Lehet az ország a Fidesz állatkertje?
Utoljára 2018-ban volt képes egy ellenzéki párt 106 jelöltet bemutatni a választás előtt, a Tisza most 314-et tudott. Ez mutatja, hogy a Tiszának már van beágyazottsága, és mer kockázatot vállalni a demokratikus legitimációért. A játékszabályok azonban nem tiszták, és aggasztó, amit a Fidesz eddig ebben a kampányban bemutatott. A kínos ügyek egy állatkertes közleményben sűrűsödtek össze.
„Fidesz Nyíregyháza korlátozta, hogy ki szólhat hozzá ehhez a bejegyzéshez” – ez a felirat olvasható azon bejegyzés mellett, amelyben a kormánypárt helyi szervezete többek között az alábbi üzenetet küldte a városi állatkert igazgatójának:
„Egyértelmű, hogy nyílt politikai szerepvállalása, jellemtelen árulása miatt Gajdos László méltatlanná vált hivatala betöltésére, ezért a Fidesz nyíregyházi szervezete felszólítja, hogy azonnal mondjon le az önkormányzati cég vezetéséről!” Gajdos László „jellemtelen árulása” az volt, hogy ő lett a Tisza nyíregyházi képviselőjelöltje.
Az üzenet jól illusztrálja, hogy a Fidesz nem veszi komolyan a demokratikus normákat. Elvi szinten ez már kiderült Orbán Viktor 2014-es tusványosi beszédéből is, amikor bejelentette: „Megpróbáljuk megtalálni a Nyugat-Európában elfogadott dogmáktól és ideológiáktól elszakadva, tőlük magunkat függetlenítve azt a közösségszervezési formát, azt az új magyar államot, amely képes arra, hogy a mi közösségünket évtizedes távlatban versenyképessé tegye a nagy világversenyfutásban.” Az új forma megtalálása sikerült, a versenyképességgel (mint ebből a cikkünkből kiderül) még komoly bajok vannak. Az új forma inkább hasonlít az autokráciára, mint a demokráciára. Ahogy a fent idézett poszt mutatja, korlátozza a szabad véleménynyilvánítást (hozzászólások korlátozása), és szó szerint
árulásnak tekinti a politikai szerepvállalást, akkor is, ha azzal semmilyen szabályt vagy törvényt sem sértenek.
Egyáltalán nem új tapasztalat tehát, hogy a Fidesz elfordult a demokráciától, de ezt különösen sűrítve mutatja a fent idézett két mondat.
Áprilisban, a NER indulásának 15. évfordulóján arról írtam, hogy a mostani magyarországi politikai berendezkedés közelebb áll Pozsgay Imre 1987-es álmához, mint a rendszerváltást követő világ ígéretéhez. Pozsgay álma egy akkorinál lényegesen szabadabb, vitatkozóbb társadalom volt, de az állampárt leváltását és egyáltalán a leválthatóságát már ellenezte. Mintha ilyesmit óhajtana a mostani Fidesz is. Van ugyan sajtószabadság, létezhetnek úgymond alternatív szervezetek, de az állampárt hegemóniájának megkérdőjelezése nem lehet legitim álláspont. Árulás, idegen érdek elvtelen kiszolgálása lehet csupán a kormányváltás szándéka, és eszerint a választás nem versengésről, hanem a hatalom megerősítéséről szólhat csak. Arról, hogy Orbán Viktor még nagyobb felhatalmazással harcolhasson Brüsszelben, mindenfélétől megvédeni a nemzetet.
Szeptember 1-én megjelent írásomban, folytatva az április helyzetértékelést, amellett érveltem, hogy a kampány új szakaszának kezdetekor el kell döntenünk egy fontos kérdést: demokráciában élünk vagy sem? Mert ennek eldöntése nélkül nehéz tovább gondolkodni a magyar politikáról. A Tisza jelöltállításával a kampány új szakasza kezdődik, így a kérdés megint aktuális. A nyíregyházi Fidesz bejegyzése segíthet a válaszadásban.
2018 óta először
A Tisza jelöltállítási belső versenye határozott gesztus volt a demokratikus elköteleződés mellett. Nem voltak rákényszerítve, hogy ilyesmivel bonyolítsák a saját helyzetüket, és bőven volt kockázata annak, hogy a Tisza nem egy, hanem három jelöltet állított ki szinte minden választókörzetben. Belső harcok, a pártvezetés által kontrollálhatatlan fejlemények és túl sok kínos szereplő feltűnése mind kockázatot jelentett ahhoz képest, hogy kiosztották volna központilag, hogy ki hol indul. Cserébe a tiszások és a legelkötelezettebb szimpatizánsok viszont átélhették, hogy számít a szavuk, és a jelöltek kicsiben gyakorolhattak az igazi kampányra.
