Légy a sebben – egy gyermeksebészet összeomlásának története
Két évvel ezelőtt a teljes dél-alföldi régió gyermeksebészeti és -traumatológiai centrum nélkül maradt hét és fél hétre, miután a műtőfelújításra szánt uniós fejlesztési forrást más célra elköltötték. A sérült és beteg gyerekeket utaztatni kellett, legalább száz kilométeres távolságra. Felelős máig nincs, a Szegedi Tudományegyetem az építőcégre mutogat. Miután a kormány feloldotta az egészségügyben dolgozók nyilatkozattételi tilalmát, a Válasz Online rekonstruálta a vérlázító történetet. Aminek fővárosi vonzata is van: magyarázatot ad arra, miért nyomorognak máig egy szűk alagsori helyiségben a budapesti gyerekek százai egy ügyeleti napon.
„Lelkiismeretünk nem engedi, hogy itt műtéti tevékenységet végezzünk” – 2024 áprilisában jelentették ezt ki a Szegedi Tudományegyetem gyermeksebészeti osztályának dolgozói. Hatalmas nyomás nehezedett rájuk, mert ha folytatják a gyógyítást, akkor is veszélybe kerültek volna a beteg gyerekek, ha megtagadják, akkor is. A kisebbik rosszat, a szabályok betartását választották.
A műtő, ahol újra gyerekeket kellett volna operálniuk, az 1920-as években épült, és már évtizedek óta elképesztő higiénés viszonyok uralkodtak benne. A nyílászárók nem zártak, az ablakok résein berepültek a rovarok. Nem egyszer fordult elő, hogy az operáció alatt légy szállt a gyerekek nyílt műtéti sebébe. A régi linóleum alól csatornaszag szivárgott fel, ami vonzotta a rovarokat.
Egy helyiségben két műtőasztalon dolgoztak, ilyet ma legfeljebb világháborús filmekben láthatunk. A sebészek bemosakodása a műtővel egy légtérben történt; ez is olyasmi, aminek hallatán egy átlagos idegzetű kórházi higiénikus idegösszeomlást kapott volna. A tisztiorvosi szolgálat (Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ, NNGYK) nem volt ilyen érzékeny. Éveken, évtizedeken keresztül működhetett a gyermeksebészet ideiglenes engedéllyel, pedig forrásaink nemcsak ma állítják egyértelműen, hogy tarthatatlan állapotok uralkodtak a klinikán, hanem erre már akkor is felhívták a figyelmet, amikor a szókimondás következménye az állásuk elvesztése is lehetett volna.
Innen költöztek ki korábban, és ide költöztek volna vissza.
Brüsszel megoldja
A hír azért is váltott ki olyan heves érzelmeket, mert 2016-ban felébredt a remény, hogy uniós támogatásból minden megoldódik. Az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) projektgazdaként szerződést kötött hat kórházzal tízmilliárd forint értékű uniós támogatásra az országos gyermektraumatológiai és -sürgősségi hálózat kialakítására.
A Szegedi Tudományegyetem nagyot álmodott, nem felújítást terveztek, hanem egy új klinikai szárnyat építettek volna. Ugyanezt tervezték a fővárosi Heim Pál Gyermekkórházban is, ott egy egész tömb, lényegében egy új kórház építését határozták el.
Jó okuk volt rá.
A 2010-es évekre felgyorsult a gyerekellátás leépülése, újabb és újabb kórházban számolták fel a gyermeksebészetet,
vagy szűnt meg a teljes gyerekosztály, mert az orvosok nyugdíjba vonultak, külföldre távoztak vagy elmentek a magánellátásba, a kórházak pedig a szakemberhiány miatt nem tudták már kiállítani az ügyeleti sort.
A megmaradó intézményekbe a korábbinál több beteg áramlott anélkül, hogy az egészségpolitika megteremtette volna ellátásuk feltételeit. Végül az OKFŐ kapott tízmilliárd forintot, és azt tervezték, hogy ebből rendbe teszik a sürgősségi és a gyermektraumatológiai ellátást. Addigra az országon belül jelentős különbség alakult ki a gyógyítás minőségében és a hozzáférésben is.
