bértábla nem használható a kórházi világban. Pintér Sándor belügyminiszter az egyszerű rendszereket szerette, így fordulhat elő, hogy 2023 óta a 40 évnél idősebbek jelenleg már elérik a legmagasabb életkorhoz kötött jövedelmi kategóriát, és onnan véget ér a három-ötévenkénti bérnövekedés időszaka. Pedig a szakdolgozók nem katonák; lehet, hogy a fegyvereseknél a 40 év felettieket már nem kell motiválni, hogy a szolgálati idővel növekvő bérekkel a pályán tartsák őket, de az egészségügyben a tapasztalt ápolók kivételes értéket képviselnek.

– Ez a szabály a kollégáink 70 százalékát érinti, mivel ekkora hányaduk 40 év feletti – mondja a szakdolgozói kamara elnöke.

Úgy tudjuk, hogy ezt most orvosolják: 15 gyakorlatiidő-fokozatból álló bértáblát készítenek elő, és emellett még hat kategóriába sorolják a szakdolgozókat, tehát összesen 90 rubrikából áll majd az új bértábla. A Válasz Online minisztériumi forrásból úgy tudja, hogy lesznek olyan ápolók, akik 2027-ben megkapják az emelést, majd egy évvel később rubrikát ugranak, és megint nő a jövedelmük. Az elképzelések szerint a fiatalok bére gyorsabban nő majd, és jelentős szórás alakulhat ki: lesz, akinek akár 33 százalékkal, másoknak pedig csak 7,5 százalékkal emelkedik majd a fizetésük.

A rendszer átalakítására azért van szükség, mert 2024-ben Takács Péter államtitkársága alatt megszüntették az ágy melletti pótlékot. Legalábbis az érintettek így élték meg, hogy beépítették az alapbérbe azokat az elemeket, amelyekkel a „frontharcosokat” addig kiemelten díjazhatták. Ők azok, akik az egészségügyet folyamatosan, évi 365 napon, napi 24 órában a vállukon viszik. A 2010-es években ezek a pótlékok még olyan jelentősek voltak, hogy a szakdolgozók bérének közel harmadát is kitehették. 

– Nem szerencsés, ha az az ápoló, aki a hét öt napján dolgozik, ugyanazt az alapbért kapja, mint aki a hét valamennyi napjára beosztható. Az egészségügyben számos szakdolgozó olyan munkarendben dolgozik, amely folyamatos, 24 órás betegellátást biztosít. Munkájuk része az éjszakai, hétvégi és ünnepnapi munkavégzés is, ami sajátos terhelést és felelősséget jelent. Fontos, hogy a bérezési és pótlékrendszer megfelelően tükrözze ezeket a munkavégzési körülményeket – mondta lapunknak Nyakas Eszter, a Fejér Vármegyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház ápolási igazgatója. 

Az egészségügyben vannak olyanok, akik hétfőtől péntekig dolgoznak például egy szakrendelésen, és vannak azok, akik éjszakánként akár 50 betegért is felelnek. Az ápolási igazgató szerint ilyen magas szám nem fordul elő az intézményükben. 

Nyakas Eszter a legfeszítőbb gondot a folyamatos szolgálatban és a megnövekedett munkateherben látja. Korábban egy kórházi tartózkodás hossza hat–nyolc nap volt, ott ma legtöbbször csak három–négy napot maradnak bent a betegek. A székesfehérvári kórházban évente több mint húszezer műtéti beavatkozást végeznek. A kórházi ápolási idő folyamatos rövidülésével a feladatok egyre rövidebb időszakra koncentrálódnak, ami fokozott intenzitást és nagyobb terhelést jelent az ápoló személyzet számára.

– Az a létszám, ami egy osztályon öt–tíz évvel ezelőtt még elég volt, ma már kevés, hiszen egyre súlyosabb állapotú betegeket látunk el a kórházban, miközben az ápolási idő egyre rövidül – mondja Nyakas Eszter. 

