Budapest–Belgrád-expressz – a magyar modell is inspirálta Vučić legyőzőit
Az óellenzék elutasítása, civilek beemelése a politikába, intenzív terepmunka és egy-két üzenet középpontba állítása: a vasárnap Aleksandar Vučićot legyőző szerb ellenzék stratégiája sok ponton emlékeztetett a Tisza áprilisi győzelmére. Az egyetemista listát bázisdemokrata módszerekkel állították össze, alighanem övék a világ legképzettebb politikusi garnitúrája: a 250 jelöltből 160-nak van doktori fokozata. Kérdés ugyanakkor, hogy miként valósítja meg a politikában zöldfülű csapat a kedves közhelyeket tartalmazó programot, miközben párt és állam határai Szerbiában még a Magyarországinál is jobban elmosódtak. Hogy mást ne mondjunk: Aleksandar Vučić pártjának papíron 700 ezer tagja van. Egy valószínűtlen választási győzelem anatómiája.
A bebetonozottnak tűnő illiberális hatalom magabiztosan nyeri a választásokat, gyenge és megosztott ellenzékét a karizmatikus vezető nevetve győzi le. Állam és párt határai teljesen elmosódnak, a közpénzekből alaposan felhizlalt hatalmi propagandagépezet az időnként feltűnő kihívókat úgy tépi szét, mint tigris a tornazsákot. A már több mint egy évtizede kormányzó hatalmi pártot aztán 2024-ben váratlan kihívás éri: az egész országot felháborító eset felszabadítja az eddig szunnyadó politikai energiákat. Tömegtüntetések kezdődnek, a mindent átszövő korrupció és a közszolgáltatások állapota miatt demonstrálnak az emberek. A Nyugat és a Kelet közötti geopolitikai kállai kettőssel elfoglalt autokrata eleinte ignorálja a protestálókat, majd igyekszik őket a külföld ügynökeinek beállítani. A semmiből jövő, politikai előélettel nem rendelkező civilek ignorálják a régi ellenzéki pártokat, majd felszántják az országot. A 2026-os parlamenti választáson pedig általános meglepetésre, nagy részvétel mellet magabiztosan legyőzik a pénzzel-paripával-fegyverrel nem takarékoskodó hatalmi pártot.
A magyar valósággal való bárminemű hasonlóság nem a véletlen műve: a vasárnapi előrehozott szerbiai parlamenti választás meglepően sok szempontból hasonlít a hazai helyzetre. Ahogy nálunk a kegyelmi ügy, úgy Szerbiában is egy váratlan, de annál tragikusabb esemény szikrája lobbantotta be a társadalmi elégedetlenség lőporos hordóját. 2024. november 1-jén leszakadt a nem sokkal korábban nagy csinnadrattával átadott, kínai cég által frissen felújított újvidéki vasútállomás előtetője, s a katasztrófában tizenhat ember veszítette életét. A felháborodás kiterjedt az egész országra, tömegek követelték az eset kivizsgálását. A demonstrációk fokozatosan az országot 2012 óta irányító Szerb Haladó Párt (SNS), illetve annak örökös vezetője, Aleksandar Vučić államfő ellen irányultak.
Az egyetemisták által fémjelzett mozgalmat sem kormányzati átalakításokkal, sem fenyegetésekkel, sem ígéretekkel nem sikerült megtörni. Előfordult, hogy a tüntető diákok közé autóval hajtottak begőzölt Vučić-pártiak, máskor az állampárt irodájából kirontó „aktivisták” törték el baseballütővel az SNS ellen demonstráló egyetemista lány állkapcsát. A diákokhoz csatlakoztak tanárok, jogászok, még parasztemberek is, újabb és újabb lendületet adva a megmozdulásnak. Mivel nem sikerült a „majd megunják és hazamennek” stratégiája, Aleksandar Vučić az előremenekülés mellett döntött. Mivel 2017 óta töltötte be az államfői pozíciót és harmadik mandátumra az alkotmány értelmében nem volt lehetősége, idén szeptemberben előrehozott parlamenti választást írt ki. Lemondott az elnökségről és az „Aleksandar Vučić – Egyesült Szerbia” lista vezetőjeként szállt ringbe – visszatért volna az általa 2014 és 2017 között már betöltött miniszterelnöki pozícióba.