A fővárosi Heim Pál Gyermekkórházat jelölték ki országos csúcsintézménynek, a négy egyetemi gyerekklinikára, valamint Győrre és Miskolcra regionális központokként számítottak. Minden súlyos vagy különleges szakmai tudást igénylő esetet ezeken a helyeken gyógyítanak, a még működő kiskórházi osztályok feladata marad az egyszerű ellátások tömege. Egységes képzési rendszert alakítanak ki, gyermektraumatológiai szakvizsgát hoznak létre. Szép tervek, és kezdetben úgy látszott, meg is valósulnak, sőt merhetnek még nagyobbat álmodni.
Szabadon szárnyaló árak
A covid alatt durván megugrottak az építőipari árak, és a NER vállalkozói hálózata is egyre kiterjedtebb lett, azt is etetni kellett valamivel. Leginkább betonnal. Nagy építészeti projektekkel.
2022-ben Szegeden az egyetem szerződést kötött a közbeszerzés nyertesével, Botka László polgármester akkori, Fidesz által támogatott kihívója, Nemesi Pál cégével. Fendler Judit, az egyetem kancellárja, a helyi sajtónak egy háromezer négyzetméteren tervezett átalakításról, új szárnyról, három új, teljes felszereltségű műtőről, 16 ágyas intenzív terápiás részlegről beszélt. Csakhogy Nemesi cége, a Ferroép sem építhetett az odaítélt keret többszöröséből, 4,3 milliárd forintból.
Az egyetem azt közölte lapunkkal, hogy az infláció miatti a többletigényhez minden konzorciumi partner hozzájutott, a Szegedi Tudományegyetem kivételével. „Ennek okát nem ismerjük, feltételezésünk szerint egy akkor sikertelenül pályázó vállalkozó, aki egyben politikai szereplő is volt, közbenjárása akadályozta meg csak Szegednek a többletforrás megítélését. Ez a vállalkozó azt remélte, hogy egy újabb pályázaton nyerni fog.”
Hogy kire céloz az egyetem lapunknak küldött válaszában, azt szinte lehetetlen értelmezni, inkább az valószínűsíthető, hogy
a költségvetés válsága miatt az a beruházási modell, amely országszerte a költségek ilyen mértékű felsrófolására épült, addigra ellehetetlenült.
Egy újabb, még drágább pályázati kör után 2023-ban az egyetem belátta, hogy csak addig nyújtózkodhat, ameddig az uniós takaró ér – 1,3 milliárd forintig. Megint a Ferroép Zrt. nyert, de az egyetem tájékoztatása szerint visszalépett. Ott álltak, ahol a part szakad. Eltelt hét év, és rövidesen lejár a határidő, ha nem lépnek, elvész a teljes összeg.
A tervek fővárosban is nagyszabásúak lettek, a Heim Pál Gyermekkórház telkén új, modern épületek születtek volna látványos csápokkal kapcsolódva a régiekhez. A 2021-es tenderen a nyertes a Mészáros-csoporthoz tartozó ZÁÉV Építőipari Zrt. lett egy konzorciumi partnerrel, 31 milliárd forintos ajánlattal. A kilencszintes, nyolcműtős, CT és MR vizsgálós, helikopterleszállós épület sem készült el soha. Bárki láthatja, aki betér a Heim Pál Gyermekkórházba, hogy A és a C meg a D épület létezik, a B-t hiába keresnénk, csak a helye van meg – meg a legendája.
Az OKFŐ-vel a kormány által megkötött támogatási szerződésnek folyton újabb verziói születtek. Az első 2017-ben még tízmilliárd forintról szólt, 2021 elején 14 milliárdnál tartottak, 2023-ban már közel 19 milliárdról szólt a módosított szerződés. Csak Szegedre több mint négymilliárd forint kellett volna, a Heim Pálra meg több mint 30 milliárd forint felhasználását tervezték.
Az évek múltak, tervek mentek. A nyári hőségben Szegeden még mindig klíma nélkül álltak a műtőben gyerekek felett.
