Most dől el, lesz-e, aki egy évtized múlva fizikát és kémiát tanít a gyerekeinknek
Tízből ma már hét kémiatanár, illetve nyolc fizikatanár 50 év feletti a magyar közoktatásban, utóbbiaknál közel hatszor többen vonultak nyugdíjba 2017 és 2025 között, mint ahány új pályára lépő volt – írják a Természettudományos Oktatásért Szabó Szabolcs Emlékére Közhasznú Alapítvány kutatói. Holtzer Péter és Szakmány Csaba a Válasz Online-on teszik közzé részletes elemzésüket, melynek különlegessége, hogy az Oktatási Hivatal sok év után először bőségesen szolgáltatott adatokat hozzá. A kép így még teljesebb, de sok szempontból brutálisabb is: rövid nyolc év alatt eltűnt a rendszerből minden ötödik fizika- és minden tizedik kémiatanár. Reményre ad okot, hogy az elmúlt három év bérrendezése meglódította az egyetemi jelentkezéseket, de az új kormánynak bőven lesz teendője ezen a területen is. Szerzőink szerint a leggyorsabb és a körülményekhez képest a legegyszerűbb lépés a rengeteg pályaelhagyó tanár visszacsábítása lenne.
Oktatásügyben is érzékelhetők az áprilisi kormányváltással megindult változások. Önmagában az is újszerű, hogy több mint másfél évtized után ismét önálló minisztériuma és minisztere van a területnek. Lannert Judit gyakran szerepel a nyilvánosság előtt, hiszen az elmúlt évek egyik legkritikusabb, néha legzajosabb területe volt az oktatás, nagyon sok a feladat és nagy a várakozás.
Az új kormány munkába állásával egyidőben, friss adatokra, többek között az Oktatási Hivataltól végre újra kinyerhető információkra támaszkodva mutatjuk be, hogy a helyzet még sokkal drámaibb, mint azt eddig véltük, és hogy hol lehetnek mégis kapaszkodók. Az elmúlt években még tovább csökkent a természettudományos tanári állomány, így már végképp kétségessé vált a minőségi oktatás, a szakos ellátottság biztosítása. Megítélésünk szerint azonban léteznek olyan eszközök, amelyek gyors és radikális változtatásokkal rövid időn belül kedvező folyamatokat indíthatnának el.
Amiben mindig reménykedünk: az egyetemi felvételi eredmények
Ami az idei év tanárszakos felvételi adatait illeti, az összkép a következő:
tovább tart a lassú javulás a 2022-es történelmi mélyponthoz képest, de még mindig messze távol van a szükségestől.
Az elmúlt években a pedagógusképzésre jelentkezésekkel kapcsolatos győzelmi jelentésekről („sosem jelentkeztek ilyen sokan”) érdemes tudni, hogy míg természetesen a gyógypedagógus-, óvópedagógus-, sőt még a zene-, tánc-, cirkusz-művész, és hasonló tanárképzések is fontosak, ugyanakkor a „szokásos” általános és középiskolai tanárképzésekre jelentkezők (és felvettek) kevesebb, mint a felét teszik ki a teljes létszámnak, vagy az éves növekményeknek, a természettudományos tanárszakok pedig mindössze 8 százalékát.
A felvi.hu oldalon nemrég publikált adatok szűrése és összesítése alapján 2026-ban összesen 1251 természettudományos (kémia, fizika, biológia, földrajz) tanárszakos felvétel történt az ország összes egyetemén, mindenféle szakokra, szakpárokra, rövid ciklusú (2-4 féléves) és osztatlan (10 féléves) képzésre. Egészen pontosan ez 1199 főt jelent, mert 52 dupla szakos felvett bátor jelentkező is volt. (Nem is olyan régen ez volt az általános: a biológia–kémia, fizika–kémia stb. szakos tanárok.) Lehet örülni: páros év van, ezért idén ismét van egyetlen kémia–fizika szakos köztük – 2022-ben és 2024-ben is volt egy-egy, 2023-ban és 2025-ben egy sem.
A felvettek száma 130-cal nőtt 2025-höz képest, amikor legutóbb írtunk a helyzetről. Nagyjából 50-nel több biológia és 25-30-cal több földrajz, kémia illetve fizika tanárszakos kezdi tanulmányait tavalyhoz képest, s ebből különösen az utolsó kettő örömteli, hiszen hagyományosan itt van a legnagyobb hiány.
