Félelem nélkül – a pozsonyi Beneš-tüntetés szervezője és a rendőrségre vitt aktivista a Válasz Online-nak
Tegnap a pozsonyi óvárosban a Köz.ügy elnevezésű fiatal aktivista csoport demonstrációt szervezett a a Beneš-dekrétumok kritikáját akár fél év börtönnel is büntető törvénymódosítás miatt. A rendezvényen, amelyen felszólalt Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke és Martin Dubéci, a Progresszív Szlovákia politikusa, a pozsonyi parlament alelnöke, a rendőrök előállították Orosz Örs aktivistát, amiért nem volt hajlandó levenni a „Megkérdőjelezem a Beneš-dekrétumokat!” feliratú láthatósági mellényt. Az esemény egyik szervezője, Kovács Balázs publicista a Válasz Online-nak azt mondja, nem szabad megállni, folytatni kell a küzdelmet. Második interjúnkban Orosz Örs leszögezi: előáállítása része a megfélemlítési politikának, azonban ideje kitörni az elhallgattatás spiráljából.
Kovács Balázs
– Volt már tüntetés Dunaszerdahelyen, három magyar aktivista a rendőrségen pedig feljelentette magát a dekrétumok megkérdőjelezése miatt. Miért szerveztek önök is demonstrációt?
– Mi, felvidéki magyarok most tanuljuk meg, hogy be lehet hozni ügyeinket az elsöprő többségben szlovákok lakta főváros közterére, meg tudjuk magunkat mutatni ilyen környezetben is. Nem szólalhatunk meg elég gyakran és elég hangosan a Beneš-dekrétumok ügyében. Minél többen és többször állunk ki jogainkért, annél jobb.
– Orosz Örs műemlékvédő aktivistát, a Magyar Szövetség Nyitra megyei képviselőjét, az önfeljelentő hármak egyikét elvitte a rendőrség a tüntetésről, majd rövid idő múlva elengedték. Szervezőként miként látta az eseményeket?
– A demonstráció előtti egyeztetéseken a rendőrség leszögezte, hogy bizonyos mondatok nem hangozhatnak el: szerintük a „tagadom/megkérdőjelezem Benes-dekrétumokat” azt jelenti, hogy a dokumentumok fizikai létezését vonjuk kétségbe. Ez jogi és történelmi nonszensz, ilyet senki sem állít. Nekünk pont az a bajunk, hogy a dekrétumok nagyon is léteznek és mai napig alkalmazzák őket vagyonelkobzások jogi alapjaként! A tüntetés előtt olyan láthatósági mellényeket osztottunk ki, amin magyarul és szlovákul is az szerepelt, hogy „Megkérdőjelezem a Beneš-dekrétumokat!” Mivel a rendőrség jelezte, oszlatni fognak, ha a résztvevők nem veszik le a mellényeket, a demonstráció megtartása érdekében megkértük a résztvevőket ruhadarab eltávolítáásra. Orosz Örs magán hagyta a mellényt, ezért állították elő, de szerencsére gyorsan elengedték a rendőrörsről.
Örs élt a szólás- és véleménnyilvánítási szabadság alkotmányos jogával, ezért normális helyzetben semmilyen retorzió nem érhetné.
Nagyon remélem, hogy az Alkotmánybíróság kimondja majd a jogszabálymódosítás alaptörvény-ellenességét. A mellényeken szereplő állítás azonban így is a demonstráció fő üzenete volt, a beszédemben például úgy fogalmaztam: „Igenis megkérdőjelezzük, hogy a dekrétumok igazságot és békét szolgáltattak volna mindannyiunk számára. Kétségbe vonjuk, hogy a kollektív bűnösség alapján hozott törvények elfogadhatók lennének. És tagadjuk, hogy elfogadható lenne, hogy ezek alapján még ma is vagyonokat kobozzanak el a leszármazottaktól.”