– Negyven fokban előfordult, hogy a gyerekek testére csorgott az izzadtságunk
– meséli Vizi András, a gyermektraumatológiai grémium vezetője, hogyan élték meg belülről a folyamatot.
Az egyetem vezetése az OKFŐ-vel egyetértésben úgy döntött, hogy az eredetileg odaítélt támogatásból nem a műtőt újítják fel, hanem kórházi műszereket vásárolnak, hogy ne vesszen el a támogatás. Forrásaink azonban nem észlelték ilyen értékű műszerek beszerzését a gyermektraumatológiára.
A műtő maradt. Lehetne éppen pénzhiányra hivatkozni, de a szegedi egészségügy is kapott kormányzati összeget, csak éppen nem a gyerekek ellátására, hanem a magáncégek kiszorítására az állami intézményekből. Közel ötmilliárdos keretet állapítottak meg arra, hogy kirakják az egyetemről az Affidea Magyarország Kft.-t, azt a magáncéget, amelyik évtizedek óta működtette a CT-ket, MR-eket. Ki is rakták, az ablakrésen viszont továbbra is berepültek a legyek.
Költözés, mégsem
2023-ban megmozdult valami, a szegedi gyereksebészek kaptak egy körlevelet, hogy költöznek. Az építkezés idejére a fül-orr-gégészeti műtőt kapják meg, Rovó László rektor birodalmát. Már bedobozolták a gyereksebészeti műtőt, a rengeteg eszközt és műszert, a költöztető cég a szállításnak is nekifogott, amikor kiderült, mégis maradnak.
– Aznap, mikor át kellett cuccolni, szóltak, hogy ja, mégsem. Nincs keret a felújításra – meséli egy neve elhallgatását kérő altatóorvos.
„Visszacuccoltak” hát a gyerekklinikára. A gyerektraumán a legnyugodtabb feltételek mellett is folyton vészhelyzet van, kulcsfontosságú, hogy a bajban levő családok mellett nyugodt körülmények között dolgozó segítők, orvosok, nővérek álljanak.
– Megmozdult a szakma a szegediekért – meséli Ringwald Zoltán, a Magyar Gyermeksebészeti Társaság vezetőségi tagja.
A szegedi gyermektraumatológusok nem léphettek a nyilvánosság elé, de minden létező szakmai fórumtól segítséget kértek. Óriási lobbizás kezdődött a gyerekekért és a kollégáikért a színfalak mögött.
– Akkor mégis mi legyen? Megengedték, hogy átköltözzünk egy másik helyre, de ettől nem lett forrás a régi részleg felújítására – folytatja Vizi doktor, a traumatológiai grémium vezetője, milyen feszült pillanatokat éltek meg.
Hamar kiderült, hogy a fül-orr-gégészeti műtő sem alkalmas gyereksebészeti ellátásra, mert túl kicsi. Érthető miért: az ilyen operációknál a szakorvos a beteg fejénél ül, a traumatológiai ellátásnál esetenként a gyerek sérült lábát, fejét és hasát egyszerre kell kezelni. Nagy csapatra és sok eszközre van szükség, például egy hűtőszekrény méretű röntgenkép-erősítőre, laparoszkópos toronyra, amelynek segítségével nem nagy műtéti sebbel, hanem egy kis bemetszésen keresztül tudnak operálni. Ott kell tartani az elektromos vágókést és ezer eszközt, műszert, amiket külön tálcákon kell tárolniuk.
Előfordult, hogy nem fértek el a műtőben. Kilógott a fél stáb, és ez nem lekvárbefőzés, ahol ha kicsi a konyha, folytatjuk a teraszon. Messze kerültek a gyerekintenzív háttértől is.
– Volt olyan esetem, amikor egy nyolcéves vérző gyereket az udvaron kellett áttolni – meséli az altatóorvos, milyen körülmények között dolgoztak.
– Gondolhatja, a sérült gyerekek mit szenvedtek – mondja Vizi András. – Ha éjjel valaki rosszul lett, az intenzív terápiás részlegről kellett segítséget kérni hozzá, az viszont egy másik épületben volt az átköltözésük miatt, idő kellett hozzá, hogy átérjen.