A 2022-ben indított új Z-szak (természettudomány–környezettan), amely komplex természettudomány és/vagy többféle szaktárgy tanítására ad képesítést, és az ország több egyetemén is zajlik képzés, beállt egy további kb. évi 200 fős felvett létszámra, amelynek túlnyomó többsége rövid ciklusú, levelező (át)képzés.
Idén valamennyire jó hír, hogy a szakos (biológia–kémia–fizika–földrajz) tanárképzésben tavalyról idénre történt némi növekedés nagyobb részét adják a „hagyományos”, osztatlan képzéses tíz féléves hallgatók. 2023-24 között először a rövid ciklusú képzésbe jelentkezők száma nőtt, de ez mostanra stabilizálódott, és immár a „fiatalok” is kezdenek megjelenni. Ennek egyik magyarázata nyilván az elmúlt három év bérrendezése, amely során a pedagógusbérek átlagosan elérték a diplomás átlagbér 80 százalékát, ahogy azt az EU-val történt megállapodás megkövetelte a pénzügyi támogatásokhoz. Ez persze továbbra sem luxuskategória, nyilván ezért sem tízszereződött meg az érdeklődők száma, és arról sincs mindenki meggyőződve, hogy ez már mindörökre így marad, sőt csak egyre jobb lesz. Fontos apróbetűs megjegyzés természetesen, hogy a felvételi jelentkezések alapvetően a parlamenti választások előtt zajlottak (csak sorrendmódosításokra, illetve pótfelvételi jelentkezésekre kerülhetett sor később). Elképzelhető, hogy a kormányváltást követő várakozások miatt a továbbiakban majd nagyobb mértékű növekedés lesz a jelentkezések számában, bár ezt most még nem tudhatjuk.
A rövid ciklusú természettudományos tanárképzésben résztvevők emelkedő számának évek óta örvendünk, de emellett fontos tudatosítanunk: egyértelműen látszik, hogy nincs kiemelkedő adat az új belépők esetén a 25 évnél idősebb korosztályban (sem), azaz az ún. rövidciklusú képzésben végzők többségében nem a tanári pályán kívülről érkeznek, hanem már eddig is pedagógusként foglalkoztatottak képzik át magukat és szereznek meg egy új végzettséget; így nem sok új munkaerő jelenik meg az iskolában.
A felvettek számában látható növekmények csak önmagukhoz és a korábbi évek felvételi létszámaihoz viszonyítva adnak okot némi reménykedésre. Messze nincs szó arról, hogy a tanárhiány elkezdett megoldódni és a természettudományos tanári létszám növekedésnek indult. Az új belépőkhöz viszonyítva a nyugdíjba vonulók száma 2017-2025 között 2,8-szoros a kémia és 5,6-szoros a fizika esetén, de nem azért, mert magas a nyugdíjba menők száma, hanem mert elenyésző az új belépőké. (Összehasonlításképp: történelemből az új belépők és a nyugdíjba menők száma tulajdonképpen megegyezik.) Erre a későbbiekben visszatérünk.
A felvételi pontszámokat tekintve változatlanul igaz, hogy léteznek nagyon alacsony teljesítmények is a jövő generáció természettudományos tanárainak készülők között, de messze nem csak ez jellemző. Az osztatlan képzésben idén is voltak 210 pont körüli rekordalacsony pontszámok, a maximálisan kapható 500 pontból összesen ötvenen, a felvettek mintegy tíz százaléka nem érte el a 250 pontot, vagyis az ötven százalékos teljesítményt sem, ami egy egyszerű röpdolgozatnál is elégtelent érne. Ugyanakkor hatvan hallgatót vettek fel 400 pont feletti (80 százalékos) eredménnyel, és tapsoljuk meg azt a fiatalt, akit maximális 500 ponttal vettek fel biológia-földrajz tanári szakra. A tíz féléves osztatlan képzésre felvett természettudományos tanárszakosok átlagos pontszáma idén 329 volt.
