Megosztottság, hiszterizált légkör, kiútkeresés – egyelőre lassan ébredezik a katolikus egyház a NER-korszak után
Több száz hívő imádkozott a hétvégén egy óbudai templomban a korrupcióval gyanúsított Bús Balázsért, egy belvárosi plébános fideszes tüntetésen szónokolt, a püspököket pedig KDNP-s politikusok biztatták kitartásra, mondván, a Tisza-kormány őszre úgyis megbukik. Ugyanakkor az Országgyűlés alakuló ülésének bojkottja után az „illegitim” új köztársasági elnök megválasztásakor már nagy számban reprezentálta magát a püspöki kar, sőt a Csíksomlyón még jogállamról szónokló Székely János külön is gratulált Baka Andrásnak. Noha a hívek egy jelentős része végletesen irtózik az új kormánytól, az egyház nem teheti meg, hogy a Tisza nem hivatalos ellenzékévé váljon. Már csak a NER-ben kialakult kóros közpénzfüggés miatt sem. Arra viszont lehetőséget ad a változás, hogy újra megtalálja saját hangját, többé ne a hatalom helyett szóljon és a hatalom szóljon helyette. Tucatnyi háttérbeszélgetés alapján jártuk körül, hol tart az egyház az április 12-én beköszöntött új valóság elfogadásában.
„Fogolykiváltó Boldogasszony, könyörögj érettünk! Urunk, Jézus Krisztus! Téged is letartóztattak, vallattak, megvertek, leköptek, megaláztak, megkínoztak. Kérünk, adj erőt azoknak, akik ugyan nincsenek bűn nélkül, mint Te, de igazságtalanul szenvedik el a megaláztatást, a szabadságuktól való megfosztásukat!” Ezt az imát egy múlt vasárnapra, Nagyboldogasszony másnapjára meghirdetett mise felhívását megosztva írta ki a Facebookra egy hívő.
A Fogolykiváltó Boldogasszony létező cím, tiszteletére a középkorban szerzetesrend is alakult, amely keresztény foglyokat váltott ki a mórok fogságából. Ezúttal kevésbé magasztos ügyben invokálták a Szűzanya nevét: Bús Balázs „kiszabadítására” ajánlottak misét az óbudai Szent Péter és Pál-templomban. Az egykori óbudai polgármestert, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) volt alelnökét június végén tartóztatták le az NKA-ügyben hűtlen kezelés gyanújával, majd egy hónappal később az óbudai korrupciós ügyben is meggyanúsították: az ügyészség szerint polgármesterként 150 millió forint kenőpénzt vett át. A „Te győzd le a rosszat a jóval” című eseményt a Bús Balázs Baráti Közösség és a kultúrharcos petícióiról híres CitizenGO mozgalom szervezte, a misén és az azt követő ökumenikus imádságon részt vett Hankó Balázs volt kulturális miniszter is – akinek hamarosan ugyancsak szüksége lehet az imára.
Akik ma a katolikus egyházban járnak-kelnek, tudják: nem cinizmus vagy blaszfémia motiválta a párhuzamot a megkínzott Krisztus és Bús Balázs között, hanem őszinte meggyőződés:
a hívők egy része a korrupciós ügyek feltárását üldözésként, a kormányváltást pedig egzisztenciális fenyegetésként éli meg.
Az eset ennyiben látlelet egy eltévedt egyházról, amely tizenhat éven át a hatalom stratégiai partnere volt, azt kapta cserébe, amit kért – templomokat, iskolákat, biztonságot –, miközben saját identitása, önálló hangja egyre kevésbé volt hallható. Április 12-én ez a világ egyik napról a másikra megszűnt. Egyházi vezetőkkel, papokkal, teológusokkal, az egyházi médiában dolgozókkal beszélgettünk a katolikus egyház helyzetéről – és a lehetséges kiútról.
Megosztott hívek, megosztott klérus
A Fogolykiváltó Boldogasszonyhoz imádkozók nem az egész egyház. Hogy pontosan mekkora részét jelentik, azt viszont senki nem tudja. „Két dolog egyértelmű – fogalmazott egy egyházi vezető. – A templomba járók jelentős része a Tiszára szavazott, egy másik része pedig retteg a Tiszától. Hogy melyik tábor mekkora, azt nem merném megtippelni.” A megosztottság szerinte a papságra és a püspöki konferenciára is igaz, nemcsak a hívekre. Egyik forrásunk becslése szerint Magyarországon nagyjából egymillió ember viseltetik „vallásos jellegű, kritika nélküli tisztelettel” Orbán Viktor iránt – és ebben a körben a templomba járók a társadalom egészéhez képest kétségkívül felülreprezentáltak.
