Igaza van Orbán Viktornak? Irán miatt kétszer olyan fontos lett a Barátság vezeték?
Drága lesz a benzin? Miért most tört ki egy új háború? Miért rakétáz az Iszlám Köztársaság muzulmán országokat? Ki vehetné át a hatalmat Teheránban? Ezekre a kérdésekre keressük a választ a háború harmadik napján.
Tényleg brutális olajárrobbanás jön?
- Az olaj árának drámai emelkedése csak akkor valószínű, ha a Hormuzi-szoros hónapokig használhatatlan marad.
- Ha jönne orosz olaj a Barátságon keresztül Magyarországra, akkor az ugyanúgy drágulna, mint minden más olaj a világon. Így nem igaz, hogy Ukrajna jóindulatán múlik, kimaradhatna-e Magyarország egy általános olajválságból – ha lenne olyan egyáltalán.
- Ha extrém esetben annyira rosszra fordulna a helyzet, hogy azért kellene orosz olaj, mert egyszerűen máshonnan már nem jut elég Európába, akkor nem életszerű, hogy abból csak Magyarország vásároljon majd a Barátságon keresztül. Egy ilyen esetben vélhetően az egész EU-s szankciós politika módosulna.
Ha háború van a Közel-Keleten, akkor általában emelkedik az olaj ára a világpiacon, mert fizikai veszélybe kerül a termelés és a szállítás is. Amikor tavaly júliusban Izrael tizenkét napig bombázta Iránt, akkor 64,7 dollárról 70,3 dollárra ment fel a hordónkénti átlagár, de augusztusban, a hadműveletek végeztével már csak 64,2 volt.
A szombaton kitört háború előtt 67 dollár volt az ár, hétfőn derül ki, hogy mennyit megy fel. A Brent típusú, Észak-Európában termelt olaj ára (ez általában drágább a világpiaci átlagnál) 70 dollár volt péntek reggel, 73 dollárra kúszott fel a háborús készülődés hírére aznap este, és mivel ezzel vasárnap is kereskednek, itt már látszik a háború hatása, március 1-én estére már 77 dollárba került. Tetemes, de nem drámai drágulás ez.
Érdemes megjegyezni, hogy volt az olaj ennél már sokkal drágább is. 2008 júliusában volt a csúcson, akkor 147 dollárig emelkedett (ez mai áron 208 dollár lenne az infláció miatt!), és még háború sem kellett hozzá. Elég volt, hogy sok spekuláns hiányra fogadott, mert néhány akkori tanulmány szerint úgy tűnt, hogy a kitermelés nem tud lépést tartani a növekvő ázsiai igényekkel. Aztán hamar kiderült, hogy tudott.
A mostani háború két ok miatt vezethetne jelentős áremelkedéshez. Az egyik, hogy Irán maga is olajtermelő, és ha bombázzák, akkor az olaja hiányozhat a világpiacról. Ez csak mérsékelten aggasztó az árak szempontjából, mert Irán régóta nyugati szankciók alatt áll, az olaját ezért jórészt illegálisan, átcímkézve adja el, főként Kínának. A termelése idén nem érte el a napi 2 millió hordót, jellemzően inkább 1,5 – 1,7 millió között volt, miközben a világ olajigénye 102-103 millió hordó. Azaz
ha teljesen kiesik az iráni olaj, az legfeljebb 1,5 százalékát érinti a világ szükségletének. A nagy termelők, ha akarják, pótolhatják ezt a mennyiséget.
Az OPEC nyolc tagállama vasárnap délután be is jelentette, hogy máris 0,2 millió hordóval növelik a napi kitermelésüket. Kína azért vesz iráni olajat, mert a szankciók miatt olcsóbb mint a többi forrása, vagyis elsősorban a saját beszerzését drágíthatja a kiesés, de a világpiaci árakat ez önmagában még nem repíti az egekbe.
Aggasztóbb a Hormuzi-szoros esetleges blokádja. A szoros a Perzsa-öböl kijárata az Indiai-óceánra, és itt halad át szinte az összes olaj, amit Szaúd-Arábiában, az Emirátusokban és a környék többi államában termelnek ki. Ez mintegy 20 százaléka annak a rengeteg olajnak, amely a világ tengerein utazik egyszerre. A szoros legszűkebb része csak 40 kilométer széles, az északi oldala pedig Iránhoz tartozik, onnan elvben tűz alatt lehet tartani az egészet.