Pengeélen táncoltak. A gyerekek napi gyógyítása folyamatos küzdelemmé, a stressz mindennapossá vált. Csak egy műtőjük maradt negyedmillió gyerek ellátására, lesték-várták, hogy megkezdődjön a régi részleg felújítása.
Ám egy malteros kanalat sem emeltek fel. Az átmeneti állapot lett a „normál” helyzet. Az egész régió gyermeksebészeti és traumatológiai ellátása egy műtőben és kilenc kórházi ágyon folyt.
– Előfordult, hogy napi hat-nyolc beteget operáltunk és nem tudtuk a frissen megműtött gyereket lefektetni, egy széken ült – meséli Vizi András, milyen elképesztő állapotok alakultak ki. A szülők a lépcsőházban, a lépcsőn kuporogva várták, mi lesz a gyerekükkel, miközben joguk lett volna minden percben mellettük lenni, de nem volt rá hely.
„A lelkiismeretünk nem engedi”
2024 tavaszán azt a hírt kapták, hogy a fül-orr-gégészetről is költözniük kell, vissza a régi helyükre. Legnagyobb megdöbbenésükre a műtőt nem felújították, hanem csak kifestették.
– Oda, ahol feljött a szarszag a linóleum alól
– nevezi néven a dolgokat az egyik név nélkül nyilatkozó forrásunk. Ráfektettek egy műpadlóréteget.
Úgy érezték, nincs tovább, fel kell emelniük a hangjukat. Addig a gyerekek érdekében mindent lenyeltek, hogy ne álljon le a napi munka, de ezt már nem tűrhették el. Így jutottak el a cikkünk kezdetén jelzett állapotig. A sebészek és a szakdolgozók megtagadták volna a munkát, mert elképzelhetetlennek tartották, hogy steril légtechnika nélkül 1000 gramm alatti, a fertőzésveszélynek súlyosan kitett újszülötteket vagy daganatos beteg gyerekeket operáljanak. „Lelkiismeretünk nem engedi, hogy itt műtéti tevékenységet végezzünk” – írták az osztály dolgozói. Jelezték, hogy a penészes falú új osztályba sem hajlandóak költözni, nem akarják veszélybe sodorni a gyerekeket. Az orvosok és a szakdolgozók kétségbeesésükben azt írták az egyetem vezetésének, hogy amennyiben ragaszkodnak a döntésükhöz, „az végső soron a szegedi gyereksebészet megszűnését” okozhatja.
Nem hallgatták meg őket, ki kellett költözniük a fül-orr-gége klinikáról úgy, hogy a régi műtőbe sem mehettek vissza, mert ott még zajlottak a munkálatok.
A tisztiorvosi szolgálat a kiköltözés idejére a teljes régióban leállította a gyereksebészeti ellátást. Az Országos Mentőszolgálat kérésére hat kórházat jelöltek ki, hogy lássák el a szegedi gyerekeket. A „betegellátás folyamatosságának hiánya életveszéllyel és/vagy súlyos kárral fenyegető helyzet kialakulását eredményezheti” – írta Müller Cecília akkori országos tisztifőorvos 2024. áprilisi határozatában. Lényegében elismerte a krízishelyzetet.
Új tisztiorvosi engedélyre volt szükség a régi műtőbe való visszaköltözéshez, de a kicsit kiglancolt egység nem kapott zöld lámpát. Ha már ott voltak a hatóság emberei, megnézték a fül-orr-gégészeti ellátó helyet is. Az sem felelt meg sebészeti műtőnek. Ennek ellenére visszaköltöztették a sebészetet a régi helyükre, leállt a gyereksebészeti ellátás Szegeden.
A betegeket nem egy-két napra, hanem tartósan az ország különböző centrumaiba kellett szállítani.
– De hát ott van egy nagy klinikai tömb! Kizártnak gondoltuk, hogy egész Szegeden ne tudjanak egy műtőt találni a gyerekek ellátására! – mondja lapunknak Ringwald Zoltán, a Heim Pál Gyermekkórház osztályvezető főorvosa, a Magyar Gyermeksebészeti Társaság vezetőségi tagja.