A Medián választás előtti utolsó közvélemény-kutatása adott némi fogódzót. Eszerint a katolikusnak kereszteltek 43 százaléka tervezett a Tiszára szavazni és 35 százaléka a Fidesz–KDNP-re, de mivel a megkeresztelteknek csak töredéke gyakorolja valójában a hitét, ez a statisztika önmagában nem sokat mond. Egyértelmű összefüggés van ugyanis a templomba járás gyakorisága és a Fidesz támogatottsága között: a korreláció gyengébb, mint a korcsoportok szerinti, de a végzettségi kategóriák szerinti megosztottsággal felveszi a versenyt.
A leggyakoribb temploma járók fele volt fideszes és negyede tiszás – ebben minden felekezet benne van, de alighanem irányadó a becslés a katolikusokra is.
A választás után az egyházi közösségi felületeken a csalódottság és a félelem hangjai mellett tömegével jelentek meg olyan megosztások is, amelyek felszabadultságról, „évek óta nem tapasztalt oldottságról” árulkodtak. Török Csaba teológus, az esztergomi bazilika plébánosa két héttel a választás után így írta le a saját tapasztalatát a Szemléleken: „Ezerarcúak vagyunk, s nincs az egyházban »politikai uniszónó«. Normális körülmények között azt mondanám: ez a legtermészetesebb. Ám ma, Magyarországon, sokan meglepődnek ezen.”
Kár lenne azonban tagadni, hogy a szélesebb közvéleménybe nem elsősorban ezek a hangok jutnak el. Hanem például Osztie Zoltáné, aki júliusban a Sándor-palota előtti fideszes tüntetésen szólalt fel. A belvárosi főplébánia plébánosa „a fasiszta és a kommunista terror módszereiről” beszélt, a háttérhatalmat és a BlackRockot emlegette, majd emlékeztetett rá, hogy az Orbán-kormány 3800 templomot újított fel és 200 újat épített. Aztán a Népszavának adott interjúban Magyar Pétert „a Sátán eszközének” nevezte, és támogatólag nyilatkozott a felvetésről, hogy az ellenzéknek a katolikus közösségekre építve kellene újjászerveznie magát.
Az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye általános helynöke, Süllei László még aznap este levélben egyértelművé tette, hogy Osztie „nem a Főegyházmegye megbízásából és engedélyével nyilatkozott”, és figyelmeztetett: a papok „sohasem valamilyen ideológia vagy párt szolgálatában állnak”. Osztie ettől nem hátrált meg, több forrásunk pedig helyénvalónak tartotta volna, ha egyházmegyéje mellett a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) is figyelmezteti Osztiét. Bár a püspöki konferenciák konzultatív testületek, az egyházmegyék fölött nincs joghatóságuk, mégis kifejezik a magyar katolikus egyház egészét, így a megszólalás súlya lett volna.
Székely János és a jogállam
Az MKPK élén 2015 és 2025 között az egyik leginkább Fidesz-közeliként számon tartott győri főpásztor, Veres András állt, tavaly szeptemberben pedig Székely János szombathelyi megyéspüspököt választották elnökké. Tőle sokan irányváltást vártak, mivel nem voltak rá jellemzők a kormánypárti megszólalások a NER idején. Elkötelezett támogatója a cigánypasztorációnak, rendszeresen résztvevője a roma holokausztról megemlékező eseményeknek, 2018-ban pedig kameruni és pakisztáni menekültek befogadásával került a sajtóba. Ehhez képest megütközést keltett, hogy az MKPK nagyböjti körlevelében a Fidesz akkor csúcsra járatott kampányával összecsengve hosszasan részletezte az ukrajnai háború borzalmait. A felzúdulás hatására Székely azt mondta, hogy beszédének semmiféle politikai indíttatása nem volt.
