Óvodák már lakat alatt, de itt lappang az iskolabezárási hullám is

Élő Anita

| 2025.10.17. | Nagytotál

Az óvodák bezárása már a jelen, és az iskoláknak is fel kell készülniük arra az óriási kihívásra, amit az okoz, hogy az utóbbi négy évben közel húsz százalékkal csökkent a születésszám. Ám a bezuhanásnak más hatása is lesz: egyes vidékek elnéptelenedése. A nagy demográfiai kísérlet csak félsikert hozott, kicsit lassította a folyamatot, de nem állította meg. Ma 17 ezerrel kevesebb egy év alatti gyerek van Magyarországon, mint amennyi négyesztendős. Ez 600-800 óvodai csoportnyi és osztálynyi gyereknek felel meg, tehát legalább száz kisiskolányi gyerekkel lesz kevesebb. Cikkünkből kiderül, hogy az utolsó nagy intézménybezárási hullám óta okosabbak lettek a módszerek, de a végeredmény ugyanaz.

A Budapest 15. kerületében található Czabán Általános Iskola az egyik példája annak, hogyan szűnnek meg nyomtalanul iskolák. Gressó Katalin, a polgármesteri kabinetiroda vezetője azt mondja lapunknak, hogy ez egy jóhírű rajztagozatos iskola volt korábban, ami sokáig kiválóan működött. Most azonban az állam kifutó rendszerben megszünteti, ami azt jelenti, hogy évek óta nem indul első osztály, és ma már csak néhány felsős osztályközösség tanul ott. Tehát egyetlen gyerek feje fölül sem zárják be az iskolát. Ha ez így történik, nincs, aki tiltakozzon.

– Kevesen jelentkeztek – mondja lapunknak az iskola egyik dolgozója. – Az elsősök évek óta máshova járnak, itt csak három felső osztály maradt.

Ha ez így megy tovább, akkor az utolsó osztály három év múlva lekapcsolja a villanyt, és a következő szeptembertől már nem lesz iskola. Az épületet visszaadják a tulajdonosának, az önkormányzatnak. Ám erről a kabinetvezető szerint még nem egyeztettek velük. 

Iskolát tehát nem bezárnak, hanem a kijelölt iskolákban már nem indítanak első osztályt, az óvodákba pedig nem vesznek fel kiscsoportosokat. Lassabb így a megszüntetés és nem szül ellenállást.

Három vagy nyolc év múlva az utolsó gyerek is kipörög a rendszerből. A pedagógusok fokozatosan átáramlanak egy másik intézménybe, vagy egyenként elküldik őket. A végén nem egy élő közösséget ér megrázkódtatás, csupán egy üres épületre kerül lakat. 

A rákospalotai iskola története azért került képbe, mert a múlt héten a Pedagógusok Szakszervezete demográfiai konferenciát szervezett. 

– Furcsa, ha egy szakszervezet kezd el arról beszélni, amiről a politikának kellene, de fel kell készíteni a pedagógusokat, mi várható – ezt Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke mondta, mert maga is úgy érezte, meg kell magyaráznia, miért nyúltak ehhez a témához. Nem túlórákról kellene inkább alkudozniuk, vagy a bérek emeléséről?

2023 óta úgy beszakadtak a hazai születésszámok, hogy ennek néhány éven belül a pedagógusok életére is drámai hatása lesz. Az adatokból anyilvánvaló: 17 ezerrel esett néhány év alatt a gyerekek száma, ez 680 darab 25 fős osztálynak felel meg, 20-as osztálylétszámmal számolva pedig 850-nek. A gyerekekkel együtt előbb eltűnnek az óvodai csoportok, azután az osztályok, majd az iskolák. Nem egy vagy kettő intézmény kerül majd bajba, tucatjával roggyannak meg.