Nem találtak. Amikor egy gyerek balesetet szenvedett Mezőkovácsházán, a szülők mentőt hívtak, és beszállították Orosházára. Ott azt mondták, hogy egy csuklótörés túl bonyolult eset, egy kis városi kórházban ezt nem tudják ellátni, vissza a mentőbe, irány Szeged. Ott éppen nem volt műtő, telefonálás, kerestek egy helyet, ahol fogadni tudták. A sérült gyerek 500 kilométert utazott, mire ellátták a sérülését.
Bár az orvosok és szakdolgozók szolgálati jogviszonyát részben azért vezették be, hogy hallgatásra kényszerítsék őket, az orvosok úgy maradtak csendben, hogy mégis beszéltek. Megkeresték a szakmai társaságokat és azon keresztül kértek intézkedést. A Magyar Orvosi Kamarához fordultak, hogy a köztestület járjon közben a szegedi gyerekekért. És persze a szülőkre nem volt hatással az egészségügyben bevezetett parancsuralmi rendszer, elmesélték a velük történteket a Facebookon.
– Négyéves kisfiam vakbélgyulladással került be a szegedi sebészetre, és ott szembesültünk, hogy nem tudják megműteni, mert nincs sebészeti műtő. Ha valami baj van a gyerekével, amúgy is halálra van rémülve az ember, engem sokként ért a hír. A sebészek mindent megtesznek, de ez katasztrofális, elkeserítő és felháborító – írta egy szülő.
Eltelt egy hét sebészet nélkül. Majd kettő. Azután három. Négy.
Az ötödiknél látszott, hogy a magyar egészségügy összeomlása már nem a jövő, hanem a jelen. Mindenki a gyerekekért lobbizott, de nem történt semmi, vakbélgyulladásos, törött kezű és lábú gyerekeket utaztattak keresztül az országon. Persze a műtétekhez Budapesten és a vidéki centrumokban sem pusztán a műtőt kellett biztosítani, hanem a szűkös intenzív terápiás hátteret is. A Heim Pálban például azokon a napokon is készenlétben kellett állniuk a szegedi gyerekek érkezésére várva, amikor egyébként nem voltak ügyeletesek.
– Az ügyeleti napokon azt éreztük, hogy az őrület fokozódik. Ilyenkor egy éjszaka 20-25 gyereket veszünk fel a fekvőbeteg osztályra, és hat-nyolc műtétet végzünk sorozatban, de ezt nem lehet fizikailag bírni. A nem annyira sürgős eseteket reggelre halasztjuk. Ha emellé bejött még néhány szegedi beteg, akkor a csúcsra járatás még inkább érzékelhető volt – mesélte az osztályvezető, mit okozott a Heim Pál Kórházban a szegedi átirányítás.
A fővárosi betegek is érezhették a hatást: még többet várakoztak.
Dandártábornok a gyereksebészeten
Takács Péter akkori egészségügyért felelős államtitkár nem válaszolt a levelekre. (Nekünk sem a feltett a kérdéseinkre, ahogy Horváth Ildikó, az előző egészségügyi államtitkár sem, hogy milyen felelősséget éreznek a történtekért.)
A megoldáshoz nem volt elég a gyerekek érdeke, kevés volt az orvosok közbenjárása is. A krízishelyzet megoldásához kellett még valami: egy politikai nagyúr, Pintér Sándor belügyminiszter.
A kormánynak addigra egyre súlyosabb konfliktusa alakult ki a Magyar Orvosi Kamarával, és Álmos Péter elnök az egyik ilyen tárgyalás során megemlítette Pintér Sándornak, hogy Szegeden és az egész dél-alföldi régióban ellátatlanok a gyerekek, de még csak választ sem kapnak a segítségkérésre.