A szakemberhiány növeli az egy személyre jutó ügyeletek számát, az pedig a keresetüket. A nővérek egy része akár nettó egymillió forintot is megkereshet, de sokuk alapbére csak bruttó 300–400 ezer forint körül alakul. Az óriási különbség abból adódik, hogy a nővérvilág rendkívül differenciált, és egy részük elképesztően sokat dolgozik.

hirdetés

A betegek szemében nincs nagy különbség a nyolc általános osztályt végzett szakképzetlen segédápolók, a középfokú végzettségű szakdolgozók – akik közé a műtősnőtől az endoszkópos szakasszisztensen keresztül sok-sok szakma tartozik – és a diplomás ápolók között. Utóbbiakat aligha mondhatjuk alulfizetettnek, az alapbérük akár havi bruttó 1,4 millió forint is lehet. Ráadásul gyakran ugyanazt csinálják, mint a középfokú végzettségűek, előbbiekből ugyanis akkora a hiány, hogy az osztályon minden nővérkézre szükség van a betegek mosdatásánál, etetésénél. A mostani emelésből információink szerint ők kisebb arányban részesülnek majd. A tárca három nagy kórház adatain modellezte az emelés hatását, és a korábbi leegyszerűsítő rendszer helyett arra törekedtek, hogy az egészségügy bonyolult világának megfelelő új díjazási modellt hozzanak létre.

Nővér és nővér között óriási a különbség

Minden szereplőre nagy szükség van: a segédápolók ugyanazokat a feladatokat láthatják el, amelyeket otthon mi is el tudunk végezni egy családtagunk gondozásakor. Vagyis mosdatnak, etetnek, ágyat húznak.

A segédápolók 304–469 ezer forint közötti alapbérénél a középfokú végzettséggel rendelkező ápolók valamivel jobban keresnek, 410 és 684 ezer forint között szór az alapkeresetük. A kiemelt szakmákban (például a traumatológián, intenzív osztályon, pszichiátrián) dolgozóknak 498–770 ezer forint az alapbérük. Rengeteg ügyelettel ennél sokkal többet is hazavihetnek. 

A már a rendszerben levő képzettebb szakdolgozók számára ezért önmagában nem is a bér a legnagyobb gond, hanem a túlterheltség, a túlügyeltetés. A béreket elsősorban azért kellene rendezni, hogy a megbecsültségük nőjön, a pályaelhagyók visszajöjjenek, új szakdolgozók jelentkezzenek, és levegyék a nyomás egy részét róluk. A rendszerben maradók ugyanis hasonló terhelés alatt állnak, mint a cikkünk elején bemutatott műtősnő, ezt sokan már fizikailag sem bírják. 

A munkaterhelést kell csökkenteni – mondja Balogh Zoltán is. 

Néhány napja Nyakas Eszterrel együtt láttuk a Heldin című svájci filmet, amely egy kórházi nővér egy műszakját mutatja be egy létszámhiánnyal küzdő svájci kórházban. Magyar szemmel a film egyik legérdekesebb része az volt, hogy az ápoló egy mobil digitális munkaállomással rendelkezett, amely automatikusan naplózta a lázmérés, a vérnyomásmérés és a vércukormérés eredményét, vagyis neki ezzel már nem volt gondja. (A rendszer automatikusan fertőtlenítette a fülbe helyezhető lázmérőt.) A magyar kórházakban naponta kétszer akár 30–60 betegnél is el kell végezni osztályonként ezeket a méréseket, ami önmagában elviszi a munkaidő jelentős részét. Megkérdeztük tehát az ápolási igazgatót: hány hasonló nővérportja van a kórházuknak? A válasz az volt, hogy az 1500 ágyat kiszolgáló 2200 fehérvári szakdolgozó munkáját nem segíti ilyen eszköz. Tegyük hozzá, hogy máshol sem. A magyar kórházak nagy részében még mindig kézzel írogatják a lázlapokat.

