„Egyszer minden hazakerül” – az elpusztított Halmy család hagyatékának felemelő története
Az egykor kastélyt, kórházat és mintagazdaságot építő, a nyilasok és a kommunisták által is üldözött Halmy család újabb értékei kerültek vissza Magyarországra. A festményekből, fotókból és eddig nem kutatott dokumentumokból álló hagyaték talán elveszett volna a szülőhaza számára a lokálpatrióta történelemtanár nélkül, aki elszántan vetette bele magát a tragikus és fordulatos vecsési történet felgöngyölítésébe.
Öt évvel ezelőtt fontos dokumentumokat kaptam Kiss Gábor történelemtanártól, vecsési helytörténésztől, amikor ismeretlenül megkeresett és megosztotta velem a dédapámat, Borbás Gáspár ügyvédet érintő kutatásait. Éppen a róla szóló, később Első gól címmel megjelent életrajzon dolgoztam. A megkapott levéltári iratokból kiderült, hogy a Halmy Deutsch család volt az egyik, akik jogi segítséget kaptak Gáspártól a zsidó vagyonok megszerzését célzó, II. világháború alatti állami zabrálások idején.
A történet megjelent 2023-as könyvünkben, de a Halmy-kutatás azóta újabb izgalmas részletekkel gazdagodott. Múltfeltárásnál többről van itt szó: Kiss Gábor munkája felemelő és példás értékmentés.
×××
– Ő itt Halmi Deutsch Sándor, a vecsési kastély és az országos hírű szőlőtelep létrehozója, az Amerikai úti kórházak egyik alapítója. A felesége Schossberger Anna. Igen, ők azok a Schossbergerek, akik a híres turai kastélyt építették. Egészen kiváló családokról beszélünk – kezd névsorolvasásba Kiss Gábor történész. Vecsésen vagyunk, a Róder Imre Városi Könyvtár időszaki kiállításán. Hatalmas családfát ábrázoló molinó előtt állunk. – Sándor és Anna fia volt Halmy József. Ő a vecsési Halmy-telep alapítója, a helyi sportpálya adományozója. A feleséget úgy hívták, Wolfner Lili. Mond valamit az újpesti Wolfner Bőrgyár és Cipőgyár neve? Amiből később a Táncsics Bőrgyár és a Duna Cipőgyár lett? Mindkettőt ők alapították. Ennyi mindent adott Magyarországnak ez a család – folytatja Kiss Gábor. – És hogy kerül ide Hevesy György fotója? – kérdezzük csodálkozva. – Nem véletlenül: a Nobel-díjas vegyész Halmy József unokatestvére volt.
Nem csoda, ha az olvasó a nagy nevek és nagy tettek ellenére sem hallott még a kórház- és gyáralapító, kastélyépítő Halmykról. E különleges családot kis híján elpusztította az őrjöngő 20. század. Először a zsidó-, majd az osztályüldözés vette őket célba, birtokaikat elvették, a háborúban megsérült kastélyt széthordták, olyannyira, hogy még a pontos helyét sem nagyon tudjuk megmutatni. A holokausztot és a kommunista üldöztetést túlélt Wolfner Lili és fia, Halmy Sándor végül Kanadában talált új otthonra. Soha többé nem költöztek vissza Magyarországra. Nevük szülőhazájukban feledésbe merült. Mivel Sándor leszármazott nélkül halt meg 2000-ben Vancouverben, a Halmy-vonal visszavonhatatlanul megszakadt.
Két éve nagy, képes riportban mutattuk be a magyar történelem színpadára Deutschként belépő, Pest határában egykor virágzó gazdaságot építő, morvaországi gyökerű zsidó család elképesztő történetét. Amely a tragédiák után sem ért véget teljesen: vecsési lokálpatrióta történészként Kiss Gábor hosszú évek óta kutatja a Halmy-örökség rejtelmeit és kézzel fogható nyomait, munkáját önálló kötetben is összefoglalta. A múltfeltárás során aztán rábukkant a család egykor Magyarországról elmenekített tárgyi hagyatékára és annak őrzőire is.
Két évvel ezelőtt ott hagytuk abba, hogy a kapcsolatfelvétel sikeres volt, a Halmy-örökség egy része visszatérhetett Vecsésre. Kiss Gáborék idén januárban újabb mérföldkőhöz érkeztek: újabb festmények, fotók és tárgyak kerültek Magyarországra, melyeket az említett könyvtárbeli, Hazatérés című kiállításon most bárki megnézhet.
– 2022-ben egyszer csak kaptam egy emailt egy Martin Cichocki nevű bécsi orvostól, akiről korábban nem is hallottam. Kiderült, hogy Google fordító segítségével olvasta az egyik cikkemet a Halmykról, és hogy ismeri a családot. Sőt: ő a nyugatra menekített örökségük egyik őrzője – meséli a kapcsolatfelvétel történetét Kiss Gábor. – A velem nagyjából egykorú Martin elmagyarázta, hogy a szülei jól ismerték az utolsó Halmyt, Sándort, aki vagyonát a Cichocki családra, az SOS Gyermekfalvakra és más segítő alapítványokra hagyta.
