Választási véghajrá – új részletek az elnöki rezidencia elkótyavetyéléséről
Közel negyedszázada próbálkozik a Béla király úti állami villaegyüttes eladásával Orbán Viktor. Az első kísérletet még Sólyom László akadályozta meg köztársasági elnökként, aki ellenezte, hogy az ősfás parkot feláldozzák egy lakópark kedvéért. Most ilyen közbelépésre nem lehet számítani. Bár az első licit eredménytelenül zárult, ez csak azt jelenti: lejjebb vihetik az árat. Pedig a magyar állam reprezentációjához szükség lenne a történelmi helyszínre, az elnöki villát pedig pár éve Novák Katalinnak az utolsó szögig felújították.
A Válasz Online tavaly nyáron elsőként számolt be arról, hogy a kormány még a választások előtt történelmi léptékű ingatlaneladásra készül. Közzé is tettük az MNV Zrt. prospektusát, amely tételesen tartalmazta azt a 15 nagy értékű ingatlant, amelyet árverésre bocsátanak. Ebben a listában még nem szerepelt az épületegyüttes, amely legalább annyira szimbolikus jelentőségű, mint a Belügyminisztérium Széchenyi István téri – októberben Mohamed Alabbar emirátusi befektetőnek eladott – palotája: a köztársasági elnöki rezidencia.
2026 elején azonban ez is eladó sorba került, noha alig néhány évvel ezelőtt az utolsó szögig felújították Novák Katalinnak. Orbán Viktor valójában negyedszázada próbálkozik a Béla király úti állami villapark felszámolásával, amit korábban Sólyom László akadályozott meg köztársasági elnökként. Buda legértékesebb, 13,3 hektáros, ősfás ingatlana tökéletes helyszín az állami reprezentáció számára. Valójában semmi nem indokolja, hogy eladják, és a helyén lakópark épüljön, de a kormány a választások előtt olyan végkiárusításba kezdett, hogy félő: ezúttal sikerrel járnak.
Ebben a cikkben kísérletet teszünk a Béla király úti kormányrezidencia történetének vázlatos megírására. Meglepő módon a telek története nagyrészt feltáratlan, pedig a közelmúlt magyar történelmének kiemelten fontos helyszíne. Igaz: a magas kerítés mögött rejtőző területet az átlagpolgár nem ismerheti, mert szinte soha nem állt nyitva.
*
A köztársasági elnöki rezidencia 2025 legvégén, december 30-án bukkant fel az MNV Zrt. által eladásra meghirdetett ingatlanok listáján. Az eladásról szóló döntést azonban már korábban meghozhatták, legalábbis erre utal, hogy a 2024 márciusában, Novák Katalin lemondása után megválasztott köztársasági elnök, Sulyok Tamás érthetetlen módon nem költözött be az elődje számára 2022-ben teljesen felújított rezidenciába. Pedig Novák Katalin annak idején elég nagy feltűnést keltett a 280 milliós beruházással: a sajtó arról cikkezett, hogy az első női köztársasági elnök számára sminkszobát, hangszigetelt zeneszobát és egy alagsori mozitermet is létrehoztak, az újonnan vett berendezést pedig olyan elemek színesítették, mint a több millió forintos étkezőasztal és a 720 ezer forintos zöldséghűtő. Novák egyébként nem sietett a kiköltözéssel, csak a lemondása után fél évvel hagyta el a házat.
Egy biztos: a köztársasági elnöki villa még soha nem volt olyan hibátlan állapotban, mint a Novák-féle felújítás után. Sulyoknak mégsem kellett, inkább a Művész úti kormányvillába költözött, amely sokkal kevésbé reprezentatív helyszín. Nem biztos, hogy ez teljesen a saját döntése volt, mindenesetre
megnyitotta az utat a teljesen megürülő Béla király úti rezidencia eladása előtt, a hatalmas telken álló többi épület ugyanis 2002 óta használatlan.
Márpedig ez a miniszterelnöknek negyedszázados terve, amit a választások előtt még gyorsan megvalósíthatnak. Ebben az esetben természetesen kidobott pénz lesz az is, amit Novák a felújításra költött, hiszen az csak akkor hasznosul, ha a rezidencia az állami reprezentációt szolgálja, az egyébként is lenyomott árba a költségét nem lehet beépíteni. A döntéssel persze nem ez a legnagyobb baj.