A régi vita elevenedik fel tehát a kisiskolák közösségi erejében hívők és a minőségibb oktatást az iskolaközpontoktól remélők között. Ráadásul egy olyan hosszú időszak után, amikor nagyjából stagnált a gyerekszám, a néhány ezer fős évenkénti kilengés – hol kicsit feljebb, hol lejjebb – eloszlott az ország iskolái között. A szakszervezetnek jó oka volt konferenciát rendezni, nem iskolákat akartak bezáratni, mint ahogy Balatoni Katalin miniszterelnöki biztos állította, hanem felkészülést a rendkívüli helyzetre. Főként pedig azt remélték, hogy az előadók majd kijelentik: „ez csak egy völgy, volt már ilyen, most kicsit beszakadt a születésszám, de majd kikecmergünk a bajból. Most lefelé megyünk, de látjuk már, mikor fogunk felkaptatni a hegyre. Nincs nagy baj, szerencsére.”

Nem ezt a választ kapták. A számokból ugyanis az látszik, hogy a folyamat visszafordíthatatlan, hacsak a gyerektelen és egykéző magyar párok tömegével nem kezdenek el hirtelen nagyon nagy családban gondolkodni. Ám ennek semmi jele. 

Óvodák lakat alatt

Nem a jövőről beszélünk tehát. Az intézménybezárás jelenleg is tart, ám a közvélemény nem nagyon értesül róla, mikor kerül lakat egy-egy óvoda vagy iskola kapujára. 

Nézzük az elmúlt évek folyamatait! 2010 óta elsősorban azok az iskolák fogytak el, amelyeknek csak alsó tagozata működött helyben. A Fidesz hatalomra kerülésekor a települések 41 százaléka tartozott ebbe a körbe, a legfrissebb 2022-as számok szerint már 45 százaléka. A felső tagozat hiánya 50 százalékról 52 százalékra emelkedett.

Főként a Dunántúlt jellemzi az „iskolátlanság”: négy olyan megyét is találtunk, ahol a települések legalább 70 százalékában nincs oktatási intézmény. A legalacsonyabb ilyen értékkel Pest megye rendelkezik, itt ez az adat 11 százalék.

Ám közben az iskola nélkül maradó településeken élő gyerekek aránya nem növekedett jelentősen. Emiatt nincs visszhangja a történéseknek, emiatt nem hallunk iskolabezárásokról, mert a tanulókkal együtt fogynak el az iskolák. A folyamat azért fájdalmas, mert 2010 óta még ahhoz sem vagyunk hozzászokva, hogy óvodákat zárjanak be. 2022-ig mindössze egy százalékponttal nőtt azoknak a településeknek az aránya, ahol nincs iskola előtti gyerekintézmény. Most ez változik: előbb jönnek az óvodák, azután – ahogy Szabó Andrea szociológus a konferencián fogalmazott – felgyűrűzik a folyamat az iskolákba. Érdemes figyelembe venni, hogy a szociológus szerint a gyerekek óriási körből ingáznak Budapestre, gyakran már általános iskolás korban is, vagyis a „belső agyelszívás” már a gyerekeknél is megjelenik. A tehetséges fiatalok egyre feljebb mennek a települési létrán, hogy képességeiknek megfelelő oktatási intézménybe kerüljenek. 

Ha a gyerekszám viszonylag állandó, akkor ez a folyamat nem fáj annyira helyben. Ha gyors beszakadás van, akkor viszont nem pusztán a húzóerejük miatt hiányoznak a kiváló képességűek – a már ötödik, majd hetedik osztálytól „elszivárgó” tanulókon az iskola jövője múlhat. 

A kisiskolák országa

A helyzet azért érzékeny, mert jelenleg sem a nagy, több párhuzamos osztályt indító iskolák adják a magyar oktatás zömét. Pedig a gyerekapály megélése úgy egyszerűbb volna, mert legfeljebb eggyel kevesebb párhuzamos osztályt indítanának. Lannert Judit, a Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ kutatója emlékeztetett rá, hogy a magyar iskolák közel felében még 150 gyerek sem tanul.