Irán vasárnap felszólította a tankereket, hogy ne használják a szorost, mert veszélyes lett a háború miatt. Hivatalos blokádot nem rendeltek el, de az iráni hadsereg rádión figyelmezteti a hajókat, hogy ne menjenek át a szoroson. A két oldalán máris több száz hajó vesztegel emiatt, bár vannak tankerek, amelyek így is megkockáztatták a hétvégén az átkelést: a hajók negyede vállalta a kalandot. A nagy kereskedelmi társaságok viszont sorra jelentették be vasárnap, hogy egyelőre kivárnak.
Főleg, miután egy Palau zászlaja alatt haladó tankert rakétatámadás ért vasárnap, négy tengerész megsérült, a hajót kár érte. Nem derült ki azonban, hogy az irániak lőttek-e rá, vagy egy eltévedt rakéta okozta a bajt. A hajó jó eséllyel iráni olajat szállított, mert maga a tanker amerikai szankciós listán van a kereskedelmi embargó korábbi megsértéséért, és az ománi mentőalakulatok szerint a kimentett legénység egy része iráni állampolgár (a többiek indiaiak). Azaz egyáltalán nem biztos, hogy az iráni hadsereg lőtt rá, és az sem, hogy bármelyik másik hajóra tényleg lőnének.
A fő probléma, hogy a környékről nincs más mód kivinni az olajat, csak a szoroson keresztül, és itt rengeteg olajat termelnek. Ha a Perzsa-öböl forgalma hosszabb időre teljesen kiesik a világkereskedelemből, az már komoly problémákat okozhat: jelentős áremelkedést, általános inflációt és akár még áruhiányt is, ha hónapokig használhatatlan marad az útvonal.
Egyelőre azonban nem egyértelmű, hogy Irán képes-e lezárni a szorost, és eddig azt sem állította az iráni vezetés, hogy lőni akarnak a hajókra. Mivel az izraeli és amerikai csapások egyik fő célja, hogy Irán rakétázó képességét és hadiflottáját megsemmisítsék, reális esély van rá, hogy a szorost akkor se tudnák blokád alatt tartani az irániak, ha a rezsim kitartana.
A legtöbb olajpiaci elemző szerint aligha megy fel az olaj ára 80 dollár fölé egyelőre, de nagyjából 10 százalékos emelkedésre még az óvatosabbak is számítanak. Amikor 2021 márciusában egy elakadt tanker miatt a szintén jelentős forgalmú Szuezi-csatorna hat napra használhatatlanná vált, akkor az nem okozott jelentős áremelkedést, igaz, Afrika megkerülésével volt alternatív útvonal. Most ilyen nincs. A Wall Street Journal által kérdezett elemzők szerint ha elhúzódik a válság, akkor heteken belül 100 dollárra is emelkedhet a hordónkénti ár, és akkor átlagosan legalább 0,6 százalékkal emelkedne minden termék ára a Földön.
Drámai következmények tehát a világpiacon akkor lehetnek, ha sokáig használhatatlan lenne a szoros.
Ami persze számunkra a legfontosabb: hogyan érinti mindez Magyarországot? Nos, a magyar kormány azt mondja, hogy az iráni válság miatt az olcsó orosz olaj most fontosabb, mint valaha. Orbán Viktor szerint „könnyen lehet, hogy a Barátság olajvezeték fontossága az iráni háború miatt kétszeresére nő”.
Fontos azonban megjegyezni, hogy az orosz olajnak nincs fix ára, tehát szó sincs arról, hogy ugyanolyan olcsó maradna az onnan érkező olaj, mint az iráni háború előtt volt.
Az orosz olaj ára mindig is együtt mozgott a világpiaci árral, még ha 1-2 dollárral általában olcsóbb volt is, mint az Európa nyugati felén kereskedett Brent típusú olaj. Az ukrajnai háború 2022-es eszkalációja óta pedig az is befolyásolta az orosz olaj árát, hogy éppen mennyit tudtak eladni belőle Kínának és Indiának. Amikor sokat, akkor drágább lett, amikor keveset, akkor olcsóbb. Mivel India az USA nyomására csökkentette a vásárlásait tavaly év végén, ezért lement az orosz olaj ára az utóbbi hónapokban. Hernádi Zsolt Mol-elnök nemrégiben azt mondta a Telexnek, hogy olyan 15-17 százalékkal olcsóbb, mint a Brent. (Az interjú napján a Brent 70 dollár volt, az orosz olaj tehát 59 dollár körül járhatott akkor.)
