Hibázó hivatalnok? – Navracsics Tibor verziója a Szőlő utcáról
Ha egyéniben nem nyerek, miniszter sem maradok – mondja Navracsics Tibor. Szerinte bár a kis cicák lehet, hogy nem boldogabbak még, de minden más azt mutatja, hogy jobb lett Magyarország helyzete az elmúlt 16 évben. Azt azért elismeri, hogy csendes dráma zajlik a kistelepüléseken, ahol nincs elegendő bevétel arra, hogy ellássák a kötelező feladatokat. A területfejlesztési miniszterrel folytatott beszélgetés első felében a szakmai témák domináltak, utána azonban a kormányzat vitatható ügyei kerültek szóba. A Szőlő utca ügyéről Navracsics nem hiszi, hogy azt kormányzati körökben tusolták volna el, lehet, hogy egy hanyag minisztériumi alkalmazott nem foglalkozott 10 évig az üggyel. A végén a miniszter odáig jut, hogy kijelenti: tudomásul veszi, hogy a Válasz ma már nem kezeli barátjaként. Választás ’26 Benyó Ritával című műsorunk rendkívüli időpontban, vasárnap este jelentkezik.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak! Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található. A podcast Youtube-on is fent van!
Részletek a műsorból:
Arról, hogy minden jobb lett-e:
Azt mondta a Fidesz kongresszusán, hogy minden jobb lett az elmúlt 16 évben.
Igen.
Ha valóban minden jobb lett, akkor mi az oka a Tisza előretörésének?
Ez szemantikai vita. Igaza van, a minden azt jelenti, hogy még a cicák is jobban érzik magukat. Meg egyébként a lámpák is jobban világítanak. Valószínűleg nem minden lett jobb.
Vagy ha minden jobb, miért 5700 milliárd fölött van a hiány?
Nézze, nem egy költségvetési expozét tartottam. Ha megnézzük, hogy 2010-ben és 2026-ban hogyan élnek az emberek, milyen problémáik voltak… Persze most is vannak problémáik. De ha 2010-ben elautózott az ember egy szupermarket parkolója előtt, meg 2026-ban elautózik egy szupermarket parkolója előtt, akkor azért látja a különbséget. És tudom, hogy most jönnek, hogy hányan éheznek, és a többi, és mind a mai napig vannak ilyenek, de mind a statisztikai adatok, mind pedig szerintem az általános életérzés azért azt mutatja, hogy 2010 és 2026 között ez az ország jutott előrébb.
A Szőlő utcáról:
Az államról mit mond el, hogy tíz éven keresztül nincs következménye az ombudsmani jelentésnek, nincs következménye a többszöri nevelői jelzéseknek, nincs következménye konkrét rendőrségi feljelentéseknek? Miközben itt eltelt 10 év.
Igen. És ez ilyenkor felháborítónak tűnik, miközben lehet, hogy a tíz év alatt volt egy minisztériumi, vagy rendőrségi alkalmazott, aki elolvasta ezt a jelentést, aztán unottan becsukta és eltette a fiókjába.
De ön ezt konkrétan tudja, hogy ez történt?
Nem, csak tételezzük fel, lehet, hogy egyszerűen ennyi történt. Az állam az nem egy lény, az állam az emberekből áll, vannak olyan emberek, akik lelkiismeretesen végzik a munkájukat, és vannak, akik nem lelkiismeretesen.
De egy normálisan működő demokráciában ilyenkor a területért felelős politikus vállalja a felelősséget és lemond, nem?
Van olyan ország, ahol igen, van olyan ország, ahol nem. Ezügyben én nem tudok általános normát mondani. Szerintem ami fontos: ha kiderül egy ilyen ügy, akkor milyen gyorsan reagál az állam, és hogyan tudja ezt kezelni.
Jelen esetben a kezelés az volt, hogy lecserélték először a Szőlő utca vezetőjét, majd másodszor, majd harmadszor, mert három olyan vezetőt nem tudtak találni, akinek teljesen tiszta a múltja, majd most az a válasz, hogy jó, akkor zárjuk be a francba az egész Szőlő utcát, ne is lássuk. Ez megoldás?