Vagyis már most is 20 fő alatti osztálylétszámokkal dolgoznak, ha innen még lemorzsolódik a gyerekek ötöde-hatoda, abba beleroppanhatnak. 

Első körben 270 iskola – gyakran már nem önálló intézmény, hanem egy nagyobb központ tagiskolája – kerülhet bajba, mert jelenleg sincs még 80 tanulójuk sem, tehát átlagosan tízfős osztályokat indítanak – mondta Totyik Tamás saját kutatásukra hivatkozva. A legmeglepőbb, hogy az ilyen sulik nem pusztán vidéken vannak, de még Budapesten is működik jó néhány. Emellett százfős oktatási helyekből is rengeteg van, közülük 15 a fővárosban, tehát finoman szólva sem betonszilárdságú rendszerrel megyünk bele ebbe a krízisbe.

2021 óta az ország több megyéjében is 20 százalékos vagy azt meghaladó születésszám-csökkenést regisztráltak, és ezek a „mikroévjáratok” már ott vannak az óvodában, és rövidesen megérkeznek az iskolákba. Nagyjából úgy kell ezt elképzelni, mintha már berregne egy óriási fűnyíró, amely évente lenyes majd néhány százalékot az iskolák költségvetéséből. Kevesebb gyerek, kevesebb fejpénz. Hacsak nem történik valami, például annak kitalálására, hogyan lehetne ezt a helyzetet az oktatás megerősítésére, a minőségi oktatás megteremtésére fordítani. 

A folyamat később ér fel a középiskolákhoz, ám ott is hasonló bajokat okoz majd, mert számos közepes méretű városban akár két-három kis gimnázium is működik, az állami mellett felekezetiek is, és akár több is átbillenhet közülük a működésképtelenség határán. Lannert Judit szerint emiatt az egész oktatási rendszert újra kell gondolni, mert a kisiskolás rendszer fenntarthatatlan lesz. A rengeteg tantárggyal dolgozó magyar rendszer sem tartható tovább a pedagógushiány miatt, mert sok aprócska tantárgyhoz sok tanárra van szükség. Ellentmondásosnak látszik, de egyszerre kell kezelni a tanár- és diákhiányt. 

Mindezt azok is megérzik majd, akiknek nincs iskoláskorú gyerekük. Az iskola nélküli kistelepüléseken, településrészeken esnek az ingatlanárak, nem vonzzák a fiatalokat.

Noha a gyerekek tömeges utaztatása már jó 20 éve tart, azóta sem mindenhol sikerült megfelelő megoldást találni erre. Totyik Tamás szerint a Volán több helyen nem engedi fel felügyelet nélkül a gyerekeket a menetrendszerinti járataira. No de ki kísérje őket, ha már nincs iskola helyben? Például szülők vállalnak felváltva „buszügyeletet”, hogy a gyerekek hozzáférjenek az oktatáshoz. 

Közben a kényszerhelyzetben levő döntéshozók sokkal okosabbak lettek, mint a 2000-es évek közepén. Akkor, a nagy bezárási hullám idején egyik napról a másikra került lakat az épületekre. A szülők tüntettek, aláírást gyűjtöttek, élőláncot vontak az iskolák köré, az ellenzéki politikusok – akkor éppen a Fidesz – pedig hazaárulóztak. Most csendben történnek a dolgok, mert általában nem a lakatmódszert alkalmazzák, hanem a rákospalotai iskolánál már említett kíméletesebb, de költségesebb, „az utolsó kapcsolja le a villanyt”-módszert. Totyik Tamás elmondása szerint az utóbbi időben nem nagyon hallottak „morgást”. 

– Talán jól intézték. Az iskolák azt tapasztalják, hogy a tankerületek nem az iskolák ellenségei, sok emberséges vezetőt találni közöttük, rengeteg iskola számol be jó tapasztalatról – mondja a szakszervezeti vezető, aki azért elmérgesedett kapcsolatról is tud. 