Száztízmilliárd a tartalékba kerül

Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász a megígért 510 milliárd forintból és 12,5 százalékos egészségügyi többletből 460 milliárd forintot talált meg az egészségbiztosítási alap jövő évi költségvetési tervezetében. (A növekményt nem az eredeti költségvetési számokhoz, hanem a 2026-ban módosított előirányzathoz képest kell számolni.) Hiányozna 50 milliárd forint? A magyarázat az, hogy ezt nem ott kell keresni. A hűtési-fűtési rendszer modernizálására fordítandó 25 milliárd forint például a Pénzügyminisztérium fejezetében van, mert a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság (KEF) egyelőre még hozzájuk tartozik. A drog elleni küzdelemre szánt keret pedig a Készenléti Rendőrség során szerepel, hogy csak két példát említsünk.

Sinkó Eszter meglepőnek találta, hogy az Egészségügyi Alap 460 milliárdjából 110 milliárd forintot nem osztottak szét a különböző gyógyítási területek között, hanem céltartalékként szerepeltetik az egészségbiztosító jövő évi költségvetésében, így az egészségügyi szolgáltatók egyelőre ennyivel kevesebb összeggel kalkulálhatnak. Ez az ismét jelentősre duzzadt kórházi tartozások és a gyógyszerkassza esetleges túlfutásának fedezetéül szolgálhat.

A szakszervezetek panaszkodnak az emelés mértékéről, de azt mindenki elismeri, hogy ilyen jelentős összeg évek óta nem érkezett az egészségügybe.

Egy hadseregnyi egészségügyi dolgozó

Az emelésből 123 ezer egészségügyi szakdolgozó részesül. Ez bődületesen magas szám. Megkérdeztük Balogh Zoltánt, hogy kikből áll ez a hadseregnyi nem orvos egészségügyi dolgozó, amikor a legtöbb kórházi osztályon folyton azt hallani, hogy nincs elég ápoló. Mit csinál akkor a 123 ezer? Kiderült, hogy ebbe a számba, az anyatejgyűjtő állomások dolgozóitól az informatikusokon és a karbantartókon át, a mentőápolókig és a kórházi gyógyszertárak asszisztenséig mindenki beletartozik. Azok az ápolók, akik a kórházi betegágyak melletti folyamatos munkarendben dolgoznak, kevesebb mint hatvanezren vannak. Nyolcvan százalékuk középfokú végzettségű szakdolgozó, akik eleve kevesebbet keresnek. Itt jelentkezik az a feszültség, amit mindenki érzékel, aki beteszi a lábát egy kórházba betegként vagy hozzátartozóként, és ott kellene a legnagyobb változtatást elérni. Vannak arra utaló jelek, hogy az egészségügyi kormányzat is erre törekszik.

A béremelés azonban önmagában nem oldja meg a gondokat. Sinkó Eszter arra emlékeztet, hogy az intézményeknek nem érdekük, hogy jól gazdálkodjanak a humán erőforrással. A kórházi dolgozók fizetését – némi túlzással – akkor is átutalja az állam, ha egy beteget sem látnak el. Az elmúlt években a béremelések nem épültek be a kórházak teljesítményfinanszírozásába, ezt a tételt évek óta külön küldik meg az intézményeknek. Sinkó Eszter szerint ezen gyorsan változtatni kell,

helyre kell állítani azokat a finanszírozási elemeket, amelyek a kórházigazgatókat a szolgáltatások nyújtására ösztönzik,

és ellentételezik az ellátás során felmerülő költségeket.

A rendszer iszonyú pazarló, például a dietetikusok és a gyógytornászok működését két év kórházi gyakorlathoz kötik. A kórházak viszont alig vesznek fel gyakornokokat, ezért évi több száz fiatal nem tud elhelyezkedni. A tavaly végzettek közül is százával vannak munka nélkül, miközben az egészségügy súlyos munkaerőhiánnyal küzd.  

– Miért nem veszik ki a rendszerből a felesleges akadályokat? – kérdezi Sinkó Eszter. 

Óriási szükség volna például a háziorvosok mellett működő szakemberekre, de gyakornoki idő nélkül nem vehetik fel őket. Balogh Zoltán szerint ezeknek a fiataloknak a nagy része külföldre kényszerül, miután észleli, hogy nem tud elhelyezkedni. Százával kérik a külföldi munkavállaláshoz az igazolást, vagyis

ingyen képzünk a nyugati országoknak értékes fiatal szakembereket. 

