Végre ez is kiderült: a NER-építők öt Puskás Aréna árával rövidíthették meg az államot

| 2026.08.12. | Háttér

Mára szinte minden olyan csoportszintű pénzügyi beszámoló elérhetővé vált, amely alapján meg lehet vonni a leglopásgyanúsabb szektor, vagyis az építőipar NER-mérlegét. A Válasz Online számításai szerint az öt nagy udvari kivitelező (Mészáros, Szíjj, Garancsi, Balázs, Paár) 2025 végéig majdnem 10 500 milliárd forintot bevételezett, a társaságaiknál képződött profittömeg pedig 1340 milliárdra rúgott. Összehasonlító elemzéssel igazoljuk, hogy a giganyereség háromnegyedére nincs racionális és tisztességes magyarázat. Hacsak nem tekintjük észszerűnek és korrektnek a túlárazást, a versenykiiktatást és az állam megrövidítését.

Melyik az az iparág, amely egységnyi idő alatt a legtöbb állami forrást képes magához vonzani, illetve ahol a leggyakrabban hallunk lopásgyanúról? Nyilván az infrastrukturális fejlesztésekről, az út-, híd-, csatorna- és vasútépítésről, illetve az irodaház- és egyéb ingatlanberuházásokról van szó. Termérdek cikk és elemzés igazolja időről időre, hogy eszement túlárazás tapasztalható a Budapest–Belgrád-vonal magyarországi szakasza és a Déli Körvasút kivitelezésénél, illetve bármely tetszőleges sínfektetésnél (nemzetközi összehasonlításban is). Továbbá egy-egy sztrádaszakasz vagy épp a mohácsi Duna-híd esetében, amelynek költsége legfeljebb a földrészeket összekötő átjárókéval mérhető össze.

Az ilyen megállapításokat persze rendre szakmaiatlannak minősítették az érdekelt felek – úgy is mint a megrendelő Fidesz-kormányzat, illetve a Mészáros Lőrinc, Szíjj László, Garancsi István, Balázs Attila és Paár Attila tulajdonnevekkel azonosítható építőipari lobbi. Ahogy bookazine-unkban, a NER-aktákban is jeleztük, létezik olyan módszer, amely pontot tesz az efféle viták végére: a piaci és az oligarchikus profitráták összevetése. Ha megnézzük a korábbi, valamivel versenyszerűbb építőipart, azt látjuk, hogy az infrastruktúra-fejlesztésben érdekelt átlagos – értsd: politikailag kevésbé besorolható – társaságok többsége 2-5 százalékos bevételarányos nyereséggel dolgozott. Ennél is fontosabb tény, hogy az egykor a Fidesz gazdasági embereként hasító Simicska Lajos, illetve a vele fémjelzett Közgép Zrt. 2010 és 2017 között 598 milliárdnyi forgalom mellett 36 milliárdos eredményt realizált. Ez 6 százalékos profitrátát jelent. (A Simicska–Közgép-korszakot azért nem a 2015-ös G-napig számoljuk, mert a cégbe még később is érkeztek olyan bevételek, amelyek az Orbán Viktorral való nagy összeveszés előtti szerződések révén realizálódtak.)

Jól jegyezzük meg a korábbi 2-5, illetve a Simicskánál említett 6 százalékos értéket! Most, hogy az Igazságügyi Minisztérium adattára immár a nagy NER-érdekeltségek konszolidált (teljes cégcsoportokra vonatkozó, a tagok egymás közötti ügyleteit kiszűrő) beszámolóinak többségét tartalmazza a tavalyi lezárt év esetében is, végre egyben látjuk szinte a teljes Orbán-korszakot. (Azért csak szinte, mert a választás előtti 2026-os hónapok pénzügyi eredményei csak jövőre lesznek nyilvánosak.)

Össze tudtuk tehát adni a legfontosabb vállalati konglomerátumok évenkénti számait. (Az adatokat úgy összesítettük, hogy minden esetben 2010-től, illetve attól a későbbi évtől kezdtük a számítást, amikor a nevezett vállalkozó a cég tulajdonosa lett.) Ezek alapján azt látjuk, hogy Mészáros Lőrinc, Szíjj László, Garancsi István, Balázs Attila és Paár Attila szakosított építőipari csoportjai 2025-ig összesen közel 10 500 milliárd forintot „bevételeztek” – nagyobbrészt az Orbán Viktor-féle államkasszából. Az ezeknél a társaságoknál képződött profittömeg pedig 1340 milliárdra rúgott –

a nagy NER-építők bevételarányos nyeresége tehát együtt 12,8 százalékos.