Fontos kiemelni, hogy empirikus tapasztalatunk szerint a pedagóguspálya iránt elkötelezett, a képzést becsülettel elvégző tanárjelöltek kiváló alapokkal és képességekkel rendelkeznek, hiszen az egyetemi helytálláshoz és a tanári pályához ezek nélkülözhetetlenek is. Éppen ezért, a felvételi adatok kapcsán el szokták mondani elemzők, hogy a felvettek száma mindig jóval magasabb a néhány évvel később pályára lépők (és ott is maradók) számánál. A tanárképző egyetemek tapasztalják menet közben a nem is kismértékű lemorzsolódást. Lehet abban bízni, hogy a néhány évvel ezelőtti, drámainak nevezhető helyzet (megalázó bérek, növekvő terhek, tanártüntetések) javulásával talán csökken azok száma, akik ugyan megszerzik a diplomát, de a végzés után azonnal más pályán indulnak el, illetve akik tanári munkájuk első 3 évében pályaelhagyóvá válnak. Beszélgetések, iskolaigazgatók nyilatkozatai alapján az iskolák ma már kevésbé az akut elvándorlás időszakát élik, látnak a pályára visszatérőket is, és mintha könnyebben kezdenének betölteni hiányzó státuszokat.
Mindez azért is kulcskérdés, mert a pályán lévő tanárok állománya (létszámcsökkenés, elöregedés) továbbra is nagy probléma már most, és még nagyobb időzített bomba.
Kik és hányan tanítanak ma természettudományt az iskolában?
Az oktatásirányítást is elért változások egyik pozitív jelének tekintjük, hogy az Oktatási Hivatal idén nyár előtt végre rendelkezésünkre bocsátott közérdekű adatigénylésünkre olyan összesítéseket tanári létszámadatokról, korfákról, ki- és belépésekről, amelyek kiadását az előző években rendszeresen és rutinból utasították el. Amint erről a Válasz Online hasábjain korábban megemlékeztünk, gyakorlatilag lehetetlen volt pontos és adatokkal alátámasztott képet nyerni a valós helyzetről, miközben terepi tapasztalataink alapján egyre súlyosabbá vált a természettudományos tanárhiány. Most frissen kinyert adatok alapján van módunk olyan összképet adni a kormányváltást megelőző induló állapotról, amely még a vártnál is sokkal brutálisabb.
Még az elmúlt egy évben is elhangzottak olyan szakmai vélemények, miszerint a 2022 óta megvalósult többlépcsős béremelés helyreállította a pedagógusszakma vonzerejét, és (ugyan van még mit csiszolni a rendszeren) a bérrendezés alapvetően megoldotta a tanárhiányt is. Sajnos ez a kép összességében sem állja meg a helyét, és különösképp nem vizsgálja tantárgyanként, tudományterületenként a tanári létszámok adatait, változásait. Így el is fedi a természettudományos tanári helyzet drámai állapotát.
Elemzésünket a 2017 és 2025 közötti adatokra vonatkozóan végeztük el: vizsgáltuk a természettudományos tanári létszámadatokat korosztályonként és tantárgyanként (utóbbi szempontból „kontrollcsoportként” adatokat kértünk a történelemtanárok létszámáról is). Külön adatokat kértünk általános iskolákra és gimnáziumokra vonatkozóan. A kapott számokból világossá vált, hogy
rövid nyolc év alatt eltűnt a rendszerből minden ötödik fizika- és minden tizedik kémiatanár.
Empirikus tapasztalataink alapján lehetett tudni, hogy sokat romlott a helyzet, de ez még így is sokkoló. 2017 és 2025 között országosan:
- 448 fővel (12%) csökkent a kémiatanárok száma, ebből 391 fő általános iskolából;
- 1071(!) fővel (23%) csökkent a fizikatanárok száma, ebből 723 fő általános iskolából;
- 8%-kal csökkent a biológiatanárok, 7%-kal a földrajztanárok és 12%-kal a matematikatanárok száma;
- összehasonlításképp: 6%-kal (463 fő) növekedett a történelemtanárok száma.
Ezzel összefüggésben, általában használt megközelítésünk („minden második kémia- vagy fizikatanár ötven évnél idősebb”) felett is elszállt az idő – és nem a kedvező irányba. A medián életkor mind a kémia-, mind a fizikatanárok esetében már 55 év körül, sőt afelett van. 2017-ről 2025-re az 50 év feletti kémiatanárok aránya 54%-ról 69%-ra, fizikatanárok aránya 63%-ról 78%-ra nőtt, azaz
10-ből már 7 kémiatanár, illetve 8 fizikatanár 50 év feletti.
Fiatal pályakezdő praktikusan alig van, a 25 évnél fiatalabb kémia- vagy fizikatanárok száma tantárgyanként jellemzően 0-10 fő (országosan!), és 30 évesnél fiatalabb is összesen nagyjából 100-100 körüli (a szakos állomány 3-4%-a).
Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy mi okozza a nagymértékű csökkenést, az új belépők alacsony száma mellett egyből az évről évre nyugdíjba menők magas számában véljük megtalálni a választ. Ez azonban csak részigazság. Évente hozzávetőlegesen hatszáz természettudományos (kémia, fizika, biológia és földrajz) tanár éri el a nyugdíjkorhatárt. A ténylegesen nyugdíjba vonulók száma ettől eltérhet és el is tér, mivel néhány éve megszűnt az az átmenetileg hatályban volt szabály, hogy az állami iskolákban nem lehet nyugdíjkorhatár után maradni tanítani – hiszen az előző oktatásirányítás is hamar felismerte, hogy így még nagyobb lenne a tanárhiány. A vizsgált közel egy évtized során így számszerűen csökkent ugyan a nyugdíjba vonulók száma, viszont ezzel egyidejűleg
több mint háromszorosára nőtt a 64 évnél idősebb, nyugdíjaskorú természettudományos tanárok száma,
ez jelenleg az állomány 9-12 százaléka. A természettudományos tárgyakat tehát egyre nagyobb mértékben tanítják nyugdíjas(korú) tanárok.
Láthatjuk, hogy az egyetemi képzésbe belépők – és onnan várhatóan/remélhetőleg a tanári pályát majd el is kezdők és azon is maradók – száma nagyjából mostanra kezd összevethetővé válni a nyugdíjkort elérők számával. A korábbi évek tapasztalatai alapján 1200 tanárszakra belépőből tíz év múlvára nem lett volna több, mint 2-300 aktív tanár. A helyzet némi javulásával talán remélhető, hogy ez most már több lesz, de még így is épp csak elérheti azt a hatszázat, ami kizárólag a nyugdíjazások miatt pótlandó. Itt jön azonban a valóság másik szelete: a jelentős fogyást, a bepótlandó státuszokat az elmúlt években kevésbé a nyugdíjba vonulás okozta, hanem sokkal inkább a drasztikus mértékű pályaelhagyás.
Kémia- és fizikatanárok körében is 40-70(!) %-os állománycsökkenés következett be 2017 óta a 35-49 éves korosztályban,
amelyet messze nem csak az idősödés, hanem a pályáról történő jelentős elmenekülés okozott. A legaktívabb korban lévő természettudományos tanárok nem kis része vált pályaelhagyóvá. Ez az a nemzedék, amely még nem a „centit vágta” és féllábon próbálta kihúzni azt a pár évet nyugdíjig, hanem még tudott és akart is váltani.
Érdemes itt azt is megállapítani, hogy a több, mint tíz éven át elmaradt, majd 2023-ban végre megkezdett bérfelzárkóztatás sem állította még meg a csökkenést: az utolsó három évben is tovább csökkent az állomány, a kémia- és fizikatanároké jobban, a biológia és földrajz tanároké ehhez képest enyhébben.
Fontos, és rendkívül aggályos folyamat az is, hogy az általános iskolákban jóval nagyobb a probléma, mint a gimnáziumokban. Az eddig ismertetett tanárszámcsökkenések erősebben jelentkeztek az előbbiekben, így például 723 általános iskolai fizikatanár lépett ki, kémiából hatszor annyian tűntek el általános iskolai, mint gimnáziumi tanárként. Az általános iskolai álláshelyek betöltése sokkal nagyobb problémákat okoz. A nem könnyű tanárképzésben éveket eltöltött végzősök számára egy gimnázium sokszor nagyobb vonzerőt jelent, mint egy általános iskola (amelyet sokan kisebb presztízsűnek, ugyanakkor „bonyolultabbnak” tekintenek), kevésbé keresik az utóbbi álláshelyeket. Továbbá tapasztaljuk, hogy ennyi tanárhiányos év alatt az általános iskolák megtanulták „állandó helyettesítéssel” elkendőzni a szaktanárok hiányát, illetve ennél a korosztálynál kevésbé teszik szóvá a szülők is az órák szakos ellátatlanságát.
Pedig a pályaválasztás, az orientáció szempontjából ezek az évek meghatározóak. Mivel nincs olyan szakember az iskolában, aki számukra bemutatná a természet szépségeit, felkeltené érdeklődésüket a fizika-kémia-biológia-földrajz iránt, már általános iskolában sok olyan tanuló elvész, akik egyébként a műszaki, orvosi, kutatói és egyéb hasonló pályák utánpótlását jelenthetnék – és persze egyéni boldogulásuk szempontjából is súlyos kapuk zárulnak be előttük idejekorán.
Tényleg olyan nagy a baj?
