Nem igaz, hogy leomlott a fenékküszöb, de a meder mélyülését tényleg meg kell állítani – exkluzív riport Paksról
Tereprendezéssel együtt novemberre készülhet el a paksi fenékküszöb, amely vízszintemelő funkcióját már hetek óta teljesíti. Enélkül a paksi áramtermelést szeptember elejére valószínűleg teljesen le kellett volna állítani – tudtuk meg a helyszínen. Kérdésünkre Gacsályi József, az Országos Vízügyi Főigazgatóság műszaki főigazgató-helyettese azt is elmondta, hogy az építmény ma leginkább látszódó részét, a Paks felől benyúló „sarkantyút” vissza fogják bontani, és normál hozamok mellett a fenékküszöb ki sem látszik majd a vízből. A hajózhatósági vitáról azt mondja, egyeztetnek a bizottsággal, de a problémát nem a vízmérnökök, hanem a természet fogja megoldani, ha tartósan véget ér a kisvizes időszak. Mikor lesz természetvédelmi engedély? Figyelnek-e az ökológiai aggályokra? Exkluzív riportunkban kitérünk az összes fontos kérdésre.
– Ha ez, amit itt a lábunk alatt látnak, nincs, Paks ma nem termel áramot – összegzi egyetlen masszív mondattal az elmúlt hónapjukat Gacsályi József, miközben az úszó bárkákra és a félkész fenékküszöbre mutat. A Duna paksi oldalán járunk az újonnan épített hídfőnél; az Országos Vízügyi Főigazgatóság műszaki főigazgató-helyettese a beruházás tétjét magyarázza. – Emlékeznek az augusztus 3-i rendkívüli bejelentésekre, amikor a Duna természetes vízállása újabb mélypontot ért el? Hogy az a néhány nap majdnem az atomerőmű teljes leállásához sodort bennünket? Nos, a hidrológiai helyzet most rosszabb. Mégis mind a négy paksi reaktorblokk működik, és ez csakis ennek a beavatkozásnak köszönhető – mondja Gacsályi.
A fenékküszöb-építés sűrű hetei alatt sok szakmai és kevésbé szakmai kérdés, vitás pont tört elő a nyilvánosságban – ezeket cikkünk végén sorra is vesszük – , de a szikár tényt nehéz vitatni: az augusztus harmadikai krízis idején Budapestnél 9, paksi látogatásunk napján viszont már csak 1, azaz egy centimétert mutatott az Országos Vízjelző Szolgálat mércéje. Akkor egymás után kapcsolták le az erőmű blokkjait, most az újabb negatív rekord idején ez fel sem vetődik.
– Az első augusztusi kőbeborítástól számítva egy hét után 15, két hét után 29 cm-t emeltünk a paksi vízszinten. Jelenlegi állapotnál ez 50 cm, mely legfeljebb 60–70 cm-ig emelhető – sorolja a számokat a főigazgató-helyettes. A Hydroinfo szerint szeptember 9-én (látogatásunk napján) –109 cm volt a vízszint Paksnál; ebben már benne van a küszöb hatása. A jelenlegi vízállás 681 m3/s vízhozam mellett bőven az augusztus 4-i valaha volt legkisebb vízállás alatt lenne, a vízhozamgörbe alapján akár –146 cm körüli szinten, tehát
a paksi atomerőmű garantáltan nem üzemelhetne a fenékküszöb nélkül. A hidegvíz-csatorna bevezetésénél így viszont még 15–16 cm-rel magasabban van a Duna, mint amikor az első turbinát le kellene állítani.
A paksi fenékküszöb a legsürgetőbb vízvisszatartó és szintemelő funkcióját nézve tehát elkészült, a munka most a többi műszaki feladatról szól: mederbiztosítás, hajózóút-biztosítás, a mélyülés szabályozása.
Mi az a fenékküszöb?
Hogy az ország biztonságos energiaellátása és a Duna ennyire szorosan összefügg, majdnem kereken 70 évvel ezelőtt eldőlt. 1967-ben választották ki a paksi helyszínt az első hazai atomerőmű számára. A szovjet tervezésű, nyomottvizes reaktornak elsősorban a hűtés miatt van szüksége a Dunára. A maghasadás hőt termel, ebből gőzt állítanak elő, a gőz pedig meghajtja a turbinákat. Miután a gőz elvégezte a munkáját, vissza kell hűteni és vízzé kell kondenzálni, hogy újra felhasználható legyen. Ehhez nagy mennyiségű hűtővíz kell, amit Paksnál a Dunából vesznek ki egy úgynevezett hidegvíz-csatornán keresztül. Ha a Duna alacsony hozama miatt nem jut elég víz ebbe a bizonyos csatornába, az egész erőmű üzemeltethetősége kerül veszélybe.