Utóbbi adat a fent említett piaci profitráta legalább három-négyszerese, sőt még a „Simicska-kvótának” is bőven a duplája. Ez pedig azt jelenti, hogy a Mészáros–Szíjj–Garancsi–Paár–Balázs-klub 1340 milliárdos nyereségéből akár 900-1000 milliárd is a túlárazásokból származott. Ha úgy tetszik, ez az a nagyságrend, ami az építőipari verseny mesterséges szűkítése miatt valószínűleg „ellopódott”.

Öt új Puskás Aréna áráról beszélünk – legalábbis a stadion építésének bruttó szerződéses kerete anno 190,5 milliárd forint volt. Tehát az „öt darab Puskás ára” kitétel nem a mostani építési költségre átszámított becslés, hanem a korabeli projektárakhoz viszonyító szemléltetés. Ám az 1340 milliárdos profitban sem jelenértékű számok vannak, hanem az egyes NER-évek látható tételei összeadva. Ahogy mai áron a Puskás drágább volna, ugyanúgy az 1340 milliárd is több lenne, ha minden korábbi esztendő teljesítményét jelenértéken számolnánk.

A lényeg az arány. Épp azért használjuk a profitrátát az állam megrövidítésének szemléltetéséhez, mert ez a legkevésbé vitatható adat, és ki lehet vele szűrni az időtényezőt. Ahogy az alábbi gyűjtésből látható,

a legnagyobb rátakirálynak Mészáros Lőrinc bizonyult.

A felcsúti főbizalmi erősen felfelé húzza a NER-szereplők bevételarányos nyereségátlagát, hiszen nála 18 százalékhoz közelített a profithányad. Azaz háromszor intenzívebben csapolta az állami forrásokat, mint Simicska Lajos a hőskorában, kétszer jobban, mint Garancsi István, és ötször-hatszor sikeresebben, mint a magyar piac hasonló profilú szereplőinek többsége. A pontos adatokat ranglistákba foglaltuk, majd az öt nagy NER-építő mindegyikét külön is „megportréztuk”, hogy világos legyen, ki és hogyan aratott az adófizetők rovására. Íme.

NER-építők ranglistája

nettó árbevétel szerint:

Mészáros Lőrinc – 3289,9 milliárd
Szíjj László – 2950,1 milliárd
Garancsi István – 2397,6 milliárd
Balázs Attila – 896,5 milliárd
Paár Attila – 893,7 milliárd

Összesen: 10 427,8 milliárd forint

adózott eredmény szerint:

Mészáros Lőrinc – 579,7 milliárd
Szíjj László – 341,6 milliárd
Garancsi István – 204,6 milliárd
Paár Attila – 119,5 milliárd
Balázs Attila – 94,3 milliárd

Összesen: 1339,7 milliárd forint

profitráta szerint:

Mészáros Lőrinc – 17,6%
Paár Attila – 13,4%
Szíjj László – 11,6%
Balázs Attila – 10,5%
Garancsi István – 8,5%

Összesen: 12,8%

Mészáros Lőrinc (út-, híd-, közmű- és vízépítés). Az ország leggazdagabb emberévé tett exgázszerelő egy 2014-es Heti Válasz-interjúban elismerte, hogy felemelkedését részben földijének, a volt miniszterelnöknek köszönheti. „Abban, hogy eljutottam idáig, bizonyára szerepet játszik a Jóisten, a szerencse és Orbán Viktor személye, de én soha nem privatizáltam, nem nyúltam le semmit, mindent a munkámmal és az eszemmel szereztem meg” – vallotta annak idején a milliárdos. A „nem nyúltam le semmit” szövegrész viszont mára pontosításra szorul. Éppen az építőipari cégcsoportjai (az ősrégi Mészáros és Mészáros Zrt., a 2018-tól birtokolt V-Híd Építő Zrt., az egy évvel később bekebelezett ZÁÉV Zrt., az R-KORD Építőipari Kft., a nemrég aktivizált Mészáros M1 Útépítő Kft., valamint a gyerekeivel közösen vitt FEJÉR-B.Á.L. Zrt.) igazolják, hogy a felcsúti szuperember minden verseny- és NER-társnál nagyobb profitrátával dolgozhatott az elmúlt években. A fenti hat építőipari és vasútépítő érdekeltség és a hozzájuk tartozó temérdek leányvállalat mindösszesen 3289,9 milliárd forintos nettó árbevételt ért el a Fidesz uralma alatt 2010 után, s ebből az adózott eredmény 579,7 milliárdra rúgott – tehát az átlagos évi profitráta 17,6 százalék volt. (A ZÁÉV- és a V-Híd-egységek esetében a tavalyi csoportszintű adatok még nem nyilvánosak, tehát a fenti adatok idővel még – jelentéktelen mértékben – módosulhatnak.) Mindez azt jelenti, hogy a felcsúti üzletemberen átfolyatott ezermilliárdok minden hatodik forintja tiszta nyereségként realizálódott. Miközben a Mészáros és Mészáros Kft. 2010-ben még 900 millió forintnyi forgalmat sem volt képes összehozni, 2024-ben csak a V-Híd-kör önmagában 247 milliárdos bevételre tett szert. Ez utóbbi vasútépítő csoport a tavalyi pénzügyi beszámolója szerint arra is képes volt továbbá, hogy egy meg nem nevezett aktornak hosszabb időre kölcsönadjon 32 milliárd forintot, továbbá idén 1,8 milliárddal segítette a Fidesz kampányeseményeit megszervező Digitális Demokráciafejlesztési Alapítványt. És aztán eljött 2026 nyara, amikor – immár a Tisza-érában – Mészáros vasútépítője megnyerte a GYSEV sínhegesztési munkáira kiírt, mintegy nettó 300 millió forintos keretösszegű közbeszerzést. Úgy, hogy más nem is adott be ajánlatot. Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter egyértelművé tette, hogy a sínhegesztésben kvázi monopóliuma van a Mészáros-társaságnak, tehát a céget preferáló döntés „nem azért született meg, mert ez a helyzet kívánatos, hanem azért, mert jelenleg nem volt más szereplő, aki a szükséges munkát időben el tudta volna végezni”.