Érdemes megjegyezni, hogy az ellenzék részéről utoljára a Jobbik volt képes minden választókerületben jelöltet állítani, az is még 2018-ban történt, és akkor is körzetenként csak egy emberről volt szó. A múlt héten megismert 312 +1 (Magyar Péter kihívó nélkül lett jelölt, ő itt a plusz egy) és az azóta bemutatott nyíregyházi jelölttel együtt immár 314 aspiráns kiállítása már csak innen nézve is jelentős politikai teljesítmény.
Fontos üzenete van annak is, hogy ennyi ember tette kockára a karrierjét, jó hírét. A nyíregyházi jelölt elleni támadás illusztrálja, hogy mit jelent ez a hétköznapok szintjén: az állampárt árulónak tekinti az indulókat, és ennek jogi és informális következményei is lehetnek. Másrészt mutatja, hogy a Tiszának bőven vannak ambícióktól fűtött támogatói, szerte az országban.
A jelölt-jelöltek többsége a Tisza Szigetek világából érkezett, olyan emberek, akik aktívan foglalkoznak közélettel. Nemcsak kampányolnak, hanem önképzőkör-szerűen beszélgetéseket és egyéb programokat szerveznek maguknak. Jótékonysági akciókat indítanak, ha összeadnánk 2024 tavasza óta az adományaikat, valószínűleg a legnagyobb nem egyházi vagy állami szervezésben megvalósult kampányra ismernénk rá a rendszerváltás óta.
Ez a típusú, alulról szerveződő aktivitás évtizedek óta nem volt jellemző Magyarországon.
Voltak kísérletek, voltak jól működő kisebb közösségek, amelyek tevékenysége nyomán akár önkormányzati választást is lehetett nyerni kisebb városokban, de országos hálózattá az eddigiek sohasem fejlődtek. A több mint 300 tiszás jelölt nagy többsége korábban semmilyen politikai szerepet nem vállalt, és akik mégis próbálkoztak már politizálással, azok is inkább csak településeiken belül. Ez az aktivitás már önmagában fontos ellenpontja a demokráciát leépítő hatalmi törekvésnek.
Az országos politika alakíthatóságának átélése évtizedek óta egy szűk elit élménye volt, amelyből az értelmiséget egyre inkább kiszorította a Fidesz. A Tisza azonban nem a régi fővárosi véleményformáló elitnek, újságíróknak, művészeknek, tudósoknak vagy az ellenzéki politizálás ismert arcainak adott lehetőséget a visszatérésre, hanem országszerte sokféle embert bírt rá az aktivitásra.
A jelöltválasztás első fordulójában ezek az emberek lehetőséget kaptak, hogy érdemben formálják a következő parlament összetételét, a második forduló lebonyolítása viszont emlékeztette őket arra, hogy a szélesebb tömeg nélkül ők is kevesek. Több helyen is kénytelenek voltak elfogadni, hogy amikor már a külsősök is szavazhattak, akkor nem az elsőkörös győztest választották meg. Ez szintén fontos része a demokrácia tanulásának, és szintén azt mutatja, hogy a Tisza hajlandó kockázatokat vállalni, hogy erősítse politikusai legitimációját.
Ez már nem demagóg torzítás, hanem egyszerű hazudozás
A demokrácia rombolása és építése a kampány mostani szakaszában egy másik szálon is világos határvonal az egymásnak feszülő két erő között. A Fidesz kampánya ugyanis egyre inkább hazugságokon alapul. Nem hamisan csengő választási ígéretekről van most szó (amelyek elkerülhetetlen részei a jól működő demokráciák kampányainak is), vagy az elmúlt évek eredményeinek felnagyításáról, illetve a kudarcok letagadásáról (amivel például 2006-ban választást nyert az MSZP saját akkori vezetője szerint), hanem
egészen konkrét hazug állításokról a másik oldal szándékait illetően.