Nem tudom, hogy megoldás-e, az se tudja, hogy ez megoldás-e, aki a döntést hozza. Ön tudja, hogy ez megoldás-e?
De azért tettük oda, hogy ő tudja, nem?
Nem, nem azért ültetjük oda. Az emberek mindig az extrém eseteknél háborodnak föl. Az extrém eseteknél nagyon nehéz döntést hozni, mert nincs precedens.
Az a baj, hogy a szakemberek szerint nem extrém ami történt, hanem ez az általános a gyermekvédelemben.
Idejöttem arra, hogy beszéljünk európai uniós forrásokról, önkormányzatokról, választásokról, és ehhez képest a Szőlő utcáról kérdez, amiről annyit tudok, mint egy átlagos újságolvasó.
Ajánlat a következő négy évre:
Nekem van ajánlatom, amit én mindig is képviselek a magyar politikában, függetlenül attól, hogy most éppen ez főáram vagy mellékáram, vagy éppen margó. Ez az a polgári Magyarország, ahol az ember a képességei alapján tud előrejutni lehetőség szerint egy kiszámítható szabályrendszerben, és nem a rokoni-, párt- és ideológiai kapcsolatok jelölik ki az útját.
De amit mondott, az most azt jelenti, hogy nem Tiborcz, nem Mészáros jut előre?
Nem mondtam semmi ilyet. Az azt jelenti, hogy ha Schwartz Béla, Ajka szocialista polgármestere vagy Dobó Zoltán, Tapolca volt jobbikos, ma a független polgármestere megkeres bármilyen kérdésben, akkor én maximálisan próbálok a rendelkezésükre állni, és segíteni nekik. De ez vonatkozik arra is, hogy ha Botka László, Szeged volt szocialista polgármestere megkeres.
De azt is jelenti, hogyha Varga Judit férje állami pozíciót szeretne, akkor csak azért, mert ő Varga Judit férje, nem fog állami pozíciót szerezni?
Ha rajtam múlik, nem fog.
Arról, hogy van-e vörös vonal:
Májusban Bódis András a Válasz Online felületén, egy nyílt levélben önt is megszólította. Bódis kolléga a cikkben feltesz egy költői kérdést: mi fér még bele? Én most nem költőien kérdezem, hanem egyenesen: mi az a vörös vonal, ami önnek már nem fér bele? Meddig tudja képviselni ezt a közösséget, ezt a kormányt, és mikortól mondaná azt, hogy önnek inkább az „elefántcsonttoronyban”, a professzori szerepben lenne a helye?
Ez április 12-én nagyon könnyen eldőlhet. Ha április 12-én a választópolgáraim úgy döntenek, hogy engem az elefántcsonttoronyba küldenek, akkor megyek. A kérdés provokatív, és én a provokációkra nem szoktam válaszolni; nyílt levelekre sem. Bódis kolléga egyébként, ha valóban érdekelte volna, hogy mit gondolok, felhívott volna. Megvan a telefonszámom. Én egészen addig úgy gondoltam, hogy mi barátok vagyunk. Ahogy a Válasz szerkesztőségéről is azt gondoltam, hogy barátok vagyunk. Azóta számos olyan visszajelzés érkezett a Válasz szerkesztőségétől, hogy nem vagyunk barátok. Ezt tudomásul veszem: a Válasz ma már nem kezel barátjaként. Hozzáteszem: arany fokozatú támogatója vagyok.
Ezt köszönjük, és tartsa meg jó szokását.
Meg is fogom tartani, annak ellenére, hogy önök nem akarnak engem már barátnak. Ezt tudomásul veszem, de nem fogok olyan kérdésre válaszolni, hogy mi a vörös vonal. Mert onnantól kezdve: melyik területen? Hol? A területfejlesztésben mi a vörös vonal? A pártpolitikában? A párt gazdasági érdekeltségeiben? Vagy hol?
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