A stabilitás, a hozzáértés és a tapasztalat emberként pozicionálta magát a szerinte a külföld által mozgatott diákok, illetve a szeptember 9-én, az előrehozott választások kiírásakor bejelentett „Egyetemista Lista – Az egyetemisták győznek” ellenében. Az érzelmi hullámvasútra emlékeztető kampány végén a helyi Nézőpont Vučić győzelmét, a független intézetek az egyetemisták szűk sikerét vetítették előre. Cunamira alig néhányan számítottak. Hogy meglett az is, ahhoz a páratlanul magas részvétel is kellett. Ami Magyarországon a 80 százalék volt, az Szerbiában a 70 százalék lett: 1990 óta a legmagasabb választási részvétel mellett az egyetemisták listája 2,2 millió szavazattal megszerezte a leadott voksok 52 százalékát, míg Aleksandar Vučić listájának meg kellett elégednie 1,6 millió szavazattal és 39 százalékkal. Magyarországon nagyon hasonló százalékos arányok alakultak ki tavasszal a külhoni levélszavazatokat is figyelembe véve: a Tisza 53, a Fidesz 38 százalékot szerzett. Az egyetemista lista a parlament 250 mandátumából 140 szerzett meg, így kényelmes többsége lesz az SNS 104 mandátumával szemben. (A többi helyet a nemzeti kisebbségek, így a Vajdasági Magyar Szövetség három politikusa foglalja el.)
Miként lehetséges ez?
Hiszen Vučić rezsimje olyan volt, mint a NER, csak a délszláv háborúban szocializálódott politikai elittel – ennek megfelelő módszerekkel.
Maga a volt államfő a később háborús bűnökért elítélt Vojislav Šešelj Szerb Radikális Pártjában kezdte a pályáját, oknyomozó újságírók szerint ott volt a Szarajevó körüli hegyekben, ahonnan a szerb erők által 1993 és 1995 között körbezárt bosnyák főváros lakóira pénzes nyugati turisták is vadásztak. A vasárnap vereséget szenvedett politikus jelenlétét elismerte a városra jó kilátását biztosító, s ezért az orvlövészek által kedvelt zsidó temetőben, de tagadta, hogy maga tüzelt volna civilekre. Vučić később a Hágai Nemzetközi Törvényszék cellájában elhunyt Slobodan Milošević elnöksége idején hírközlési miniszterként dolgozott. Volt annyi politikai szimata, hogy a 2000-es évek második felében szakítson a turbónacionalista Šešeljjel, és 2008-ben belépett a Szerb Haladó Pártba. Az SNS 2012-ben hatalomra jutott, Vučić előbb védelmi miniszter, majd kormányfő lett. Miniszterelnökként és államfőként is ő testesítette meg a stabilitást a kilencvenes és korai kétezres évek háborúiba, inflációjába, politikai gyilkosságaiba, elszegényedésébe belefáradt szerb társadalom jelentős részének. A 2010-es évek elején még 24 százalékos munkanélküliség egy számjegyű lett, az átlagos nettó bérek 2012 és 2025 között hozzávetőleg havi 370 euróról 930 euróra emelkedtek, az állam pedig nagyszabású beruházásokkal, például autópálya-építésekkel igyekezett javítani az ország infrastruktúráját.
Vučić a szerb nacionalizmus hagyományainak megfelelően baráti kapcsolatot ápolt Oroszországgal, illetve Orbán Viktorral is szoros szövetséget alakított ki. Az államfő igyekezett hazáját a kínai beruházások hídfőállásává tenni, miközben hivatalosan cél lett az EU-tagság is. Idővel azonban, a rendszer meszesedésével párhuzamosan az eredményeket felzabálta a mértéktelen korrupció, az árak emelkedése, a közszolgáltatások leromlása, a környezet teljes negligálása. Ennek egyik példája volt az Európában egyedülálló Delibláti-homokpusztán júliusban kitört tűz, amely a hatóságok nemtörődömsége miatt heteken át tombolt és 12 ezer hektár vált a lángok martalékává. Mindehhez társult az agresszív állami propaganda, az elvileg független állami intézmények kézi vezérlése, a rendőrség pártcélokra használása, a szervezett alvilággal való összefonódás, Vučić politikai mikromenedzselése. Az államfő évente legalább 300 interjút adott, amelyekben általában hosszan ostorozta a haza ellenségeit. Még magyarországi mércével is döbbenetesen kiépült a pártállam: az SNS-nek hivatalosan 700 ezer (!) tagja van, s a legjelentéktelenebb állami álláshoz is be kellett lépni a Haladókhoz.
Ebből a légkörből, illetve a hagyományos, egymással is civakodó ellenzékből lett elege széles választói tömegeknek – ez volt az egyetemista lista támogatottságának legfontosabb eleme. A hatalom próbálkozott azzal is, hogy az egész kezdeményezést hálátlan fiatalok akciójának állítsa be, akik jó dolgukban nem tudják, mit csinálnak. Pusztán a fiatalokra építeni valóban esztelenség lett volna, hiszen Szerbiában a 15-29 évesek a lakosságnak mindössze 15 százalékát adják, az egyetemisták még kevesebben vannak, ők nem teszik ki a lakosság három százalékát sem. Ez az egyik oka annak, hogy a győztes alakulat, nevével ellentétben, egyáltalán nem diákokat tömörít, sőt, egyetemistából egy sincs rajta. A hosszú, majdnem egy éven át tartó jelölt-kiválasztási folyamat egyik előfeltétele volt, hogy a képviselőségre bejelentkező polgár nem lehet egyetemista, az SNS tagja, büntetett előéletű vagy az óellenzék vezető tisztségviselője.