A 2026 nyári válság első mérföldköve július 27.: Paksnál a Duna vízállása ekkor –106 cm-re esett, ezzel minden addigi minimumrekord megdőlt. A válság első napjait az atomerőmű szakemberei teljesítménykorlátozásokkal, majd egy egész blokk leállításával kezelték. Folyamatosan csökkenő vízállás mellett július 30-ra derült ki, hogy ez sem lesz elég, akár a teljes leállás is szóba jöhet. Ilyen még soha nem történt az atomerőmű fennállása óta.
A válság első hullámát az emlékezetes takarékossági felszólításokkal kezelték: az akkumulátor-, cement-, vegyi és autóipari üzemek és más nagyfogyasztók 17–22 óra közötti csökkentett áramfelhasználásával, állami intézmények díszkivilágításának lekapcsolásával, a vasúti teherforgalom korlátozásával és fegyelmezettebb lakossági magatartással. A –140 cm-es mélypontról augusztus 6. után az alpesi csapadék miatt újra emelkedni kezdett a dunai vízszint. De a középtávú előrejelzésekből hamar világos lett, hogy ez csak átmeneti enyhülés. Augusztus második fele újabb hőhullámot és még durvább szárazságot hozott.
– Augusztus 12. szerda volt. Kristálytisztán emlékszem erre, mert Láng István főigazgató úr nemrég tért vissza egy kormányzati munkacsoporti ülésről, ahol megkaptuk a feladatot, hogy találjunk megoldást a Duna paksi szelvényének vízszintemelésére – idézi fel a történetet Gacsályi József.
– A műszaki tartalmat ránk bízták, egyetlen elvárás volt: ezt a helyzetet meg kell oldani.
Aznap elindult a belső egyeztetés, majd behívtuk az érintett szereplőket, kutatókat, tervezőket. Versenyfutás kezdődött, melynek eredményeként szombat-vasárnap elkészült a 411 oldalas terv. Itt írtuk le először, hogy a fenékküszöb lehet a megoldás a vízszint megemelésére a paksi hidegvíz-csatorna előtt – mondja.
A 411 oldal nemcsak az építmény első terveit tartalmazta, hanem a hatásait és az organizációját is. Az előkészítő csapatban ott volt a hazai vízügyi beruházásoknál rendszeresen foglalkoztatott VIZITERV Consult Kft., valamint a BME Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékének kutatói, az OVF és több területi vízügyi igazgatóság szakemberei. A fenékküszöb tervét hétfőn már át is adták a döntéshozóknak.
Ez azt is jelenti, hogy nem voltak kész tervek a Duna ilyen alacsony vízállásának kezelésére, minden munkát a nulláról kellett kezdeni? – kérdezzük Gacsályi Józseftől.
– Nem volt a fiókban semmilyen műszaki koncepció. Ez a 411 oldalas dokumentum az első használható beavatkozási terv – válaszolja a főigazgató-helyettes.
A mérnöki szakkifejezések legtöbbször idegenül csengenek a sajtóban, de pont a fenékküszöb olyasmi, amit legalább a 2022-es aszály óta számtalanszor emlegettek civilek és szakmán kívüliek is. A patakok, belvízcsatornák és más kisebb-nagyobb víztestek lefolyáslassítására, vagyis végső soron vízmegtartásra ugyanis kiválóan alkalmas lehet. Definíció szerint a fenékküszöb egy meder fenékszintjén vagy ahhoz közel kialakított keresztirányú építmény, mérnökül szólva „műtárgy”. Mint egy mini gát, ami nem látszik ki a vízből, de biztosítja a vízszint lokális megemelését és stabilizálja a medret. Épülhet betonból, kőből vagy más erózióálló szerkezetből, de korábban bemutattunk egészen egyszerű, földből emelt küszöböket is. (Az ezekről szóló riportjaink itt és itt olvashatók.)
A fenékküszöbök olyan „műtárgyak”, amelyeket általában az ökológusok és a természetvédők is elfogadnak, mert nem jelentenek akkora beavatkozást a folyó természetes áramlásába és életébe, mint egy vízlépcső.
