„Egyszerűbb volt, amikor lehánytak” – a mai serdülők már inkább pszichés gondokkal küzdenek
Jó ideje egyre elképesztőbb csúcsokat döntenek a pszichológia szakok felvételi ponthatárai, idén már a Semmelweis Egyetem általános orvostudományi képzésére is könnyebb volt bekerülni, mint egyes karok pszichológia szakára. A jelentkezők száma évről évre nő, ebben az évben elérte a 8912-t. Ennél többen csak a gazdálkodás és menedzsment szakot jelölték be első helyen a felsőoktatási jelentkezéskor. Hogy mi hajtja ilyen nagy számban a középiskolákból kikerülő fiataljainkat e társadalomtudomány felé és egyáltalán lesz-e szükségünk ennyi pszichológusra? Ennek jártunk utána.
„Magukat akarják gyógyítani” – ez a legáltalánosabb reakció, amikor baráti beszélgetésekben felmerül, vajon miért érdeklődik a most egyetemistává érő generáció olyannyira a pszichológia szakok iránt. Hallottuk ezt szakemberektől, tanároktól és diákoktól egyaránt, a közhelyet azonban – amellett, hogy egyesek meg is erősítették – jelentősen árnyalták a nekünk nyilatkozó szakemberek. Az első, amire felhívták a figyelmünket, hogy a számok nem idén és nem is néhány éve kezdtek meredeken emelkedni. A pszichológia szak kezdetektől nagy népszerűségnek örvend, tény azonban, hogy a népszerűsége évről évre tovább növekszik. Az idén végzettek kiugró jelentkezési számaiból önmagában nem vonhatnánk le messzemenő következtetéseket, mivel ez egy különösen népes évfolyam volt. Amikor ugyanis ők kezdték az iskolát, kétféle szabály is változott: áttették az évvesztesség időpontját és megszüntették a rugalmas iskolakezdést. Ez azonban csak részletkérdés, mert a fokozódó érdeklődés valóban megfigyelhető ennél a generációnál, ráadásul nem csak Magyarországon, hanem világszerte – erre a következtetésre jutott legalábbis az Amerikai Pszichológiai Társaság.
Kende Anna, az ELTE PPK Pszichológiai Intézetének igazgatója szerint az a tény, hogy minden komolyabb, nagy hagyományú hazai képzőhelyen jelentős túljelentkezés volt idén (annak ellenére, hogy a fokozott érdeklődéssel párhuzamosan a képzőhelyek és a férőhelyek száma is állandóan nő, sőt, magyar diákok külföldre is nagy számban mennek pszichológiát tanulni), nemcsak annak tudható be, hogy ez a generáció fokozottan érdeklődik a pszichológia tudománya iránt. Az intézetvezető például úgy véli, egy olyan szak, amelyre magas a bekerülési határ, presztízs alapon is vonzóvá válhat a jó tanulók számára, de a diákokra minden bizonnyal hat a szakma vonzereje is, hiszen ezzel a végzettséggel sokféle munkát lehet végezni, kreatív, inspiráló, társadalmilag értékelt munkakörökben.
– Ezt visszaigazolják számunkra az Oktatási Hivatal számai is, amelyek azt jelzik, a mesterdiplomával rendelkező, nálunk végzett hallgatók túlnyomó többsége – közel 90 százaléka – valóban pszichológusként helyezkedik el az első állásában, tehát aki pszichológiát jön tanulni, az egyetemi tanulmányai alatt megerősödik ebben az elhatározásában – magyarázza Kende Anna. Az a sztereotípia, hogy a segítő szakmák iránt inkább a nők érdeklődnek, itt is beigazolódni látszik: a jelentkezők nagyobb százalékban lányok. Amellett, hogy a pszichológia társadalmi megítélése egyre pozitívabb, a szakember szerint a mentális egészség kérdéseivel kapcsolatban is egyre nagyobb a tudatosság a társadalomban és egyre kevésbé stigmatizálódik, aki pszichológushoz fordul.
Hogy ez mennyire így van, bizonyítja az is, amiről egy középiskolai tanár számol be nekünk. A budapesti gimnáziumban, ahol tanít, nem hogy nem stigma, épp ellenkezőleg, trendi, ha valaki pszichológushoz jár. Sőt, elmondása szerint a gyerekek, főleg a lányok,
szinte versengenek, ki jár nevesebb, drágább szakemberhez és úgy cserélgetik a pszichológusok elérhetőségét, ahogy a fodrász vagy a kozmetikus számát.