A választás után Székely a püspöki konferencia nevében gratulált a győztesnek, és a 777-en megjelent írásában „a gyógyulás idejéről” beszélt, kölcsönös tiszteletre intett, és reményét fejezte ki, hogy az új kormány „a jogállam kereteit megőrizve” végzi majd szolgálatát. A jogállami motívum – az ellenzéki Fidesz kommunikációjának vezérfonala – később is visszatért. A csíksomlyói búcsún Sulyok Tamás jelenlétében elmondott beszédében többek között arról beszélt Székely, hogy „a szeretet országát nem lehet gyűlölettel építeni, a jogállamot nem lehet a jog áthágásával építeni”. (A „szeretetország” közkedvelt fideszes toposz, mintegy számonkérve Magyar Péteren egy olyan kifejezést, amelyet a miniszterelnök egyébként sohasem használt, a Pesti Srácok kezdte el hozzá kötni.)
Két héttel korábban Székely látványosan távol maradt az új Országgyűlés alakuló üléséről, ahol a magyar katolikus egyházat egyedül Kocsis Fülöp görögkatolikus metropolita képviselte, rajta kívül Német László belgrádi érsek, bíboros volt még ott. Forrásaink véleménye megoszlik Székely motivációiról. Vannak, akik szerint a genderügyekben és más ideológiai kérdésekben fennálló törésvonalak magyarázzák hozzáállását. Mások úgy jellemzik, hogy lánglelkű, de a politikában nem túl tájékozódott főpap, akit az érzelmei vezérelnek, és fideszes tanácsadók bűvkörébe került. Akik azt súgták neki, hogy az ő vezetésével a katolikus egyház lehet a „nemzeti ellenállás” góca, neki pedig imponált a szerep. Abban viszont mindenki egyetért, hogy nem cinikus taktikusról van szó:
„végtelen jó lelkű, dolgos, buzgó ember”, aki a börtönpasztorációtól a karitászig valóban ott van a szegények mellett, a pénz iránt pedig teljesen közömbös.
Szervezkedő KDNP
Azt több forrás egybehangzóan állítja, hogy súgás nagyon is van. Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter, akinek portfóliójába az egyházügyek is tartoznak, néhány hete arról beszélt, hogy a történelmi egyházak részéről bizalmatlanságot és távolságtartást tapasztal a kormány, és ennek hátterében az áll, hogy a volt kormánypártok, elsősorban a KDNP folyamatosan azt sugallja nekik: ne bízzanak az új kormányban, tartsanak ki, mert Orbán hamarosan visszatér. Úgy tudjuk, Semjén Zsolt és Soltész Miklós is telefonon biztatta „kitartásra” a püspököket. A választás után néhány héttel egy püspök születésnapi ünnepségén – ahol több főpap mellett KDNP-s politikusok is jelen voltak, Rétvári Bence is ezt az üzenetet hozta. Egy püspök egy bérmálási ebéden beszélt arról, hogy őszre már összeomlik a Tisza-kormány – ebben sokáig sok főpásztor és pap őszintén hitt.
A közvélemény-kutatásokat ismerve meghökkentő lehet ez a fajta elszakadás a valóságtól, de ahogy egyik beszélgetőpartnerünk fogalmaz:
„Sok egyházi vezető burokban élt. Az utolsó pillanatig nem hitték, hogy változás lesz, főleg nem, hogy kétharmados.”
Egy másik forrásunk szerint a püspökök, papok is ugyanazokat a propagandaoldalakat és tévéket nézik, mint a hívek, és el is hiszik az ott hallottakat. Az új kormányhoz pedig annak ellenére bizalmatlanul álltak, hogy Tarr Zoltán személyében református lelkész lett a miniszter, államtitkárként pedig a magyar katolikus értelmiség kiemelkedő alakja, a patrisztika kutatója, a korábban laikus munkatársként a pécsi egyházmegyénél is dolgozó Heidl György kapta meg az egyházügyeket, aki sok mindennek nevezhető, de a hit ellenségének aligha.
