Kétszáz éves őstörténeti vitákat döntenek el az új archeogenetikai kutatások
Genetikai bizonyítékok árulkodnak a 10. századi magyarok egy részének uráli eredetéről, megvannak „Julianus barát magyarjai”, igazolták a nyugati és a keleti hunok rokonságát – csak néhány érdekesség őstörténeti podcastunkból. Az elmúlt bő egy évben több perdöntő tanulmány jelent meg tudományos folyóiratokban, melyeknek köszönhetően még sosem tudtunk ennyit a Kárpát-medence benépesüléséről és arról, milyen népcsoportok fordultak meg itt az évezredek során. Ezeket a tanulmányokat beszéljük át Szécsényi-Nagy Anna archeogenetikussal, az ELTE HTK Archeogenomikai Kutatóintézet igazgatójával és Türk Attila régésszel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Magyar Őstörténeti és Honfoglaláskori Régészeti Tanszékének vezetőjével.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak! Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található. A podcast Youtube-on is fent van!
Ennek az adásnak a teljes háttere elolvasható az Eltagadott igazság – Tények és hazugságok a magyarság őstörténetéről című második Válasz Offline kiadványunkban, mely több mint 200 oldalon történészek, régészek, genetikusok, hagyományőrzők bevonásával igyekszik, amennyire csak lehet, teljes képet adni többek között azokról a problémákról is, amelyekről az adásban szó esik. A lap megrendelhető itt >>>
Részletek a műsorból:
Néhány hónapja közöltek egy jelentős archeogenetikai kutatást a Cell című nemzetközi tudományos folyóiratban, melynek egyik központi állítása, hogy genetikai egyezések igazolják a 10. századi magyarok egy részének uráli eredetét. Mit mond el ez a Türk Attiláék által 2013 óta kutatott dél-urál-menti lelőhelyekről?
Türk Attila: Az említett genetikai cikk jelentősége, hogy egyszer s mindenkorra eldönti, az általunk korábban magyar típusúnak mondott leleteknek van-e magyar történelmi relevanciája. […] Most minden kétséget kizáróan kiderült, hogy az említett uráli kultúrákat egymással rokoni, biológiai kapcsolatban álló emberek hozták létre. És hogy velük hatod-nyolcadfokú rokonságban álló emberek pedig a Kárpát-medencében nyugszanak.
Szécsényi-Nagy Anna: Ahol szorosabb kapcsolatokat találtunk, az nemcsak az úgynevezett karajakupovói régészeti horizont. Ez a 8-10. századi, az Urált mindkét oldalról körbeölelő kultúrréteg genetikailag egységes társaság volt, és a hegység két oldalán élők kapcsolatban álltak, a jelek szerint házasságok révén. Ez a csoport valószínűleg az Urál keleti oldalán alakult ki a Krisztus utáni 3-5. század táján, majd átterjedt az Urál nyugati oldalára, és onnan – azt gondoljuk a jelenlegi adatok alapján – együtt indulhattak el a Kárpát-medencébe.
Türk Attila: Alá kell húzni, hogy itt nem egy nyelvészeti modell árulkodik a vándorlásról, a 10. századi magyarok egy részének uráli eredetéről, hanem természettudományos bizonyítékok. Egy 18. század vége óta sokakat izgalomban tartó történelmi kérdés dőlhet el véglegesen.
Izgalmas részleteket árulnak el a genetikai kutatások a keleten maradt magyarokról is.
Türk Attila: Megvan a természettudományos alapú igazolása a Julianus barát által megtalált magyaroknak. Ebben a sztoriban nagyon sokan nem hittek. Hogy csak egyetlen példát mondjak, sok kolléga hiányolta, hogy Julianusék nem számoltak be nagy folyókon való átkelésekről. […] Összedugtuk a fejünket a volga-vidéki régész kollégákkal, azonosítottunk olyan temetőket, amelyek támpontot adhattak a Julianus-féle magyarokhoz, és ezeknek a genetikai vizsgálatával elmondható, hogy a kétszáz éves vita eldőlt.
