Mi voltunk a bajnokok – ma 40 éve volt a legendás Queen-koncert Budapesten
Még a Freddie Mercuryról szóló kiállításon is elhangzik, hogy újra kellett venni az egészet, olyan pocsékul sikerült, ám ez jó eséllyel városi legenda, amely félreértésekből táplálkozik. A ma 40 évvel ezelőtt tartott budapesti Queen-koncert nemcsak, hogy a világ rocktörténetének térképére helyezte föl a magyar fővárost, s tette egyetemes kultúrkinccsé Tavaszi szél kezdetű népdalunkat, a szocializmusban politikai jelentősége és üzenete is volt az eseménynek. Ráadásul máig építhetnek rá a brit–magyar kapcsolat hivatalos felelősei. Így is tesznek: a Válasz Online jelen volt egy különleges brit kerti partin, de a Magyar Zene Házában látható kiállítást is megnéztük. Utóbbit bárki megteheti.
Július 24., péntek este. A jól ismert BBC-tudósító, Nick Thorpe fut be a brit nagykövet rezidenciájának kertjébe. A tömeg egyre nagyobb, de hamar kiderül: valószínűleg ő az egyetlen, aki itt volt azon a történelmi estén is, amelyet ez az este ünnepelni hivatott. Napra pontosan negyven évvel később.
1986. július 24-én is a fogadás volt ugyanis ebben a pazar villában.
Azon viszont a Queen tagjai, Freddie Mercury, Brian May, John Deacon és Roger Taylor is részt vettek. Nick Thorpe belső zsebéből már húzza is elő negyven évvel ezelőtti követségi parti meghívóját, valamint a koncertjegyet. A ma már legendás budapesti Queen-koncertét. Amelynek negyvenedik évfordulója éppen ma van, amikor ez a cikk megjelenik – július 27-én.
„Freddie elég rosszkedvű volt egész este azon a fogadáson. Hogy miért? Lehet, hogy már tudott a betegségéről. Nem tudom. Brian May-jel, a gitárossal viszont rengeteget beszélgettem aznap este. Távozásukkor, napokkal később a reptérre is én mentem vele” – emlékszik vissza érdeklődésünkre a veterán tudósító, aki akkor még zöldfülű volt, épp csak néhány hónapja érkezett Magyarországra.
Ám hogy a Queen akkor ideérkezett, annak politikai, gazdasági jelentősége is volt.
A legvidámabb barakk 1986-ban már igyekezett ezt a vidámságot a világnak is megmutatni, például olyan húzásokkal, mint az első Forma 1-es futam, valamint az ugyanekkorra időzített koncert. Ha a 60-70-es években olykor-olykor elő is fordult, hogy nyugati sztárzenekarok játszottak a vasfüggöny mögött (mondjuk a Rolling Stones 1967-es varsói koncertje juthat az eszünkbe), olyan, hogy egy éppen a csúcson lévő világsztár együttes hetvenezres stadionkoncertet adjon kompromisszumok nélkül, saját fény- és hangtechnikával – na, erre tényleg nem akadt példa. Metálrajongók persze mondhatják, hogy az Iron Maiden már 1984-ben játszott Budapesten tízezrek előtt – a mégiscsak szubkulturális ikon metálegyüttes fellépését azonban léptékében, jelentőségében, kulturális hatásában sem lehet a Queen 1986-os fellépéséhez mérni.
Ezt már csak onnan is tudhatjuk, hogy két éve az Egyesült Királyság nagykövetének (akkor még Paul Foxnak) eszébe sem jutott kerti partit adni az Iron Maiden-koncert negyvenedik évfordulójának tiszteletére, holott londoni zenekar az is. Most meg Justin McKenzie Smith nagykövet százakat lát vendégül. A Queen jelentőségét mutatja, hogy nagyon magas rangú meghívottak is eljönnek: Orbán Anita külügyminiszter, miniszterelnök-helyettes beszédet is mond, kiemelve a zenekar jelentőségét.
