Exkluzív: elmarasztalta a kamara Hatvanpuszta építészét, amiért lerombolta a műemléket!
Az Orbán család házi építésze, Taraczky Dániel ellen Hadházy Ákos tett panaszt a Magyar Építész Kamaránál a hatvanpusztai uradalom műemlék istállóépületeinek elbontása miatt. A kamara etikai-fegyelmi bizottsága megállapította, hogy Taraczky valóban megsértette a jogszabályokat és az etikai kódex előírásait is, amikor földig rombolta a kiemelten védett épületeket. Ebben az eljárásban a Citadelláról nem esett szó, de az építész azt a műemléket is súlyosan megkárosította. Hadházy Ákos a Válasz Online-nak azt mondja: ismét feljelentést tesz szándékos műemlékrombolás, valamint – az engedélyeket kiadó hivatalnok ellen – hivatali visszaélés bűncselekménye miatt.
Most már papírja van róla az Orbán családnak és építészüknek, Taraczky Dánielnek, hogy nem értékőrző felújítást hajtottak végre a jelképpé vált hatvanpusztai majorságban, ahogy azt Lázár János vagy éppen Rákay Philip állította, hanem önző módon földig romboltak egy kiemelten védett klasszicista műemléket. Megsértve a jogszabályokat és Taraczky esetében a szakmai etikai normákat is.
Erről szól a Magyar Építész Kamara Etikai-fegyelmi Bizottságának május 21-én meghozott határozata, amely kerek perec kimondja, hogy Hatvanpusztán teljes egészében elbontottak egy védett épületet, Taraczky Dániel pedig tervezőként „több rendbeli etikai-fegyelmi vétséget követett el (…), amelyeket szándékosan, egyúttal gondatlanul valósított meg”. Még egy súlyos megállapítás a határozatból:
„Megállapítható, hogy a jogsértés ténye visszafordíthatatlan, amely a fegyelmi felelősség súlyát növeli.”
Hétköznapi nyelvre lefordítva ez annyit jelent, hogy a József nádor által épített egykori majorsági épületet, amelyet Orbánék megbízásából Taraczky földig rombolt, helyreállítani már sehogy sem lehet, jóvátehetetlen módon megsemmisült.
Az elsőfokú határozat ellen lehet fellebbezni, de a szankció nem fogja földhöz vágni Taraczkyt, aki üzleti értelemben annyira sikeres lett a NER időszakában, hogy megvehette Budapest egyik legdrágább ingatlanát, Rubik Ernő 1,3 milliárd forintért hirdetett budai villáját.
A hatvanpusztai műemlékrombolást a kamara azzal szankcionálta, hogy Taraczky tagságát egy évre felfüggesztette (vagyis ebben az időszakban nem tervezhet), valamint mellékbüntetésként 800 ezer forint pénzbírság és 115 ezer forint eljárási költség megfizetésére kötelezte.
A határozat mégis erkölcsi győzelmet jelent azoknak, akik régóta állították: Hatvanpusztán nem felújítás történt, hanem szándékos, gátlástalan műemlékrombolás. Ezt a Válasz Online hasábjain már tavaly szeptemberben jogi érvekkel is alátámasztva képviselte Bátonyi Péter műemlékvédelmi szakember, illetve a majorsági építkezést régóta dokumentáló Hadházy Ákos, aki októberben a majorság megsemmisült részei esetében a műemléki védettség törlését kezdeményezte (erre a NER-ben természetesen nem volt valós esély).
„A határozat nagyon fontos dokumentum még akkor is, ha teljesen nyilvánvaló dolgot állapít meg: Orbánék kiemelten védett műemléket romboltak porrá, tudatosan. Mostantól így papírjuk is lesz róla, hiába engedélyezte ezt a rombolást az örökségvédelmi hatóság” – mondja lapunknak Hadházy Ákos. „Természetesen a fejlemény miatt újra megteszem a feljelentést a szándékos műemlékrombolás miatt, ami amúgy 2-5 év között büntetendő bűncselekmény.
Ahogyan bűncselekményt – hivatali visszaélést – követett el az engedélyt kiadó hivatalnok és az is, aki erre utasította őt.
Az ügy szempontjából másodlagos, de mégis fontos tény Taraczky egyéves eltiltása. Az állami megbízásokból milliárdossá vált építész persze ki is nevetheti az egymillió forintos büntetést. De remélem, a szégyen azért zavarni fogja. Nagy respekt a kamara fegyelmi bizottságának – ne felejtsük el, hogy a tárgyalás tényéről már a választás előtt döntöttek.”