Szülők büntetésben

A folyamat az óvodáknál kezdődik, máris legalább 10-12 kisdedóvót zártak be, hivatalos szóval integráltak egy nagyobb intézménybe (a gyerekek és esetleg az óvodapedagógusok is átmehettek egy másik oviba). Debrecenben a szülők tiltakozásának hatására az egyik intézményt kifutó rendszerben szüntetik meg, maradhatnak a régi óvónénijükkel vagy -bácsijukkal, de kiscsoportosokat már nem vesznek fel. Így az intézmény három év alatt szűnik meg, a gyerekek sem sínylik meg a változást, „nem dobálják” őket egyik csoportból a másikba. Politikailag is ez a szerencsésebb megoldás, mert a helyzet csak azoknak a szülőknek kellemetlen, akiknek így a kisebb gyereket más intézménybe kell vinniük. Ám ha ezt alkalmazzák, általában nincs tartós ellenállás, nincs botrány. 

Ám nem mindenhol ez a helyzet. Hajnal Péter a szigetszentmiklósi Napraforgó Óvoda egyik szülőjeként azt élte meg, hogy bezárták az intézményt, és most hírlik, hogy a város felújítja és irodaként hasznosítja az épületet. Az agglomerációban általában sok a gyerek, ezért különös a lépés, de az apa szerint „nem volt meg a szülői hit, az átütő erő a tiltakozásban”. Nem is tudták megmenteni az ovit. 

Sopronban két teljes óvoda és egy telephely szűnik meg. Ott sem jártak sikerrel a szülők. Szerepet játszott ebben, hogy a város 100 férőhelyes új intézményt épít, a döntéseket átmenetinek mondták a gyerekszám csökkenésére valamint az épületek rossz állagára hivatkozva . Az önkormányzat élesen konfrontálódott a demonstráló szülőkkel, közel 300 ezer forintra büntették őket, amiért aszfaltkrétával tiltakozó feliratokat készítettek közterületen. (A hivatalos magyarázat szerint ki kellett fizetniük a takarítási költséget.)

Regényiné Tóth Judit a demonstrációt szervező egyik szülő azt mondta lapunknak, őket az háborította fel, hogy az óvoda 85 százalékos kihasználtsággal működött. Sopronban még nem észlelték a születésszám durva visszaesését – a város a belső migráció egyik célpontja –, nem örültek neki, hogy az új iskola megnyitásáig egy másik közösségbe kell járniuk a gyerekeknek.

A takarítási díjnak nevezett büntetést végül Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke fizette ki. A soproni közgyűlésen Magyar számon kérte Farkas Ciprián polgármestert (Fidesz) az intézkedésért. Az indulatos politikai vita nem hozott eredményt. 

A legtöbb helyen azonban nincs komoly ellenállás, mert a gyerekek száma máris csökken, a költségek viszont nőnek, és a kivéreztetett önkormányzatok nem bírják el az emiatt keletkező hiányt. Ám 10-12 óvoda bezárása csak az első gyenge hullám. 

A konferencián hivatalos adatok alapján mintegy 70 olyan iskolai telephelyet jelöltek meg, amely már most sem tud tud első osztályt indítani, ezzel azt sugallva, hogy a megszüntetéses modell tömeges lehet, ráadásul nagyobb iskolákat is érint. Lapunk elkérte az intézmények listáját, több tucat iskolával, önkormányzattal beszélt, és az derült ki, hogy szerencsére ez nem felel meg a valóságnak. A félreértést az okozta, hogy a nagyobb intézmények az elsőseiket vagy az alsósokat különálló iskolaépületben helyezik el, ezért nincs egyes telephelyeknek alsó tagozatuk. Valójában viszont akár több párhuzamos első osztályuk is működik, de másutt.

Ám iskolamegszüntetések már most is vannak, például azért, mert a cigány tanulók aránya elérte azt a szintet, amely fölött már szegregált lenne az oktatás, ezért lépniük kell. Vagy alapítványi modellre tértek át, ami azután nem vált be, és be kellett zárni az iskolát. 