Az osztrák szál nem véletlen: Halmy Sándor feleségét úgy hívták, hogy Elisabeth Schlagbauer. Feldbachi stájer katolikus lány volt, Londonban ismerkedett meg későbbi férjével. Halmy Sándor 1948-ban hagyta el Magyarországot, több állomás után Angliában kötött ki. Erzsébet királynő koronázása napján, egy fogadáson ismerkedett meg az osztrák lánnyal, akibe nagyon hamar beleszeretett. 1956-ban házasodtak össze. – A fotók és az összes tudásunk szerint ez egy nagyon boldog házasság volt, bár gyermekük sajnos nem született – teszi hozzá Kiss Gábor. Elisabeth Schlagbauer majdnem 100 évet élt, 2016-ban halt meg Kanadában.
Ő volt tehát a közvetlen szál Ausztriához és a Cichocki családhoz. – Martin azt mesélte, hogy Elisabeth határozottan képviselte, hogy egyszer minden értékük kerüljön vissza Magyarországra. És az összegyűjtött képeslapjaikból, útikönyveikből látszik, mennyire szerették az országot, különösen Budapestet – folytatja Kiss Gábor. A kényszerű emigrációban is ragaszkodtak a szülőföldhöz, ahol el akarták pusztítani őket. És ahol majdnem mindenüket elvették.
Hónapokon át tartott a levelezés és az előzetes egyeztetés az örökségre gondosan vigyázó bécsiekkel, majd a vecsésiek 2023 februárjában mentek ki először Grazba, hogy lássák a hagyatékot. – Martin azt mondta, ha találunk méltó helyet, átadják a festményeket. Először részletekben, de
a cél, hogy pár év alatt a teljes Halmy-hagyték Magyarországon legyen.
Miközben Kiss Gábor mesél, körbevezet a könyvtárba installált kiállításon. A hazatért festmények közül többet Horovitz Lipót, a dualizmus korának egyik legjobb portréfestője jegyez. (Horovitz Arany Jánosról, Jókai Mórról és Tisza Kálmánról készült arcképeit feltehetően mindenki látta már, a legtöbb tankönyvben szerepelnek.) Emellett visszakerült több mint 200 fotó, több dossziényi levelezés, dokumentum, könyvek, személyes tárgyak, bőröndök. – Ez az étkészlet is? – kérdezzük az egyik asztal mellett állva. – Nem, ezt helyiek adták. Vecsési Facebook-csoportokban hirdettük, hogy akinek van valami az egykori kastélyból, jelentkezzen. És hát jelentkezett – fejti ki a történész.
A visszakapott örökség nyomán már világosabban látszik, mi történt a Halmy családdal a második világháború után. – 1948 elején nagyon durva támadások érték őket. A kommunisták el akarták tőlük venni az újpesti bőr- és cipőgyárat, ezért elkezdték terjeszteni a sajtóban, hogy a Wolfnerek nácik. Értik ezt? Egy holokauszttúlélő családról sulykolta ezt a propaganda! Ez egészen odáig ment, hogy még letartóztatás is lett belőle: Wolfner Lászlót, Wolfner Lili unokatestvérét 1948 januárjában a rendőrség valutacsempészés miatt vette őrizetbe. (Később a bíróság felmentette.) Halmy Sándor ezt követően hagyta el az országot. Ahogy a fotókból és más forrásokból összeállt, Párizs volt ez első úti cél – folytatja a történetet Kiss Gábor.
A történész szerint a kastély egykori gazdaságához képest szerény, visszakapott hagyatékot is legalább négyszer kellett megmenteni. – Először 1942-ben, a negyedik zsidótörvény idején, mely úgy szólt, hogy a zsidók minden ingó és ingatlan vagyonát az állam fogja innentől birtokolni. Vagyis az utolsó parafadugóig mindent vittek volna, nyilván mindenekelőtt a kastélyt. Itt először el kellett menekíteni Pestre az értékeiket. Majd ’44-ben, amikor a gettóba költöztették őket, ott bizonyosan kellett, hogy legyen egy segítőjük, hogy ne vesszen el semmi. A következő állomás 1951, a Rákosi-diktatúra zabrálásai és kitelepítései, amikor Wolfner Lilit a kiskunsági Inárcsra költöztették. És a negyedik, 1956, amikor ugyanő elhagyta az országot, hogy a fia után mehessen. Egyelőre nincs arról nyom, hogyan sikerült neki – zárja a történetet Kiss Gábor.
Apró jelekből, levelekből, elmesélésekből úgy tűnik, az utolsó Halmy-ágacska, Sándor erősen kötődött szülőhazájához, honvágy is gyötörhette. Mégis alig beszélt az emigrációban arról, amin Magyarországon keresztülmentek. Az üldöztetést, a tragédiákat és a feldolgozhatatlan traumákat a jelek szerint eltemette magában. Halála után huszonöt évvel szülőhazájában méltóképpen emlékeznek a családjára és arra, amit itt felépítettek.
„Egyszer majd minden hazakerül Magyarországra” – mondogatta mindig Kanadában Halmy Sándorné, Elisabeth. Így lett.
Nyitókép: Kiss Gábor történész és a Halmy-tabló Vecsésen (fotó: Vörös Szabolcs)
A cikkben elején könyv, az Első gól – Borbás Gáspár élete megrendelhető közvetlenül kiadónktól! Részletek itt >>>
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