A mesterséges intelligenciával létrehozott klipekkel, mindenféle adóztatási tervek kész tényként kezelésével olyan terepre merészkedett a Fidesz, ami már túlmutat a demokratikus versengés, de még egy elkeseredett kampány keretein is. Állami pénzen hirdetni, hogy a politikai ellenfél ebadó bevezetésére készül, miközben erről szó sincs, az a választók semmibevétele. Nem győzködni, hanem átverni akarják őket ugyanis. Ettől még a módszer működhet, de olyan eszköz ez, amely ugyanúgy nem fér bele a normális politizálásba, mint az állami szférában dolgozók árulózása, csak azért, mert élnek állampolgári jogukkal.
Láttuk, ahogy az MSZP 2006-ban országos kampányt kerített Kövér László köteles beszéde köré, némileg kiforgatva az eredeti szövegkörnyezetből valóban elhangzott szavait. Vagy amikor a Fidesz a tiszás Kollár Kinga EP-ben elmondott felszólalásával tette ugyanezt idén tavasszal. Ezek rosszul sikerült mondatok voltak, amelyeket csak kicsit kellett csűrni-csavarni ahhoz, hogy egészen botrányosan hangozzanak. Bőven túlmegy azonban ezeken a manipulatív kampányokon, amikor koholmányokat, sosemvolt terveket adnak mások szájába. Itt már nem ízléstelenségről, hanem csalásról van szó, pláne ha az állam erőforrásaival (lásd legutóbbi nemzeti konzultációt) hatványozzák meg hangerejüket. A kampányban eddig látott fideszes módszerek tovább erősítik az érveket amellett, hogy a kormánypárt leépíti a demokráciát. Ugyanide sorolhatjuk a lapunkban már részletesen taglalt adatlopási ügyet is (itt, itt, itt és itt írtunk róla).
Falvakba mennek az új jelöltek
A jelöltállítás lezárultával új szakaszába lép a kampány. A Tisza a Fideszéhez képest különösen véges erőforrásai felszabadulnak, véget értek a hajnalba nyúló interjúztatások, ellenőrzések, győzködések, viták. A jelöltek és segítőik új lendülettel kezdhetik a helyi kampányokat. Ez azért is fontos a Tiszának, mert a kutatások szerint a Fidesz némileg erősödött az ősszel.
Mostantól konkrét személyekhez lehet kapcsolni a kérdést, amit a szigetes aktivisták a kistelepüléseken eddig is néhány hetente feltettek az embereknek:
„Mi a baj errefelé? Mire van szükségük?”
A Fidesz ezeken a kistelepüléseken egyeduralkodó volt az elmúlt választásokon, és a jelenlegi körzethatárok, illetve a győzteskompenzáció miatt az összlakosság egyharmadát képviselő kistelepülési szavazók nagyon sok egyéni mandátum sorsát döntötték el.
A Tiszának a saját számításai szerint muszáj legalább a szavazatok 30 százalékát megszereznie a legkisebb településeken a magabiztos győzelemhez, de nyár elején még 20 százalékon sem álltak ebben a szegmensben a saját méréseik szerint – legalábbis ilyen adatok jutottak el lapunkhoz. Úgy tudjuk, hogy a 30 százalékos cél közvetlen közelében vannak azóta, de kiemelt feladatnak tartják továbbra is, hogy ebben a közegben erősítsenek leginkább. Ehhez pedig szerintük a rámenős agitálásnál hatékonyabb, hogy az ott élők érezzék, a tiszások kíváncsiak rájuk, meghallgatják őket. Úgyhogy a frissen kiválasztott jelöltek kiemelt feladata lesz a választókerületük rendszeres végigjárása, és a többségüktől ezért elvárja a párt, hogy januártól áprilisig adják fel a polgári állásukat.
Ez a kérdezős figyelés a párt reményei szerint jó ajánlatnak tűnik majd a polgármesterek fenyegetésével operáló fideszes választókerületi elnökök módszeréhez képest, vagy éppen a megvesztegetésen, választási ajándékok átadásán alapuló fideszes kampányokat is gyengítheti.
Van visszaút az illiberális korszellemből?
Orbán Viktor illiberális fordulata némileg megelőzte a korát. Az elmúlt években vált csak népszerű vélekedéssé Nyugaton az a tételezés, hogy a mérsékelt erők menthetetlenül bajban vannak, a balközép–jobbközép váltógazdaságon alapuló politikai rendszerek recsegnek-ropognak, és a gátlástalanság, durvaság, tabudöntögetés és a szórakoztatóipari tartalomgyártás tapasztalataira építő kampányok alkalmazói jelentik az új világot.