Kiemelten fontos az is, vajon a mostani emelésnek lesz-e valamilyen teljesítményeleme, jutalmazza-e azokat, akik az egész rendszert a vállukon viszik. Ez az egyik legfontosabb, amiben előre kell lépni.

– Az egészségügyi szakdolgozók társadalma rendkívül rétegzett, és eltérő leterheltség mellett dolgoznak, remélem, hogy a bértábla lesz annyira cizellált, hogy ezeket leképezi. Vannak, akik gyalázatosan keveset keresnek, és közben a legnehezebb munkát végzik – emlékeztet Sinkó Eszter. – Tömegesen hagyják el a pályát, emiatt ellátási sivatagok alakulnak ki. Egészen bizonyos, hogy ezeken a helyeken és a krónikus osztályokon drasztikusan fel kellene emelni a béreket, mert ők nagyon keveset visznek haza. El is fogynak. Miközben nagyon nagy szükség van a munkájukra, amely gyakran abból áll, hogy sorozatban teszik tisztába és mosdatják  a betegeket. 

És tehermentesítik ezzel minden egyes nap az érintett családok ezreit. A krónikusellátásra is jelentős összeget, 11 milliárd forint többletet szánnak jövő évtől, de azt eszközvásárlásra fordítanák, amivel szintén könnyíthetnek az ápolók munkáján. 

Normál ügyeleti díj helyett zsoldosok

A helyzet mára olyan súlyos lett, hogy a Magyar Orvosi Kamara vált az első olyan köztestületté, amely nem a saját tagjai számára kért elsőként béremelést, hanem a szakdolgozóknak. A szervezet adta az egészségügyi kormányzat jelentős részét (Hegedűs Zsolt miniszter vezette az etikai kollégiumot, Svéd Tamás politikai államtitkár volt a kamara főtitkára), emiatt mindenki azt várta, hogy ezen a ponton áttörést fognak elérni. 

– A szakdolgozók béremelése nem marad el a rendvédelmi dolgozók és a szociális szféra emelése mögött, pedig ott is óriásiak a feszültségek – mondta lapunknak Álmos Péter, a kamara elnöke. – Hiányolom viszont, hogy nem mondták meg, mi lesz a következő lépés. Bajnak tartom azt is, hogy az egészségügyet továbbra sem egészként kezelik. Most a szakdolgozók bérét rendezik, az orvosok viszont nem kapnak az emelésből, még az ígéretekben szereplő értéktartás sem lesz meg.

Az orvosi béreket utoljára a covid idején növelték, és az általános orvosi alapbéremelés utolsó üteme 2023-ban valósult meg. Azóta nincs központi bérintézkedés, emiatt a kezdő orvosok alapbére úgy elértéktelenedett, hogy a Magyar Orvosi Kamara szerint az országos kereseti rangsor közepére csúszott vissza. 

Elvileg nem zárható ki, hogy lesz olyan pályakezdő diplomás ápoló, aki többet keres majd a kezdő orvosoknál a mostani emelést követően. 

Srádi Péter, a Magyar Orvosok Szakszervezetének elnöke is azt mondja, üdvözlik a szakdolgozói béremelést, de akkor látják majd ennek tényleges mértékét, ha a kollégáik kézhez kapják az első emelt bért. 

– Nagy baj van az orvosi ügyeletekkel. Bruttó négy–hatezer forintot fizetnek óránként a kollégáknak – ismerteti, mekkora összegre számíthatnak éjszakánként és a hétvégeken az orvosok. Helyenként annyira elértéktelenedett az ügyeleti díjazás, hogy a magasabb bérkategóriába tartozók óradíja kevesebb az ügyeletben, mint a normál alapbérük egy órára vetített összege.

– A hatást látjuk, ez vezet a szülészetek, a sürgősségi ellátás gyakori leállásához, miközben a vidéki kórházak eladósodnak az ügyeleti terhek miatt – mondja az egészségügyi közgazdász. 

