Tűrt témából zászlóshajó: a politika legfelső szintjére emelkedett az ország kiszáradása elleni küzdelem
A szerdai kormányüléssel és az azt megelőző alföldi terepbejárással a kiszáradás és a vízügy témája a politika legfelső szintjére emelkedett. Ennek látszólag ellentmond, hogy információink szerint a vízgazdálkodás ügye egyel lejjebb, helyettes államtitkári szintre kerülhet az új kormányzati struktúrában. Ugyanakkor a „vízre alapozott tájhasználat bevezetése” különleges figyelmet kaphat, és az első benyomások alapján maga a kormányfő is szorosan követi a „hidratált Alföld” ügyét.
2024. szeptember 11-én az akkor (is) rendkívül aszályos nyár miatt leapadt Tisza szárazra került medrébe hívták össze az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának kihelyezett ülését. A helyszínválasztás drasztikus üzenet volt a nyilvánosságnak, az ellenzéki bizottsági elnök, Keresztes László Lóránt ráadásul az állandó tagokon kívül a víz- és aszályügyben érintett két minisztert is meghívta. Ők azonban nem éltek a lehetőséggel, sőt a nagykörűi Tisza-mederben felállított asztalnál a bizottság egyetlen kormánypárti képviselője sem jelent meg.
Eltelt egy év és nyolc hónap, történt egy kormányváltás. 2026. május 13-án a rendkívül aszályos tavasz után nem egy országgyűlési bizottság, hanem a teljes kormány, illetve vízügyi vezetők és szakemberek vonultak ki az Alföldre, Kiskunmajsa-Marispusztára az önkéntes vízőrzés egyik mintaprojektjéhez. Magyar Péter már hivatalban levő kabinetjének legelső megnyilvánulásával felhelyezték a kiszáradás problémáját a politika legfelső szintjére. A kormányfő három hónap alatt másodszor járt Marispusztán; a kampányban is bejelentkezett az önkéntes civilek és gazdák által a földutak megemelésével, gátakkal létrehozott mesterséges vízfelület mellől.
A rendkívüli figyelem indokolt. Múlt heti cikkünkben ábrákkal, adatokkal részletesen bemutattuk, hogy Magyarország vízhelyzete kritikus, számos jel szerint ökológiai katasztrófa felé tartunk. Országos átlagban az ilyenkor megszokott csapadékmennyiség mindössze tizede, 4 mm hullott áprilisban, a 2021 óta tartó, 2023-at kivéve az átlagosnál szárazabb időjárás miatt a halmozott hiány mértéke pedig meghaladta a 462 mm-t. Összevetésként: a tavalyi év teljes csapadékösszege majdnem ugyanennyi, 453 mm volt országos átlagban. Az alábbi, az Országos Vízügyi Főigazgatóság által lapunk rendelkezésére bocsátott ábrán is ez látható, és ezeket a tényeket ismertették az ópusztaszeri kormányülés szünetében a sajtó előtt is.
Minden jel szerint beléptünk a szárazságok új korába, amikor nem egy-egy vízhiányos évszakot kell önmagában elemezni, mivel több éves aszályhalmozódással állunk szemben.
Szó szerint létkérdéssé válik a klímaalkalmazkodás és a vízmegtartás.
Mit lépett az Orbán-kormány? Tavaly meghirdették a Vizet a tájba! programot (önkéntes alapon, külön költségvetési sor nélkül), a csatornákban, folyóterekben sok üzemrendet áthangoltak, és megkezdődött több vízpótló beruházás előkészítése a Homokhátságon. Májustól októberig működtették az Aszályvédelmi Operatív Törzset, melynek 4,7 milliárd forintjából látványos, bár sok helyen megkérdőjelezhető ökológiai hatású szivattyúzások mellett olyan eszközbeszerzéseket, fejlesztéseket finanszíroztak, amelyekre máskülönben nem jutott volna pénz. A kétségtelen eredmények és sok becsatornázott jó szándék ellenére az egész vizes téma inkább a tűrt kategóriába tartozott az orbáni hatalmi gépezetben. A leköszönt miniszterelnök az utóbbi kormányzati ciklusokban összesen egyszer fejtette ki a nézetét nyilvánosan a témáról, egy 2023. októberi azonnali kérdésre adott válaszban: „Magyarország ma semmilyen vízhiányban nem szenved.” Ezt csak a kampányhajrában korrigálta, egy március végi agrárkamarai rendezvényen, ahol azt mondta, hogy „a következő kormánynak az lesz a feladata, hogy minél több vizet bent tartson az országban”.