– Politikai béljóslásra kérjük: a rendezvény előtti és alatti rendőrségi viselkedés a hatósági fellépés keményedésének vagy a tanácstalanságnak a jele?
– Meggyőződésem, hogy a Fico-kabinet most próbálja kitalálni a további lépéseket. Azt remélték, a Benes-dekrétumok „kétségbe vonását” (jelentsen ez bármit) hat hónap börtönnel büntető jogszabály-módosítás lezárja a vitát. Pont ellenkezőleg történt, olaj volt a tűzre. Blöfföltek, mi pedig lehívtuk a blöfföt.
– A tegnapi tüntetésen szlovákok is részt vettek. Felszólalt Martin Dubéci, az ellenzéki Progresszív Szlovákia politikusa, a pozsonyi parlament alelnöke. Tartós lesz ez a szövetség?
– Jóakaratú és a jogállami elvekhez ragaszkodó szlovákok sem fogadják el a kollektív bűnösség huszonegyedik századi alkalmazását és remélem, tartósan számíthatunk támogatásukra. Benyomásom szerint a többségi nemzethez tartozó tüntetők számára ez elvi kérdés, ami bizakodásra ad okot, hogy nem egyszeri fellángolásról van szó. Talán akkor kaptam a legnagyobb tapsot, amikor arról beszéltem, Robert Fico még alkalmi partner sem lehet a Magyar Szövetségnek, illetve a miniszterelnök a beneši szellem örököse. A tüntetésen elhangzott a szlovák és a magyar himnusz is, ami jelzi, közösen akarunk tovább menni ezen az úton. A jogtiprás eleni harcban szükségünk van a többségi nemzethez tartozó polgártársainkra.
– Magyar Péter már Orosz Örs előállítása után megszólalt, az aktivista elengedését és a magyar kormány fellépését követelte. Ezt követően Szijjártó Péter külügyminiszter is nyilatkozatot adott ki, amely szerint „a magyar kormány elfogadhatatlannak tartja a kollektív bűnösség elvét, s ezt rendszeresen a szlovák kormány tudomására is hozzuk.” Igaz, a szlovák nagykövetet továbbra sem rendelték be. Hogyan tud Magyarország jól segíteni?
– Ebben az ügyben felvidéki közösségünknek az az érdeke, hogy Magyarországon teljes politikai konszenzus legyen. Ha nincs, akkor valami nagyon félrement.
– Tervezik folytatni a demonstrációkat? Bár szinte minden felvidéki magyar családot érint a kérdés, a dunaszerdahelyi és a pozsonyi tüntetésen is csak párszázan vettek részt, az ügyben indított petíció is mindössze hétezer aláírásnál tart…
– Egyelőre a problémát tudatosítjuk a szlovákiai magyar közösségben. Szembe kell néznünk azzal, hogy a kisebbségi nyilvánosság összeomlott, közösségünk jelentős részét a magyarországi sajtó narratíváinak átvételére kondicionálták. Kisebbségi sorskérdéseink háttérbe szorultak. Elveszítettük az ellenőrzést afölött, hogy mit tudunk magunkról. Éppen ezért nem állunk meg, már zajlik a gondolkodás egy újabb, ezúttal Komáromba tervezett tüntetésről. Egyelőre azonban a pozsonyi demonstráció költségeinek kifizetésére kell öszpontosítanunk, mert jelentős mínuszban vagyunk – hálásan fogadunk minden támogatást civil kezdeményezésünkhöz.
×××
Orosz Örs
– Előbb önfeljelentés, most meg a sárgamellény-ügy. Mártír akar lenni?
– Akar a fene! De az igazságérzetemet sérti az egész helyzet. Amikor 15 évvel ezelőtt létrehoztuk a felvidéki magyarság épített, kulturális örökségének megmentéséért, jogai érvényesítéséért küzdő Sine Metu Egyesületet, nem véletlen választottuk a „félelem nélkül” latin megfelelőjét. Az elmúlt másfél évtizedben konzekvensen képviseltük azt, hogy bizonyos kérdésekben egyszerűen nem hallgathatunk. Meggyőződésem, ez a hozzáállás a legcélravezetőbb. Talán nem véletlen, hogy Kovács Balázs is Sine Metu alapítója volt.