Információink szerint arra is van – vagy legalábbis volt – elképzelés, hogy az egyház a médiatérben is váljon az ellenállás gócává. Az ötlet, hogy az MKPK által fenntartott sajtótermékeket – Magyar Kurír, Új Ember, Magyar Katolikus Rádió, Szent István Rádió és egyházmegyei médiumok –, amelyek jelenleg függetlenül működnek, sok esetben nagy fokú szerkesztőségi autonómiával, vonják össze egy katolikus médiaközpontba az MTVA mintájára. Az sem titok egyházi berkekben, hogy a Fidesz körül sokaknak régóta szúrja a szemét a Magyar Kurír semleges irányvonala, mert Kuzmányi István főszerkesztő vezetésével a lap nem vált a volt kormánypártok politikai kereszténységének szócsövévé. Nekik már az is sok volt, hogy a választás után közölte Gájer László pap önreflexív írását arról, hogy a kormányváltás kegyelmi pillanat az egyház számára, amelynek ideje kiköltöznie abból a „mamahotelből”, amelyet a NER jelentett.
Az MKPK megbízásából már 2023-ban készült egy tanulmány egy katolikus médiaközpont létrehozásáról, amely akkor Erdő Péter esztergom–budapesti érsek, bíboros határozott ellenállása miatt került le a napirendről. A választás után azonban ismét felelevenítették az ötletet. Megkeresésünkre az MKPK Sajtószolgálata nem cáfolta, hogy folynak ilyen egyeztetések: azt írták, hogy „jelenleg is számos lehetőség van napirenden az egyházi kommunikáció megújításával kapcsolatban”, de „a folyamatban lévő szakmai egyeztetések egyes részleteiről, illetve az azok során felmerülő lehetséges szervezeti megoldásokról jelenleg nem kívánunk tájékoztatást adni”. Arra a kérdésünkre, hogy készült-e tanulmány a médiaközpontról, hogy tervezik-e például a rádiók összevonását, és hogy várhatók-e személyi változások a Magyar Kurír élén, nem válaszoltak érdemben. Az új médiaközpont vezetésére információnk szerint felmerült Martí Zoltán, a 777 keresztény blog főszerkesztőjének neve, ő azonban cáfolta, hogy köze lenne ehhez. Esélyes lehet Siklósi Beatrix, a Kossuth Rádió nemrég elbocsátott csatornaigazgatója is, aki a cikk megjelenéséig nem kommentálta az értesülést.
Változó szelek
Mostanra alighanem a legmegrögzöttebb Fidesz-hívők számára is egyértelművé vált, hogy a Tisza-kormány nem bukik meg őszre, és nem tér vissza egyhamar a hatalomba sem Orbán Viktor, sem a KDNP. Ahogy egyik forrásunk mondta:
„Van egy forrongás abba az irányba, hogy a teljes bezárkózás az új hatalommal szemben nem lehetséges.”
Baka András múlt heti parlamenti beiktatásán ez már megmutatkozott: mint az nyitóképünkön is látszik, Székely János ezúttal ott ült az Országházban, mellette a betegségéből lábadozó Erdő Péter bíboros, Ternyák Csaba egri és Bábel Balázs kalocsai érsek. (A leginkább fideszes püspökök, mint a győri Veres András, a szeged-csanádi Kiss-Rigó László vagy Spányi Antal azért nem voltak ott). Másnap Székely udvarias köszöntő levelet küldött az új államfőnek: „szívből” gratulált neki, méltatta „több évtizedes jogászi tapasztalatát” és Isten áldását kérte szolgálatára – miközben a Fidesz azóta is illegitimnek nevezi.
Más kérdés, hogy a hívek fideszes keménymagjának ez is sok volt: a kommentek között tucatjával sorakoztak a felháborodott hangok: „Nem kell illegitim elnököt köszönteni”, „Már Székely püspök úr is meghülyült!”, „Benyalás az alamizsnáért.” A legtöbb tetszést kapott hozzászólás szerint a protokolláris gratuláció azt jelenti, hogy az egyház „világi dolgokban elvesztette az iránytűt”, és „jelenlegi bíborosunk irányítása alatt egy színtelen-szagtalan, egyensúlyozgató, jelentéktelen és sajnálatra méltó intézménnyé vált. Mindszenty forog a sírjában.”