Hadházy Ákos független képviselő még tavaly novemberben nyújtott be panaszbeadványt a kamarához az ügyben, de ezt először formai okokból visszautasították, és csak a január 8-i beadványt fogadták be. Időközben azonban lemondott az Etikai-fegyelmi Bizottság addigi elnöke. Az új elnök csak márciusban látott munkához, és március 20-án állt fel az elbírásra létrehozott eseti Fegyelmi Testület Huszár Marian elnökletével. Taraczky meghallgatására végül csak a választások után, április 15-én került sor. Az itt elhangzott – a jegyzőkönyv alapján eléggé kitérő, emlékei homályosságára hivatkozó – válaszai kiegészítésére, dokumentumok megküldésére április 27-ig lett volna lehetősége, de ezt nem tette meg.
A Válasz Online többször, részletesen foglalkozott a hatvanpusztai építkezés ügyével, így olvasóink emlékezhetnek, hogy a kiemelten védett műemlék besorolású, klasszicista majorsági épületegyüttes eredetileg két L-alakú juhhodályból, magtárból, tisztilakból és béreslakból állt. A magtár kivételével (amihez még nem nyúltak) mindegyik épületet drasztikusan átalakították vagy lebontották. A műemléki védettségben nevesített módon a két juhhodály (más néven uradalmi istálló) és a magtár szerepelt, ezért a beadvány ezek közül az egyikre, az I. számú hodályra koncentrált, mivel az öncélú műemlékrombolás ténye itt volt a legjobban bizonyítható. Hasonlóképpen teljes bontás áldozata lett egyébként a II. számú juhhodály is, de annak egy villámcsapás okozta tűzvész miatt már korábban elpusztult a tetőzete.
Érdekesség, hogy a bizottsági határozat jegyzőkönyvéből kiderül: Taraczky volt a tisztilak 2012-es átalakításának is a tervezője. Orbán Győző 2011-ben egy cégen keresztül vette meg a rossz állapotú hatvanpusztai épületegyüttest, és mindeddig úgy lehetett tudni, a tisztilak épületét még az előző tulajdonos újította fel. Taraczky azonban most azt mondta a meghallgatáson, hogy vázlat szinten dolgozott előtte egy építész a tisztilakon, de úgy emlékszik, hogy az engedélyes tervet végül ő adta be 2011-ben vagy 2012-ben. Ezek szerint az Orbán családdal már ebben az időszakban is kapcsolatban állt.
Az I. számú juhhodály bontására több lépcsőben került sor:
- 2019. április 3-án a Fejér Megyei Kormányhivatal engedélyt adott egy 6 állásos mélygarázs építésére, amit a tisztilak és a hodály közötti részen helyeztek el; ezt a garázst a föld alatt folyosó kötötte össze a tisztilakkal, illetve a hodály déli vége alá tervezett új pincével; ahhoz, hogy ezt kialakítsák a műemlékből 8,9 méter vissza kellett bontani.
- 2020 májusában Stágel László tartószerkezeti tervező statikai szakvéleményt készített a műemlék épületről, amiben ezek a megállapítások szerepeltek: az épület alapozásának állapota tűrhető, a felmenő falak állapota veszélyes, a fafödém és a fedélszék állapota veszélyes-életveszélyes.
- 2020. július 9-én erre a szakvéleményre hivatkozva a hatóság engedélyt adott arra, hogy az épületet szinte teljesen lebontsák, és a helyén korszerű anyagokból és szerkezetekkel, az eredetitől teljesen eltérő beosztással 10 apartmanból álló vendégházat építsenek.
Hadházy fotói alapján a bizottság megállapította, hogy már a mélygarázs miatt az első lépésben többet bontottak el az épületből (8,9 méter helyett 17 métert), illetve már 2020 áprilisában hiányzott a hodály északi szárnya is, vagyis a bontás gyorsabban haladt, mint ahogy lepapírozták.
Taraczky a bontást természetesen a statikai szakvéleménnyel próbálta igazolni, bár az valójában csak a tetőszerkezet és a födém esetében beszél egyértelmű életveszélyről, egyáltalán nem következett volna belőle az egész épület lebontása. A jegyzőkönyvben szerepel egy egészen szórakoztató részlet, ahol az éptész a saját személyes biztonságára hivatkozik a bontás indokaként: „Személyesen a saját életveszélyem miatt, mert az épület veszélyes volt.”
A hatóság még az egyértelmű politikai elvárás ellenére is
csak részleges bontást engedélyezett, kifejezetten az alapozás egy részének megtartását írta elő.