– Lélektanilag nagy lökést adott, hogy augusztus 3-án nem kellett leállítani az atomerőművet, ugyanis a teljes újraindítás hatalmas műszaki feladat lett volna. De tudtuk, hogy az alacsony vízszint trendszerű lesz, ezért nem szabad nekimenni a következő heteknek, hónapoknak úgy, hogy semmi más eszközünk nincs, csak a takarékosság. Tudtuk, hogy a fenékküszöbbel és a bárkasüllyesztéssel akár néhány hét alatt mérhető eredményeket tudunk elérni – mondja Gacsályi József.
A Dunán épülő fenékküszöb látszólag egyetlen építmény, de valójában két különböző műtárgy. A Pakssal szembeni, vagyis a dunaszentbenedeki oldalról egy magasabb fenékborda nyúlik a Dunába. (A fenékborda nagyon hasonló a -küszöbhöz, jellemzően annál alacsonyabb, a mederfenékhez simuló kőmű.) Pakstól indulva pedig egy süllyesztett küszöböt terveztek, mely megfelelő mélységet tud biztosítani a hajózásnak. Az építkezés kezdetén azonban látszódott, hogy a hajózás és a vízszintemelés egyidejűleg nem oldható meg, ezért a paksi oldalra felhúztak egy „sarkantyút”, vagyis egy, a partról a mederbe benyúló keresztirányú szabályozási építményt.
Ez a sarkantyú azonban ideiglenes csupán, az alsó küszöb szintjéig vissza fogják bontani, hogy ne akadályozza a hajózást.
A végleges fenékküszöb koronaszélessége 6 méter, az eredeti mederfenéktől mért magassága körülbelül 1,7 méter. Vagyis ha egyszer újra lesz elég víz a Dunában, nem látszik majd belőle semmi? – kérdezzük Gacsályi Józseftől. – Mondjuk úgy, hogy „normál” vízszintnél semmi. Most olyan 700 m3/s körüli a vízhozam, ha ez felmegy 1100 m3/s fölé, akkor már nem fog látszani – kapjuk a választ.
Hogyan épült?
A paksi magaspartról elindulunk az építmény felé a teherautók meredek nyomvonalán. A hatalmas járművek épp szünetet tartanak különböző mérési munkák miatt, de elképzelni is szédítő, hogyan termelték be ide az eddigi körülbelül 65 ezer köbméter követ.
– Az idáig vezető földút is nehéz, de a rámpákon és a folyóba billentésnél kifejezetten óvatosnak kell lenni. Nem minden sofőr alkalmas erre. Keménykötésű emberekkel dolgozunk – mondja Gacsályi József.
Maga a létesítménykijelölés nem volt bonyolult, hiszen nyilvánvaló volt, hogy az atomerőmű hidegvíz-csatornája (ahol bejön a víz) és melegvíz-csatornája (ahol kimegy) közé kellett elhelyezni. Ez egy alig 300 méteres szakasz. Így töltheti be a legfontosabb funkcióját: hogy közvetlenül a hidegvíz-csatorna bevezetője előtt emelje meg a folyó szintjét.
Leérünk a bárkákból összeállított hídmezőre, mely elképesztő konstrukció. Az egyik bárka fő eleme maga a híd: 200 méter hosszú, és a partra merőlegesen bevezet a folyóba. Ehhez szálirányban merőlegesen rögzítettek két darab 80 méter hosszú bárkát, melyek munkaszélessége 20 méter. Ezen közlekednek a teherautók a Duna fölé, és billentik a követ a vízbe. – Látják, hogy fehér festékkel jelöltük a „parkolóhelyeket”, ahová éppen be kell állni a kőszóráshoz. Minden egyes napra megvan a terv, hogy adott szelvénybe mennyit kell billenteni. Mérnökileg koreografált beavatkozás – magyarázza a főigazgató-helyettes.