Nemcsak politikusbuli ez persze: Körmendy Zsuzsanna is itt van például, akinek Freddie Mercury – Egy hang, egy élet, egy lélek című könyve három éve jelent meg (itt írtunk róla), és rögtön a villába lépve ajándékként elvehető. Már ha észreveszi az ember. A vendégkönyvet is nehéz, pedig ott van nyitva, ahol a négy Queen-tag eredeti aláírása látható benne. Csak hát a Madam Tussaud’s budapesti lerakatából hozott Freddie Mercury-viaszszobor könnyen elvonja az ember figyelmét. Mercuryra még így, viaszbábuként sem lehet nem odafigyelni, ahogy áll ott a jellegzetes pózban, abban az 1986-os fellépőruhában. A ruhában, amely a budapesti koncerten is rajta volt, és amelynek eredetije most éppen szintén Budapesten van. Csak kicsit odébb – nem a rózsadombi brit rezidencián, hanem a Városligetben, a Magyar Zene Házában, ahol gazdag Mercury-kiállítást rendeztek be a koncert évfordulója alkalmából.
Szólunk majd néhány szót arról is, mert végigjártuk ám a tárlatot, de előbb említsük meg: megintcsak odébb, Balatonszemesen mellszobrot avattak Freddie Mercurynek szombaton. Igaz, ott a felirat azért elkél, első blikkre lehetne éppen József Attila is, és inkább fejszobor az, de sebaj: civil kezdeményezés volt a szoborállítás. Azt mindenképpen megmutatja, hogy az ország nem felejtette el az énekest s az éppen negyven évvel ezelőtti koncertet.
Ha a szobor véleményes is, a hazai Queen-emlékzenekar, a Don’t Stop The Queen szerencsére nem hoz szégyent hazánkra a brit garden partyn. Kifejezetten jól játszanak, az énekes Takáts Máténak megvan a hangterjedelme és a szükséges exhibicionizmusa is. Ami nem csoda, hiszen a szintén énekes Takáts Tamás fiáról van szó. S míg Takáts Tamás idén március 15-én a Békemeneten lépett fel, Orbán Viktort támogatva, fia a májusi kormánybeiktató ünneplésen énekelte el Magyar Péter mellett a Queen We Are The Champions című dalát.
A britek persze nem valószínű, hogy politikai gesztusként választották a partira a zenekart (tényleg remek Queen-tribute), s az is csak a ’86-os koncert előtti tisztelgés volt, amikor Takáts Máté elénekelte és elénekeltette a parti vendégseregével a Tavaszi szél kezdetű népdalunkat. Csupán vicces egybeesés, hogy ez a Tisza Párt szignálzenéje is.
Persze ahogy negyven évvel ezelőtt a Queen elhozta a változás lehetőségének friss fuvallatát, most, az idei kormányváltás után is érződik némi megkönnyebbülés, vidámság, amit alighanem a kapcsolatok rendezésének lehetősége szült. Főfideszes tótumfaktumokat nem is nagyon szúrunk ki a partin, Iványi Gábor viszont például a meghívottak között van. Pedig a lelkész nem volt ott a ’86-os Queenen: mint érdeklődésünkre elmondja, már negyven éve is túlkorosnak érezte magát a rockkoncertekhez. Köztársasági elnöki terveiről nincs értelme beszélgetnünk, hiszen Magyar Péter éppen nem vele fotózkodik, hanem Fülöp „Prókátor” Botond ügyvéddel és Romsics Ignác történésszel. Orbán Anita mindenesetre a partin kedvesen elbeszélget Iványival is.
De hiszen nem belpolitikai kavarások miatt vagyunk most itt! – jut rögtön eszünkbe, amint megpillantjuk Peter Freestone-t. Bizony, itt van ő is a partin. Mercury személyi asszisztense, bizalmasa, barátja, aki 1979-től az énekes halálának pillanatáig mellette volt. Freddie-n kívül ketten voltak a szupersztár Garden Lodge nevű londoni otthonában akkor, 1991. november 24-én: az élettárs Jim Hutton és Freestone. Ők vették észre, hogy Mercury már nem lélegzik.
Persze nem ilyen sötét pillanatok felidézésére kérjük Freestone-t, először csak afelől érdeklődünk, negyven éve is itt volt-e Budapesten, a brit követségen, meg aztán a koncerten. „Nem, Garden Lodge-ban voltam akkor Londonban. Valakinek vigyáznia kellett a házra, a macskákra.” Freestone mégis képes tisztázni egy-két fontos kérdést a budapesti koncert kapcsán, hiszen az azt követő hónapokban is Freddie-vel volt.