– Előre eltervezte akcióját?
– Dehogy, nem akartam balhét. Az önfeljelentéssel már megtettem a magamét, nem a magamutogatás miatt mentem tüntetni. Amikor azonban elhangzott, hogy a rendőrség kérésére le kell venni a mellényeket, különben oszlatás következik, ideges lettem. Úgy éreztem, komolytalan lenne az önfelejelentéssel elkezdett akció, ha engedelmeskednék a meggyőződésem szerint jogellenes és diszkriminatív utasításnak.
Könyörgöm, egy mellény volt rajtam kétnyelvű felirattal, amin kritikát fogalmazok meg!
Egyszerűen éltem véleménynyilvánítási állampolgári jogommal: ha ezt nem lehet, akkor mégis miről beszélünk?
– Hogyan zajlott az eljárás és kihallgatás?
– A szlovák rendőrség nagy erőkkel, kamerákkal készült a tüntetésre. Hoztak konfliktuskezelő csoportot is, tehát ők sem feltétlenül akartak összecsapást. Amikor a rendezvény elején elvittek a rendőrörsre, s megkérdeztem, mennyi ideig tartanak bent, azt a választ kaptam, tíz perc a vallomás felvétele, utána mehetek. Ehhez képest több mint két órát voltam ott. Gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy nem akarnak már visszaengedni a demonstrációra. Az engem kihallgató rendőrtiszt sokat kérdezgetett a mellényekről: ki készítette, hány darab volt, kik osztották szét, ez láthatóan erősen foglalkoztatta.
– Ennyi volt az egész?
– Azért jegyzőkönyvbe mondtam, hogy nem kérdőjelezem meg a Beneš-dekrétumok létezését, sem Szlovákia területi integritását, megkérdőjelezem és mélységesen elítélem azonban a kollektív bűnösség elvének XXI. századi alkalmazását, konkrétan magánvagyonok ma is zajló, nyolcvan éves dokumentumok alapján történő kisajátítását. Ezért is döntöttem úgy, hogy részt veszek ezen a nyilvános eseményen. Bár korrekt hangnemben zajlott a kihallgatás, végeredményben mégis kitapintható a fenyegető szándék: „ne szólalj meg, különben a rendőrségen találod magad, kell ez neked?” Ebből elhallgattatási spirálból ki kell törnünk.
– Hogyan tovább? Egyesítik a mostani ügyet a dekrétumok kritizálása miatti korábbi önfelejelentéssel?
– Az a benyomásom, a mostani eljárást közrendvédelmi ügyként vinnék tovább, nem akarják összebenešezni. Akármi is történik azonban, nem fogok elhallgatni sem én, sem azok a magyar és szlovák polgárok, akik elfogadhatatlannak tartják a kollektív bűnösség elvének huszonegyedik századi alkalmazását. Ha abbahagynánk, igazat adnánk Robert Ficónak: lám, kicsit csavarni kell a présen és rögtön mindenki megnémul. Ezért örülök, hogy a Pozsonyban tanuló magyar fiatalok megszervezték a tegnapi tüntetést. A beszédekkel, az előállításommal, az egész demonstrációval jeleztük, nem hagyjuk magunkat. A rendőri intézkedés pedig a még esetleg kételkedőknek jelezte: nem humbug vagy politikai kommunikáció a törvénymódosítás bírálata. Tényleg elvisz a rendőr azért, mert szerepel egy mondat egy láthatósági mellényen. Ekkora jogtiprást közéleti pályám megkezdése óta nem láttam.
Nyitókép: Kovács Balázs szónokol a január 30-i pozsonyi tüntetésen (forrás: Magyar Szövetség)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