A Tisza ezzel a trenddel szembe megy. Egy olyan világot ígér most, ami az illiberális fordulatot visszafordítja, és
olyan mérsékelt politikát hirdet, ami éppen gyengülni látszik szerte a nyugati világban.
Hogy ezzel Magyarország éppen megint megelőzi-e a korát, és ismét itt leng-e először vissza az inga, azt még nem tudhatjuk. Az biztos, hogy nehezíti a pályát, hogy Orbán Viktor a világ három legerősebb atomhatalmát (Oroszországot, az USA-t és Kínát) is szövetségesként mutatja fel e kísérlettel szemben maga mellett, míg az európai nagyok (Nagy-Britannia, Franciaország és Németország) a saját kormányaik túlélésével vannak elfoglalva.
Meddig megy el Orbán Viktor?
A magyar demokrácia maradékának fontos próbája lesz az is, hogy a most ismert szabályok szerint rendben lemegy-e a választás. Hiszen a Fidesznek lehet, hogy azért nincsenek még megnevezve a jelöltjei, mert a kétharmados parlamenti többség hamarosan átrajzolja az egyéni kerületek határait, ezzel is semlegesítve a most lezárult tiszás jelöltállítás eredményét. Jogilag megtehetnék, bár korábban Orbán Viktor maga mondta, hogy nem ért egyet a választás előtti egy éven belül a szabályok módosításával.
Ugyanígy a Fidesz képes lehet arra is, hogy lengyel mintára elnöki rendszert vezessen be még a választás előtt, vagy akár közvetlenül a választás után, még a régi parlamenttel. Egy ilyen rendszerben az államfő minden törvényt megvétózhat, és ezzel radikálisan csökkentheti egy új parlament mozgásterét. Botrányos lenne, ha ilyen esetben nem írnának ki legalább elnökválasztást is, de
nehéz magabiztosnak lenni abban, hogy a Fidesz nem vállalna botrányos lépéseket, ha komolyan tart attól, hogy a választást elveszíti.
Mindenféle veszélyhelyzetekre és egyéb rendkívüli helyzetekre hivatkozva szintén tovább nehezítheti a Fidesz a normális kampányt, vagy akadályozhatja akár a választás megtartását is. Ezek a gesztusok azért is veszélyesek, mert a sarokba szorított ellenzéket nagyon nehéz döntés elé állítja, amikor meg kell állapítania, hogy mikor van az a pont, amikor a tömeges felháborodás tiltakozó akciókhoz vezethet. Mikor van az a pont, amikor a magyar társadalom alapvetően nyugalmat és békét óhajtó többsége nem a kormányhoz húzna zavargások, útlezárások, sztrájkok, polgári engedetlenség esetén? És meddig lehetséges féken lehet tartani a felháborodott ellenzéki szimpatizánsokat? Mikortól lehet veszélyes, hogy ismét kisebb egységekre bontják az ellenzéket azok a politikusok, akik az elégedetlenek radikális csoportjainak az élére állnák, és kollaborációval vádolják a Tiszát? Ezt a csapdát a Tisza eddig igyekezett tudatosan kikerülni, de minél közelebb van a választás, és minél durvább húzásokat enged meg magának a Fidesz, annál nehezebbek is lehetnek a dilemmák.
Természetesen ez az út a Fideszre nézve is veszélyes lehet, mert eljöhet az a pillanat, amikor a felháborodás többet árt nekik, mint amennyit el tudnak érni a gátlástalan durvasággal. A kétségbeesett kapálózás látszata egyébként is homlokegyenest ellentmond a kormányoldal mostani fő üzenetének, a stabilitás és a béke ígéretének.
Kétségtelen, hogy a 2026-os választás előtt a Fidesz óriási túlerőben van, de az is, hogy a Tisza olyan országos szervezettségre támaszkodhat, amilyet húsz éve a Fideszen kívül semelyik másik párt sem tudott felmutatni. Ezt bizonyítja a jelöltállítás levezénylése is. Egy ilyen helyzetben különösen érvényes: a választás fő kérdése az, hogy lesz-e áprilisig elég nagy tömeg, amely ellenszegül a nem demokratikus eszközöknek.
Nyitókép: Magyar Péter Gajdos Lászlóval Nyíregyházán 2025. november 29-én (forrás: Facebook/Magyar Péter)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
