Félresiklott rendszerváltás: hogyan tegyük rendbe az egészségügyet?
Ötszáz milliárd forint – ennyivel költene többet évente a Tisza-kormány az egészségügyre. Óriási összeg, de csak első ránézésre. Az utóbbi években ezermilliárdokat vontak ki a gyógyításból egy egyszerű trükkel: a GDP egyre kisebb arányát fordították erre a célra. A lakosság zsebből pótolt, de a súlyos betegségekre nem tud ellátást vásárolni a magánegészségügyben. Orosz Éva, az ELTE professzor emeritája új könyvében azt állítja: az egészségügyben félresiklott rendszerváltás történt, elvesztegettük a nagy lehetőségeket, amiért a lakosság súlyos árat fizetett. Hosszúra nőttek a várólisták, a modern technológiák késéssel érkeznek meg hozzánk és nemhogy a Nyugathoz nem tudtunk felzárkózni, de még a visegrádi országoktól is lemaradtunk. Azonnali tűzoltásra van szükség, az új kormány legnagyobb erőpróbája ezért az „egészségügyi katyvasz” uralása lehet. A Válasz Extra adásában ezt járjuk körbe a kötet szerzőjével és Sinkó Eszter egészségügyi közgazdásszal, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának vezető szakértőjével. Az adás a Magyar Orvosi Kamarával partnerségben készült.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak! Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található. A podcast Youtube-on is fent van!
Részletek a beszélgetésből:
Orosz Éva: Nagy öröm számomra, hogy a kormányváltás utáni helyzetben úgy lehet az egészségügyre fordított közkiadás alakulásáról beszélni, hogy végre van esély a változásra. Azért nagyon fontos ez, mert a magyar folyamatok éppen ellentétesek a fejlett államokéval, de még a 2004-ben csatlakozott posztszocialista országokéival is. Mindenhol emelkedett az egészségügyi költségvetés GDP-n belüli aránya, egyre többet fordítottak erre, kivéve Magyarországon. Nálunk forráskivonás történt. Ezen azt értem, hogy ha 2020-ban is a GDP akkora hányadát költötték volna egészségügyre, mint 2005-ben, akkor 15 év alatt 5960 milliárddal több pénzt használhattak volna fel. És akkor csak változatlan szinten maradt volna a GDP-arány, ám rajtunk kívül ez mindenütt emelkedett.
Sinkó Eszter: Ez nem aprópénz. Hatezer milliárd forint ijesztően magas szám, nagyjából másfél évnyi egészségügyi kiadásnak felel meg. Két fontos oka van annak, hogy a GDP növekedésénél mindenhol gyorsabb az egészségügyi kiadások aránya: egyrészt egyre idősebbek az európai társadalmak, másrészt az egészségügyi technológia fejlődik, és sok új, de nagyon drága lehetőséget kínál. Hozzánk ezek késve érkeznek meg.
Orosz Éva: Ha Szlovákia szintjén állnánk – nem Svájcot említem, hanem Szlovákiát – akkor 6,8 százalékot költenénk, de mi csak 4,8 százalékot fordítunk erre. Két százalékpontnyi és 1660 milliárd forint a különbség. Óriási kihívás az új kormány számára, hogy ezt a lemaradást behozza. Meggyőződésem, hogy ehhez nem 500 milliárd forintot kellene ígérni, hanem a GDP bizonyos százalékát, mert az 500 milliárd – remélhetően – évről évre kisebb arányt képvisel majd a GDP-ből.
Sinkó Eszter: Amikor az egyik évben az egészségügyi közkiadásokat a GDP 3,8 százalékára tervezték, kivetítettem ezt a számot egy konferencián, és kiátkozott az akkori egészségügyi államtitkár. Holott én segíteni szerettem volna Takács Péter tárgyalási pozícióját a költségvetési vita előtt. Nem éreztem a háláját…
Orosz Éva: Az egészségügy a kormányzati stratégia vesztese volt, mert a választások előtti szavazatvásárlásoknál nem volt tényező, viszont a kiköltekezés utáni megszorításoknál szépen megvágták a költségvetését. 2010 előtt is így volt már, de azután durvult el igazán a helyzet.
Sinkó Eszter: Az Orbán-kormány nem vette figyelembe, hogy minden felmérés azt jelezte: az első három legfrusztrálóbb tényező között ott volt az egészségügy.
Orosz Éva: Az irracionális mértékű centralizáció miatt nem tudtak reagálni. Ez nem a hadsereg vagy a rendőrség, ahol parancsra cselekszenek. Minden kórház helyzete más, autonóm vezetés nélkül nem tudnak jól működni.
Sinkó Eszter: Nem elég, hogy az irányítás egy kézben volt, de még az egészségügyi intézmények fenntartása is, sőt országosan egyetlen kivitelező céget bíztak meg ezzel. Elképesztően megdrágult minden, mégsem működtek a liftek, nem tudták megjavítani a klímákat. A kormány nem gondolta, hogy az egész ellátórendszer összes infrastrukturális hiányosságát magára rántja, de magára rántotta és bele is fulladt. Az akkori ellenzék kampányt tudott építeni a szappanhiányra, mert a kórházvezetők is önállótlanná váltak, hozzászoktak a slampos működési logikához. Pedig ennek megoldása nem kívánt volna óriási forrásokat.
Orosz Éva: Sokat kell költeni tűzoltásra, vagyis az azonnali, halaszthatatlan teendőkre: a szakdolgozói bérekre, a higiénés helyzet javítására, fel kell állítani egy új népegészségügyi rendszert, az is pénzbe kerül.
Sinkó Eszter: Legalább 100 milliárd forintot vinne el, ha a kórházaknak kifizetnék a gyógyítás valódi költségét, és akkor még nem beszéltünk a hiányzó szolgáltatásokról, a várólistákról; erre makacsul pénzt kell fordítani. De a kórházon kívüli ellátást is meg kell erősíteni, mert mindenki a sürgősségi osztályokra rohan, mivel a háziorvosok közül sokan csak online hajlandók rendelni. A szakrendelőkben gyakran az alapszolgáltatásokat sem lehet elérni. A városi kórházak ki vannak véreztetve, a megyeieknek pedig nincs elég kapacitásuk, hogy mindenkit ellássanak. Elképesztő katyvasz jellemzi az egészségügyet, nem lesz egyszerű uralni a helyzetet.
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