Augusztus 12-én született meg a kormánydöntés a fenékküszöb megépítéséről, és még aznap – jogi gyorsítással – a beruházás el is indult. Augusztus 18–20-ra három beavatkozás együtt stabilizálta a paksi hűtővíz-helyzetet: az addig elkészült fenékküszöb-részlet, az elsüllyesztett bárkák és a Ráckevei-Soroksári-Dunából biztosított vízpótlás. – Lesüllyesztett bárkák, nem elsüllyesztett – pontosít Gacsályi József. – Szabályozott süllyesztés volt, látszik is a vízmérce a hajótest oldalán: 150 cm-ig. Fokozatosan terhelték vízzel a bárkák kazettáit. Ki tudtuk mutatni, hogy 5 cm volt a két 80 méter hosszú bárka süllyesztésének vízszintemelő hatása. De látszott, hogy mivel nincs mögöttük partvédelem, a nagyobb áramlási sebességnél a víz elkezdi keresni a réseket. Az 5 cm rövid idő alatt 3 cm-re csökkent. Ezért kezdtük el építeni az eredeti tervektől eltérően a jobb parton a sarkantyút, hogy szűkítsük az átfolyási szelvényt. Ez pár nap alatt 90 méter hosszan elkészült, és így már 15 cm-t tudtunk emelni a vízszinten a bárkákkal együtt – idézi fel Gacsályi József.
Elképesztő versenyfutás volt az idővel és a centiméterekkel, mivel az erőmű hűtése kezdetben minden más szempontot felülírt. Augusztus 29-re, jóval a tervezett dátum előtt elkészült a fenékküszöb első üteme. A két partról befelé épített kőtest összeért. Gacsályi József szerint ennek érdekében kezdetben reggel 6-tól este 10-ig dolgoztak a vízügy és a honvédség munkatársai, de
összesen négy napig 24 órás munkanapot is vittek, három műszakban.
Mióta a vízszintemelés elkészült, a munkaidő este hat órakor véget ér.
– Se a süllyesztett bárkák rögzítésében, se a kötési pontok megtervezésében nem volt tapasztalatunk, ezért ezek hatalmas kihívást jelentettek. Itt ráadásul nem hagyományos munkafázisokban, hanem centiméterekben és működő turbinákban mérték a sikert – érzékelteti a téteket.
Az alábbi fotón a dunaszentbenedeki oldal felől tekintünk a munkálatokra, és a víz alatt derengő köveknél látszik is az összeérő fenékküszöb tényleges magassága. Felette hatalmas erővel bukik át a Duna vize, és a hajó oldalában feltűnik az a nagyjából 150 méteres szakasz is, amelyen a felgyorsult áramlás „kopolyát”, vagyis több méteres medermélyülést okozott:
– Ott, ahol a hajó oldalában fodrozódik a víz, ott a legmélyebb most a Duna. A hiányzó anyagot is kővel fogjuk pótolni, vagyis egyszerűen fel fogjuk tölteni ezt a mélyedést. Lesz az építményünknek egy stabil alvízi megtámasztása – mutatja az idegenvezetőnk. (A medermélyülés és a kimosódás problémájára a következő tartalmi blokkban részletesen visszatérünk.)
A fenékküszöb végleges tervezett átadása november, ebben már a tereprendezés is benne van. És hogy mi lesz a későbbi sorsa, ki fogja „üzemeltetni”? – Utóbbi a bajai területi vízügy feladata. Ha ismét rendkívüli kisvíz-szintek állnak elő, ahhoz lesz egy protokoll, egy védekezési beavatkozás, amikor ezt az átfolyási szelvényt újfent szűkíteni kell, akár a most begyakorolt módokon. De, ahogy fentebb említettük, békeidőben a fenékküszöböt nem is lehet majd látni a partoktól – mondja Gacsályi József.
Kényes kérdések
A paksi fenékküszöb építésével kapcsolatban az augusztus 12-i bejelentés óta több vitás pont felvetődött a sajtóban és a közösségi médiában. Az alábbiakban ezeket vesszük sorra dialógus formában az Országos Vízügyi Főigazgatóság műszaki főigazgató-helyettesével.
– Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter videója nyomán szeptember elején az Átlátszó arról írt, hogy a fenékküszöb „omlik”, illetve „kimosódik”, és 8-13 métert mélyült alatta, vagyis az alvízi szakaszon a Duna. Tényleg omlik és kimosódik az építmény?
– Nem. Az omlást és a műtárgy „kimosódását” is cáfolom.
– Akkor mi történt, mi ez a 13 méteres mélyülés?