– Azok a gyerekek, akikkel az utóbbi években találkoztam és végül pszichológia szakra jelentkeztek, maguk is komoly problémákkal küzdöttek. Terápiára jártak, keresték a megoldást a problémáikra az interneten, szakemberek segítségével és tapasztalatom szerint aztán ez indította el őket e tudomány irányába – magyarázza a tanárnő.
Az egyedülálló tanárnő 35 éve van a pályán, igazi tyúkanyó típus, a gyerekek bizalommal fordulnak hozzá a problémájukkal, mert tudják, hogy számíthatnak az együttérzésére, támogatására. Ő úgy tapasztalja, ezek a lelki problémákkal küzdő gyerekek nagyobb társaságban azonnal egymásra is találnak. Egy tanulmányúton például, ahová különböző osztályokból száz gyereket vitt el, pillanatok alatt összeverődtek és véd- és dacszövetséget alkottak. – Ezek a lányok betegesen elemzik egymást. Ha egy óra előtt rákérdezek, miért hiányzik valamelyikük, a többi komplett analízist ad a hiányzó állapotáról és anyatigrisként védelmezik, ha úgy érzik, valaki kétségbe vonja a társuk problémáinak komolyságát –mondja a tanárnő, akinek kollégáival együtt azt a jelenséget is gyakran kezelnie kell, hogy a gyerekek mostanában egy-egy társuk érzelmi kibillenésére egyből rámondják, hogy pánikrohama van, holott megítélése szerint erről a legtöbb esetben nincs szó.
– Egyszerűbb volt, amikor lehánytak – mondja és arról beszél: míg régen az osztálykiránduláson inkább a túlzott alkoholfogyasztásból adódó rosszullétekkel, lógásokkal, meg a Feneketlen tó mélyén landoló osztálynaplók formájában elkövetett határfeszegetéssel kellett számolni a kamaszoknál, most egyértelműen az okozza a legnagyobb kihívást az osztályfőnököknek, hogy
a gyerekek pszichésen nincsenek jól.
Olyan is előfordul, hogy a pszichoterápia ráerősít a gyerekekben ebben a korban egyébként is meglévő önsajnálatra és legitimálja a gyerek panaszait a szülővel szemben.
– Nem egyszer szembesülök azzal, hogy miközben a gyerek arról beszél, milyen ócska családja van és a szüleit nem érdeklik a problémái, behívom a szülőt, akiről kiderül, hogy agyondolgozza magát, hogy fizetni tudja a terápiákat és sírva mondja el, hogy hiába, mert a gyereknek semmi nem elég.
Sok esetben lehet, hogy a problémák nagy része megoldódna, ha abban a heti egy órában, amelyben egy idegen hallgatja a gyerek gondjait, inkább a szülő csinálna programot a gyerekével. A tanárnő egyébként úgy tapasztalja, a mai gyerekek sokkal célirányosabban készülnek a továbbtanulásra, mint a régiek, tehát a választásuk is sokkal tudatosabb, döntéseiket pedig elsősorban a siker és a jólét vágya határozza meg. Ennek fényében nagyon is érthető a tolongás a pszichológia szak körül. Nem csak azért, mert számtalan formában használható ez a végzettség és köztudottan jól is lehet vele keresni, de azért is, mert a média által közvetített pozitív megítélése jócskán növeli a népszerűségét. Ráadásul hiányszakma, a terápiás kezeléseknél hosszú várólisták vannak egy-egy szakembernél.
A középiskolai tanártól eltérően Tari Annamária úgy véli, a pszichológus hallgatók alapvetően nem a saját lelkük megértése céljából veszik fel a szakot, ám szerinte is tény, hogy aki erre a szakra megy, azoknál valóban felfedezhető egy viszonylag masszív és különleges érdeklődés az érzelmi működés iránt. – Lehet, hogy ez az érdeklődés törvényszerűen nő manapság annak következtében, hogy a 21. század a technológiai eszközök térnyerése folytán érzelmi működés tekintetében nagyon redukált.