Amennyiben a világpiaci ár emelkedne, menne fel vele az orosz olaj ára is, és ha Kína az iráni szállítások kiesése miatt több orosz terméket venne, akkor még ez a 15-17 százalékos diszkont is csökkenne. Ha felmegy az ár, akkor abból Magyarország nem tud kimaradni.
Ezt bizonyítja a 2008-as példa is: akkor is orosz olajat vett a Mol, és az is ugyanúgy drágult, mint az olaj a világon mindenütt.
2008 nyarán 147 dolláros világpiaci ár mellett 320 forintig ment fel a 95-ös benzin literje a magyarországi kutaknál, ez akkor szintén rekordnak számított. Most 560 forintba kerül, 70 dolláros világpiaci árnál. (Ez is mutatja, hogy mennyit romlott azóta a forint, és hogy milyen sok az adó az üzemanyagon. Azaz csak az olaj hordónkénti világpiaci árából nem lehet kiszámolni a magyarországi tankolás költségét, hiszen a világpiaci ár töredéke a 2008-asnak, mégis sokkal több forintot kellett fizetni most vasárnap a kutaknál, mint akkoriban.)
Ha viszont hónapokra zárva maradna a Hormuzi-szoros, akkor az orosz olaj szerepe az általános termékhiány miatt valóban felértékelődne. Nem azért, mert olcsó lenne, hanem mert egyáltalán lenne, és ez Európában különösen fontos szempont, hiszen a kontinens saját termelése csekély. Az EU harmincszor annyi olajat importál, mint amennyit kitermel. Ha a nem EU-tag Norvégiával is számolunk, akkor csak 4,5-szöröse az import az európai termelésnek, de még ez is komoly kitettség. Vagyis ha sokáig zárva marad a szoros, akkor nagyon nehéz lesz fenntartani az orosz olajra 2022. december 5-én kivetett EU-s importtilalmat (ami alól Magyarország és Szlovákia elvben még most is kivételt élvez), mert az öbölbeli és az orosz források együttes kiesése már tényleg veszélyeztetné az ellátást.
Ez azonban egy olyan vészforgatókönyv, amit az USA is mindenképpen el akar kerülni, mert az Öböl menti olaj kiesését Amerikában is megéreznék. Ha hiány nem is lenne ott olajból, az árak jelentősen emelkednének, és az őszi amerikai választások előtt Trump aligha örülne, ha jelentősen drágulna az üzemanyag Amerikában is, valamint infláció keserítené a választók megélhetését. 2024-es kampányában éppen azzal támadta a demokratákat, hogy az ő idejükben felment az üzemanyag és a tojás ára is. Úgyhogy minden bizonnyal a Hormuzi-szoros hajózhatóságára kiemelt tekintettel lesz az amerikai hadsereg.
Miért most bombáznak ilyen hevesen?
- Irán a 2010-es években ért befolyása csúcsára, a Közel-Kelet több országában is beleszólt mindenbe.
- Az Irán által pénzelt és felfegyverzett Hamász 2023-as vérfürdője után Izrael megkezdte Irán kiszorítását a régióból, és ebben kapóra jött számára a szíriai rezsim tavaly januári bukása is.
- Tavaly nyáron Izrael lebombázta az iráni légvédelmet, mert addigra nem kellett tartania az Iránnal szövetséges, közeli fegyveres csoportok megtorlásától.
- Az idén januári tömegtüntetéseket követő vérfürdő megroppantotta az iráni rezsim belső legitimációját. Az iráni vezetés nagyon meggyengült, már a külső támadás sem elég, hogy a lakosság egységesen kiálljon mellette.
Izrael és az USA is közel ötven éve, konkrétan 1979, a sah elűzése és a síita vallási diktatúra kiépítése óta ellensége az iráni rezsimnek. A 2010-es évek második felében volt ugyan egy rövid együttműködés az USA hadserege és az Irán által szervezett iraki fegyveres csoportok között az Iszlám Állam ellen, de ez nem hozott békülést. Izrael és az USA is sokszor fontolgatta a terrorszervezetek sorát eltartó iráni rezsim fegyveres megbuktatását, különösen az utóbbi húsz évben, amióta Irán atomfegyver fejlesztésén dolgozott.