Mit tesz a Tisza-kormány? Az ópusztaszeri ülés szünetében tartott sajtótájékoztatón Gacsályi József, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgató-helyettese először néhány evidensnek mondható részlet – haváriakezelés, vízszolgáltatási rendszerek hatékonyabb működtetése stb. – mellett elmondta a kulcsmondatot:
„A vízgazdálkodásunk alapműködése a vízre alapozott tájhasználat bevezetése.”
Ez azt jelenti, hogy lehetőség szerint mindenhol be kell fejezni az évszázados lecsapoló mechanizmusokat, és a cél minél nagyobb területre vizet juttatni beszivárgó és párolgó felületeket létrehozva. Ez a gyakorlat elfogadja a régóta hangoztatott kutatói alaptézist, miszerint ökológiai szempontból a legjobb víztározó a talaj. Magáról az elvről Gacsályi részletesen beszélt a Válasz Online-nak adott 2024. őszi interjúban, a Tisza választási programja pedig úgy fogalmazta meg, hogy a cél „újra hidratálni” az Alföldet.
hirdetés
Ennek érdekében az új kormányzatnak ki kell lépni a tavaly meghirdetett Vizet a tájba! alapvetően helyes, de szerény keretei közül, és rendszerszintre kell emelni a vízmegtartást. Hogy ennek hogyan lesznek meg a jogi és egyéb feltételei, egyelőre nem tudni. Gacsályi viszont világossá tette, hogy „a vízgazdálkodásunkat nem az öntözés tudja helyretenni”. Vagyis a „vízre alapozott tájhasználat” nem a megtartott készletek szétlocsolását jelenti. Úgy tudjuk, hogy az új kormányzat nagy változtatásokat tervez a víztörvényben és sok részletszabályozásban is annak érdekében, hogy a levezető, lecsapoló gyakorlatok átálljanak vízmegtartásra. A Tisza Párt körüli szakértők szerint ez nem azt jelenti, hogy teljességgel el kell felejteni az árvízi védekezést. Hanem azt, hogy a jelenlegi ár- és belvízcsatorna-rendszert kettős működésűvé kell tenni, hogy alkalmas legyen víztöbbletek kiengedésére (táji víztározás), de alkalomadtán a levezetésre is.
Noha a szerdai kiskunmajsai és ópusztaszeri alkalmon nem Gajdos László élő környezetért felelős miniszter képviselte a témát a sajtó előtt, a vizes területért ő felel.
A hétfői miniszteri meghallgatás alapján három államtitkárság tartozik hozzá:
- körforgásos gazdaságért, környezetvédelemért és környezetvédelmi hatóságért felelős államtitkárság;
- klímapolitikáért, vízgazdálkodásért, a víziközműért, a vízügyi igazgatóságokért és a nemzeti közművekért felelős államtitkárság;
- természetvédelemért, erdőkért, állatvédelemért felelős államtitkárság.
A HVG információja szerint Körösi Levente korábbi agrárminisztériumi főosztályvezető lesz a természetvédelemért felelős államtitkár. A klímapolitikáért és vízgazdálkodásért felelős vezetőt egyelőre nem jelentették be. Az ágazatban keringő, lapunkhoz is eljutott információk szerint
az államtitkár lehet a „klímás”, helyettese pedig a „vizes”
a most formálódó struktúrában. Ha így lesz, utóbbi terület a korábbiakhoz képest egyel lejjebb lépne: az Orbán-kormányban a vízgazdálkodás és a vízi közmű államtitkári szinten volt.
Információink szerint az új típusú vízgazdálkodás előkészítéséért és megvalósításáért az államtitkárságon kívül miniszteri biztos is felelhet. Ha minden igaz, péntekre nyilvánosságra kerülhet több konkrét név is.
Kulcskérés lesz az agráriummal ápolt viszony. A potenciálisan víz alá tehető területek legnagyobb része mezőgazdasági kezelésben van, a régi lecsapoló gyakorlatok is gazdálkodói érdekek szerint alakultak ki. Az Orbán-kormány alatt tárcaközi bizottsággal próbálták összehangolni az érdekeket, szerény sikerekkel. Hogy a Magyar-kormány jobban teljesít-e, egyelőre nem tudhatjuk, de kedvező előjel, hogy Bóna Szabolcs agrár- és élelmiszergazdasági miniszter is ott volt a marispusztai vízőrzőknél, és információink szerint sokkal nyitottabb a vízre alapozott tájhasználatra és az öntözéssel, kemikáliákkal takarékos precíziós gazdálkodásra, mint elődei.
Nyitókép: kormánytagok és vízügyi szakemberek Kiskunmajsa mellett (forrás: Magyar Péter Facebook-oldala)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
