Orbán-bukást jósol a Polymarket – demokratikus igazsággyár vagy perverz kaszinó?
Jelenleg több mint 50 millió dollár sorsa múlik a magyar választáson egy olyan platformon, amelyet a magyar hatóságok tiltott szerencsejátéknak minősítettek, a kormánypárti sajtó pedig azután fordult ellene, hogy a rajta fogadók Magyar Pétert elkezdték esélyesebbnek tartani Orbán Viktornál. A Polymarkettel persze ez a legkisebb baj – a predikciós piacok felemelkedése új morális dilemmák elé állítja a világot. Etikus-e háborúkra ugyanúgy fogadni, mint bokszmeccsekre? Hol húzódik a határ a szerencsejáték és a tőkepiac között? Jó-e, ha kaszinóvá válik a politika? Valami új dolog történik a világgal – és nem biztos, hogy jó.
Március 10-én egy iráni ballisztikus rakéta Jeruzsálem külvárosától 500 méterre csapódott be egy erdőbe. Emanuel Fabian, a Times of Israel haditudósítója rutinszerű élő blogbejegyzésben számolt be az esetről, és megosztotta a robbanásról készült videófelvételt. Aztán elkezdtek jönni az üzenetek.
Először e-mailben keresték meg: módosítsa a cikket, mert nem rakéta csapódott be, hanem egy elfogó lövedék törmeléke. Fabian visszautasította a „kérést” – hiszen az izraeli hadsereg maga erősítette meg a találatot. Másnap más feladótól érkezett azonos kérés. Majd a Twitter-értesítések kezdtek el gyűlni. A nyomásgyakorlók mindegyike a Polymarket nevű online fogadási platformhoz – hivatalosan: úgynevezett predikciós piachoz – kötődött.
A tét nem volt elhanyagolható: az adott fogadáson – „Lecsap-e Irán Izraelre március 10-én?” – azon a napon több mint 60 millió dollár forgott. A piac szabályzata szerint csak az el nem fogott rakéta számít csapásnak. Fabian tudósítása, miszerint a rakéta elérte a talajt, azt jelentette, hogy aki a „nem” opcióból vásárolt, elveszítette a pénzét.
A WhatsApp-üzenetek egyre fenyegetőbbé váltak. „Fogalmad sincs, mekkora kockázatnak tetted ki magad” – írta valaki. „900 ezer dollárt veszítünk miattad, és legalább ennyit fogunk költeni arra, hogy tönkretegyünk – vagy arra, hogy véget érjen az életed.” A családtagjait is fenyegették, és jelezték, hogy tudják a címét is. Fabian a Washington Postnak később elmondta: majdnem beadta a derekát, de félt, hogy ha meg is változtatja a cikket, előbb-utóbb hasonló helyzetbe kerül, így inkább feljelentést tett, és közzétette az üzeneteket.
A fenti eset csupán egyetlen epizód a Polymarket történetéből, amely 2024 novemberében, Donald Trump elnökválasztási győzelmének „megjósolásával” robbant be a köztudatba. Ám olyan fejezet, ami előbb-utóbb szükségszerűen bekövetkezett egy olyan világban, ahol háborúk kitörésére és alakulására ugyanúgy lehet fogadni, mint egy sporteseményre. Márpedig a Polymarket épp ezt adja a világnak. Ahogy az Atlantic amerikai magazin fogalmazott a Fabian-ügy nyomán: talán hiba volt kaszinóvá tenni a háborút.
A háború az örökzöld sport mellett az egyik legnépszerűbb téma a Polymarketen. Már a januári venezuelai amerikai intervenció is sok pénzt mozgatott meg, az iráni konfliktus pedig igazi aranybányának bizonyult: összesen 529 millió dollár forgott eddig az Iránnal kapcsolatos piacokon olyan kérdések körül, hogy pontosan mikor csapnak le az amerikaiak, milyen célpontokat találnak el, vagy hogy Irán lezárja-e a Hormuzi-szorost.
Amíg a közfelháborodás miatt az oldal be nem zárta ezt a piacot, egy ideig arra is lehetett téteket tenni, hogy lesz-e nukleáris eszkaláció, robban-e atombomba.