Sokszor hallottuk azt is az elmúlt években, hogy létezik ugyan szakos tanárhiány, de az nem akkora, hogy érdemben és nagy mértékben veszélyeztesse a természettudományos iskolai oktatást. Nos, az eddig leírtakból egyértelmű, hogy ez az állítás egyáltalán nem állja meg a helyét. Erről is hagyományosan igen nehéz volt valós képet nyerni az elmúlt években (a „kémiatanárok” és a „kémiát tanító tanárok” esete a néha még éppen elcsíphető adatbázisokban), de most az új adatkéréssel sikerült több információhoz jutnunk.
Míg 2017-ben fizikából és kémiából is több volt még a szakos végzettségű, mint az adott tantárgyat tanító tanár, 2025-re ez megfordult: 2025-ben kémiát 8%-kal, fizikát 14%-kal többen tanítanak általános iskolában, mint amennyien ilyen szakos végzettséggel rendelkeznek (nagyjából 2019-20-ra fordult meg az arány, és azóta folyamatosan romlik). Ilyen negatív eltérések még matematikából és informatikából állnak fenn, de például földrajzból és biológiából, vagy az általunk „kontroll”-ként használt történelem esetén nem, gimnáziumban pedig semelyik tárgy esetében sem.
Természettudományos tárgyak esetén tehát egyre több a képesítés nélküli tanár. Hibásan leegyszerűsítő az a – korábbi években szintén gyakran hangoztatott – narratíva, hogy „a csökkenő gyereklétszám indokolja a csökkenő tanári létszámot”. Azt látjuk, hogy a tanári létszám csökkenése nagyrészt a természettudományos szakokra korlátozódik, továbbá a csökkenő gyereklétszám nem jár együtt az osztályok és iskolák számának (hanem csak az osztálylétszámoknak) a csökkenésével.
Még az sem véletlen, hogy a kémia- és fizikatanítás kérdéseiről többet beszélünk itt is, mint a biológia vagy a földrajz problémáiról. A természettudományos tárgyakon belül a fizikát és a kémiát érinti még a többinél is inkább a tanárhiány. A hatályos, 2020-as Nemzeti Alaptanterv szerinti minimum heti óraszámok 7-10. osztályban kémiából és földrajzból (négy év alatt összesen) 6-6 óra, fizikából és biológiából pedig 8-8 óra. Ugyanakkor a kémiatanárok létszáma az azonos össz-óraszámú földrajzhoz képest annak 60%-a, a fizikatanároké az azonos óraszámú biológiához képest annak 73%-a.
Most dől el: lesz-e, aki 5-10 év múlva fizikát-kémiát-biológiát tanít a gyerekeinknek
Az eddig leírtak azt erősítik meg, hogy sürgősen megoldandó alapvető kérdések várnak ránk, hogy biztosítva legyen a közeli és távoli jövőben a természettudományok iskolai tanítása. A tanári ellátottság persze csak az egyik, de alighanem legfontosabb összetevője annak, hogy a ma és a holnap gyermekei is megkapják a szükséges természettudományos alapműveltséget, illetve eljuthassanak olyan pályákra, ahol kémiát, fizikát vagy biológiát bizony tudni kell.
Az, hogy egy iskolás korú gyermek találkozik a természettudományokkal, felismeri ezek jelentőségét, a tanult ismereteket tudja alkalmazni a saját életében, esetleg ilyen irányú foglalkozást választ magának,
még ma is, a 21. században, a mesterséges intelligencia korában is elsősorban a tanárán, tanárain múlik.
Ahogy a nemrégiben nyilvánosságra hozott friss (2025-ös) PISA-mérés eredményei is rámutattak, a magyar tanulói képességek (matematika, szövegértés, természettudományok) folyamatosan romlanak, hosszú ideje, minden alkalommal. „Felzárkózásnak” legfeljebb akkor van néha csekély jele, ha a nemzetközi átlag még ennél is inkább romlik, erre is akad példa. Ahogy azt mind a nemzetközi, mind a magyar sajtóban, itt a Válasz Online hasábjain is elemezték már, a fejlett Nyugat legtöbb országában is aggasztó a helyzet, a Covid-időszak után nem lett javulás, a fiatalokat magába szippantó digitális szép új világ, az olvasási készségek és attitűdök romlása mind alapvetően nehezítik a pályát. Mindez azonban egyáltalán nem ad nekünk felmentést, sőt. A PISA felmérés arra is ismét rámutat néhány ország példáján, hogy nem lehetetlen jó eredményeket, javuló színvonalat elérni.