„Hihetetlen kártékony döntés. Ennél rosszabbat akár biztonsági, akár városszerkezeti, akár természetvédelmi szempontból el sem tudnék képzelni. Ilyen 13 hektáros egybefüggő, ötven éve érintetlen terület nincs is több Budapesten.”
Ezt Sólyom László köztársasági elnök nyilatkozta a Vasárnap Reggel című lapnak, amikor 2005-ben azzal szembesült, hogy megválasztott államfőként nincs hova beköltöznie, mert az első Orbán-kormány eladta a Béla király úti rezidenciát. Sólyom azzal érvelt, hogy ez tarthatatlan állapot, nemcsak az ősfás telek értéke miatt, hanem azért is, mert egy ilyen épület szükséges a magyar állam reprezentációjához: „Ez a magyar állam méltóságát sérti. Az államfő lakhelye nem luxusvilla, hanem az állam névjegye” – nyilatkozta.
Ezzel a határozott fellépéssel akkor sikerült elérnie, hogy az adásvételt érvénytelenítsék, és – a megválasztása után egy évvel, 40 milliós felújítás után – beköltözhetett a Béla király úti rezidenciába. Érvei máig megállják a helyüket. Csak éppen most nincs, aki képviselje őket.
Kovács Gergely hegyvidéki polgármester egy posztban világossá tette, hogy a kerület büdzséjébe nem fér bele az ingatlan megvásárlása. „Természetesen egy lehetőség, hogy a kerület idei teljes költségvetését ennek a megvásárlására költsük, de azért az is egy opció, hogy ne” – írta ironikusan. Mindezen valószínűleg az sem változhat, hogy a december 30-án kiírt 28,3 milliárd forintos kikiáltási ár fog még lejjebb menni, a licit ugyanis tegnapelőtt, január 13-án eredménytelenül zárult. Az ingatlanra ennyiért nem akadt vevő.
Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy az állam letesz az eladásáról. Inkább azt, hogy a következő körben már olcsóbban hirdethetik meg.
Ez történt például a Garibaldi utca 2. szám alatti volt minisztériumi épülettel, ahol korábban Rogán Antal tárcája működött. Ezt tavaly szeptember végén 6,3 milliárd forintért hirdették meg, de nem akadt rá vevő. Akadt viszont decemberben, csökkentett, 5,6 milliárdos áron. Azt egyelőre nem tudhatjuk, hogy a Kossuth Lajos térre néző történelmi palotát ki vásárolta meg, az MNV ugyanis ezt az adatot nem osztja meg a nyilvánossággal. A Pénzügyminisztérium hatalmas, három utcára néző József nádor téri épülete ugyanezen az úton jár: szeptemberben nem kelt el 37,6 milliárdért, most újra megvehető 30,1 milliárdért, január 27-ig lehet rá licitálni. Hasonló árcsökkentéssel végrehajtott értékesítésre a választásokig bőven van idő a Béla király úti rezidencia esetében is, az eladási szándék a kormány részéről egyértelműen fennáll.
Nem véletlenül: bár a három telekre vonatkozó beépítési szabályok látszólag elég szigorúak, az ingatlan óriási mérete miatt hatalmas lakóparkot lehet a helyén felhúzni. Két telek (9529/7 és 9529/10 hrsz.) intézményi besorolás alatt van a szabályozási tervben, ez 10 százalékos beépíthetőséget és 80 százalékos kötelező zöldfelületi arányt jelent. A harmadik telek egy vékony erdőcsík az ingatlan szélén (9529/13 hrsz.), ahol ma egyáltalán nem áll épület. Ez lakóterületi besorolású 15 százalékos beépíthetőséggel és 70 százalékos kötelező zöldfelületi aránnyal. Kovács Gergely bejegyzéséből kiderül: ez összesen (0,2, illetve 0,25-ös szintterületi mutatóval) 27 ezer négyzetméternyi lakás megépítését teszi lehetővé.
Vannak még kisebb megkötöttségek, de semmi olyasmi, ami ingatlanfejlesztői szempontból jelentős. A Duna-Ipoly Nemzeti Park előírta az idősebb faegyedek megőrzését, és egy kisebb sávot az úgynevezett kormányszálló mellett, a telekhatáron megóvna a bolygatástól; létezik műemléki területi védelem, de ez nem az épületeknek jár, hanem csak a középkori – szerencsére az értékesítéssel nem érintett, külön helyrajzi számon található – Béla király kút környezetét védi; településképi szabályok is vannak az új épületekre vonatkozóan, mivel a terület az önkormányzati besorolás szerint a svábhegyi villaterület része. Mindez még abban az esetben sem köti meg a vevő kezét különösebben, ha a projekt nem kap nemzetgazdaságilag kiemelt besorolást. Persze könnyen lehet, hogy kap.