Az ukrajnai frontmozgásokat valós idejű harci térképekkel szinkronizálja a platform – ugyanazokkal, amelyeket az ukrán polgárok a saját túlélésük érdekében figyelnek. A Doneck megyei Rodinszke oroszok általi elfoglalása ugyanannyi pénzt mozgatott meg, mint a Warriors–Hawks NBA-meccs, és van, aki ebben semmilyen etikai kivetnivalót nem lát.
A „jól értesültek” csillogó új játéka
Persze a Polymarket nemcsak a háborút tette kaszinóvá. A politikát is. A Trump-győzelem azért volt mérföldkő a cég történetében, mert míg a közvélemény-kutatók az utolsó pillanatig fej-fej melletti küzdelmet, a szoros állás miatt megjósolhatatlan kimenetelt jeleztek, a Polymarket már 2024. október elejétől 60-70 százalékos esélyt adott Donald Trump győzelmének. És igaza lett: a republikánus jelölt fölényesen győzte le Kamala Harrist.
Azóta hivatkozási alap a fősodratú médiában a Polymarket és a többi előrejelzési piac, mindenekelőtt a hivatalosan csak Amerikában elérhető Kalshi. Olyannyira, hogy jó néhány médium le is szerződött velük. A CNN megállapodott a Kalshival, hogy élőben integrálja az oddsokat a műsoraiba. A Wall Street Journal kiadója a Polymarkettel egyezett meg. A CNBC, a Yahoo Finance, a Sports Illustrated és a Time szintén hasonló partnerséget írt alá. Az idei Golden Globe-gálán Polymarket-oddsok kísérték végig az átadót.
De nem csak a médiában lett divat a predikciós piacokra hivatkozni. Előszeretettel dobták be őket a jól értesültnek látszani akaró politológusok, bloggerek is világszerte, mint valami nagyon menő, technokrata és szuperpontos indikátort. A „tech bro” közeg, amely nemrég még kriptovalutákban utazott és a blokklánc által demokratizált pénzpiacokról fantáziált, szintén ebben találta meg a következő menő újítást, ami sokkal jobb az olyan boomer dolgoknál, mint a korrupt fősodratú média és a közvélemény-kutató cégek. A predikciós piacokat ez a libertariánus közeg decentralizált igazsággyárnak kiáltotta ki, aki pedig támadja őket, az szerintük a disznófejű nagyurakat védi.
hirdetés
A Polymarket vezérigazgatója, a 27 éves Shayne Coplan decemberben a CNN-es Anderson Coopernek ugyanazzal az arrogáns techvállakozói attitűddel magasztalta termékét, amellyel Sam Altman vagy Elon Musk lódított arról, hogyan „oldja meg” a szegénységet és az összes többi földi problémát rövidesen a mesterséges intelligencia.
„Ez a legpontosabb dolog, ami jelenleg emberiség birtokában van, amíg valaki nem alkot meg egy szuper-kristálygömböt” – mondta.
Hasonló ékesszólásról tett tanúbizonyságot akkor is, amikor később arról kérdezték, hogy a cég tevékenysége nem felel meg az amerikai törvényeknek: „Jó, de milyen törvényekről beszélünk? Talán mondjuk úgy, hogy nem volt kompatibilis a pillanatnyilag létező szabályozási mátrixszal.”
Ez a közeg is kitermelte a maga ikonjait, mint amilyenek egykor a bitcoin-lovagok voltak. A Polymarket „hőse” Domer: egy névtelen felhasználó, aki teljes munkaidőben a predikciós piacokból él, és tavaly közel 3 millió dollárt nyert. Magát nem szerencsejátékosnak, hanem befektetőnek tekinti. Korán, még 2 százalékos esélynél kezdett JD Vance-re fogadni mint leendő alelnökre, egyetlen újságcikkre alapozva, miszerint Trump azért választotta anno Mike Pence-t, mert egyszótagos nevet viselt. Ezen negyedmillió dollárt nyert, a tavalyi pápaválasztáson 100 ezret.
