Eredetileg is csak néhány reprezentatív belső tér volt a Királyi Palota hauszmanni állapotra visszaépülő északi pavilonjában. Az épületszárny ezért nem is lehet más, mint a rekonstruált régi és a jelenkori használatú enteriőrök keveréke, ami elsősorban a palotaegyüttes bejárataként szolgál majd. Még ennél a néhány enteriőrnél is szinte nyomozni kellett, hogy eredetileg hogy néztek ki. A Királyi Palota rekonstrukciójáról szóló cikkünk második részében belépünk a főkapun – egyelőre csak gondolatban.

A Budai Várban látszólag túlbontás történt, de ha megismerjük az északi pavilonnak nevezett épületrész múltját, akkor érthetővé válik, hogy az eredeti állapotot ennél kisebb beavatkozással nem lehet helyreállítani. Ebben a cikkben azt mutatjuk meg, hogyan alakult ki a bonyolult történelmű épületrész, amely a Királyi Palota talán legsúlyosabban károsodott eleme lett a Kádár-kori újjáépítés során. Az eredeti palotából itt valóban csak egyetlen fal maradt, és a helyére akkor valami egész mást építettek. A jövővel, vagyis azzal, hogy a tervek szerint mi kerülne vissza a lebontott épületszárny helyére, egy következő cikkben foglalkozunk majd.

„A brutalista egyetlen kitalált, magyar hős emblematikus, de nem egyedi története, és megfordítva: megannyi kettétört sorsú Tóth László élete a film. Fiktív, mégis jellegzetes kelet-közép-európai élet- és művészsors az ő valóban elképzelhető és kívülállók számára elmesélt története.” Majtényi György történész értelmezi a három Golden Globe-bal kitüntetett, sokszorosan Oscar-jelölt slágerfilmet. Kritika.

Kalifornia történetének legnagyobb városi tűzvésze a kulturális örökségben is súlyos pusztítást végzett. A legrosszabbat szerencsére sikerült elkerülni: a Getty Villa megmenekülésének sztorija mutatja, hogy mennyit számít kritikus helyzetben a megfelelő felkészültség. Hasonló módon azonban egész negyedeket megmenteni nem lehetett volna. A felelőtlen várospolitika vezetett oda, hogy százezrek építenek házat tűzveszélyes területeken.

A történelmi emlékművek nehéz műfajában példaértékű megoldás született: nem harsogó, viszont mélyen átgondolt és érzékeny emlékjelhálózat. Belesimul a városrész mindennapi életébe, az odafigyelni kész látogatót azonban megállítja, és belegondolásra készteti. 80 éve szabadult fel a budapesti gettó.

A szlogenek szintjén a dolgozó nép üdülőhelyének, a valóságban viszont inkább valutagyárnak tekintette az állami gazdaságpolitika a Kádár-korban a Balatont. Rehák Géza könyvéből kiderül, hogyan lett olyan a Balaton, amilyennek ma ismerjük. Recenzió.

A 20. század második felének egyik legkiválóbb magyar építészéről most kiderült, hogy remek amatőr fotós is volt. Csaba László távoli helyekre jutott el a kádári Magyarországról, például Brazília frissen elkészült, semmi közepén felépített új fővárosába. Eddig lappangó képeit a Fortepanon végre bárki megcsodálhatja.

A történelmi jelentőségű Radetzky-laktanya kálváriája közel két évtizeden át foglalkoztatta a médiát és a közvéleményt. Ideiglenes és végleges védelem, bontás, pereskedés, tulajdonoscsere, a műemléki védelem törlése, kiemelt beruházás, ismét bontás: címszavakban így foglalható össze a folyamat. Amelynek végén a múlt – egy homlokzat kivételével – eltűnt, hogy helyet adjon a kortárs építészetnek. Ami a kötöttségek ellenére meglehetősen érdekes lett. Nem így kellene várost fejleszteni, de a tervező 3h építésziroda mentette, ami itt menthető volt.