– A paksi fenékküszöb két irányból, Dunaszentbenedek és Paks irányából épült, és augusztus 29-én ért össze. A sarkantyú felől látható az a szűkület, ahol a Duna felgyorsult, és egy körülbelül 150 méteres szakaszon kétségtelenül mélyült a meder, legfeljebb 13 méterre. Tehát nem „13 métert mélyült”, hanem ilyen mélyre került ezen a szakaszon a fenék, mely az építés előtt körülbelül 6 méteres mélységű volt. A számok önmagukban nem rendkívüliek, a szabad folyású Duna-szakaszon is előfordul 10 méternél nagyobb helyi vízmélység.
– Ez tehát tervezett mélyülés?
– Nem azt mondanám, hogy „tervezett”, hanem hogy számoltunk vele, hogy előfordulhat. Vagyis tudatában voltunk, hogy ilyen jellegű hatások lesznek. A feladatunk most kettős: meg kell törnünk az érkező víz energiáját, mégpedig úgy, hogy ezt a vízszintesést 200–250 méter hosszan kifuttatjuk. Így már csökken az energiája, és nem tudja tovább bontani a medret. Másrészt újabb nagyobb mennyiségű kővel tudjuk elérni a mederbiztosítást.
Feltöltjük a mélyedést és megkeményítjük a meder alját, mely alapvetően homokos, kavicsos ezen a szakaszon.
– Ehhez kapcsolódik a másik kritika: miért két irányból építették a fenékküszöböt? Ezzel törvényszerűen beszorították a víz útját, a medermélyülés is ennek a következménye.
– Az időnyomás miatt döntöttünk emellett a módszer mellett. Lehetett volna máshogy is, de lassabban. Augusztusban mindent felülírt a paksi atomerőmű biztonságos működtethetősége. Sikerült időben garantálnunk a vízszintet, az építésből fakadó anomáliákat pedig orvosoljuk.
– Miért kellett szárazon építeni a paksi oldal felől, miért nem lehet inkább egy-másfél méterig a vízben „gázolva” dolgoztatni a teherautókat? Ha hagynák átbukni a Dunát ott, ahol most a sarkantyú van, akkor nem lenne ennyire beszorítva a víz, és nem mélyülne így a fenékküszöb alatt.
– A Duna áramlási sebessége veszélyes. Mint fentebb mondtam, arra sem minden sofőr képes, hogy a bárkákon közlekedjen. Egy ilyen manőverezés rendkívül kockázatos lenne.
– Egyáltalán: miért a fenékküszöb épült meg? Nem volt más alternatíva?
– Egyetlen másik lehetőség vetődött fel: a hídégvíz-csatorna elzárása egy úgynevezett szádfal segítségével, majd a csatorna vízpótlása szivattyús átemeléssel.
– Egyszerűbbnek hangzik. Miért nem emellett döntöttek?
– Nukleáris biztonsági okból zártuk ki ezt a lehetőséget. Ha lezárjuk a hidegvíz-csatornát, azzal elvágjuk bármiféle vízpótlás útját a mesterségesen kívül, rendkívüli módon növelve az üzemzavar kockázatát. Nem bízhattuk egyetlen ideiglenes szivattyútelepre az erőmű biztonságát, hiszen ott akár egy rövidebb leállás, meghibásodás is vállalhatatlan kockázat.
– A beruházás 6 milliárd forintba kerül, ami a méreteihez és a tempóhoz képest nem tűnik soknak. De biztos, hogy nem lett volna olcsóbb és egyszerűbb akár egy hónapig is állni hagyni Paksot, fedezni az importáram többletköltségét, mintsem beleugrani egy ekkora építkezésbe? A későbbi üzemeltetési költségekkel együtt nem biztos, hogy ez megtérülő beruházás.
– Őszintén nem nagyon tudok elképzelni ennél megtérülőbb beruházást. Egyetlen paksi blokk 24 órás kiesése is több száz millió forint károkozás. És ne feledjük, a rekord kisvizes időszak most, ezekben a percekben is tart, amikor beszélgetünk. Ha nem jön tartós és érdemi csapadék a Duna vízgyűjtőjén, eltarthat akár októberig is. Az atomerőmű ráadásul nem egy konvektor, amit le- és felkapcsolok, ahogy kedvem tartja. Stabil, biztosított működési feltételekre van szükség. A fenékküszöb alkalmas erre.
– Miért nincs a fenékküszöb-építésnek környezetvédelmi engedélye?