Erdő Péter személye különösen érdekes: ő nem tüntetésből, hanem betegsége miatt nem volt ott a parlament alakuló ülésén, viszont júniusban személyesen fogadta irodájában Magyar Pétert, a találkozóról fotót is közzétettek. Forrásaink egyöntetűen állítják, hogy a bíboros, aki nemcsak magasságával, hanem intellektuálisan is messze kiemelkedik a magyar főpásztori mezőnyből, „az egyetlen ember a gáton”, aki betegsége dacára sokkal reálisabban látja a helyzetet a többi püspöknél, és pontosan tudja, hogy a Fidesz által kialakított rendszer hosszú távon káros volt. Bár joggal lehetett bírálni, hogy nem szólalt meg olyan esetekben, amikor a katolikus társadalmi tanítás alapján határozottan meg kellett volna szólalnia az elmúlt 16 év intézkedései miatt, nem is hódolt be teljesen a hatalom ölelésének, nem lett az előző kormány szószólója, most pedig konstruktívan áll az újhoz is.
„Óriási közpénzfüggés”
Azért is enyhül egy kicsit a kezdeti feszült és bizalmatlan hozzáállás, mert anyagilag nincs más választása az egyháznak. Egyik forrásunk „óriási közpénzfüggésnek” írta le azt a viszonyt, ami az elmúlt 16 évben kialakult. Egy egyházi vezető becslése szerint a plébániáknak legfeljebb 30 százaléka önfenntartó, 30 százaléka nullszaldós, 40 százaléka pedig „életképtelen állami pénz nélkül”. Az energiaárak emelkedése és a bérrobbanás miatt az állami normatíva, amely a Covidig nagyjából fedezte a fenntartást, egyes egyházi intézményeknél ma csak a költségek felére elég. A béremelések nem épültek be az alapnormatívába, kiegészítő és pályázati forrásokból érkeztek. Miért? „Mert így bármikor el lehet venni, és hogy az egyház érezze, hogy kegyként kapja.”
A beruházásokkal ugyanez volt a helyzet: a működési támogatás egy iskolát fenntart, de egy tetőfelújításra, gépészetcserére, tornacsarnokra már nem elég.
„Ilyenkor ment a fenntartó Semjén úrhoz, és egyedi támogatással, kormányhatározattal megkapta a kért összeget” – írta le egy forrásunk.
Az egyházaknál a kekvásítás modelljét sem alkalmazta a NER: nem tőkésítették fel őket úgy, mint például az egyetemeket, nem kaptak alapítványi vagyont, részvényeket, hogy maguk gazdálkodjanak, mint az államosítás előtt, hanem kilincselni kellett.
Ezt a viszonyt örökölte az új kormány. Bár a nagy kifizetéseket most jegelik (pedig volt püspök, aki kért erre-arra), és megszüntették a Pázmány-campus kiemelt beruházás státuszát, az új egyházfinanszírozási rendszer kidolgozása még nem indult el érdemben. Ahogy nem dőlt el még az sem, mi lesz az elmúlt 16 évben szervetlenül felduzzasztott intézményrendszer – elsősorban iskolák – sorsa. A kötelezően választható iskolai hitoktatás ügyét sem nyitották még meg, és nem is várható gyors intézkedés. Tudvalevő, hogy Erdő Péter annak idején határozottan ellenezte ezt, mivel – joggal – a plébániai hitoktatás és ifjúsági élet kiüresedésétől tartott, de mára a rendszer meggyökeresedett, így reform csak alapos előkészítés után, több tárca bevonásával várható. Amiben a leggyorsabban történhet előrelépés: a tavaszi ülésszakra elkészülhet az egyházi törvény módosítása, amely szabályozza, mely vallási közösségek minősülnek egyháznak.
A missziós egyház útján?
Az anyagi függés mellett jelenleg az egyház legnagyobb kihívása a hívek politikai megosztottsága.
„Olyan szinten hiszterizálva van a hívek egy része, hogy ez befolyásolja a papokat is.
Ha a plébános attól tart, hogy Józsi bácsi rosszat kommentel róla, akkor kialakul ez a védekező, sündisznó mentalitás” – mondta egy forrásunk. Sok hívő van, aki kizárólag a szexuáletikai kérdések mentén ítéli meg a politikát is („amíg a genderügyben azt mondják, amit az egyház, a korrupció és minden más nem számít”). Másoknak éppen az Osztie-féle nyílt vagy a szép szavakkal körülírt, rejtett Fidesz-párti politizálásból van elege. Ők viszont kevésbé szólalnak meg, mert félnek, hogy ezzel még több hívet veszít az eleve fogyatkozó egyház. „Sokan nem fogják fel, hogy most morzsoljuk fel a maradék bázisainkat – mondta egy pap. – Ebben a helyzetben az lenne a feladat, hogy ne idegenítsünk el senkit, bármilyen párti.”