A Klebersberg Intézet lapunknak adott válaszából az derült ki, hogy az iskolák megszüntetése a tankerületek hatásköre, erről – legalábbis az eljárásrend szerint – nem központilag döntenek. A miniszteri biztos viszont érdekes nyilatkozatot tett. Miközben élesen támadta a Pedagógusok Szakszervezetét, mert szerintük az érdekvédők „ismét iskolabezárásokat sürgetnek”, Balatoni Katalin azt hangsúlyozta, hogy a kormány más utat választ. „A cél nem a bezárás, hanem a kistelepülések és a kisiskolák védelme mindaddig, amíg erre van igény. (…) A kormány azonban mindent megtesz, hogy az oktatás a végsőkig fennmaradjon, akár összevonásokkal és helyi megoldásokkal.” 

Az „amíg erre van igény”, és az összevonások említése azért azt jelzi, hogy a kormány is tudja: komoly változásokra kell számítani. Mindez azonban az ország különböző pontjait eltérően érintheti, ezért nem lehet eltekinteni attól a három tényezőtől, ami a folyamatra még hatással van. 

1. Belső vándorlás

Magyarországot az utóbbi években igen erős belső vándorlás jellemzi. Három nagy folyamat figyelhető meg:

1. Az emberek tömegesen költöznek Budapestre és Pest megyébe.
2. A keleti megyékből a nyugatiakba vándorolnak.
3. A folyamat leginkább a fiatal, szülőkorú népességet érinti. 

A Központi Statisztikai Hivatal ábráján látható, hogy a fekete betűvel szedett megyékből elmennek az emberek, és a zöld betűvel jelöltekbe érkeznek meg. Utóbbiak a központi régió kivételével mind a Dunántúl északnyugati részén találhatók. A folyamat következtében nemcsak a fiatalok tűnnek el nagy számban a keleti országrészből, hanem a gyerekeik is, miközben a nyugati határ mellett ez csökkenti a gyerekapályt. 

A korábban Erdélyben ismert jelenség már Győr-Moson-Sopronban is feltűnik, az ausztriai mezőgazdasági idénymunkát végző szülők a teljes családjukkal érkeznek, a leggyakrabban Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből. A gyerekeik is helyi iskolákba járnak, ám a téli hónapokra hazatérnek, mert nincs napszám, nem tudnak pénzt keresni. Éppen a tanév legfontosabb részében, a félévi jegyek lezárásakor a gyerekek nincsenek az iskolában, akik emiatt komoly hátrányt szenvednek el. 

Szabó Andrea a két jelenség – a természetes fogyás és a fiatalok elvándorlásának – összeadódása miatt arra számít, hogy

a nem is annyira távoli jövőben egész vidékek néptelenedhetnek el. Az elsőre meghökkentő mondást sajnos alátámasztják az adatok: tavaly 127,5 ezer ember halt meg, de csak 77,5 ezer gyerek született.

A folyamat intenzitását jelzi a következő térkép, mert ezen egyszerre tüntették fel a halálozásból és az elköltözésből adódó veszteséget. Látható, hogy öt olyan megye volt, amelyben 2024-ben a halálozási többlet és az elköltözők miatt lakosságszám-csökkenés együttes hatása meghaladta az egy százalékot. Vagyis egyetlen év alatt minden századik lakos eltűnt ezekből a megyékből. Kelet-Magyarországon három ilyen térség van, de Nyugat-Magyarországon is van kettő, az aprófalvas és rendkívül elöregedett vasi és zalai terület népessége is zuhan. 

Az egész országban mindössze egyetlen olyan hely van, ahol a lakosság beáramlása képes ellensúlyozni azt, hogy sokkal több ember hal meg, mint amennyi születik. Ez pedig Pest megye. 

