Egy pillangó éppen meglebbenti szárnyát Pekingben – ez már a káosz előszobája?
Pillangóhatásnak nevezik, amikor egy látszólag apró jelenség óriási kataklizmát okoz. A példa szerint, ha egy pillangó meglebbenti a szárnyát Pekingben, abból hónapok múltán tornádó lehet New Yorkban. Most éppen egy kínai kormányrendelet következménye hozhat óriási káoszt a világban. A csütörtökön beígért rendelet a ritkaföldfémek külkereskedelmi engedélyeztetéséről szól. Trump válaszul óriási vámmal fenyeget. Ha ebben a konfliktusban elszabadulnak a nagyhatalmak, az a magyar iparnak, de az ukrán hadseregnek is óriási gondot okozna.
Amióta Donald Trump az USA elnöke, többet olvashattunk és hallhattunk a ritkaföldfémekről, mint addig egész életünkben összesen. Ritkaföldfém-megállapodást erőltetett Ukrajnára, rengeteg vita és találgatás után, bár abból eddig semmi sem következett, egyetlen gramm földfém sem mozdult a megállapodás alapján. Felmerült, hogy Grönlandot is az ottani bányák miatt akarja. De az igazán nagy történetek a ritkaföldfémekről a Kínával vívott küzdelemmel függenek össze, és ezek jelentősen érinthetik az EU-t, és így Magyarországot is.
A legfrissebb fejlemény, hogy a kínai kormány kiadott egy rendeletet, amely szerint decembertől tovább szigorítják a tavasszal hatályba lépett ritkaföldfém-export engedélyeztetési rendszert. Megtorlásul Trump a jelenlegi 30-ról 130 százalékra emelné a kínai árukra kirótt vámot, néhány fontos termék (például bizonyos szoftverek, repülőgépmotorok) vásárlásától pedig teljesen eltiltja a kínai vásárlókat. Továbbá kilátásba helyezte, hogy lemondja az október végén esedékes találkozóját a kínai elnökkel.
Az amerikai tőzsde esett, az elemzők rettenetes következményeket vázoltak fel, a geopolitikai szakértők a világ keleti és nyugati felének elszakadásáról osztották meg aggasztó gondolataikat.
A helyzet tényleg izgalmas, bár ezt a mozit idén már láttuk egyszer.
Amikor áprilisban Trump éppen 145 százalékos vámmal fenyegette Kínát, akkoriban léptették életbe Pekingben az első, a ritkaföldfémek kereskedelmét korlátozó rendeletet. Végül a két ország küldöttsége egy londoni tárgyaláson júniusban megegyezett, illetve tűzszünetet kötöttek. Trump harminc százalékra mérsékelte a vámot, a pekingi kormány pedig kiadta az engedélyeket, hogy az USA vállalatai a következő hat hónapban továbbra is vehessék a ritkaföldfémekből készült alkatrészeket. A két hét múlva esedékes Trump–Hszi-találkozón kellene megkötnie a két országnak a végső, vagy legalább egy tartósabb megállapodást. Ebben az alkudozásban érdemes tehát elhelyezni a legfrissebb fejleményeket, mert van még idő a kompromisszumra. A helyzet ettől még fordulhat nagyon rosszra, de ezen a héten még nem lesz hiánycikk a mobiltelefon, és a győri Audi gyárat sem kell bezárni.
Így nem lett Indiában iPhone-gyár
Az ügy jelentőségét jól illusztrálja a következő történet: amikor tavasszal úgy tűnt, hogy nagyon drága lesz Kínából Amerikába exportálni, az éppen 145 százalékosra ígért vám miatt, akkor az iPhone telefonokat (az Apple alvállalkozójaként) gyártó Foxconn nevű tajvani óriásvállalat úgy döntött, hogy a gyártás egy részét Kínából átviszi Indiába. A vámháború ugyanezen szakaszában léptette életbe Kína a ritkaföldfémek eladását külön engedélyhez kötő rendeletét. Néhány hét bizonytalanság után kiderült, hogy az EU-ban és az USA-ban működő cégek simán megkapják az engedélyeket. De az indiai cégek nem kapták meg. Úgyhogy a Foxconn leállította a költözést, és hazahívta Indiából az éppen csak odatelepített háromszáz mérnökét, akiknek az új iPhone összeszerelő-üzem építésén kellett volna dolgozniuk. Ritkaföldfémekből készült alkatrészek kellenek ugyanis a telefonok képernyőjéhez, hangszórójához, kamerájához és ahhoz is, hogy rezegni tudjanak.