Hogy mire lehet számítani, azt jól mutatja egy közeli Tiborcz-építkezés példája, amelynek történetét végigkövettük a Válasz Online-on: a Béla király útnak ugyanezen a szakaszán volt a Svábhegyi Országos Gyermekallergológiai, Pulmonológiai és Fejlődésneurológiai Intézetet 3,3 hektáros tüdőszanatóriuma, amelynek eladása ellen a Fidesz ellenzékben még hevesen tiltakozott, majd 2019-ben az MNV – erősen áron alul – mégis eladta, és végül a terület a kormányfő vejéhez köthető Central European Ingatlanalaphoz (CEI) került. A területen most zajlik egy nagyszabású lakópark építése négy darab tízlakásos társasházzal.
Ehhez hasonló sors várhat a kétszer akkora kormányrezidencia-ingatlanra is, ha magánkézbe kerül.
A licitálási hirdetményből még egy szórakoztató adalék: a vevőnek egy illegális területfoglalóval is meg kell küzdenie. A 9529/13 hrsz-ű telek egy részét a szomszédos Alkony utcai villa tulajdonosa lekerítette, és azon egy lakókocsit és sittet tárol, az MNV Zrt. ezt a részt nem tudja birtokba adni. „A terület korábbi vagyonkezelője, a Sándor-palota megkereste a 10428/2 helyrajzi számú társasház tulajdonosait a jogcím nélküli használat miatt, a társasház válaszlevelében jelezte, hogy mindenkori tulajdonosai az adott területrészt legalább az 1960-as évek eleje óta, több mint 60 éve sajátjukként szakadatlanul birtokolják és használják, így a Sándor-palota felhívása nem teljesíthető” – vázolta a helyzetet a hirdetményben a vagyonkezelő.
Mindent elmond az államszocializmus slampos diktatúrájáról, hogy a legszigorúbban őrzött pártüdülő területéből is kihasíthatott magának egy darabot a szomszéd magánhasználatra.
*
A fenti légi felvételen számokkal jeleztük az ingatlanon álló épületeket. Eddig csak a 2-es számú villáról volt szó, ez a köztársasági elnök rezidenciája, de a legnagyobb, 9529/7 helyrajzi számú telken áll még további hat épület. Ezek 2002 óta mind használaton kívül vannak, az állapotuk ezért sokkal rosszabb, mint a rezidenciáé. Három közülük építészeti kiképzését tekintve teljesen azonos az elnöki rezidenciával:
- a 9-es, a 7-es és az 5-ös épület miniszterelnöki, házelnöki és vendégvillaként is ismert az 1990-es évek második felére jellemző használatuk miatt.
A 2-es épülettel együtt ez a négy villa épült az 1950-es évek elején a pártvezetés számára. Mind a négy épület teljesen azonos: egyemeletesek, tervezőjük a 20. század közepének kiváló építésze, Körner József volt. A pártvezetői villák a szocreál építészet legszebb hazai példái közé tartoznak, igazán különlegessé az a nagyvonalú formaképzés teszi őket, ami a korabeli olasz modern villaépítészettel is rokonságot mutat. A terep lejtése miatt ugyanis a villák elölről alacsonyabbak, mint hátulról, mindegyik épülethez egy átrium tartozik, ami magas, kőborítást imitáló teraszon helyezkedik el, a teraszon nyitott-zárt belső kerttel. Az átrium a város felé pilléres pergolával nyílik meg, a többi oldalról pedig zárt; az emeleten ugyancsak terasz fordul az átrium és a városra meg a parkra nyíló kilátás felé. A félig nyitott tereknek ez a változatos egymás mellé sorolása rokonítja a villákat a század közepi modern mediterrán építészettel.
A villáknak rég műemléki védelem alatt kellene állniuk, de erre a jelenlegi politikai-ideológiai környezetben nincs semmi esély. Mivel valószínűleg bontás lesz a sorsuk, két képet megmutatunk róluk abból a nagyszerű sorozatból, ami a Wikimedia Commons-ra került fel két évvel ezelőtt, mivel ezek a ritka, közeli fotók jól mutatják a terepadottságokhoz igazodó, izgalmas építészeti kialakítást:
Jóval későbbi ezeknél két nagy méretű épület:
- a kormányszálló (10-es épület), valamint az energetikai és kiszolgáló épület (4-es épület).