Mivel ennyi pénzért nehéz orvost találni, a kórházak „zsoldosokat” fogadnak fel, vagyis saját dolgozóik mellé idegeneket szerződtetnek. Előfordul olyan kirívó eset, hogy számlára elképesztő pénzeket fizetnek ki máshonnan érkező helyettesítő szakorvosoknak, ez az összeg egy hétvégén vagy többnapos ünnep esetén az óránkénti 40 ezer forintot is meghaladhatja. (Ebben a közvetítő ügynökség díja is szerepel.) A helyettesítő orvosok olyan jól keresnek, hogy közülük többen nem is szerződnek le egyetlen intézményhez sem, csak az ügyeleti szolgálatokból élnek. A legtöbb orvos azonban az alacsony, négy–hatezer forintos órabérért órabérért és esetenként az ezekhez járó pótlékokért ügyel.

– Tökéletes abszurditás jellemzi a magyar egészségügyet. Az egész rendszer rossz, és egyelőre nem látni, hogyan alakítanák át, pedig innen kellene indulni, és ehhez rendelni a béremeléseket – hangsúlyozza Sinkó Eszter. 

– Ez nem normális így – erősíti meg az orvosi kamara elnöke –, ezen változtatni kell. Az orvosi ügyeletek díjazásának rendezése az egyik első és legfontosabb lépés kellene, hogy legyen.

A jövő évi költségvetési keret, szakítva a korábbiakkal, elsősorban a háziorvosi szolgálatok megerősítésére koncentrál, 35,4 milliárd forintot rendel az alapellátáshoz, és például ötven százalékkal megemeli a fiatal háziorvosok bértámogatását. A cél fontos, ha a háziorvosok több beteg kezelését tudják befejezni anélkül, hogy a kórházakat, szakrendelőket terhelnék, akkor a szakellátóhelyek fellélegezhetnének.

Srádi Péter szerint szakítani kellene azzal a hagyománnyal, hogy hol az orvosok, hol az ápolók bérét rendezik, és sosem születik teljes megoldás, viszont folyamatos feszültséget keltenek a munkahelyeken.

Hogy mekkora nyomás van a rendszeren, azt igazán a terepen érezni. Az orvosokkal szemben a nővérek ugyanis nincsenek olyan erősen egy területhez kötve. Egy apró változtatás a bérezésen – vagy éppen a nem változtatás – azt okozhatja, hogy a kórházon belül „népvándorlás” indul el, egyes osztályokról a nővérek megindulnak a másik irányába. 

Ha elvonnak egy pótlékot, akkor például inkább a kisebb terheléssel járó fül-orr-gégészetet választják, mint a nagyon pörgős, jelentős felelősséggel járó intenzív osztályt. Gyakran előfordul az is, hogy egy teljes osztálynyi nővér szeretne állást változtatni, a fővárosban ugyanis olyan súlyos a hiány, hogy komplett teameket „vásárolnának”. Levadásszák egymás elől a szakdolgozókat, vagy vidékről csábítják el a csapatokat az ottaninál magasabb bérért, hogy ne omoljon össze az ellátás. 

Az ilyen „pánikbértárgyalások” azt jelzik a döntéshozóknak, hogy baj van.

A kényszerpályán mozgó kórházak bértáblától függetlenül emelnek, hogy ne omoljon össze az ellátás. Ott tartunk ugyanis, hogy egy-két nővér nyugdíjazása ma már osztályokat és műtéti időpontokat sodor veszélybe. 

A történetünk elején szereplő műtősnő is kényszerhelyzetben van. A munkaerőhiány miatt a még helyükön maradók számára helyenként elviselhetetlen a terhelés. A mostani intézkedés egyik tétje, hogy elegendő lesz-e a béremelés ahhoz, hogy az ilyen elkötelezett egészségügyiek mellé fiatalokat vonzzon a pályára, akik tehermentesíthetik a kollégáikat. Vagy ezt a karácsonyt már nem az ügyeleti szobákban, hanem a családjukkal töltik. 

Nyitókép: ápoló beszélget egy beteggel a debreceni Kenézy Gyula Kórházban kialakított hospice ház egyik szobájában az átadás napján, 2017. március 8-án (fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>

Induló

Nagytotál