A kínai korlátozás tehát nem általában az exportot tiltotta meg, csak a pekingi kereskedelmi minisztérium engedélyéhez kötötte a ritkaföldfémek exportját minden egyes üzlet esetén, és néha az engedély csak fél évre szól. Az engedélyek kiadása pedig pofára ment: a kínai kormány nem statisztikai adatok vagy bármilyen más objektív mérce szerint, hanem politikai alapon döntött. A kérdés annyi lett, hogy Kína világpolitikai érdekeinek megfelel-e az üzlet. Az exportengedélyek elbírálási ideje maximum 45 nap, de lehetett néhány óra is, attól függően, hogy mennyire akart Peking nyomást gyakorolni egy-egy ország vezetésére.
Amikor az első engedélyek beadása után elkezdődött a várakozás, Európában és az USA-ban számos autógyárnak korlátoznia kellett a termelését, mert heteket kellett várniuk az engedélyre.
A múlt csütörtöki bejelentés szerint ezt a rendszert terjesztenék ki újabb alapanyagokra és feldolgozott termékekre, illetve a gyártáshoz szükséges technológiákra is. A tizenhét ritkaföldfémből tavasz óta hét engedélyköteles, a terv szerint november 9-től már tizenkettő lesz az. További súlyos szigorítás, hogy a legfejlettebb csipeket gyártó, vagy azokat használó cégek csak nagyon szigorú vizsgálat után kaphatnak engedélyt,
fegyvergyártók pedig a főszabály szerint egyáltalán nem,
és a kínai kormány fenntartja magának a jogot, hogy megvizsgálja, egy kérelmező közvetett módon beszállítója lehet-e egy másik ország hadiiparának.
A kínai szabályozás szigorítását a kereskedelmi világháború elmérgesedéseként értékelik világszerte. „Eszkaláció” – ez a kifejezés szerepel a legtöbbet a gazdaságpolitikai elemzésekben.
Mik ezek a ritkaföldfémek, és mire jók?
A ritkaföldfémek nem azért ritkák, mert kevés van belőlük. Sőt nagyon is sok van, a tizenhét elem előfordulási gyakoriságát a rézhez és az ezüsthöz szokták hasonlítani. Azért nevezik ritkának őket, mert kis sűrűségben fordulnak elő, azaz sok ércből a feldolgozás után kevés ritkaföldfém marad.
Az érc feldolgozásához olyan kémiai eljárásra van szükség, amely meglehetősen szennyezi a környezetet, erősen mérgezi a vizet például. Éppen ezért ott, ahol szigorúak az előírások, és ettől drága az eljárás, nagyon kevesen foglalkoznak már ritkaföldfémek feldolgozásával. Tipikusan ilyen hely az Európai Unió, és ilyen lett az USA is. Mindkét kontinensről kiszervezték a koszos ipart, inkább megveszik onnan, ahol olcsóbb az előállítás, köszönhetően a mérgek iránt tanúsított állami toleranciának.
Kína kormánya az 1980-as években indította a nagy ritkaföldfém-programját, részben a belső-mongóliai bányák érceire, részben a nyugatinál megengedőbb környezetvédelmi előírásokra alapozva. Bő negyven év alatt odáig jutottak,
hogy a világ összes ritkaföldfémből előállított termékének 90 százaléka valamilyen módon kínai vállalatokon megy át.
Vagy a bányászatban, vagy az érc feldolgozásában, vagy a termékek gyártásában, esetleg mindegyikben egyszerre, kínai cégek működnek közre. Van, hogy Kínán kívül is, például Afrikában.
A kínai befektetés ebbe az iparágba nem volt kezdettől nagyon jó üzlet, mostanra viszont olyan mennyiséget állítanak elő, hogy bőven a legköltséghatékonyabbak ezen a területen. A kisebb feldolgozók már akkor sem versenyképesek, ha nem kell környezetvédelmi beruházásokra költeniük. Ahogy nőtt Kína világpiaci részesedése, úgy zártak be a ritkaföldfémekkel foglalkozó gyárak szerte a világban.
A 21. századtól jelentősen megnőtt az igény a ritkaföldfémekből előállított mágnesekre, és sok minden másra, amihez kellenek. Egy elektromos autóban nagyjából öt kilónyi ritkaföldfémet tartalmazó alkatrész van, de a modern robbanómotoros autókban is van vagy két és fél kiló. Kell a visszapillantó tükör mozgatásához, az olajpumpába, az automata ablaktörlőhöz, a kijelzőkhöz és a hangfalakhoz is. Kell ritkaföldfém az autóiparon kívül a csipgyártáshoz, a LED-es kijelzőkhöz, az érintőképernyőkhöz, a kamerákhoz, a drót nélküli internetes csatlakozáshoz, az akkumulátorokhoz, a jó minőségű adathordozókhoz, a szélerőművekhez, a radarokhoz az egészségügyben és a repülésben, a lézer vezérelte rakéták irányításához, a harci repülők motorjához és a tengeralattjárókhoz is. A sort még sokáig lehetne folytatni. A felhasználásuk egyre kiterjedtebb, és előállításukkor Kína egyelőre megkerülhetetlen.