Áradnak a Tisza-oddsok
A jelenség nem állt meg Amerika határainál: minden választás népszerű tárgya a fogadásoknak a Polymarketen. A januári portugál elnökválasztás például 120 millió dollárt mozgatott meg, mire az ottani hatóságok az oldal blokkolására szólították fel az internet-szolgáltatókat. Jelenleg az amerikai politika mellett a magyar politika a legforróbb fogadási terep a Polymarketen.
Több mint 50 millió dollár forog a közelgő választással kapcsolatos piacokon, ebből a legtöbb, 34 millió a következő kormányfő személyére. Utóbbi versenyen Magyar Péter most esélyesebbnek tűnik, mint 2024 őszén Trump: cikkünk megjelenésekor az ő győzelmére 64 százalék az esély, míg Orbán Viktoréra 36.
De hogyan is működik mindez a gyakorlatban? A Polymarketen minden kontraktus pontosan egy dollárt ér, ha az esemény bekövetkezik – és nullát, ha nem. A felhasználók ezeket a kontraktusokat veszik és adják el egymásnak. Például az a kontraktus, hogy „Magyar Péter lesz a következő magyar miniszterelnök”, jelenleg 64 centet ér, ami az jelenti, hogy a piac összességében 64 százalékos esélyt ad Magyar Péter győzelmének – és aki most megveszi, az győzelem esetén 36 centnyit nyer. Aki ellenkező fogadást köt, az a „nem” kontraktust veszi 36 centért, és Orbán győzelme esetén zsebre teszi a 64 centes különbözetet.
Január végén még fej-fej mellett volt a két politikus közötti küzdelem (51–47), de aztán kinyílt az olló, majd márciusban stabilizálódott a 60 százalék fölötti Tisza-fölény a fogadók körében. Érdekes módon mindeközben Magyarországon elérhetetlenné vált az oldal: január 19-én a Szabályozott Tevékenységek Ellenőrzési Hatósága tiltott szerencsejáték szervezése miatt felfüggesztette az elérését. (VPN használatával természetesen azóta is elérhető.)
A tiltás önmagában nem egyedi jelenség: a már említett Portugália mellett Svájc, Franciaország, Belgium, Lengyelország, Szingapúr és több más ország is geoblokkolja az oldalt a szerencsejáték-szabályozás miatt. Nálunk talán inkább az időzítés furcsa, hiszen a kampányhajrában született meg a döntés, amikor elkezdett nyílni az olló.
Érdekes módon hirtelen a kormánypárti média hozzáállása is megváltozott. Korábban ők is ugyanúgy előszeretettel hivatkoztak az oldal jövendöléseire, mint a Trump-eset óta bárki más. Most aztán a kormányzati médiában futótűzként söpört végig a Mandinertől a Magyar Nemzetig a Tűzfalcsoport nevű orbánista „oknyomozó” blog „elemzése”, miszerint „a Magyar Péter vezetését jelző Polymarket megbízhatatlan és veszélyes”. Más kérdés, hogy – egy egyébként létező amerikai agytröszt érdemi anyagára hivatkozó – leleplező posztjukban predikciós helyett „prédikációs” piacokról értekeztek, ami egyébként tipikus AI-szöveggenerálási hibának tűnik.
A magyar kormányoldal hirtelen jött szkepticizmusa azért is érdekes, mert akárcsak a néhány hete szintén kipécézett Blackrock, a Polymarket is sok szálon kötődik Trump Elnök Úrhoz. Ő volt az, aki 2025 júliusában leállíttatta a cég ellen folyamatban lévő összes vizsgálatot, és a Polymarket visszatérhetett az amerikai piacra, ahonnan még a Biden-adminisztráció alatt, 2022-ben tiltotta ki a tőzsdefelügyelet. Donald Trump Jr. csatlakozott a tanácsadó testülethez, befektetési alapja pénzt tett a cégbe – miközben a Kalshi tanácsadója is ő, és a Trump-família saját előrejelzési platformot is tervez indítani Truth Predict névvel.
Fogadás vagy befektetés?