A kormányszálló és az energetikai és kiszolgáló épület 1985-re készült el el a Kádár-korszak reprezentatív beruházásaként. A szálló egyrészt a Magyarországra látogató külföldi delegációk elszállásolását szolgálta, másrészt impozáns, nyolc szinkrontolmácsfülkével és belső tévéhálózattal felszerelt konferenciatermében bonyolíthatták le a nemzetközi tanácskozásokat. A szállóban 180 fős étterem, két elnöki lakosztály, négy nagy és négy kis apartman, 28 egyágyas szoba, valamint 8 személyzeti szoba volt. Az energetikai és kiszolgáló épület a teljes kormányzati komplexum üzemeltetéséhez biztosította a műszaki hátteret.
Noha a kormányszálló sokkal kevésbé vonzó építészetileg, mint a villák, fontos történelmi helyszín, és a maga idejében az állami reprezentáció csúcsát jelentette, belsőépítészeti kialakítása értéket képvisel. Különösen a konferenciaterem érdemelné meg, hogy megmaradjon az utókornak, mivel a szocialista késő modern korszakából hasonló enteriőrök valószínűleg egyáltalán nem őrződnek meg. (A legjelentősebb hazai urbexes oldalon látható egy teljes sorozat, ami a szálló belsejét mutatja, ebből van az alábbi két fénykép.)
Az utolsó épület a legrégebbi az ingatlanon:
- volt Krompaszky-villa, később gondnoki ház.
Ezt az Alkony utcai, eredetileg svájci stílusú villát Krompaszky Miksa tankerületi főigazgató alakította át 1920-21-ben, az 1950-es években államosították, akár csak a környéken álló összes többi villát, és pártvezetői komplexum gondnoki lakását helyezték el benne. Egykori szépségéből már nem sokat őriz, rossz műszaki állapotban van.
*
Miért fontos a közelmúlt magyar történelme szempontjából ez a hatalmas park mélyén romladozó, a kíváncsi tekintetektől mindig is elzárt épületegyüttes? A komplexum története megíratlan, ebben a cikkben csak egy rövid vázlatot adhatunk, de remélhetőleg ez is tartalmaz majd sok új, rendszerezett információt (meg elég sok bizonytalanságot – az esetleges hibákért előre is elnézést kérünk).
A Svábhegy városra néző lankája az 1840-es évektől vált a pest-budai polgárság kedvelt nyaralóhelyévé. A hegyoldalban fakadó, a középkor óta használt forráskutakat összekötő dűlőút – a mai Béla király út elődje – erdős nyugati oldalán sorra épültek a szebbnél szebb nyaralók. Akkoriban az útról még nagyszerű kilátás nyílt a városra a keleti oldalon sorakozó szőlők felett. A korai villák közül kettő esett a szóban forgó területre: Perger Ferencé és Türsch Nándoré. Mindketten pesti nagykereskedők voltak, a Svábhegy úttörő nyári kiköltözői közé tartoztak. A Perger-nyaraló a legelső svájci stílusú, lombfűrészdíszes villák egyike volt a budai hegyekben, valószínűleg a fiatal Ybl Miklós tervezte 1847-ben. 1865-ben özvegye meghirdette eladásra, mégpedig Frisnyák Zsuzsa történész szerint a legelső képes ingatlanhirdetésben Magyarországon. A hirdetéshez a metszeten kívül részletes leírás is tartozik a házról és a hatalmas, 13 holdas parkról, amely „ügyes kertészkezek által a legnagyobb szorgalommal s angol mintára” lett megalkotva.
A Türsch-villa négy korinthoszi oszlopával, címerdíszes timpanonjával az itáliai palladiánus villák kicsinyített változata volt. Váradi Antal 1886-ban a Fővárosi Lapokban azt írta, kert dolgában Türsch nyaralója a legelső az egész Svábhegyen, részletes leírásában rózsakertről, szökőkutakról, műbarlangról, aranyhalas medencéről, galambtenyészetről is említést tesz. Mindkét épületről maradt fenn fénykép is, ami jelzi, hogy ezek a házak a maguk idejében nevezetességnek számítottak.