Irán a 2010-es évek végére jutott nemzetközi befolyása csúcsára: helyi fegyveres csoportokon keresztül ellenőrizte az iraki és a libanoni kormányt, nagy befolyása volt Szíriában, az általa támogatott felkelők foglalták el Jemen nagy részét, és legfőbb támogatója lett a Gázában uralkodó Hamásznak. Trump elnök előző ciklusa legvégén, 2020 januárjában egy drónnal Irakban likvidáltatta az iráni Forradalmi Gárda vezetőjét, aki a külföldi műveleteket is irányította. Ha Trump hatalmon marad, lehet, hogy tovább folytatta volna a leszámolást az iráni vezetéssel.
Így azonban valószínűleg a Hamász brutalitása lett Hamenei ajatollah, a hétvégén kilőtt iráni vezető veszte. 2023 októberében az Irán által pénzelt és felfegyverzett gázai terroristák rettenetes támadást követtek el Izrael ellen. Azóta Izrael jelentősen meggyengítette Iránt.
Az izraeli hadsereg megroppantotta a libanoni Hezbollahot, Irán ottani hadseregét. Az USA-val közösen légicsapásokkal meggyengítették a jemeni szövetségeseit, a hútikat. Szíriában a helyi felkelők török segítséggel elüldözték Aszad elnököt, akit iráni katonai tanácsadói nem tudtak megmenteni. Az iraki síita milíciák befolyása is csökkent az elmúlt években. Irán külföldi mozgásterét erősen korlátozták az atomprogramja miatt kivetett nyugati gazdasági szankciók is.
Irán képtelen lett a területén kívül akciókat kezdeményezni 2025 tavaszára, nem volt már ereje, hogy a határain túl vágjon vissza, ha támadás érné. Ezt 2025 nyarán Izrael ki is használta, amikor 12 nap alatt lebombázták az iráni légvédelmet, és a rakétázó kapacitás jelentős részét. A kurta háború végén pedig az USA bombázói mértek csapást Irán atomfegyvert fejlesztő létesítményeire.
Az ország meggyengült, és súlyos gazdasági gondok gyötörték a korrupció és a rossz kormányzás miatt is. Az általános elégedetlenség az 1979-es iszlám forradalom óta látott legnagyobb tüntetéshullámhoz vezetett idén januárban. A megmozdulásokat elképesztő erőszakkal verték le. Több tízezer fegyvertelen tüntetőt lőttek le az utcákon, rengeteg embert lecsuktak, sokakat kivégeztek. Az USA már ekkor elkezdte összevonni a térségben a csapatait.
Az egész országot sokkoló vérfürdő tovább gyengítette az iráni vezetést, úgyhogy Izrael és az USA úgy látta, itt a lehetőség a teljes leszámolásra. A tavaly nyári bombázások után még nem állították helyre a légvédelmet, ezt bizonyítja, hogy egyetlen repülőgépet sem vesztettek a szövetségesek eddig. A vérfürdő friss emléke miatt a lakosság lojalitására sokkal kevésbé számíthat a rezsim, mint valaha, és mint láttuk, a külföldi mozgástere is elveszett Iránnak. Ilyen együttállás ritkán fordul elő, és Trumpék addig akartak cselekedni, amíg össze nem szedi magát a sokszoros sokk után az iráni vezetés.
Miért rakétáz muszlim országokat Irán, amikor az USA és Izrael támadja?
- Irán szinte mindenkivel rosszban volt a Közel-Keleten, az utolsó fontos szövetségese Aszad szír elnök volt, aki tavaly januárban bukott meg.
- Az iráni kormány arra számít, hogy ha elég gondot okoz a régióban, akkor az arab vezetők megpróbálják rábeszélni Trumpot a légicsapások felfüggesztésére.
Az amerikai–izraeli légitámadások első 48 órájában Irán az alábbi arab országokra lőtt ki rakétákat: Bahrein, Egyesült Arab Emirátusok, Irak, Jordánia, Katar, Kuvait, Omán, Szaúd-Arábia és Szíria.
Több találat érte persze Izraelt is, és a brit légierő szerint Ciprus felé is kilőttek rakétákat, de ezt a ciprusi kormány később cáfolta.
Eddig kilenc izraeli, négy szíriai, három emírségekbeli és egy kuvaiti civil lelte halálát az iráni rakéták miatt, a sebesültek száma jóval nagyobb, és még több ország érintett.
Iráni találat ért vasárnap estig két polgári repülőteret, két szállodát és egy kikötőt az Emírségekben, egy-egy repülőteret Kuvaitban és Irakban, egy szállodát és egy lakóházat Bahreinben, egy kikötőt Ománban, illetve lakóházakat Katarban és Szíriában. Irán hivatalosan a nevében is iszlám köztársaság, mégis, mint látszik, számos muszlim országot lő. Miközben az USA-nak alig okozott kárt eddig (három amerikai katona esett el), illetve a szintén támadó Izraelben kevesebb célpontot találtak el, mint az Emírségekben.