Szíjj László (autópálya-, út- és hídépítés). A NER sztrádaépítője nemcsak gigantikus állami megrendelésállománya (például a Vitézy szerint erősen túlárazott mohácsi csodahíd), hanem luxusjachtos-magánrepülős életvitele – és Szijjártó Péter adriai nyaraltatása – miatt vált közismertté. A Tisza-kormány nemrég lépett is vele szemben: feljelentést tett az általa fémjelzett Duna Aszfalt afrikai „tudásexportja” ügyében hűtlen és hanyag kezelés, illetve hivatali visszaélés gyanújával. (A nemzetközi projekt egy Zambia és Kongó közötti gyorsforgalmi autóút megépítéséről szól az ottani ásványkincsek kiaknázása és kereskedelme érdekében.) Az állami Eximbank a Magyar Fejlesztési Bankkal párban 126 milliárd forintos kötvényfinanszírozással támogatta az afrikai kalandot, noha a kongói térség a legmagasabb pénzügyi kockázati kategóriába tartozik. Szíjj László az utóbbi tíz évben végig szimbiózisban működött Mészáros Lőrinccel, ám nemrég kiszállt a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia támogatói köréből. A hirtelen szakítás azonban nem törölte el a múlt tényeit. A Duna Aszfalt 2010 és 2025 között – csoportszinten – 2667,3 milliárd forint árbevételt és 318,2 milliárd forint profitot termelt. Az első évben a bő 18 milliárdos árbevételre még csak szűk 500 milliónyi nyereség jutott, tavaly azonban 455 milliárdos forgalom mellett 51 milliárdos eredmény keletkezett – tehát profitoldalon „mindössze” százszoros a növekedés. S nem mellékesen: akadnak olyan további „Duna Aszfalt” előtagú cégek (Duna Aszfalt Építő, Duna Aszfalt Projekt, Duna Aszfalt Vállalkozási Zrt.), amelyeket Szíjj László közvetlenül, nem a nagy Duna-csoporton keresztül birtokol, és ezek is nyertek állami tendereken. Ha e társaságok eredményeit is hozzávesszük a 2010–2025-ös évek teljesítményéhez, akkor mindösszesen 2950,1 milliárd forintos nettó árbevételt és 341,6 milliárd forint adózott eredményt kapunk – tehát az átlagos évi profitráta 11,6 százalék. Vagyis Szíjj 100 forintnyi beérkezett útpénzből csaknem 12 forintot könyveltethetett el saját magához.