Évtizedek óta kering például a pletyka a Népstadion-béli fellépésről, hogy noha a zseniális koncertfilmen döbbenetesen jól szóló és játszó zenekart hallunk, isteneket kvázi, a valóság messze nem volt ennyire tökéletes. Nem is akárkik mondták, hogy pocsék volt a banda produkciója és újra kellett venni az egészet utólag stúdióban. Vagy legalábbis nagyon sokat. A koncert promótere, akinek az egész létrejötte elsősorban köszönhető volt, Hegedűs László is így nyilatkozott. Többször is. Zsombolyai János, a koncertfilm rendezője szintén. A Magyar Zene Házában egész terem van a budapesti koncertnek szentelve, az ott látható archív videófelvételeken is elhangzik az állítás, hogy Freddie újra kellett, hogy énekelje a koncertet egy londoni stúdióban. „Nem, ez így nem igaz” – mondja érdeklődésünkre Freestone. Az ő emlékei szerint
valóban voltak hangszeres feljátszások utólag, javítások itt és ott, de ezek nem terjeszkedtek túl a szokásos mértéken.
Minden koncertfilm esetében javítják utólag a kevésbé jó sávokat, s ez Budapest esetében is így volt, de nem volt rossz a koncert, szó sincs arról, hogy újra kellett volna stúdióban játszani az egészet. „Freddie nem is tudom, újraénekelt-e valamit. Talán egy-két dalban javított az éneksávon.”
S hogy miért fontos ez? Mondhatnánk, hogy nem az, de az igazság mindig fontos. Ha van egy kultikus, nagy esemény, amely az egész világ számára fontos lett, de kiderül, hogy csupán utólagos stúdióhazugság, hogy az úgy soha el nem hangzott – az azért hírértékű. De nagyon valószínű, hogy Freestone-nak van igaza. A neten ma már fellelhető, aznap este a keverőpultról rögzített hanganyagok is ezt támasztják alá (persze ezek valódiságáról és manipulálatlanságáról lehetetlen teljes bizonyossággal meggyőződni). A korabeli híradórészletek viszont, amelyekhez híradókamerák vették a közönség által valóban, élőben hallható hangot, nem hazudnak. Néhány óra Youtube-kutakodás alapján is megállapíthatjuk így: tényleg voltak javítások (a koncert nyitódala, a One Vision nyitó gitárszólóját jól hallhatóan javította Brian May utólag), de szó sincs hazugságról, utólagos teljes sávcserékről. Tényleg bivalyerős banda volt a Queen aznap este. Is.
S itt érdemes hangsúlyozni, hogy a zenekar volt zseniális, nem csupán a korai halála miatt mára kulturális ikonná nemesedett Mercury. Bár a brit kerti partin találunk olyan meghívottat, aki Mercury szólólemezeiért is rajong, meg az ő müncheni klubpörgései hatására született szintipop Hot Space-lemezért is, azért főszabályként megállapítható: a másik három nélkül Freddie sem volt mindig zseniális. Ebben a Queen még a Beatlest is lenyomja: ott három, itt mind a négy tag remek dalszerző. Mind a négyük nevéhez kötődnek világslágerek.
Ezt le kell írni akkor is, ha persze Freddie-ről van kiállítás, az ő zsenijének nyomába ered Körmendy Zsuzsanna könyve, s mi is ezt tesszük, ha már az ő egykori személyi asszisztensével van lehetőségünk beszélgetni. Peter Freestone, akárcsak Freddie (akkor még Farrokh Bulsara) Indiában járt bentlakásos iskolába. Vajon ezekben az iskolákban volt olyan remek a zenei képzés, hogy a későbbi Queen-frontember zongoratudása is nekik köszönhető? „Nem egészen” – mondja érdeklődésünkre Freestone. Freddie ugye Zanzibárban született, ott is élt nyolcéves koráig, akkor küldték Indiába tanulni a szülei. Mivel India iszonyú messze volt, a nyolc év alatt, amíg ott tanult, Freddie a nyári szünetekre sem utazott haza.
„A nagynénjénél lakott Bombay-ben. Ő fogadott mellé zongoratanárt, onnan jött a tudása főleg, de persze az iskolában is tanultak zenét. Négyes szintű vizsgát is tett.”