Hogy ennek mi értelme volt? Bizonyára az, hogy a kormányhivatali ügyintéző sejthette, egy műemlék teljes megsemmisítését engedélyezni hivatali visszaélés, ezért igyekezett „benne maradni” egy olyan keretben, amit még felújításnak lehet nevezni. Persze egy régi alapozásdarabra ráhúzni egy vadonatúj épületet – mint most kiderült: kerámia falazóblokkokból – nem műemlékvédelem. Taraczky a meghallgatáson ragaszkodott hozzá, hogy ez az előírás teljesült, és minden az engedélynek megfelelően valósult meg, de ez a fegyelmi bizottságot nem győzte meg: „a meglévő alaptestek részleges megtartását és teherbírási alkalmasságát igazoló kiviteli terveket vagy egyéb műszaki dokumentációt a tervező a meghallgatáson felajánlott bizonyítási lehetőség ellenére sem nyújtott be, noha annak későbbi megküldését vállalta. A benyújtott fotódokumentáció alapján azonban ezen megtartás sem igazolt.” Magyarul a bizottság gyanúja szerint a védett épületből semmi nem maradt.
Végső soron azt állapította meg a bizottság, hogy a tervező a műemléket szándékosan semmisítette meg azzal, hogy olyan funkciókat tervezett, amelyeket az eredeti épület még nagyobb átalakítással sem tudott volna befogadni. Ez a folyamat már a mélygarázzsal elindult, aztán a vendégházzal folytatódott. Ahogyan azt már Bátonyi Péter megállapította, ez az eljárás súlyosan sértette a 2019-20-ban hatályos örökségvédelmi törvényt, amely kimondta, hogy „műemléki érték egésze nem bontható le”, a részleges bontásra pedig szigorú feltételeket és szabályokat állapított meg (ezeknek sem felel meg, ami Hatvanpusztán történt). A határozatban hivatkozott kormányrendelet is azt mondta ki, hogy a védett műemléket fizikai valójában kell megőrizni, és „előnyben kell részesíteni az eredeti alkotóanyag, szerkezet, forma megőrzését biztosító, állagjavító, konzerváló eljárásokat, a restaurálást”. A műemlékvédelem sokféle módszert, eljárást ismer, ezekről érdekes szakmai vitákat lehet folytatni, de amit Taraczky a majorsággal csinált, az kívül esik ezeken – még akkor is, ha volt rá engedélye.
Amit építeni akart, az csak abban az esetben lett volna jogszerűen megvalósítható, ha leveszik Hatvanpusztáról a műemléki védelmet, de nincs nyoma annak, hogy Taraczky erre a problémra felhívta volna megbízója, Orbán Győző figyelmét (ez egyébként kötelesége lett volna).
De mi a helyzet az engedéllyekkel? Ezeket minden bizonnyal jogsértően adták ki, ami felveti a hivatali visszaélés gyanúját. A kamarai bizottság nem bíróság, így ezzel a kérdéssel nem is foglalkozhatott, viszont a határozatban szerepel egy fontos megállapítás, ami a tervező elmarasztalását is megalapozta:
„Megállapítható, hogy a hatósági engedély megléte nem mentesíti a tervezőt a szakmai-etikai felelősség alól.”
Mindez azért is lényeges, mert egy hasonló etikai-fegyelmi eljárás ugyanezen tervező ellen lefolytatható lenne a Citadella esetében is, ahol – mint arra korábban felhívtuk a figyelmet – egy zavaros ideológiára hivatkozva került sor a kiemelten védett 19. századi erőd jelentős részének megsemmisítésére. A Citadella esetében Taraczky még tartószerkezeti szakvéleményekre sem hivatkozhat, csak arra, hogy az erőd – szerinte – „gonosz”. Nagyon valószínű a hatvanpusztai határozat alapján, hogy ez az érv sem indokolhat műemlékrombolást.
FRISSÍTÉS: Taraczky Dániel az MTI-hez eljuttatott közleményben jelezte, nem fogadja el a bizottság döntését, fellebbezni fog. Az építész ezt azzal indokolta, hogy a hatvanpusztai épületek a jogerős építési engedélyeknek megfelelően épültek fel. „Az építésznek nem feladata és nem is felelőssége az építési hatóság munkájának és döntéseinek a vizsgálata és felülbírálata.”
Nyitókép: a majorság 2020 végén, az I. számú akol már teljesen hiányzik, a II. számú új (vagy részben újrafelhasznált) anyagból éppen újjáépítés alatt áll (fotó: Németh Dániel)
Ezt a hírt nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