Nem most derült ki
Csak idén kezdtek élénken foglalkozni a politikusok azzal, hogy Kínának mekkora szerepe lett ebben az iparágban, és hogy ez mennyire kiszolgáltatottá tett mindenkit. Azonban a helyzet egyáltalán nem új. 2010-ben kicsiben már láthatott a világ egy hasonló konfliktust. Akkoriban súlyos vita bontakozott ki Kína és Japán között arról, hogy a tengeri határuk egy bizonyos apró szakaszán melyik országnak van joga halászni. Miután Japán nem engedett a kínai követelésnek, a pekingi kormány megtiltotta a ritkaföldfémek eladását japán cégeknek. A teljes tilalom csak két hónapig tartott, de már az is komoly károkat okozott a japán iparnak, számos gyárat kellett leállítani.
Azóta Japán igyekszik minél több alternatív beszállítót keresni. Közepes eredménnyel, a szinte teljes importfüggést 15 év alatt 60 százalék körülire tudták csak csökkenteni. A szakértők most arra emlékeztetnek, hogy szerény eredménynek számítana, ha 90-ről 80 százalékra lehetne mérsékelni a világpiacon a kínai termékek arányát, de már ez is azt jelentené, hogy meg kellene duplázni a Kínán kívüli teljes termelést.
Európában, Ausztráliában és az USA-ban is elindultak beruházások a gyártás hazahozatalára, állami támogatásokat kaptak befektetők, de a kínai import kiváltásához még akkor is legalább öt év kellene, ha a kormányok mostantól számolatlanul adnák a pénzt a fejlesztésekre. További problémákat okozhat, hogy a most bejelentett kínai korlátozások érintenék az ércek feldolgozásához szükséges technológia és eszközök eladását is, sőt a kínai szakemberek alkalmazásához is a kommunista kormány engedélye szükségeltetik majd.
A vita élesen érinti a magyar gazdaságot is, hiszen a ritkaföldfémek kellenek az akkumulátorok és az autók gyártáshoz is, vagyis ahhoz a két iparághoz, amelyek a magyarországi iparpolitika által leginkább támogatott ágazatok. Ha az utánpótlás leáll, akkor azt a magyar gazdaság is megérzi majd.
Peking: ez még a kesztyűs kéz politikája
A kínai kormány a hétvégén azzal érvelt, hogy a most bejelentett intézkedések még csak nem is arányosak az USA korlátozásaival. A kínai szabályok szerint összesen 700 termék exportjára lehet korlátozásokat kivetni, az USA hasonló listája 3000 terméket sorol fel. Kína még csak most kezdi engedélyhez kötni a ritkaföldfémek eladását, míg az USA már be is tiltotta számos, a csipgyártásban nélkülözhetetlen eszköz eladását Kínának.
Az is látszik, hogy Kína taktikája a fokozatosság: nem kategorikus tiltásokkal operálnak, hanem az engedélyeztetés lebegtetésével, azaz folyamatosan fenyegetnek, miközben nyitva tartják a megállapodás lehetőségét is, állandó alkudozásra kényszerítve a nyugati versenytársakat.
Katonai kérdés is
A ritkaföldfémek körüli mostani feszültségnek van egy nagyon fontos katonai dimenziója is. A Kína által állami kontroll alá vett alapanyagok nélkülözhetetlenek a légvédelmi eszközök, bizonyos rakéták és a harci repülők gyártásában. A drónok és robotrepülők egyre fontosabbak a háborúkban, ezt mutatja az ukrajnai harctéri tapasztalat, és ez volt a tanulsága az idei izraeli–iráni konfliktusnak is. A nyugati hatalmak mind a légierejük fejlesztését tervezgetik, miközben Ukrajnának is nagy szüksége van ezekre az alapanyagokra. Elvben az új korlátozás teljesen elzárná a kínai alapanyagoktól a fegyvergyártókat.
Ez elvben az ukrajnai háború menetét is befolyásolhatja. A nyugati kormányok hiány esetén a saját hadiiparuk felé irányítják majd a fellelhető készleteket, ami megnehezítené, hogy Ukrajna utánpótláshoz jusson.
Ha pedig Kína a korlátozást nem érvényesíti Oroszország felé, akkor az további fontos segítséget jelentene Moszkvának az ukrajnai háborújában.