Mi lehet a kiút? Egyik beszélgetőpartnerünk szerint végre le kellene számolni azzal az illúzióval, amit a NER-korszak segített fenntartani: hogy a katolikus egyház népegyház, amely megmondhatja a társadalomnak, hogyan kell élni. Helyette missziós egyházzá kell válnia, amely nem adja fel elveit, de azzal szerez híveket, hogy hitelesen éli és képviseli a kereszténységet. „A népegyházi logika azt feltételezi, hogy a társadalom többsége velünk van, őket védjük a külső behatásokól, és az állam ebben partner. De nem ez a realitás. Magyarországon nyolcszázezer ember jár vasárnap istentiszteletre. Nyolcmillió-nyolcszázezer nem. Nem léphetünk fel úgy, mintha fordítva lenne” – fogalmazott.
Ebben a felismerésben lehet segítség az új politikai realitás. Mindez összecseng azzal a példával, amit Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát fogalmazott meg a Telexre írt pünkösdi cikkében. Ő példaként a francia püspöki kar 1996-os körlevelét említette, amely kimondta: nem keresztény társadalomban élünk, Európa missziós terület, nem csinálhatunk úgy, mintha még mindig „kulturális többség” lenne az egyház. A dokumentum legfontosabb gondolata az volt, hogy „a kereszténység jövője nem azon múlik, mekkora a társadalmi befolyása, hanem azon, hogy képes-e hiteles válaszokat adni a mai ember belső kérdéseire, segíti-e életének értelmét kereső vágyát és lelki útkeresését”. Ott annyira bevált a szemléletváltás, hogy az egyház újra növekedni kezdett. Ha nem is abszolút számokban, de elkötelezett hívőkben:
évről évre rekordokat dönt a felnőtt keresztelkedők száma Franciaországban, idén már a húszezret is átlépte.
Hogy ez nem elvont program, azt épp az elmúlt hetek egyik legkényesebb ügye mutatta meg. Az egészségügyi miniszter július végén civil szervezetekkel kezdett egyeztetést a szívhangrendeletről, az esemény utáni tabletta vényköteles voltáról és az abortusztablettáról. Ez olyan téma, amelyben az egyháznak tanításából fakadóan meg kell szólalnia – a kérdés csak az, milyen hangon. Az egyik út volna a CitizenGO stílusa: „Radikális baloldali lobbicsoportokkal egyeztet a miniszter, hogy életellenes terveiket szövögessék” – írták. Hasonló hangnemben szólal meg rendre a parlamentben a KDNP frakciója.
Az alternatívát Kocsis Fülöp kínálta a miniszternek írt levelében. A görögkatolikus metropolita ideologikus vádaskodás helyett felsorolta, mit csinál egyháza: anyaotthonokat tart fenn, a kórházban hagyott gyermekeknek otthonokat, családi életre nevelést, természetes családtervezési programot vezet. Tételesen kifejtette az álláspontját, és személyes egyeztetést kért. Hasonló hangot ütött meg az MKPK augusztus 10-i nyilatkozata: azt kérte, hogy „a kérdés ne a napi politikai versengés mentén dőljön el”, és felajánlotta „tapasztalatát és együttműködését” olyan területeken, mint a „családok, várandós édesanyák, örökbefogadás előtt álló szülők mindennapi professzionális támogatása és lelki kísérése”.
Lehet, hogy ez már az a hang, amelyre az egyház 16 évig alig talált rá, mivel a hatalom beszélt helyette. Most újra meg kell tanulni, és a tanulás, ha lassan és óvatosan is, talán elkezdődött. Ahhoz viszont nem Fogolykiváltó Boldogasszonyként van szükség a Szűzanyára, hanem – a loretói litánia invokációival élve – mint az igazság tükrére és a bölcsesség székére.
Nyitókép: Magyar Péter miniszterelnök kezet fog Erdő Péter bíborossal az Országházban 2026. augusztus 11-én, Baka András köztársasági elnökké választásának napján (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