A miniszter másnap küldött egy dandártábornokot és egy tisztifőorvost Szegedre, Takács Péter pedig azt nyilatkozta a Népszavának: „A szegedi professzorok egymással való rendezetlen vitái nem veszélyeztethetik a régióhoz tartozó gyerekek ellátását. A központi műtő nem valamelyik professzor úré, hanem a szegedi egyetemé. Ha a szegedi egyetem úgy dönt, hogy a gyereksebészek ott operálnak, akkor ott operálnak, oszt’ jó napot.”
Az államtitkár a professzorokra hárította a felelőséget, pedig egész projektet az OKFŐ, a minisztérium által felügyelt igazgatóság irányította, és engedte szétcsúszni, káoszba süllyedni.
Közel két hónapnak kellett még addig eltelnie, amíg megnyitottak egy műtőt a gyerekeknek a szegedi központi blokkban. Újraindulhattak a műtétek, de nem éppen a legtökéletesebb megoldást választották, mert a műtő közel 300 méterre volt a gyerekosztálytól, és megint szállítani kellett a gyerekeket. Előfordult, hogy egy frissen operált gyerek vérezni kezdett, és vissza kellett fordítani a mentőautót.
A véres műtéti eszközöket pedig az udvaron keresztül tologatta a személyzet, mert a központi sterilizálót valamilyen okból nem használhatták.
– Szakadó esőben is így volt, fehérneműig áztunk. Csak mi tudtuk, mennyi kudarc ért minket, mennyi harcot folytattunk azért, hogy elérjük: a gyerekeket meg lehessen operálni. Végül a gyereksebészet alapítványa biztosított egy használt gépkocsit a szállításra – meséli az egyik nővér, aki még most sem vállalja névvel a szavait. – Az egyetemet ma is azok vezetik, akik annak idején ezt a helyzetet előállították – magyarázza az okokat.
A feszültség odáig fokozódott, hogy Vizi András, a gyerektraumatológia szakmai vezetője többször is komoly összetűzésbe került az egyetem vezetésével.
2024-ben hét és fél hétig álltak a műtétek, de az egyetem még most is azt közölte lapunkkal, hogy csak „2024. április 15. és április 19. között szünetelt Szegeden a gyermeksebészeti betegek ellátása, a költözés miatt ebben az 5 napban az NNGYK által kijelölt ellátók látták el a betegeket”.
Valójában hét és fél hét volt az az öt nap: 2024. június 5-ig tartott.
Az NNGYK is ködösített, közleményben számolt be arról, hogy a „sajtóban megjelentekkel ellentétben a folyamatos egészségügyi ellátásról a hatóságok és az egészségügyi szolgáltatók megfelelő helyettesítő szolgáltató kijelölésével gondoskodnak”. Nem tették hozzá azt, hogy Budapesten, Pécsett és Debrecenben. A „gyermeksebészeti ellátás a régióban biztosított” kitétel pedig úgy értendő, hogy attól a naptól. Nem hazudtak, csak nem mondtak igazat.
Valójában 2024. április 14. és június 6. között összesen nyolc beavatkozást végeztek szegedi gyereksebészeten, hármat a szülészeti klinikán életveszélyben levő koraszülötteken, a maradék négyből egyet egy másik kórházi szekcióban, háromnál azonnal cselekedniük kellett a sebészeknek, hogy megmentsék a gyerekek életét, mert ez a szállításokkal nem lett volna biztosítható.
A nyolcas műtő megnyitását következő hét és fél hétben több száz gyereket operáltak meg. Nem szorult kevesebb gyerek a zárás idején sem segítségre, csak őket mentőbe pakolták, például a Heim Pál Gyermekkórházba vitték.
– Ha odaért, azonnal vigyék a műtőbe – kérlelték a szegedi orvosok a pestieket, azután csak reménykedtek, hogy két óra zötykölődés után egy törött könyök vagy csukló a helyére kerül. A gyerekek törését rögzítették és érzéstelenítőt kaptak mielőtt útnak indították őket, de elképzelhető, hogy ezzel együtt mennyire gyerekpróbáló volt ez az időszak.
Az osztály az összeroppanás szélére került, az orvosok, a szakdolgozók menekültek. Vizi András is csak félállásban maradt, mert a klinika légköre elviselhetetlenné vált a számára.
