Új terv készül az Alföld kiszáradása ellen – a vízügyi megakonferencia programadó beszéde
Az alföldi vízmegtartásra kitalált állami Vizet a tájba! program több helyi sikert is elért, de műszakilag, jogilag, szervezetileg és gazdaságilag sem volt kellően megalapozva, ezért a Magyar Hidrológiai Társaság kezdeményezi az Alföld Vízalapú Klímaadaptációs Tervének megalkotását – jelentette ki a társaság társelnöke, Vízügyi Tudományos Tanács elnöke, Váradi József egy közelmúltbeli konferencián. A programadó beszéd lehet a közeljövő vízügyi vitáinak egyik kulcsszövege, ezért alább közöljünk annak fontosabb megállapításait és felvetéseit.
„Ez lesz az a tanácskozás, amire később majd úgy hivatkoznak, mint a legfontosabb ülés. Egy nagy kezdet” – jellemezte megnyitó beszédében V. Németh Zsolt vízgazdálkodásért felelős államtitkár a Víz a tájban – Klímaadaptáció konfliktusokkal címmel rendezett egész napos november eleji konferenciát. A Magyar Hidrológiai Társaság (MHT) által szervezett rendezvényen szót kapott a vizes téma szinte minden érintettje a döntéshozóktól a szakágazat képviselőin és a meteorológusokon át a természetvédőkig.
Korábban közzé tettük a konferenciára témafelelős újságíróként meghívott kollégánk felszólalását, időközben pedig elérhetővé vált az MHT hivatalos honlapján az összes előadás prezentációja, ezért most röviden összefoglaljuk a korábban a Válasz Online-nak nagyinterjút adó Váradi József programadó beszédét.
×××
Az MHT-társelnök előadásában értékelte az Országos Vízügyi Főigazgatóság által 2024-ben meghirdetett, majd programszerűen idén február 18-án elindított Vizet a tájba! kezdeményezést. – Mit is jelent ez a program valójában? Mindenekelőtt sok vizet a csatornákban, a rendelkezésre álló medrekben és ahol lehet, a területen is – sorolta. A vízmérnök konkrét példát hozott arra, hogy látható eredményeket lehet elérni az aszály és a kiszáradás elleni védekezésben, ha nagy területeket vízzel borítanak. – Érdemes megnézni két évet: 2010 rendkívül csapadékos volt, 2011-ben viszont jelentős csapadékhiányunk volt. Azt tapasztaltuk, és az utólagos kutatások is ezt igazolják, hogy a ’11-es aszály jelenségei és kártételei kevésbé voltak érzékelhetők, mint a korábbi száraz években. Ennek az oka feltétlenül az, hogy a megelőző évben, 2010-ben komoly túlnedvesedést kaptunk. Ez figyelmeztető arra nézve is, hogy milyen kedvező eredményei lehetnek a Vizet a tájba! programnak – mondta.
Váradi József szerint ez a program elsősorban ideaként értelmezhető: jelent természetvédelmet, a klímaalkalmazkodási képesség javítását és fenntartható jövőt. – Mindez ugyanakkor pusztán szánék.
Valójában ugyanis műszakilag, jogilag, szervezetileg, gazdaságilag, eljárásrendjében ez a program nincs megalapozva – jelentette ki.
– Hadd hozzam példaként a Vásárhelyi-terv Továbbfejlesztését a kétezres évek elejéről. Ez a terv úgy kezdődött, hogy egy koncepcióalkotó kis csoport kigondolta, mit és hogyan kell csinálni, mennyibe kerülne és hogyan érintené a Tisza-völgyet. Majd falugyűléseken ismertettük, mi várható a terv megvalósulása esetén. Harminc darab tározási lehetőséget vizsgálva arra a következtetésre jutottunk, hogy komplex programot érdemes csinálni, melynek az árvízvédelmen túl része az ökoturizmus és a vidékfejlesztés is. Előbbi megvalósult, a területfejlesztési, természetvédelmi értékekre koncentráló beruházások viszont nem – idézte fel az előadó. Szerinte erre nem a kormányzati vagy szakmai késztetés hiánya miatt nem került sor, hanem azért, „mert nem volt rá a terepen fogadókészség”.
A Vizet a tájba! program esetében is féloldalasságot látunk Váradi József szerint. – Itt az országosan összefogott koncepció hiányzik. Bár kétségtelen, hogy az Országos Vízügyi Főigazgatóság a program élére áll, egyfajta fazont és szakmai hátteret adott hozzá, de ez önmagában nem elég – hívta fel a figyelmet az előadó.
Szerinte meg kell mondani, hogyan is nézzen ki a koncepció, milyen műszaki, gazdasági és társtudományi feladatok lennének ebben. – Ezért azt javaslom, illetve javasoljuk a Magyar Hidrológiai Társaság képviseletében, hogy a konferencia kezdeményezze az Energiaügyi Minisztériumnál, hogy készüljön el az Alföld Vízalapú Klímaadaptációs Terve – jelentette ki.
Mit várunk ettől? Konvektív, vagyis helyben keletkező csapadékot, talajvízszint-emelkedést, a hősziget-jelenségek mérséklődését, a természetes élőhelyek revitalizációját és a nyári hősokkok csökkenését – sorolta.
Összességében tehát a Vizet a tájba! program következménye a klímamérséklődés lehet.
Mit kell tenni a sikerhez? A vezető vízmérnök szerint négy dolgot feltétlenül:
- Újra kell definiálni a belvizek fogalmát a 2007-ben elkezdődött reform nyomán, annak felülvizsgálatával és aktualizálásával.
- Szükség lesz az árhullámok kivezetésére a csatornákba, tározókba és a területre is. Valamint vízügyi üzemrend-módosításokra, mely folyamat már megkezdődött, de ki kell terjeszteni az egész Tisza-völgyre.
- Rendezni kell sok vízügyi létesítmény tulajdonviszonyát, melyhez „új törvény kellene a vizekről”.
- A területi vízelöntések „fogadóoldali biztosítása” lenne a következő, vagyis ha egy magántulajdonú földet víz alá szeretnénk tenni, akkor az érintett tulajdonost érdekeltté kell tenni ebben. Ehhez paradigmaváltásra lesz szükség az agráriumban és a természetvédelemben is.
Az előadás zárásaként Váradi József kifejtette, hogy a Magyar Hidrológiai Társaság vezetése megszervezi az Alföld Vízalapú Klímaadaptációs Tervének megalkotásához szükséges szakmai műhelyvitákat, és fórumot ad a különböző nézetek ütköztetéséhez.
Nyitókép: Váradi József korábbi interjúnk közben (fotó: Vörös Szabolcs)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