– A kormány a rendkívüli helyzetre való tekintettel egy rendelettel lényegében megfordította a szokásos engedélyezési sorrendet: előbb engedte megkezdeni a beavatkozást, és csak utána írta elő a környezetvédelmi felülvizsgálatot és a működési engedély kérelmezését. A környezetvédelmi működési engedélyt 2026. szeptember 30-ig kell kérelmezni.
– Ez így nem abszurd helyzet?
– Éppen azt tartanám abszurdnak, ha még az engedélyezési folyamatoknál tartanánk. Annyi engedményt kaptunk csupán, hogy a munkálatok megkezdését nem kötötték az engedélyek meglétéhez. Hangsúlyozom: nincs jogi könnyítés, csak időbeli.
Mindenféle hatósági eljárásnak meg kell felelnünk. Vízjogi fennmaradási engedélyt is kérvényeznünk kell,
a kormányrendelet erre az október 15-i határidőt szabta meg. Eddig az időpontig csak az engedélyezési folyamatot indítják el, mire az eljárás lezárul, véglegesen is elkészül a létesítmény.
– Elméletileg az is előfordulhat, hogy nem kapják meg ezt az engedélyt?
– Igen. De azért nem ezzel számolunk. Mindent meg fogunk tenni, hogy megfeleljünk a követelményeknek.
– Mit tud mondani azoknak, akik ökológiai és természetvédelmi szempontból aggódnak, élőhelyeket vagy a Duna állapotát féltik?
– A mintavételezés és a monitoring folyamatos: napi szinten vizsgáljuk a kiépült kőmű térinformatikai profilját, deciméteres pontossággal látjuk, hogy hol és milyen jellegű változások következtek be a folyón. És ez nem zárul le a létesítmény elkészültével. Lesz utómonitoring, mellyel követjük a hordalékváltozást és a vízminőséget. Arra törekszünk, hogy a fenékküszöb a lehető leginkább szervesüljön a Dunához.
– Az utóbbi napokban több hír is megjelent arról, hogy a fenékküszöb miatt a Duna Bizottság és az Európai Bizottság közvetlen egyeztetést folytat az illetékes magyar hatóságokkal. Mint kiderült, a problémájuk a hajózhatóság. Mit tudnak mondani erre?
– A nemzetközi hajózás biztosítása részünkről is elsődleges az atomerőmű biztonságos vízellátása mellett. A Bizottsággal való egyeztetés jelenleg is napi szintű. Egyébiránt jelen állapotában a Duna mint vízi közlekedési és vízi szállítási folyosó használhatósága rendkívül korlátozott a teljes hosszon. Ugyan az összefüggően vízlépcsőzött szakaszokon lehetséges a szállodahajók és a teherszállító hajók közlekedése – bár ott is korlátozott merüléssel – , azonban a szabad folyású szakaszokon a rendkívül kis vízhozamok (körülbelül 680–700 m3/s) miatt a megfelelő merülési mélység nem biztosított a gázlóknál. Ebben érdemi változás 1000 m3/s feletti vízhozamok tartós érkezése esetén várható.
A „nincs” ellen védekezni
A paksi oldal bárkáit elhagyva motorcsónakra szállunk, és átmegyünk a dunaszentbenedeki oldalra. Találkozunk az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred éppen itt szolgálatot teljesítő katonáival. Most már látványosan kisebb a honvédségi jelenlét, de így is óriási segítséget nyújtanak a napi munkálatokban.
Meglátogatjuk a híres Pillangó Büfét, melynek teraszáról kíváncsi helyiek és szolgálaton kívüli vízügyesek és katonák figyelik az építkezést. Mi a nehezebb: az árvízi védekezés vagy ez? – tesszük fel a kérdést Gacsályi Józsefnek. – A Felső-Tisza-vidékről származom, nagyon sok éles árvízi helyzetet láttam. Mégis azt mondom: ez. Sokkal nehezebb ugyanis a „nincs” ellen védekezni, mint a „van” ellen – mondja. Százötven év alatt rengeteg gyakorlat alakult ki, infrastruktúra épült fel a többletvizek kezelésére a Kárpát-medencében. És arra, hogy mit tegyünk azzal, ha van vízkészlet. Ehhez képest már-már kétségbeejtő átélni, ha nincs. Pedig egy komplett nukleáris erőmű működtethetősége múlik rajta.
– Szerintem még fel se fogtuk, hogy mit hajtottunk végre – teszi hozzá búcsúzóul.
Nyitókép: fenékküszöb-építés Paksnál (fotó: Vörös Szabolcs)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