A saját zongorista képességeit viszont nem sokra becsülte, folyton leszólta magát – meséli Freestone. „Mike Moran volt a kedvenc zongoristája. Őt nagyra becsülte a hangszeren. Ők kettesben írták a Barcelona-lemezt aztán.” Megdöbbentő viszont, hogy hangképzésre, énektanárhoz Freddie egyáltalán nem járt. A hangját saját maga képezte és alakította a 20. század egyik legfelismerhetőbb és legkifejezőbb hangszerévé.
Amely tehát hatalmasat szólt egyik utolsó koncertjén is, Budapesten – merthogy a Magic-turné 1986-ban az utolsó Queen-turné lett. A Budapesten forgatott koncertfilm ezért már önmagában jelentős lehetne, de film éppen készült a Queenről ezen a turnén a londoni Wembley-ben is. (Míg a turnéhoz tartozó lemez megszólalása nagyon a nyolcvanas évek közepét idézi, élőben a dalok sokkal időtlenebbek – már csak ezért is érdemes volt felvenni ezeket a koncerteket.) A magyar filmesek által készített produktum viszont minden szempontból megalázza a londoni felvételt, utóbbi gyenge vhs-mutatvány hatását kelti az akkori kor csúcstechnikáját alkalmazó, 35 milliméteres szalagra forgatott budapesti csodához képest. Minthogy a Queen árát valutában a szocialista magyar állam nem tudta kifizetni, a koncertfilm úgymond a gázsi részét képezte. Ezért aztán a teljes magyar filmgyártás leállt arra a hétre, mind a tizenhét kamera a koncertfilmen dolgozott, ráadásul a magyar szakemberek egy szakmai újítást is bevezettek a vágásnál.
Az először Live in Budapest, később Hungarian Rhapsody címen megjelenő eredmény dramaturgiailag is különleges lett: mind a négy tag külön perceket kap: látjuk, amikor a korabeli Budapesten sétálnak, a Margit-szigeten bringóhintóznak vagy a Hungaroringen gokartoznak. Freddie pedig a Tavaszi szelet gyakorolja, vagy éppen a Népstadiont nézi meg és pálinkát kóstol. Állítólag ott jutott eszébe, hogy helyi alkoholt akar inni, de senkinél nem volt, ezért egy munkás öltözőszekrényéből szerezték az elég brutális házi páleszt – a meglepetés és a hatás jól leolvasható az egyébiránt vodkához és pezsgőhöz nagyon is szokott énekes arcáról.
Freddie piálási szokásait már a Magyar Zene Házában ismerjük meg, ahol ennek is van bemutatóhelye. Ahogy ajándékozásainak is vagy éppen lakóhelyeinek, japánmániájának, értékes műgyűjteményeinek… A legizgalmasabbak viszont nem ezek a részek, s főleg nem a videórészletek – utóbbiakat szinte kivétel nélkül megtalálhatjuk a YouTube-on. Karaoke-zni is tudunk Queen-dalokra otthon – noha ezek jópofa megoldások, a kiállítás erőssége az, amihez Freddie-nek valóban köze volt. Az a póló például, amelyben egy hajóút végén megérkezik Budapestre, a koncertfilm nézőinek valószínűleg a retinájába égett az elmúlt 40 évben. Most pedig ott van előttünk, egy karnyújtásnyira. Ahogy az említett, híres, mentés fellépőruha eredetije is. Vagy az öltöny, amelyet utolsó nyilvános mutatkozásakor viselt egy díjátadón. Az egyik utolsó klipben (I’m Going Slightly Mad) viselt öltöny és groteszk cipő szintén itt van a kiállításon. Hogy az ember megborzong ilyen tárgyak közelségükben, furcsa, de természetes: nem véletlenül alakult ki az ereklyék tisztelete sem. Persze ezek csak ruhák, csak tárgyak. Valójában a zsenihez és az emberhez sem ezek által kerülünk közelebb. Hanem úgy, ha feltesszük a lemezeit vagy beindítjuk a koncertfilmet.
A 20. század egyik legnagyobb művésze, művészei előtt mégis jólesik tisztelegni. Főleg, hogy nemcsak világpolgárként, hanem magyarként is köszönhetünk nekik valami különlegeset.
Nyitókép: színpadkép a Queen koncertjéről a budapesti Népstadionban 1986. július 27-én (fotó: MTI/Ilovszky Béla)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