A Perger nyaraló sokszor gazdát cserélt, Pergerék után egy dúsgazdag üzletember és országgyűlési képviselő Wahrmann Mór birtokában volt, 1894-ben örököseitől Bródy Zsigmond újságkiadó, lapszerkesztő vette meg, majd az ő gyerekeitől 1909-ben egy porosz báró, Killisch-Horn Arnold. Tőle 1915-ben egy jó üzleti érzékű arisztokrata hölgy, gróf Andrássy Gézáné Kaunitz Eleonóra vásárolta meg, aki az ingatlant újabb telkekkel bővítette. A Béla király és a Csillagvölgyi út közötti hatalmas terület fő ékességének ebben az időben is a tájképi stílusú parkot tartották.
1936-ban az Ujság a grófné haláláról beszámoló cikkében azt írta, Budapesten keveset tartózkodott, járta Európát, ahol kiterjedt rokonsággal és nagy birtokokkal rendelkezett, de tavasszal és nyár elején rendszeresen hazalátogatott. Nem a mágnásnegyedben lévő Andrássy-palotában érezte jól magát, hanem „fenn a Svábhegyen, az Andrássy-nyaraló nagykiterjedésű parkjában. Itt látta vendégül évente májusban az Andrássy tereplovaglás résztvevőit, akik a Vérmezőről elindulva, nehéz akadályokon keresztül és végig jövet az Andrássy-nyaraló parkján igyekeztek ismét vissza a Vérmezőre”. Igaz, élete utolsó éveiben, ezt már nem rendezték meg, mivel a grófnő elvesztette az érdeklődését a program iránt. A két háború közötti időben a szomszédos egykori Türsch-villa a báró Harkányi család tulajdona volt. Egy 1937-es hirdetésből úgy tűnik, hogy az Andrássy-villát a grófné halála után Palota-penzió néven megpróbálták szálláshelyként üzemeltetni, a fő vonzerőt a 30 holdas park, a teniszpályák meg a „főúri luxussal, antik bútorokkal, szőnyegekkel berendezett” szobák jelentették.
Az Andrássy család 1940-ben eladta a villát dr. Ulain Ferenc ügyvédnek. Ulain hírhedt figura volt, a fajvédő mozgalom egyik korai vezéralakja, vérmes antiszemita, az 1923-as, hitleri mintájú magyar sörpuccs egyik kulcsfigurája. A ’40-es évekre már jórészt kikopott a közéletből, és minden jel szerint az óriási svábhegyi ingatlant üzleti szándékkal szerezte meg. Legalábbis erre utal, hogy ügyvéd társával együtt Csillagvölgyi út 22. és 24. sz. ingatlan kft. néven alapított céget a hasznosítására. Az 1944-es lakásfelvételi ív szerint a villában és melléképületeiben tizen laktak, talán személyzet és bérlők vegyesen; a villa tizennégy szobával rendelkezett. Ulain nem várta meg a Vörös Hadsereg megérkezését, nyugatra menekült, további sorsa ismeretlen.
A második világháborúig tehát ez a hegyoldal nem különbözött a Svábhegy többi, villákkal beépített részétől; eltérően alakuló sorsára egyetlen tényező predesztinálta:
a hatalmas Andrássy-telek a grófi családnak köszönhetően egyben maradt, nem osztották kisebb villatelkekre, óriási díszparkja kivételes értéket képviselt.
A svábhegyi villákat a kiépülő sztálinista diktatúra sorra államosította; az emigráns, szélsőjobboldali Ulain ingatlanát bizonyára az elsők között sajátították ki.
A történetet az 1950-es évek elején a pártvezetők számára épített komplexummal lehet folytatni, de van egy közbülső epizódja is. A Fortepanon akadtam rá egy fényképsorozatra (Fortepan 33073-33077) a kommunista fotóriporter, Kovács Márton Ernő hagyatékából, ami a DÉFOSZ parasztszervezet szabadsághegyi (svábhegyi) iskoláját örökítette meg 1949-ben abból az alkalomból, hogy a szervezet mintagazdákat utaztatott ki a Szovjetunióba. A fotókon megörökített, elég leharcolt állapotú villa véleményen szerint azonos az egykori Perger-Andrássy-nyaralóval, és ezek a képek alig egy évvel a lebontása előtt készültek.