A szakember azt is elképzelhetőnek tartja, hogy amikor mindenki a mesterséges intelligencia munkahely-megszüntető hatásával riogat, akkor a fiatalok úgy érzik, a pszichológus szakmában biztosítva lesz a megélhetésük emberként. – Ez a szakma nagyfokú empátiát és altruizmust igényel. A mentális segítségnyújtás egy speciális fajtájáról és egy olyan készségről van szó, amely képessé tesz arra, hogy az ember egy helyzetet megértsen, elemezzen, a maga számára levonja belőle a tanulságokat. Ez biztonságos támaszt tud adni, dolgozzunk az élet bármely területén – mondja Tari Annamária.
Van, aki még ennél is konkrétabb társadalmi tünetet vél felfedezni a pszichológia iránti, dinamikusan növő érdeklődésben. Szabó Andrea szociológus rámutat:
a most egyetemistává érő fiatalok a Covid-generációhoz tartoznak, a világjárvány pedig alapvetően megváltoztatta a fiatalok mentális problémákhoz való hozzáállását.
– A pandémia drámai hatással volt rájuk. A Maszkon túl című kötetünkből egyértelműen kiderül, hogy bármely mérőeszközt használtuk, a járvány legfontosabb következményeként a mentális egészség felértékelődését jelölte meg az akkor vizsgált, 15-29 éves korosztály – magyarázza. Tapasztalata szerint ez akkor vált egyéni problémából egy, a generációt érdeklő kérdéssé.
Mindezt a Covidon túl más is felerősítette ezeknél a fiataloknál, hiszen a mostani 18-19 évesek azok, akik már az életük minden pillanatát a social media által generált rendkívül erős társadalmi nyomás alatt élték le. A statisztikák azt mutatják, hogy Magyarországon és nemzetközi viszonylatban is megnőtt azok száma, akik pszichológushoz járnak, a pszichiátriák telve vannak, a gyermekpszichológusokhoz és gyermekpszichiáterekhez járók száma országszerte drámai adatokat mutat. – Érthető, ha ezeket az elsősorban fiatal lányokat ez arra indítja, hogy a személyes érintettség, a környezetük érintettsége, a társadalmi nyomás és a hozzájuk elérkező igények hatására nyissanak efelé a téma felé, hiszen mindez azt jelzi, hogy a jövőben is óriási szükség lesz a pszichológusokra és a pszichiáterekre – fogalmaz a kutató, aki utal rá, ahogy a ’90-es évek divat társadalomtudományi szakja a szociológia volt, a 2000-es éveké a politikatudomány. Most mondhatnánk azt, hogy a pszichológia az, ám ez most egy tényleges társadalmi igényt elégít ki. – Nem csak azért, mert ezek a fiatalok mentálisan nem érzik jól magukat, de azért is, mert ez már egy aktív, segítő generáció, amely a zöld értékekkel éppen úgy tisztában van, mint a társadalmi problémákkal.
Sok gond feszíti őket és ezekre próbálnak a maguk módján válaszokat adni
– véli Szabó Andrea.
Feltettük a kérdést egy érintettnek is. Áron idén nyert felvételt egy fővárosi egyetem pszichológia képzésére és amikor saját és kortársai motivációiról kérdezzük, a személyes megküzdéseit, majd a Covid és a közösségi média hatásait említi, rímelve a szakemberek szavaira. Úgy tapasztalta, sokak szociális kapcsolódása elé gördített nehézséget a pandémia és nem véletlen, hogy ez a generáció, amelyet a világ egyébként is arra ösztönöz, hogy foglalkozzon a lelki egészségével, nyit a pszichológia felé. Áron emellett e tudomány elsajátításának gyakorlati hasznát is említi, hiszen az ember felvérteződhet általa a reklámpszichológusok közösségi médiát elárasztó manipulációjával szemben, ráadásul e tudás birtokában a szakmai és a magánéletben is hatékonyabbá válhat. – Mindenkiben ott a vágy, hogy megértse magát és a környezetét. A pszichológia, azon túl, hogy segített túllépni a saját életemben felmerülő problémákon, ahhoz is hozzásegít, hogy megfelelően értelmezzek szituációkat és ezáltal jobban tudjam vezetni az életemet – fogalmaz Áron, aki elégedetten beszél a csoporttársairól, akik elmondása szerint toleránsak, nyitottak és intelligensek.