Garancsi István (magasépítés, irodaházak, sportlétesítmények, kereskedelmi ingatlanok). Orbán Viktor „kötélbarátja” az építőipar mellett ingatlanfejlesztésben, kaszinóüzemeltetésben és biztonsági szolgáltatásokban is utazik, de igazi NER-arccá a Market Építő Zrt. 2014-es megszerzésével vált (úgy, hogy a cég kisebbségi tulajdonosa Scheer Sándor vezérigazgató maradt). A Fradi-stadiont is felhúzó – az elmúlt években például a Körszálló, a Kossuth téri állami építkezések, a Kopaszi-gáti projektek vagy a Citadella kapcsán emlegetett – cég már az ősidőkben nemes portéka volt: a Wing-csoport több mint egy évtizeden keresztül hizlalta. A régi Market azonban 2013-ban még 39 milliárdos árbevétel alatt teljesített, ugyanez a tétel 2025-ben a 377 milliárdot közelítette, az adózott eredmény pedig 613 millióról ugrott majd’ 41 milliárdra. A társaság forgalma tehát közel a tízszeresére, a profit viszont a hetvenszeresére bővült tizenkét év alatt. Ebben a korszakban mindösszesen 2397,6 milliárd forint nettó árbevétel, illetve 204,6 milliárdnyi eredmény „adódott” – tehát a bevételarányos átlagnyereség 8,5 százalékra jön ki, amely Felcsút felől nézve kifejezetten visszafogottnak tűnik. A kormányzati negyedes ingatlanpanamában is érintett Garancsi-kör szereti hangsúlyozni, hogy a Market sok munkát kapott úgymond a piacról – miközben azért a NER-időkben a „versenyszféra” egy részét is állami hitelek és kiemeltté nyilvánított beruházások segítették.

Balázs Attila (lakóingatlan-fejlesztés, magasépítés, ipari beruházások). A Bajér Építőipari Kft. néven alakult Bayer Construct Zrt. az elmúlt másfél évtizedben vált országos jelentőségű monstrummá. Előbb nagy állami beruházások alvállalkozójaként, később önálló tendergyőztesként hasított; részt vett a Ludovika Campus, az MTK-stadion, a Puskás Aréna és az oszakai világkiállítás magyar pavilonjának kivitelezésében, továbbá a Garancsi–Tiborcz páros mellett a Bayer-csoporttól is vett irodatömböket az Orbán-kormányzat. A zuglói ügylettől a Tisza-kabinet nemrég elállt, és vissza is követeli az előző hatalom által már kifizetett több mint 300 milliárd forintot. (A Bayer persze nem fizet, inkább jogi útra tereli az ügyet.) Miként a Válasz Online feltárta: a nemzetgazdasági szempontból kiemelt NER-es lakótelep-fejlesztéseket menedzselő Bayer Construct ura, a térkőkirályként is emlegetett Balázs Attila időközben összeépült Tiborcz István üzleti köreivel. Ugyancsak a gyergyóremetei illetőségű üzletember volt az, aki a választások előtt felszólította munkavállalóit: szavazzanak a Fideszre, és „aki ezzel nem ért egyet, az, kérem, ne vegyen részt a mi csapatunkban”. (Később ezért bocsánatot kért.) A Bayer-cégcsoport a 2010 és 2025 közötti években mindösszesen 896,5 milliárd forint nettó árbevételt és 94,3 milliárdos adózott nyereséget ért el – itt az eredményességi mutató tehát 10,5 százalékos.

Paár Attila (magasépítés, ipari és turisztikai beruházások). Noha a West Hungária Bau Kft. jövőre már 30 éves lesz, a vállalat szárnyalása egyértelműen a NER-időszakhoz köthető – és különösképp Orbán Viktor vejéhez. Balázs Attila mellett tehát Paár Attilát is a családi kör tagjaként azonosíthatjuk. Emlékezetes: a Paár Attila-féle WHB „mentette ki” Tiborcz Istvánt az Elios-botránycégből, majd a két pénzember közös projekteket futtatott (például együtt nyitottak szállodát az Andrássy úton), és ma is koalícióban építik be a Svábhegy maradékát. Mindeközben a WHB Kft. számai is növekedésnek indultak: a társaság 2010-ben 7,6 milliárd forintos árbevételnél és mindössze 400 milliós profitnál tartott, a 2024-es csúcsévben 183 milliárdot közelítő forgalom mellett 28 milliárdot meghaladó nyereség „keletkezett”. A Garancsi Istvánnál emlegetett hetvenszeres profitszorzó tehát Paár Attilánál ugyancsak működött. A WHB olyan állami pénzes megbízásokat kapott, mint a Várkert Bazár és Magyar Állami Operaház renoválása, illetve a Magyar Zene Háza felépítése. A NER-időszak éveiben mindösszesen 893,7 milliárd forint lett a kft. nettó árbevétele, az adózott eredmény pedig 119,5 milliárd. Ez így átlagban 13,4 százalékos profitrátát jelent, amellyel Paár Attila bőven veri például Szíjj Lászlót, Mészáros Lőrincet viszont meg sem közelíti.

Nyitókép: illusztráció

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>