A környéken a házszámok sokszor változtak, némileg bizonytalanok, de a helyrajzi számok meg a korabeli sajtóhírek alapján nagyon úgy tűnik, hogy az 1948 őszén megnyitott, rövid ideig működő DÉFOSZ-iskolát az egykori Andrássy-nyaralóban rendezték be. A bentlakásos iskolában hathetes turnusokban igyekeztek kommunista mintagazdákat kinevelni, akik elviszik a párt tanításait a még mindig eléggé elzárkózó parasztságnak. A Fortepan-fotókon látszik a gyönyörű, gondozott park, amit az iskola alapítása alkalmából több éves elhanyagoltság után rendbe tettek. A villa látszólag másként néz ki, mint a 19. századi fotókról ismert Perger-nyaraló, de a földszinti oldalsó ablakok körüli jellegzetes fakeretezés azonos; feltételezésem szerint a nyaraló nyitott emeleti verandáját ismeretlen időpontban beépítették németes fachwerk-stílusban, így állhatott elő a képeken látható állapot.
1950-ben aztán új korszak kezdődött: a Magyar Dolgozók Pártjának vezetése számára létrehozták az eufemisztikusan szabadsághegyi lakótelepnek nevezett villaparkot, ami valójában
egy óriási, hatalmas park közepén megbúvó elit üdülőtelep volt a máig meglévő négy egyforma, szocreál stílusú villával.
Ehhez több telket is egyesítettek, és az egész ingatlant kőkerítéssel vették körül, addigi átjárhatósága megszűnt. A Perger-Andrássy-féle nyaralót lebontották, az alapjaira épült rá a 2-es számú (a mai köztársasági elnöki) villa; a Türsch-Harkányi-villa viszont még egy 1972-es légifelvételen is látszik. Ezt a 80-as évek elején bonthatták le, hogy helyet csináljanak az épülő kormányszállónak. (Ungváry Krisztián és Tabajdi Gábor Budapest a diktatúrák árnyékában című könyvében az ún. D/100-as objektum helyszínrajzán a szálló helyén egy 1984-ben lebontott villát tüntetnek fel, ahol állítólag rövid ideig Révai lakott.)
A villatelep eredeti funkciójáról, használatáról a szakirodalomban ellentmondó információkat lehet olvasni. Majtényi György K-vonal című könyvében azt írja, hogy a pártvezetők közül csak Révai József költözött be rövid időre az egyik épületbe; 1953-tól inkább vendégházként, illetve a Politikai Bizottság tagjainak fenntartott hétvégi üdülőként használták ezeket. Az üdülőben csapatépítő programként rendszeresen tartottak vasárnapi ebédeket a pártvezetés és a kormány tagjainak, amiken Rákosi Mátyás is részt vett, ám neki és feleségének a többiektől külön terítettek, mindenki más a főépület ebédlőjében étkezett egy közös asztalnál. Idézi Kállai Gyulát, aki szerint a hírhedt négyesfogat (Rákosi, Révai, Gerő, Farkas) tagjai baráti hangulatban huszonegyeztek: „Köztük volt Rákosi is, aki valahányszor bankot ütött, sohasem felejtette el bemondani: Már Marx megmondotta: a pénzügyekben nem ismerünk tréfát.”
Majtényi hivatkozik egy iratra, amely szerint 1953-ban az MDP Titkárságának ülésén határozták el, hogy az épületegyüttesből három villát a Központi Vezetőség és a Politikai Bizottság üdülőjévé alakítanak át, a negyedik pedig a külföldi pártvezetőknek fenntartott vendégház lesz. Farkas Mihály honvédelmi miniszter fia, Farkas Vladimir ÁVH alezredes viszont visszaemlékezésében (Nincs mentség – Az ÁVH alezredese voltam) egyértelműen azt írja, hogy nemcsak Révai, hanem Gerő és Farkasék is laktak a villákban 1952-ben. A villatelep létrehozásáról 1952 elején értesült, tudomása szerint Vas Zoltán tervhivatali elnök ötlete volt a villatelep létrehozása, és ő maga is odaköltözött volna, hogy közelebb kerüljön a hatalom csúcsaihoz. Rákosi máshol lakott, de ezeket szerint a villák eredeti lakói Révai, Gerő, Farkas és Vas lettek volna. Farkas Vladimir meg is látogatta a szüleit a telepen:
„Egy hatalmas, hosszú kőkerítés mellett vezetett az utunk egy vaskapuhoz, amelyen csak szigorú ellenőrzés után juthattunk be. Egy csodálatosan gondozott, óriási parkba kerültünk. Az őrszemélyzet épületén kívül nem lehetett a lakóházakat látni. A kapott útbaigazítás alapján könnyen megtaláltuk apámék új lakhelyét. Három azonos külsejű épület volt a parkban, teniszpályával és úszómedencével. Útközben sok mindenre felkészültünk, de az a szocreál stílusban felépített hatalmas palota, amellyel szembetaláltuk magunkat, egyszerűen megdöbbentett bennünket. De apámék láthatóan nagyon jól érezték magukat új lakhelyükön. Óriási volt a ház, ízlésesen, de fényűzően volt berendezve. Látszott, hogy lakberendező dolgozott rajta. Mi rendkívül rosszul éreztük magunkat. A parkban is sétáltunk, s ott találkoztunk Gerőékkel és Révaiékkal. Megnéztük az ő palotáikat is.”