Meddig lehet kimutatni a keleten maradt magyarok jelenlétét?
Türk Attila: Rettegett, vagyis IV. Iván orosz cár idejéig. 1552, vagyis Eger ostromának évében van Kazany ostroma (ez egy tatár állam volt a Volga középső folyásánál – a szerk.), utána erőteljesebb telepítések zajlanak, megjelennek az oroszok a Volga-vidéken, és ennek következtében a keleten maradt magyarok maradékai a 15-16. század környékén asszimilálódtak.
Van belső-ázsiai genetikai komponens a honfoglalókban? Ha igen, akkor az a hunoktól származik?
Szécsényi-Nagy Anna: Van a honfoglalókban egy vagy több belső-ázsiai komponens, ráadásul olyan, amilyet nem láttunk még az Urál-vidéken. Nem tudjuk pontosan, hogy ez hogy érkezett. Lehet, hogy az Etelközben csatlakoztak ezek a népek – hogy pontosan honnan jöttek, nem tudjuk. Általánosságban elmondható, hogy a belső-ázsiai génállomány a vaskorban kezdett el szétterjedni szerte Eurázsiában. […] Több mintára lenne szükségünk, mert óriási keveredés van az egész sztyeppén a vaskortól kezdve; népcsoportok egész hálózatait látjuk, nehéz mindezt szétszálazni.
Az utóbbi időben genetikailag sikerült igazolni az ázsiai hunok (hsziungnuk) és az Európában feltűnő hun csoportok közötti kapcsolatot. Ugyanakkor a 4. század vége és a 6. század közötti, vagyis hun kori Kárpát-medencei népességnek csak nagyjából 7 százalékáról mondható el, hogy belső-ázsiai származású. Mi lett velük? Felszívódtak?
Szécsényi-Nagy Anna: A mi kutatócsoportunk szerint ők eltűntek, illetve genetikailag nyomuk veszett. Ami igazából a látható kis számarányukból természetesen adódhatott.
Az egy évvel ezelőtt, kifejezetten a Kárpát-medencéről szóló archeogenetikai publikáció – melyről a Válasz Online-on is beszámoltunk – azt mondja, a keleti beáramlások, köztük a magyar honfoglalás mindig csak egy kisebbséget jelentett a helyben lakókhoz képest. Akkor hogy lehet az, hogy mégis a honfoglaló magyarság formálta nyelvileg és kulturálisan a képére a Kárpát-medencét?
Türk Attila: Nem lenne ez példa nélküli. […] A „sok lúd disznót győz” elve nem mindig igaz. Lényegesebb, aki az államot, a politikumot adja. […] Kristó Gyula történész 1301-ig számolta a magyar őstörténet végét, mert addigra forrtak össze annyira a keletről jövők a helyiekkel, hogy keletkezett egy olyan alapszubsztrátum, amire már nyugodtan használhatod a magyar kifejezést.
Krónikás és mondai hagyományunk hun–magyar rokonságról beszél. A genetikai eredmények jelenleg ezt nem támasztják alá. Hogyan békíthető össze mégis a hagyomány a tudománnyal?
Türk Attila: Szerintünk a kettő simán megfér egymással.
Szécsényi-Nagy Anna: Fontos, hogy ne csak a genetikai identitás mentén próbáljunk előre menni, hanem vegyük figyelembe a hagyományokat is, a kulturális történeti identitásunkat. Attila hun király hagyománya lehetett akkora hatással, hogy a Kárpát-medencében maradtak szájról szájra adhatták a történeteit, de bárhol máshol a kelet-európai sztyeppén is lehettek néptöredékek, akik ezeket tovább adták, és kapcsolatba kerülhettek akár a Volga-vidéken élőkkel. Nem látom itt az óriási ellentmondást.
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