A választásokra megoldva
A Pintér-féle beavatkozással átkerültek egy másik kategóriába, ugyanis a rendőrminiszter személyes projektjeinek gördülékenyen kellett haladniuk. 2024 júliusában kormányhatározat született a korábbi uniós pályázat hazai forrásból való kiegészítésére a gyerek sürgősségi és a baleseti sebészeti ellátás fejlesztésére, a Szegedi Tudományegyetem erre a célra 1,3 milliárd forintot kapott.
Pályázatot hirdettek, amit már nem NER-es cégnek kellett megnyernie, hanem a leggyorsabban, legolcsóbban dolgozó piaci szereplőnek. Kiderült, hogy az eredeti 2016-os összeg is elegendő lett volna egy új műtőblokk kialakítására és a sürgősségi fogadóhelyek átalakítására még közel tíz év múltán is. Két új műtőre 971 millió forintot fordítottak, 312,5 millió ment a sürgősségi osztály felújítására.
A választásokra mindennek működnie kellett. 2024 őszén elindult a munka és 2025 decemberében beköltözhettek a felújított műtőkbe, januárban átadták. Újra lett két műtőasztal, először az épület százéves történetében steril légtechnika is. Első pillantásra minden európai színvonalú a gyereksebészeten.
Másodikra már nem. A műtő alapterülete megint nem felel meg az elvárásoknak.
– Az a legjobb, ha csak akkor választjuk el a gyereket a szüleitől a műtét előtt, amikor már alszik. Így nem húzzuk fel, nem stresszeljük – indokolja az egyik altatóorvos, miért fontos az aneszteziológiai előkészítő helyiség. Itt is van ilyen, papíron, anélkül nem működhetnének, de a valóságban itt raktárnak használják az erre szolgáló helyiséget. A műtő ugyanis túl kicsi.
A klimatizálással is spóroltak, a mostani hőségben 42 fokban kénytelenek átöltözni azok, akik a beteg gyerekeken segítenek. Nem légkondicionált az a pihenőtér sem, ahol két operáció között megihatnak egy kávét.
*
A nagy elképzelés az Orbán-kabinet idején az egészségügy reformjára az volt, hogy központosítják az ellátást, mert a kis kórházak működtetése túl drága, jöjjenek a nagy centrumok, és így olcsóbbá teszik a gyógyítást. A hálózat leépülésével a kifizetetlen számlák nem szűntek meg, csak átvándoroltak Szegedre. Az egyetem június végén 6,4 milliárd forint kifizetetlen számlaköteget görgetett maga előtt.
Miközben mindenki boldog a szegedi műtők átadása miatt, új eszközök beszerzésére már nem maradt forrás.
– Ha egy sebészi ollóval negyvenszer vágok, annak elkopik az éle. Új eszköz biztosítására nincs pénz, a legszükségesebbet a kórházi alapítványok segítségével szerezzük be. Az új sürgősségi részlegbe a bútorok beszerzését is adakozásból kellett megoldani – összegez a főorvos, akinek oroszlánrésze volt abban, hogy a megnyílhattak a műtők, személyes karrierjét is kockáztatva mozgatta a háttérből a szálakat. Mindez a hiányosságok ellenére is új szakmai lehetőséget teremtett, Vizi András újra főállásban dolgozik az állami egészségügyben. Ilyen is létezik: egy orvos felszámolja a magánpraxisát, és minden mást maga mögött hagy, hogy a sérült gyerekeket gyógyítsa, mert ennek most már megvannak a feltételei.
Az uniós pályázat meghirdetése óta eltelt tíz évben sem sikerült megoldani, hogy külön gyermektraumatológiai részleg működjön Szegeden, és a sérült gyerekek érdekei kiemelt figyelmet kapjanak például műtők beosztásakor. Nem lett a Heim Pál Gyermekkórházból modern központ, nem épült meg az ehhez szükséges épület. A rendszerhibák megmaradtak, felelősök nincsenek.
Nyitókép: szegedi gyermektraumatológusok – Vizi András, Bánki László és Monoczki László – munka közben
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