A nyári „mézeshónapokat” követően érezhetően kezd nőni a türelmetlenség Magyar Péter kormányával kapcsolatban. Tudjuk, hogy óriási intézményrendszeri krátereket örökölt a kormány sok alrendszerben, s most kezdhet tisztázódni, hogy merre is tudnak indulni az új miniszterek, szakterületirányítók, s nem kevésbé: mit, mikor és hogyan vállal majd a politikai irányítás.
Amint írásunk adatai világosan rámutatnak, egészen biztosan szükséges alapfeltétel további pénzforrások bevonása a természettudományos oktatásba, úgy a tanári bérek emelésére, mint a színvonalas és hatékony tanártovábbképzések megszervezésére és az iskolák infrastrukturális fejlesztésére. Szép dolog „a diplomás átlagbér 80 százaléka”, csak épp nem lesz elég a már most meglévő, és néhány éven belül még sokkal nagyobbra növekvő szaktanárhiány orvoslására. A létszámadatokból látszik, hogy a természettudományos tanári állomány csökkenése 2022-ben, a béremelések kezdetén sem állt meg, és még mindig tart. Ebben az írásban el sem tudtunk kezdeni belemenni további fontos ügyekbe: ha például nincs szertár, eszköz, vegyszer, akkor nincs kísérletező kémia- vagy fizikaóra, és azok nélkül jóval kevésbé lesz érdeklődő, továbbtanulni vágyó tanuló. Sőt: ha nincs laboráns, akkor még kevésbé lesz a tanárnak kapacitása (és energiája…) az ilyen érdekesebb, és a száraz tananyag megértéséhez, a tapasztalatszerzéshez nélkülözhetetlen órákat megtartani. Számtalan apróságnak tűnő, de mégis óriási jelentőségű szakmai dolgot kell most összerakni.
Meggyőződésünk, hogy a leggyorsabb lépés a cikkünkben is bemutatott rengeteg pályaelhagyó tanár visszacsábítása. Ők megkapták annak idején a megfelelő tanári képzést, tanítani akartak, tanítottak is, majd anyagi és frusztráltsági okokból kiléptek az elmúlt években. Mivel nincs idő megvárni, hogy a kevés tanárszakos hallgatóból egyszer csak tanár lesz, ezt a csoportot lehet a leggyorsabban visszaédesgetni, aminek az egyik eszköze ismét a pénz.
A (szak)politikai kérdések skálájának másik végén pedig előbb-utóbb fel fognak vetődni olyan fajsúlyú ügyek, amelyeket már nem is csak az oktatásirányítás szintjén kell megválaszolni. Ezek között több, régről ismert és soha meg nem beszélt kérdés is van. A csökkenő gyermekszám és a szükséges jövőbeli tanári állomány összefüggései. A kistelepülések és a kislétszámú osztályok és iskolák ügye, mit hol meddig racionális, lehetséges és kívánatos fenntartani, és mi a teendő ott, ahol már csak a bejárás/iskolabusz/kollégium a megoldás. Milyen életkorban mire is való az iskola. Valójában hol is vannak a „kisgyermekkor” határai, épüljön-e jobban össze az óvoda (nagycsoport) az iskolával, és tartson-e 12 éves korig az „alsó tagozat”. Milyen évfolyamon kelljen dönteni, elágazni pályairányokat, tanulási hangsúlyokat tekintve. Mennyire legyenek eszerint specializálódó iskolatípusok. Mire valók a diszciplináris szaktárgyak és mire a komplex természettudomány (Science), milyen életkorban milyen iskolákban mit lehet és érdemes, miben hogyan legyen választási lehetősége iskolának, tanárnak, szülőnek, tanulónak. A sort még bőven folytathatnánk.
Az irgalmatlan kihívások ellenére óvatos optimizmus van bennünk. Mégpedig abból az egyszerű okból, hogy hosszú idő után végre adottak a szükséges feltételek az előre lépéshez: igény a változtatásra, a szakpolitikára, az együttműködésre és bevonásra, szakmai részről a segítő szándék és a tudás. Abban bízhatunk, hogy – még ha nem is lehet mindent megoldani hamar, sőt: akár még egy négyéves cikluson belül sem! – lesz esély elkezdeni visszaépíteni a magyar természettudományos oktatás hosszú időre visszanyúló hagyományát és erejét.
Egy biztos: a természettudományok iskolai tanításának érdekében lépni kell, méghozzá gyorsan és nagyot.
Nyitókép (illusztráció): MTI/Komka Péter
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