A beszámoló egyrészt magyarázatot ad arra, miért nem jelentek meg soha hivatalos fotók – a Kádár-korban sem – a villatelepről, ahol
az államszocializmus csúcsvezetése a mindenkori elithez igencsak hasonló módon élvezte a pozícióval járó luxust.
Ezt azonban az embereknek nem feltétlenül kellett látni. Másrészt azt is világossá teszi, hogy a négyből 1952-ben három villa elkészült, és lakták is őket, de pont az ötletadó Vas Zoltáné még nem. Könnyen lehet, hogy a villák átalakítása időszakos használatú pártvezetői üdülővé a következő évben összefüggött Vas időközbeni bukásával.
A Kádár-korban a villákat már egyértelműen a kormányvendégházként használták, és egészen az 1990-es évek végéig, tehát a rendszerváltást követő évtizedben is, itt szállásolták el az országba látogató magasrangú külföldi vezetőket. Az Ungváry-Tabajdi-könyv a híres vendégek közül Leonyid Brezsnyevet, Margaret Thatchert és János Károly spanyol királyt említi a szocializmus alatt, ezt a névsort sajtóhírek alapján ki lehet egészíteni az 1989 júliusában elsőként Magyarországra látogató George Bush amerikai elnökkel és feleségével, valamint Mihail Gorbacsovval, aki 1986. június 8-án Kádárral tárgyalt a kormányvendégházban. Az 1980-as években egy fennmaradt alaprajz szerint a villák két-két apartmanra oszlottak, a földszinten volt az átriumokra néző nagy és kis ebédlő, egy társalgó és két tárgyaló, az emeleten maguk a fürdőszobás apartmanok, az ebédlő fölött közös társalgóval.
Az 1985-ben felépült kormányszállóban az első fontos rendezvény a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének budapesti találkozója volt 1986. június 11-én, ahol Kádár János vendégül látta Nicolae Ceausescu román, Wojciech Jaruzelski lengyel, Erich Honecker keletnémet és Todor Zsivkov bolgár pártfőtitkárt. Tartottak persze kisebb súlyú eseményeket is az épületben, például ugyanebben az évben nemzetközi űrhajóskongresszust. A rendszerváltás után az épületet konferenciacélokra bérbe is lehetett venni, ez volt működésének talán legnyitottabb periódusa.
A Béla király úti villapark közjogi jelentőségre csak az 1990-es években tett szert. A demokratikus magyar állam közjogi méltóságait el kellett valahol helyezni, de a tradíciók a szocializmus négy évtizede alatt annyira megszakadtak, hogy a megfelelő reprezentatív helyszínek megtalálása gondot okozott. Göncz Árpád döntése volt, hogy a négy közül az egyik Béla király úti kormányvendégházat elfogadta a köztársasági elnök hivatali rezidenciájának. 1990 októberében költözött be, és ettől kezdve Magyarország összes köztársasági elnöke, egészen Sulyok Tamásig ebben az épületben lakott családjával a hivatali ideje alatt. Ez mára egy olyan,
több mint harmincéves hagyomány, ami az épületet történelmi jelentőséggel ruházza fel, ráadásul a villa meg a házat körülvevő 180 éves, gyönyörű park teljesen alkalmas is erre a funkcióra,
ahogy azt korábban Sólyom László hangsúlyozta.
Ehhez képest az a Művész úti villa, ahova 2024-ben Sulyok átköltözött, leginkább egy szűkös telken álló, újgazdag családi háznak tűnik, egész egyszerűen méltatlan ahhoz, hogy tartósan az államfő lakhelye legyen. A Béla király úti rezidencia eladása teljesen fölöslegesen létrehoz egy problémát ott, ahol eddig nem volt, előbb-utóbb ugyanis muszáj lesz egy rendes rezidenciát találni az elnöknek, mert ezt egyszerűen megköveteli az ország méltósága – az elnök személyének emberi minőségétől függetlenül. Persze, egyszer lehet még valódi, köztiszteletben álló köztársasági elnöke is Magyarországnak.