Ha ezzel párhuzamosan a nyugati cégek a nem katonai termékeikhez sem kapnak alapanyagokat, akkor a nyugati gazdaságok általában is bajba kerülnének. A gyárak leállása, az áruhiány, az elektronikus termékeket érintő áremelkedések nyomán keletkező infláció a gazdasági visszaesés mellett politikai válságokat is okozhatnak. Kína tehát ezzel az egyetlen kormányrendelettel képes lehet a nyugati közhangulatot és az ukrajnai háború menetét is befolyásolni. Mindezzel azokat a nyugati pártokat erősítheti, amelyek Kína- és Oroszország-barát politikát hirdetnek. Erről szól a cikk eleji káoszelmélet felidézése.
Lehet még rosszabb is
Ráadásul jó néhány termék van még, amelyek előállításához a kínai import jelenleg nélkülözhetetlen. A legveszélyeztetettebb a gyógyszergyártás, ahol az alapanyagok tekintetében Kína majdnem olyan domináns szereplő, mint a ritkaföldfémek esetében. Az iparág szakemberei a mostani vitát látva arra figyelmeztetnek, hogy óriási veszélyt jelentene, ha legközelebb ezek a termékek is pekingi tilalmi listára kerülnének. Emlékezhetünk, hogy a Covid-járvány kezdetén nemhogy lélegeztetőgépből, de orvosi maszkból sem volt elég Nyugaton, mert ezeket is szinte már csak Kínában gyártottak akkoriban.
Adok és kapok
Ugyanakkor az eszkaláció óriási károkat okozna Kínának is. Kína ugyanis alapvetően exportból él. Ha lezárja a saját határait, illetve megtorlással szembesül, akkor nemcsak pénz nélkül marad, de rengeteg kínai vesztené el a munkáját is.
És ahogy a legjobb minőségű csipeknél láttuk, egyes bonyolult termékek esetében még mindig nyugati technológiára szorul. Olajból szinte teljesen importfüggő. Kereskedelmét főként a dollár elszámolású nemzetközi bankrendszeren keresztül intézi.
Egy totális kereskedelmi háború tehát Kínának is nagyon fájna,
különösen ha az USA képes lenne összehangolni a válaszait Európával, a világ másik óriási és gazdag piacával.
Bőven van tehát még mozgástere a Nyugatnak nyomásgyakorlásra. Ráadásul azok a termékek, amelyekben most Kína szinte teljes monopóliumot élvez, nem bonyolultak. Nem atomerőművekről vagy a mesterséges intelligenciához szükséges óriási teljesítményű csipekről van szó. Pár év alatt fel lehet húzni rájuk gyártósorokat, a kérdés az átmeneti idő átvészelése. Kézenfekvő párhuzam Európa egykori függése az orosz gáztól. Az orosz import nagy részének kiesése 2022 augusztusára egészen brutális áremelkedéshez vezetett, a német ipar recesszióba fordult, de mostanra sikerült kiépíteni új beszállítási láncokat, és immár az orosz gáz teljes kitiltása szerepel az Európai Tanács napirendjén, elfogadását már csak a magyar és a szlovák ellenállása hátráltatja. Az átmenet nehéz volt, de meg lehetett oldani.
Ez az átmenet a kínai ritkaföldfémek esetében globális szinten ettől még nehéz lenne. Egyes vélemények szerint Kína jobban, vagy legalábbis tovább bírná egy totális kereskedelmi háború okozta veszteséget, mint a nyugatiak, egyszerűen azért, mert nem demokrácia. Az ottani brutális elnyomás kevésbé veszélyezteti a kormányt, nagyobb áldozatok elviselésére kényszeríthető a lakosság. Nyugaton az életszínvonal csökkenése vagy egy inflációs hullám kormányok bukásához, és a kiegyezést (vagy más nézőpontból a megadást) hirdető erőknek kedvezne.
Egyelőre nem látszik, hogy Kína most csak jobb alkupozíciót vett fel, vagy a konfliktust azért élezi, mert kenyértörésre vinné a dolgot az USA-val, hogy egyedül lehessen a világ legerősebb hatalma. Ahogy a Trump-kormány részéről sem lehet eldönteni, hogy a most megtorlásul ígért 130 százalékos vámot komolyan gondolja-e. Az azonban biztos, hogy minél élesebb fenyegetések hangoznak el, annál könnyebben hajszolhatják bele egymást a nagyhatalmak egy totális összecsapásba.
Amelynek nyomán a kereskedelmi háborúból akár igazi is lehet.
Nyitókép: Hszi Csin-ping kínai elnök pohárköszöntőt mond a pekingi Nagy Népi Csarnokban tartott fogadáson 2025. szeptember 30-án, a vértanúk napján (fotó: AFP/Adek Berry)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