Azt, hogy az átlagnál nagyobb a valamiféle lelki problémával küzdő fiatalok száma a pszichológus hallgatók között, az egyetemi oktatásban több mint harminc éve dolgozó Gyarmathy Éva egyetemi tanár, klinikai és neveléslélektani szakpszichológus is így látja. Azt, hogy miért fordulnak egyre többen a lélektani önelemzés felé, ő a világunkat jellemző nagy elbizonytalanodással magyarázza. – Nincs ma könnyű dolguk a tizen-huszonéveseknek, amikor az értékeiket próbálják összerakni.
A lehetőségek száma közel végtelen, ami bizonytalansághoz, majd mindenféle lelki zavarokhoz vezethet
– mondja és utal rá, létezik a „pokoljáró pszichológus” fogalma, akiből, ha meg tud birkózni a saját problémáival, nagyon jó szakember válhat. Ez is egy jó út lehet tehát, figyelembe véve, hogy az egyetemi évek szigorúan kirostálják azokat, akik alkalmatlanok a feladatra.
A szakember úgy véli, az empátia elvben az ember alapkészletének eleme, tehát mindenkiben megvan a lehetőség, hogy pszichológussá váljon. Ráaádásul minden fejleszthető, így, ha valaki nem pszichopata, alkalmas lehet erre a munkára. A különbség csak annyi, hogy a pszichológusnak ezeket az eszközöket sokkal tudatosabban kell használnia. Pszichológus végzettséggel persze messze nem csak terápiás munkát lehet végezni, számos olyan feladat van, amelynél nem kell közvetlenül emberekkel foglalkozni. Lehet az ember ergonómus, foglalkozhat reklám- vagy munkapszichológiával, lehet kutató, úgy, hogy egész életében nem is lát pácienst.
Gyarmathy Éva, aki több felsőoktatási intézményben is tanít, úgy tapasztalja, a mai pszichológus hallgatók általában jó képességűek és a tanulás iránt elkötelezettek. Ebben minden bizonnyal szerepet játszik az is, hogy nagyon magas a bekerülési ponthatár, ami ugyanakkor nem tesz minden szempontból jót a felhozatalnak. Kende Anna például nem tartja jónak, hogy a középiskolai tanulmányok alapján kapott és a pluszban megszerezhető pontok döntik el, kit vesznek fel, mivel ez többnyire csak a jobb anyagi helyzetben lévő, magasabb végzettséggel rendelkező szülők gyerekei számára teszi lehetővé a bekerülést, akik akár két tárgyból is tudnak emelt szintű érettségit tenni, vagy nyelvvizsgát szerezni. Erre ugyanis nem minden gimnázium tudja felkészíteni a gyerekeket.
– A megszabott feltételek messze túlmutatnak azon, hogy okos és szorgalmas-e egy gyerek. Nem gondolom, hogy a pszichológiát csak ilyen diákok tanulhatják, sőt, azt hiszem, a szakmának és a társadalom egészének is
jó lenne, ha olyan tehetséges diákok is bekerülhetnének, akik nem jutnak hozzá ahhoz a többlethez, amit a középiskola vagy a családi háttér nyújthat
– fogalmaz a szakember, aki hozzáteszi, mivel pszichológiaoktatás nincs a középiskolában, a gyűjtött pontok nem biztos, hogy sokat elárulnak arról, hogy egy diák helyt tud-e majd állni a szakmájában. Sok országban az első év után szűrik meg a diákokat.
Annyi biztos, hogy a hallgatókból sok év és minimum két diploma megszerzése után lesz csak pszichológus. Először csak viselkedéselemző alapdiplomát kapnak, amivel még nem végezhetnek pszichológusi tevékenységet. A mesterdiplomát további két éves képzés után szerezhetik csak meg, de ahhoz, hogy komoly terápiás, diagnosztikus tanácsadói munkát végezzenek, még tovább kell képezniük magukat, szakképesítést, módszerspecifikus végzettségeket kell szerezniük, tehát nagyon sokára lesz belőlük gyakorló szakember.
Hogy ez a sok gonddal terhelt, a közösségi média nyomása alatt felnőtt, a végtelen lehetőségek közt elbizonytalanodott Covid-generáció világszerte saját maga vagy a környezete miatt érdeklődik-e fokozottan az érzelmi működés iránt, tulajdonképpen másodlagos. A lényeg, hogy megpróbálja kezébe venni a kontrollt és a saját kortársait is gyógyítva előre lépni. Nagyon valószínűnek tűnik, hogy ez a vérfrissítés hosszú távon a pszichológia tudományára is serkentő hatással lesz.
Nyitókép (illusztráció): dpa/Christin Klose
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