Ennek az általánosabb oka az, hogy Iránt a környékbeli arab országok ellenségként tartották számon, és erre jó okuk is volt. Irán évtizedekig arra törekedett, hogy a régió legerősebb állama legyen; ennek érdekében rengeteg országban támogatott terrorszervezeteket és avatkozott be polgárháborúkba, például Libanonban, Jemenben, Irakban és Szíriában; vallási feszültséget szított Bahreinben; szövetségesei szaúdi és emírségekbeli célpontokat is támadtak az elmúlt években; illetve tavaly nyáron közvetlenül is rakétázta az iráni haderő Katart.
A konkrétabb oka a mostani támadásoknak pedig az, hogy a rakétázott országok különböző szinteken, de segítették az amerikai és izraeli támadásokat. Vannak, amelyek a légterüket engedték át az amerikai gépeknek, mások az Izrael felé kilőtt rakéták megsemmisítésében segédkeznek. Vannak államok, ahol komoly amerikai katonai bázisok is vannak, a legnagyobb Katarban. Ezeket is próbálják lőni az irániak, de egyrészt mehetnek félre is a rakéták, másrészt azok roncsai is eshetnek polgári létesítményekre.
És vannak polgári célpontok, mint a repülőterek, kikötők és szállodák, amelyeket tudatosan lőnek.
A turisták elijesztésével, a kereskedelem akadályozásával és a lakosság terrorizálásával ugyanis azt akarják kikényszeríteni, hogy az arab vezetők gyakoroljanak nyomást az USA-ra: álljon le a támadásokkal. A megtámadott országok egymással nincsenek feltétlenül jó viszonyban, Szaúd-Arábia és az Emírségek között például kifejezetten megromlott a kapcsolat tavaly, de közben mindannyian fontos partnerei Amerikának. Különösen, amikor fegyverek vásárlásáról van szó.
Az iráni hadsereg nem éri el az USA és Izrael fegyveres erőit, ezért oda lő, ahol van esélye el is találni valamit. És ez az arab országok területe. Hátha sikerül annyi gondot okoznia, hogy elkezdjék győzködni az emírek, sejkek, királyok és miniszterelnökök Trumpot, hogy most már elég volt.
Mi lesz Iránnal?
- Irán a főpapok és a Forradalmi Gárda egymással összefonódott uralma alatt áll közel 50 éve.
- Országosan szervezett ellenzék nincs.
- Irán etnikailag színes ország, központi hatalom híján könnyen széteshet.
- A legvalószínűbb, hogy a Trump-kormány kiegyezne valakivel a mostani elitből, de egyelőre nem látszik a venezuelai alelnökhöz hasonló opportunista vezető, aki képes lenne egy óvatos átállásra.
A támadást intéző két ország vezetői egyaránt arról beszéltek, hogy meg akarják dönteni az iráni rezsimet. Felszólították az iráni népet, hogy vegye át a hatalmat. „Amikor végeztünk, vegyétek át a kormányzást. A tietek lesz, vigyétek” – üzente az iráni népnek Trump. „Rázzátok le a zsarnokság igáját” – mondta nekik Netanjahu. De hogy a „nép” hogyan szervezhetné meg magát, és hogyan tudna kormányozni, az nem világos.
Idén az USA Venezuelában már megdöntött egy diktátort: Maduro elnököt az amerikai hadsereg rajtaütése nyomán New Yorkba hurcolták és bíróság elé állították. Az az akció azonban alig három órán át tartott, kevés bomba zuhant az országra. Maduro helyettese azonnal átvette a hatalmat, teljesítette az USA gazdasági követeléseit az olajkitermelés esetében, és mérsékelt léptékben politikai engedményeket is tett, szabadon eresztve a politikai foglyok egy részét. A kormány a helyén maradt, csak az első számú vezető tűnt el.
A párhuzam csak addig áll meg, hogy Irán esetében is elképesztően hatékony titkosszolgálati munka kísérte a támadást, hiszen rögtön a bombázások első hullámában megölték az iráni politikai és katonai vezetők első sorát, köztük Hamenei ajatollahot, és mellette több mint 40 csúcsvezetőt, parancsnokot. Tudták előre, hogy mikor és hol lesznek. Lefejezték a rezsimet, de az intézmények még megmaradtak, hivatalosan már dolgoznak is az utódok kiválasztásán.