A 88 éves korában elhunyt Finta József épületei nélkül Budapestet el sem tudnánk képzelni, de rajzai, urbanisztikai gondolatai is maradandó értéket képviselnek. Nevéhez köthető, bár messze nemcsak az ő hibája az 1960-as évek talán legsúlyosabb városépítészeti tévedése, a Duna-parti szállodasor, de azt is ő mutatta meg, hogy lehet érzékenyen beilleszteni nagy kortárs épületeket vagy akár egy plázát a történelmi városszövetbe. Kevesen tudják, hogy ő tervezte Dunaújváros első, skandináv ihletésű modern lakóházát a szocreál után, hogy megérte egyik meghatározó épületének a lebontását, és hogy fotózás helyett vázlatfüzettel a kezében járta Európa nagyvárosait. Nekrológ.

Több mint fél évszázadig rejtette alumíniumburkolat a Corvin Áruház neoreneszánsz homlokzatát, amit egykor itáliai palotákhoz hasonlítottak. Néhány hónapja már üzletek is működnek a részben megújult épületben, de a belső további titkokat rejt. A felújítás kezdetén a szakértők is azt hitték, hogy az egykori pompás tereket nyomtalanul elpusztította az igénytelen szocialista átalakítás, de kiderült, hogy néhány izgalmas részlet mégiscsak megmaradt. Megmutatjuk, hogy mi rejtőzik az építési paravánok mögött, és az első mozgólépcső rejtélyének is utánajártunk.

Az 1930-ban épített egykori menedékház a Normafa ikonikus épülete, de elsősorban a fekvése és a funkciója miatt. A Szabó Levente és Bartha András tervei szerint elkészült felújítás műemlékhez illő gondossággal őrizte meg az időközben vendéglővé alakult épület értékeit, az érzékeny bővítés pedig váratlanul erős kortárs építészeti élményt kínál a fák árnyékában. Tökéletes megoldás született ezen a kiemelt, Budapest identitását meghatározó helyen, amit még jobban értékelhetünk, ha összevetjük a szintén nemrég átadott Szaniszló-réti Engesztelő kápolna esetlenségével.

Két fiatal építész, Major Zoltán és Müllner Péter olyan gondossággal állították helyre a cserépváraljai modern templomot, ahogy eddig szinte csak középkori műemlékeket volt szokás. A Média Építészeti Díjának idei nyertese megmutatja, hogy az 1960-as évek modernje ma már ugyanúgy történeti építészetnek számít, mint a régebbi koroké, és hogy a magyar vidéken rengeteg hasonló, kevesek által értékelt csoda rejtőzik.

A Szépművészeti rekonstrukciója tizenöt éve egy részben hasonló indíttatású tervvel indult, és végül egész más lett belőle – szerencsére. Zsuppán András véleménycikke.

Több mint húsz évig volt Budapest szégyenfoltja a Balettintézetként is ismert, gazdagon díszített volt MÁV-bérpalota az Operaházzal szemben. Az 1990-es években botrányos körülmények közt privatizált épületet egy időben Orbán Viktor miniszterelnök vissza akarta államosítani, de végül a katari tulajdonos alakította luxusszállodává. A házat megtépázta a történelem, de az érzékeny, visszafogott felújításnak köszönhetően most újra átélhető, milyen eredeti, izgalmas épület Lechner Ödön korai, francia reneszánsz jellegű főműve.

Wettstein Domonkos, a Balaton 20. századi tervezéstörténetének kutatója az év elején megjelent Balatoni építészet című könyvében bemutatja, hogyan lett olyan a tó környéke, amilyennek ma ismerjük. És hogy sok minden alakulhatott volna másként is: miközben a spanyol és a román tengerparton betonszörnyeket építettek, Magyarországon elfogadták a korszak egyik legérzékenyebb, nyugaton is nagyra tartott fejlesztési tervét, ami teli volt még ma is korszerűnek számító elképzelésekkel. Rövid, pár éves aranykor után azonban a történet kisiklott. Van-e jövője a sajátosan balatoni ízű építészetnek, és megóvható-e a túlépítéstől az egyedi tájkarakter? Interjú.