2. A kivándorlás

A koronavírus hatására 2020-ban sok fiatal család visszatért külföldről, és magyar iskolába íratta a gyerekeit, emiatt két olyan év is volt, amikor többen telepedtek haza, mint ahányan útnak indultak. Sok magas színvonalon oktató iskola érezhette ennek hatását, mert a szülők hazatérésében a minőségi és az anyanyelvi oktatás nagyon fontos szerepet játszott.

A helyzet már 2022-ben megváltozott, új tömeges kivándorlási hullám indult el. 2024-ben 44 ezer magyar hagyta el az országot, miközben – említettük már – hogy még 80 ezer sem született. Közben Magyarország is felzárkózott ahhoz a körhöz, hogy a szakik mellett a magasan képzettek is nagy arányban mennek el az országból. 

Új tendencia az is, hogy a korábban inkább ingázó célpontnak tekintett Ausztriában egyre többen telepednek le. A kivándorlók 55 százaléka a szomszédos országot választotta. Ausztriában nincs kettős állampolgárság, kitelepülő magyaroknak le kell mondaniuk a magyarról, ha az osztrákért folyamodnak. Úgy tudjuk, egyre gyakrabban gyerekestül hozzák meg ezt a döntést. (Közben jelentős ázsiai bevándorlás is történik, 12 év alatt közel megnégyszereződött a számuk, ma már százezer, vagyis székesfehérvárnyi Ázsiában született ember él hazánkban. Ez egyes környékek iskoláira is hatással lehet.)

3. Hol vannak az anyák? Nem születtek meg

Bár a közép-európai térségben mindenhol sikerült növelni a termékenységet a Covidig, és ennek érdekében a kormány számos intézkedést hozott, az utóbbi időben a szomszédos országokban is bezuhantak a demográfiai mutatószámok. Nálunk egy év alatt 40 ezerrel csökkent a potenciális szülői korban levő nők száma, emellett a termékenység is jelentősen esett, és a két hatás összeadódik. Ám ez a mutató még mindig jóval magasabb, mint a 2011-es mélyponton volt. 2024-ben minden idők legalacsonyabb születésszámát jegyezték fel. Ám 2011-es termékenység mellett 77,5 ezer baba helyett mindössze 68 ezer jött volna a világra. Vagyis a termékenység emelkedésének még mindig fontos hatása van, bár sajnos a mutató folyamatosan csökken. A születésszámot pedig az határozza meg, merre vannak a potenciális szülők. 

Ha nincs gyerek, nincs iskola – sok helyen ez az egyszerű szabály dönti majd el, mi történjen.

A Pedagógusok Szakszervezete máris vészforgatókönyveket készít. Szeretnék elérni, hogy a speciális nevelési igényű gyerekek számítsanak kettőnek az osztálylétszámban is, ne csak a finanszírozásban. Iskolaközpontokat csak akkor hozzanak létre, ha pedagógiai asszisztensek, szociális munkások, pszichológusok is segítik a munkát. Totyik Tamás emlékeztetett rá, hogy a Fidesz 2010-ben úgy vette át a kormányzást, hogy a GDP 1,8 százalékát költötték alapfokú oktatásra. Most 1 százalékot. 

A döntéshozóknak végig kell gondolniuk, mit kezdenek a mai, jóval nagyobb gyereklétszámra kitalált oktatási hálózattal. Lehet persze reménykedni, de a fordulatnak nyoma sem látszik. Az utolsó, augusztusi születési adat még a tavalyi rekordalacsony évhez viszonyítva is 6 százalékos csökkenést hozott. Okos döntéseket kellene hozni, de nehéz lesz, mert ami most következik, olyat még egyetlen szakember sem látott.

Nyitókép: Ábrahám Gergő angoltanár magyaráz óráján az ukrajnai háború elől Magyarországra menekült két gyereknek (b4, b6) a fővárosi XV. kerületi Czabán Általános Iskolában 2022. március 28-án (fotó: MTI/Máthé Zoltán)

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>