Hiába hasonló Venezuela és Irán abban, hogy mindkettő olyan diktatúra, ahol a vezetés az olajból él, Irán jóval stabilabb és erősebb. Az USA előtt meghajló opportunista hatalomátmentők Iránban még nem jelentkeztek, bár Trump már szólt, hogy kész lenne tárgyalni akárkivel, aki leteszi a fegyvert és megígéri az atomprogram leállítását.
A támadás Irán ellen hatalmas léptékű: az egész országot érintik a bombázások. Izrael légiereje a története legnagyobb hadműveletét viszi véghez. Az első nap 200 repülőgépet vetettek be, és az USA is óriási erővel támad, két repülőgép-hordozója is a térségben cirkál. Látszik, hogy sokkal keményebb ellenállást kell megroppantani, mint Venezuelában.
Iránt két csoport vezeti 1979 óta: a síita főpapok és a Forradalmi Gárda katonai elitje. Előbbi kezében van a politikai és spirituális hatalom, egyenesen isteni erő, míg a Gárda nem csupán a fegyvereseket és a hatalmasra duzzasztott titkosszolgálatokat irányítja, de az ország nagyvállalatait is. A két elit egymásra utalt: a főpapok legitimálják a rendszert a nép felé, míg a fegyveresek kezelik a pénzt és tartják terrorban a lakosságot. A belső ellenzéket felmorzsolták, országosan szervezett intézményes ellenállás nincs, a januári tömegtüntetéseknek sem voltak vezetőik, szervezeteik.
Egyáltalán nem világos, hogy milyen csoport, milyen legitimációval lenne képes átvenni a kormányzást, ha e kettős uralom megszakadna.
Ugyanakkor Irán lakossága számos etnikai csoportból áll össze: kurdok, azeriek, beludzsok, arabok élnek nagyobb tömbökben például. Ezért elképzelhető, hogy a rezsim bukása esetén a szakadár mozgalmak szerveződnének meg a leggyorsabban, és Irán szétesik, rosszabb esetben polgárháború tör ki.
Az időben és térben is közeli iraki és az afganisztáni példák azt mutatják, hogy ilyenkor az sem megoldás, ha az emigrációból küldenek haza valakit az ország újjászervezésére. Afganisztánban a Pakisztánból érkező Hámid Karzai, míg Irakban a Nagy-Britanniából hazatérő Ijád Alávi is képtelen volt megoldani a feladatot. Az elűzött iráni sah fia ugyan érdeklődik, hogy rábízzák Iránt, de ő 18 évesen, 1978-ban járt utoljára otthon. Iránnak erős intézményrendszere, többféle fegyveres testülete, sok nemzetisége van, az állam megszervezéséhez olyanok kellenek, akik átlátják a viszonyokat.
Ráadásul az USA nem érdekelt Irán megszállásában. Trump vasárnap azt mondta, hogy nagyjából négy hét alatt le akarja zárni a hadműveleteket. Ha nem jönnek szárazföldi csapatok, akkor egy kívülről szervezett vezetést még csak meg sem tudna védeni a megszálló hadsereg, mint az történt Irakban vagy Afganisztánban, keserves harcok árán, hosszú éveken át.
A kérdés tehát leginkább az, hogy sikerül-e akár a papságból, akár a fegyveres erőkből találni olyan vezetőt, akinek van otthon tekintélye, és az USA és Izrael is megbízik benne. Nehéz ügy lesz, mert az iráni rendszer nem karizmatikus vezetők, hanem intézmények köré szerveződik inkább. A karizmatikus vezetőket mostanra már mind megölték, a másod- és harmadvonal főtisztjei, főpapjai és bürokratái között pedig nem látszanak olyanok, akik a teljes rendszert átfordíthatják. Éppen ezért minden komolyabb szakértői elemzés arra jut, hogy beláthatatlan, mi jön, ha egyszer vége lesz a légicsapásoknak. Az viszont rendre felmerül, hogy polgárháború, káosz is következhet, ha nem emelkedik fel egy most még láthatatlan vezető, vagy a mostani elit életben maradt tagjai nem egyeznek ki Amerikával és Izraellel.
Nyitókép: F/A-18E Super Hornet vadászgép száll fel az amerikai haditengerészet USS Abraham Lincoln repülőgép-hordozójáról egy meg nem határozott helyszínen 2026. február 28-án (fotó: AFP/US Central Command)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