A helyzet iróniája, hogy az átlátszó politikai szándéktól eltekintve akár még igaz is lehet, hogy megbízhatatlan és veszélyes a Polymarket. Hogy miért, ahhoz meg kell néznünk, mik is valójában ezek a predikciós piacok – már ha a cikk elején felidézett háborús epizód erkölcsi abszurditása nem lenne elég intő jel.
Az előrejelzési piacok ötlete nem új: az iowai egyetem közgazdászai már 1988-ban kísérleteztek azzal, hogy választási eredményeket jósoljanak meg kis összegű fogadásokkal, kísérleti keretek között. A logika az volt, hogy ha elég sok ember tesz pénzt egy esemény kimenetelére, a kollektív fogadási odds pontosabb képet ad a valószínűségről, mint bármely egyéni szakértő vagy akár felmérés – hiszen itt az embereknek nemcsak a szájuk jár, hanem a pénzüket is kockára teszik. James Surowiecki szociálpszichológus ezt nevezte a „tömegek bölcsességének”.
Erre az elvre épül például a Le Point francia hetilaphoz kötődő Hypermind is, amely a 2017-es és a 2022-es francia elnökválasztáson egyaránt pontosabban jelezte előre az eredményt, mint az ország három vezető közvélemény-kutató intézete. A Hypermind azonban soha nem robbant be úgy a köztudatba, ahogy amerikai társai, mivel nonprofit alapon, kis közösségben, alacsony tétekkel működött.
A Polymarket és a Kalshi ezzel szemben tőkeerős befektetők – köztük Peter Thiel – pénzével, kriptovalutás infrastruktúrával és korlátlan tétekkel léptek piacra. Amíg a Hypermind néhány száz lelkes politológust vonzott, a Polymarket milliárdos fogadási volument generált. A tömegek bölcsessége és a tőzsdei logika találkozásából valami egészen más született, mint amit az alapítók 1988-ban Iowában elképzeltek, még ha az alapok ugyanazok maradtak is.
A két platform pont erre építette működésének jogi alapját. Mivel a felhasználók nem a házzal, hanem egymással fogadnak – ahogy például egy részvényt vesznek és adnak el –, a cégek nem szerencsejáték-szervezőnek, hanem tőzsdének tartják magukat, ahol derivatívákkal, származtatott ügyletekkel kereskednek. A hagyományos pénzpiacokon a befektetők egy mögöttes eszköz – részvény, kötvény, deviza vagy nyersanyag – jövőbeni értékére, vagyis közvetett módon valamilyen esemény be- vagy be nem következésére spekulálnak.
A predikciós piacok logikája szerint ők is ezt csinálják, hiszen minden eseménynek, amire „fogadnak”, lehet gazdasági hatása. Ezért hát rájuk a tőzsdei szabályok vonatkoznak, nem a szerencsejáték-törvények. Így lesz egy Jézus második eljövetelére, Elon Musk tweetjeinek számára vagy egy nukleáris csapásra vonatkozó fogadás is ugyanolyan „pénzügyi derivatíva”, mint egy határidős kukoricaügylet. Tarek Mansour, a Kalshi vezérigazgatója tavaly ki is mondta:
„Tudják, a kalshi arabul azt jelenti, hogy minden. A hosszú távú cél az, hogy mindent monetizáljunk, minden véleménykülönbségből kereskedhető eszközt csináljunk.”
A platformok vezetői és védelmezői önérzetesen kérik ki maguknak emiatt azt, hogy szerencsejátéknak tekintsék őket. A narratíva apró szépséghibája, hogy a legnagyobb összegeket azért továbbra is a sport mozgatja meg rajtuk, különösen a Kalshin. A másik pedig, hogy a két világ logikája sok tekintetben hasonló – elég annyit említeni, hogy alig volt olyan pénzügyi instrumentum (különösen a bonyolultabb derivatívákra igaz ez) a befektetések történetében, amelyet ne hasonlítottak volna a fogadáshoz, magukat a pénzpiacokat pedig a kaszinókhoz.