A jelentkezőket az egyetemek autonóm gyűlései hallgatták meg, ők vétójoggal is rendelkeztek a kiválasztásban.
A folyamat a nyilvánosság kizárásával zajlott, nehogy a hatalmi média idő előtt szétlője a politikai zöldfülűek alkotta listát. Egyetemista lista helyett találóbb lenne „professzorok listájáról” beszélni: a 250 induló közül 160 rendelkezik doktori fokozattal, ami a műfajban alighanem világcsúcs. Zakós tanár urak és hölgyek mellett környezetvédő aktivisták, szociális munkások, színészek, sportolók is szerepelnek a mandátumot szerzettek között. (Akárcsak a Tisza országgyűlési jelöltjei, majd képviselői között.) Bejutott három magyar képviselő is, akiknek szintén nincs politikusi múltja. A lista élén álló Ilija Srdanović kardiológusprofesszor, az Újvidéki Egyetem tanára hivatalosan csak első az egyenlők között. Nem az ő miniszterelnök-jelöltsége állt az egyetemista lista kampányának középpontjában. Hanem a kellően nyitott (más értelmezésben: semmitmondó) programnyilatkozat, amely mindenki számára kedves mondatokat tartalmaz a törvény előtti egyenlőségről, „az egészséges, biztonságos és teljes élethez, valamint a munkához” való jogról, az állam decentralizációjáról, az oktatás fontosságáról és a szolidáris társadalomról.
Vučić erőltette volna, hogy a számára kedves témákról, Koszovó hovatartozásáról vagy az Oroszországgal való kapcsolatról szóljon a kampány. Ezeket a témákat a mára kormánypártivá lett egyetemi lista emberei vagy kikerülték, vagy a szerb társadalom többsége számára megnyugtató válaszokat mondták fel (Koszovó Szerbia része, Oroszország ellen nem vezetnek be szankciókat) – majd azonnal rátértek a korrupcióra és a közszolgáltatások állapotára. Magyarországtól eltérően az EU sem egyértelműen vonzó jövőkép még az ellenzékiek jelentős részének sem. Ennek apró, de sokatmondó jelképe, hogy a Tisza-gyűlésekkel ellentétben az egyetemista lista dzsemborijain nem tűntek fel az uniós zászlók. Az adatokból jól látszik, hogy a magas részvétel egyértelműen az egyetemista listának kedvezett: korábban általában a polgárok 45-55 százaléka voksolt, ami a szavazóit a Fideszhez hasonlóan szinte névről ismerő haladóknak kedvezett. Mind Szerbiában, mind a diaszpórában tömegével jelentek meg most olyanok, akik már régen szavaztak, vagy éppen soha nem voksoltak.
| „Optimista vagyok” – Vujo Ilić a választás eredményéről és a leendő kormányról – Ön tavaly februárban nekünk adott interjújában azt mondta, a szerb ellenzékiek példaként tekintenek Magyar Péter politizálására. Az egyetemista lista mit tanult a magyarországi ellenzék győzelméből? – kérdezzük Belgrádi Egyetem Filozófiai és Társadalomelméleti Intézetének Magyarországon is tanult igazgatóhelyettesétől. – Bár nálunk nem egy, a rendszerből jött ember vitte sikerre az ellenzéket, három dolog miatt nagyon odafigyeltek az emberek Magyarországra. Egyrészt áprilisban kiderült, hogy le lehet győzni egy illiberális rezsimet, ez érzékelhetően lelkesítette a Vučić kormányzásával elégedetleneket. Másrészt az ellenzék vezetői Magyar Péter példájából megtanulták, hogy a médiaellenszelet, az állami erőforrások nyomasztó túlsúlyát kizárólag kemény terepmunkával lehet ellensúlyozni. Az egyetemisták alighanem olyan kopogtató kampányt csináltak, mint Szerbia történetében soha senki. Végül a Tisza sikere azt üzente, amit az elemi politikai logika is diktált: egy-két üzenetre, a korrupcióra és a közszolgáltatások állapotára kell összpontosítani. Nem szabad hagyni, hogy a hatalom tematizáljon. – Még a nem államtól függő szerb közvélemény-kutatók is szoros eredményt jeleztek. Mivel magyarázza az ellenzék földcsuszamlásszerű győzelmét? – Mi, elemzők félig viccesen beszéltünk ugyan egy „magyar forgatókönyvről”, de kevesen hittek benne. Én sem. A több mint félmillió szavazatnyi előny kulcsa a nem szavazók, a kiábrándultak megszólítása volt, ami korábban soha egyetlen ellenzéki erőnek sem sikerült. Az egyetemisták