A mérleg másik serpenyőjében semmi más nincs, mint az eladásból gyorsan nyerhető költségvetési bevétel (ha árcsökkentéssel számolunk, akik nem sokkal több, mint 20 milliárd forint), amit aztán az ősfás park megcsonkítása, teleépítése követ. A beépíthető négyzetméterek alapján a területen nagyjából 180-230 lakás helyezhető el attól függően, hogy mennyire nagy otthonokat terveznek, vagyis rosszabb esetben akár 4-500 új beköltöző napi autóforgalma fogja megterheli a rendkívül szűk hegyi utakat, mindenekelőtt az egykori dűlőútnál ma sem sokkal szélesebb Béla király utat.
Mi az oka annak, hogy a kormány mégis ragaszkodik a rezidencia felszámolásához? Egy biztos:
Orbán Viktor miniszterelnök személyes ellenszenve a villapark iránt már az 1990-es évek óta dokumentált.
A kormányvendégházak addigi használata pont az első Orbán-kormány idején szűnt meg. A miniszterelnök 1999-ben ideiglenes jelleggel az egyik Béla király úti villába (a 9-es számú épületbe) költözött családjával, a Művész úti korábbi kormányfői rezidencia ugyanis felújításra szorult. Ugyanekkor Áder János házelnök is beköltözött a 7-es számú épületbe. Kialakult az a kissé bizarr helyzet, hogy az ország három vezető közjogi méltósága ugyanabban a villaparkban, egymás szomszédságában lakott. A sajtó ettől kezdve kezdte a Béla király utat „közjogi skanzenként” emlegetni, mintha ez valamiképpen a szocializmus öröksége lett volna, noha a történeti áttekintésből látszik, hogy ez egyáltalán nem igaz. A helyzetet legfeljebb annyiban lehetett a szocializmusnak tulajdonítani, hogy valóban nem állt rendelkezésre megfelelő kormányfői rezidencia sem (ahogy egyébként most is ez a helyzet).
Orbán maga nyilatkozott arról 2000-ben, hogy nem szereti a Béla király utat, szerinte a rezidencia stílusa „Sztálin-barokk”, ráadásul nem elég komfortos, nem alkalmas vendégfogadásra, nem megfelelő az állapota. Ennek volt a következménye, hogy még abban az évben döntés született az egész terület eladásáról (1/2000-es miniszterelnöki határozat), majd az ingatlant 3,7 milliárd forintért a Magyar Fejlesztési Banknak adták el, azzal a feltétellel, hogy Mádl Ferenc mandátumának lejártáig ott lakhat. A bank előszerződéssel vette meg a területet, a teljesülésnek feltétele lett volna az is, hogy megtörténik az átminősítés lakóövezetté. Vagyis már ekkor lakópark építésében gondolkodhattak.
A közjogi skanzen valójában nagyon rövid ideig, a 2002-es kormányváltásig működött, utána az új miniszterelnök és az új házelnök nem költöztek a Béla király útra, és
a terület nagy része kihasználatlanná vált, pusztulásnak indult,
miközben az elnöki rezidenciát Mádl Ferenc továbbra is lakta. Ahogy cikkünk elején említettük, a 2005-ben megválasztott Sólyom László az egész ingatlanbizniszt helytelennek találta, és nyomatékosan kérte a kormányt, hogy tegyen le a rezidencia eladásáról. Az MFB is szívesen kihátrált az ügyből, mivel a XII. kerület időközben ellenzékivé vált fideszes vezetése nem járult hozzá az átsoroláshoz, így az előszerződést végül felmondták. A Gyurcsány-kormány azonban egészen nem tett le a privatizációs tervekről: az ingatlant külön helyrajzi számú telkekre osztották, és az üresen álló részeit még évekig próbálták eladni, vevőt azonban nem találtak.
Úgy látszik, most egy negyedszázados elképzelése valósulhat meg a kormányfőnek a Béla király úti ingatlan magánosításával. Pedig valójában a Hegyvidék legértékesebb telke megmaradhatna az elnöki rezidenciához kapcsolódó zöldterületként, értékes parkként, ami mindig is volt. Vagy részben akár meg is nyílhatna sok évtizedes elzártság után az emberek előtt, megmutatva történelmi múltját, rejtett építészeti értékeit – végülis nem törvényszerű, hogy az állam minden lépése magánérdekeket szolgáljon
Nyitókép: légi felvétel a Béla király úti kormányrezidenciáról 2006-ból (fotó: MTI / H. Szabó Sándor)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