Bennfentes kereskedelem kódolva
További probléma, hogy a „decentralizált igazsággyár” korántsem olyan megbízható, mint állítják. Egy kutatás benézett a híres Trump-jóslat mögé, és közel több ezer piacot elemzett a 2024-es amerikai választási szezonból. Kiderült: a Polymarket piacainak egyharmada rosszabbul teljesített a pénzfeldobásnál, a maradék kétharmadnál pedig az árak kaotikusan mozogtak, függetlenül a kampány eseményeitől. A piacok nem a valóságot követték, hanem egymást. Ráadásul a különböző platformokon futó kontraktusok árfolyamai rendszeresen eltértek egymástól – miközben elméletben mindkettőnek ugyanazt az „igazságot” kellene tükröznie.
Ha ezek a platformok valóban a tömegek bölcsességét fejeznék ki hatékony információs piacként, ez nem történhetne meg.
Mélyebb probléma a bennfentes kereskedelem. Robin Hanson közgazdász, az előrejelzési piacok egyik elméleti atyja kimondta: ha a piacok célja a pontos árazás, akkor egyenesen kívánatos, hogy bennfentes információkkal rendelkezők is kereskedjenek – ez teheti ezeket a piacokat pontosabbá, mint a nyilvános források. Az insider trading tehát nem hiba bennük, hanem tervezett funkció. Aki a legtöbbet tudja, az nyer – aki csak a híreket olvassa, ráfizet. Egy blockchain-elemzés 1,7 millió Polymarket-számla vizsgálata alapján megállapította, hogy a felhasználók 70 százaléka veszített pénzt. A nyereség 70 százalékát mindössze 700 számla zsebelte be – átlagosan 3,5 millió dollárt fejenként.
Hogy a bennfentes kereskedelem nem csak elméleti veszély, azt a közelmúlt eseményei is jelzik.
Kevesebb mint 48 órával azelőtt, hogy az amerikai erők elfogták Nicolás Madurót, három frissen létrehozott Polymarket-számla 63 ezer dollárból közel 700 ezret csinált azzal a fogadással, hogy a venezuelai elnök január végéig elveszíti a hatalmát.
Az iráni csapást megelőző fogadási hullám még tömegesebb volt. A New York Times elemzése szerint február 27-én, pénteken – egy nappal az amerikai–izraeli művelet kezdete előtt – 150 számla tett legalább 1000 dolláros fogadást a másnapi csapásra, és legalább 16 nyert 100 ezer dollárnál többet. Chris Murphy demokrata szenátor szerint valószínű, hogy az iráni csapásról döntést hozók között is voltak, akiknek így anyagi érdekük fűződött a művelethez. Izraelben pedig több katonát tartóztattak le azzal a gyanúval még februárban, hogy minősített információkat használtak fel katonai műveletekre vonatkozó fogadásokhoz.
Ehhez képest egy hagyományos foci-bundabotrány kismiska…
Amerikában mindenesetre egyre többen követelnek erőteljes fellépést a predikciós piacok ellen – elsősorban baloldali törvényhozók. További veszély, hogy manipulálhatók: gazdag szereplők nagy összegű fogadásokkal elmozdíthatják az oddsokat, médiavisszhangot generálhatnak és befolyásolhatják a kampánydinamikát. Andrew Hall stanfordi politológus egy konkrét forgatókönyvet vázolt fel: mi történik, ha a 2028-as elnökválasztás előtt egy hónappal az egyik jelölt árfolyamai rejtélyes módon megugranak – esetleg külföldi szereplők fogadásai nyomán –, és a média ezt feljátszva önbeteljesítő jóslattá teszi az oddsok megváltozását?
A predikciós piacokra tehát érdemes figyelni, mert sokszor bejön, amit jósolnak. De terjedésük olyan helyzeteket teremthet, ahol az emberek anyagi érdekeltséget szereznek tragikus események bekövetkezésében. Ha minden – háború, merénylet, választás – fogadás tárgya lehet, elmosódik a határ a megfigyelés és az érdekelt részvétel között. Hogy végül demokratikus igazsággyárnak vagy perverz kaszinónak bizonyulnak-e, nyitott kérdés.
De a téteket mindenki megteheti.
Nyitókép: Válasz Online
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