tiltakozásából kinőtt mozgalom hiteles a választók szemében, az emberek elhiszik, hogy képesek változást hozni a mindennapokban. – Lehet, hogy a választók megszólításához jól jött a baloldaliakat, jobboldaliakat, apolitikusokat, szakembereket, művészeket felvonultató lista, de ami a kampányban sokszínűségnek látszik, a kormányzásban lehet kakofónia. Hogy lehet majd így egy országot irányítani? – Az egyetemisták listája egy nagy sátor, ami alá mindenki befért. Az emberek a legkisebb közös nevezőt keresték, mindenki megértette, hogy most félre kell tenni a nézetkülönbségeket. A hosszú, majdnem egy éves előválasztás során a jelöltek megtanultak vitázni, programpontjaik mellett érvelni és kampányolni – azaz politizálni. Ezekre a készségekre szükség lesz majd a kormányzás során. Úgy vélem, több külpolitikai kérdésben marad a status quo. Elképzelhetetlennek tartom például, hogy ez az új kormány elismerje Koszovó függetlenségét, ezt nem fogadná el a szerb társadalom. Ugyanakkor Szerbia alighanem újraindítja majd a jelenleg szinte befagyott uniós csatlakozási tárgyalásokkal, és a szomszédos országokkal is jobb lesz a viszonya. A legtöbb energiát azonban az ország megreformálására fordítják majd. A demokrácia és a független intézmények megerősítése mellett be kell bizonyítani, hogy Vučić nélkül sincs gazdasági összeomlás, s a korrupció letörése még gazdasági hasznot is hajt. Mindezt úgy, hogy decemberben elnökválasztás, jövőre pedig helyhatósági voksolás lesz. Nem könnyű a feladvány, de én optimista vagyok. |
Az egyetemista lista még egy olyan fegyelmezett választói tömböt is megbontott, amilyen a magyaroké. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) majdnem megfelezte szavazatai számát 2023-hoz képest, most csak 34 ezer szavazatot kapott, s így jelen állás szerint csak két képviselőt küldhet a belgrádi parlamentbe. A 72 százalékban magyarok lakta Zentán például győzött az egyetemista lista, de más településeken is jelentős számú szavazatot szerzett. Úgy tűnik, ahogy áprilisban a Fidesz vereségére sem készült a Pásztor Bálint vezette VMSZ, nem igyekezett távolságot tartani a vele helyi szinten (például Szabadkán) régóta koalícióban motorozó SNS-szel szemben sem. Pásztor egyszerűen nem érzékelte, hogy a magyar szavazók jelentős részének is rokonszenves a közszolgáltatások romlásáról és a korrupcióról szóló retorika. A VMSZ elnöke még a kampány hajrájában is „az elmúlt 20 év szerbiai belpolitikai életének a legnagyobb átverésének” nevezte az egyetemista listát.
A magyar szövetség lelkes szekundánsa volt az Orbán–Vučić-tandemnek; a Magyarországról érkező sokmilliárdos gazdaságfejlesztési támogatásokat a párt holdudvara oszthatta szét és élvezte a korábbinál valóban jobb szerb–magyar államközi viszony előnyeit. A szerb parlament például 2013 júniusában fogadta el VMSZ és az SNS közös nyilatkozattervezetét, amely hivatalosan elítélte a magyar polgári lakosság ellen a Délvidéken 1944–1945-ben elkövetett cselekményeket. Vučić miniszterelnöksége alatt, 2014-ben a szerb kormány hivatalosan is hatályon kívül helyezte azokat a második világháborús jogszabályokat, amelyek kollektíven bűnösnek nyilvánították Csúrog, Zsablya és Mozsor magyar lakosságát. Ezzel együtt a magyar szavazók tömegei mégsem tudtak igazán lelkesedni az SNS-ért. Vučić mégiscsak olyan szerb nacionalista volt, aki magyarokat a kilencvenes években egy szendviccsel a kezükben az országból kitoloncolni akaró Šešelj pártjából indult. Ha pedig el is tekintettek az ideológiai előzményektől, a mindennapokban magyarok is éppúgy érezték a rezsim meszesedését, mint a szerb többség. Ezt nem észrevenni több mint bűn: hiba volt.
Nyitókép: fiatalok az ellenzéki Egyetemista Lista győzelmét ünneplik a belgrádi Szlavija téren a szerbiai előre hozott parlamenti választások utáni napon, 2026. október 26-án (fotó: AFP/Miloš Milanović)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
