Újabb államosítás – a fővárosban több ezer CT- és MR-vizsgálat eshet ki novembertől
Mintegy ötezer CT- és MR-vizsgálattal lehet idén kevesebb, mert a magántulajdonban levő szolgáltatóknak novembertől nem fizet az egészségbiztosító, és egyelőre úgy látszik, az állam nem minden magángépet vásárol meg. A bajokat nem a magánszolgáltatók okozzák, az állam mégis milliárdokat költ arra, hogy kivásárolja őket. Így a betegeket ugyanazokkal a berendezésekkel vizsgálják majd, mint korábban – csak néhány milliárddal magasabb lesz a számla. Az igazi probléma éppen az állammal, az elöregedett állami gépekkel és a szűkös forrásokkal van, de a választások közeledtével mintha lassan a kormány is megmozdulna. Bemutatjuk a teljes hátteret.
Hogyan lett a CT- és MR-vizsgálatok elérhetősége az egészségügy egyik legfontosabb mérőszámává? Miért nem éri utol soha magát a magyar egészségügy? Ennek két fontos oka van. Újabb és újabb területen kezdik el bevetni a nagyértékű képalkotó-berendezéseket. Az onkológia nyomában jár a kardiológia, a gasztroenterológia, és folyamatosan nő a vizsgálati igény. A betegek bővülő körénél ma már a tüdőszűrést is CT-vel végzik, mert a tüdődaganat sokkal gyakoribb a tbc-nél, és korai fázisban röntgennel csak kivételes képességű diagnoszták tudják észrevenni a bajt, vagy még ők sem. Évről évre legalább tíz százalékkal több vizsgálatra van szükség. Olyan hosszútávfutás ez, ahol a cél menet közben egyre távolabb kerül. Nemcsak nálunk, mindenütt a világon.
Másrészt egyre több felvétel készül, ma már egyáltalán nem ritka, hogy egyetlen vizsgálat során ezer-ezerkétszáz képet is meg kell néznie az orvosnak. Háromféle próbatételnek kell tehát egyszerre megfelelni:
több drága és gyorsan elavuló gépet kell vásárolni, az egészségbiztosítóknak költséges vizsgálatok tömegét kell finanszírozni és közben küzdeni azzal, hogy a radiológus ritka, mint a fehér holló.
Különösen a fiatal, aki CT- vagy MR-leletet is képes írni. Hát ezért az egyik legfontosabb mutatója a világ egészségügyi rendszereinek, hány készülékük van, milyen életkorúak és azokkal mennyi vizsgálatot végeznek. Ráadásul az egészségügyhöz mit sem értő átlagválasztó is ezen méri le a kormánya teljesítményét. Ha egy komoly betegség gyanújával várnia kell a vizsgálatra, az nem alakít ki jó képet senkiben.
Öregecske állami gépek
Magyarország még a vizsgálatok számában áll a legjobban, de a drágább MR-eknél ott is le vagyunk maradva. A gépek átlagéletkoráról sokat elárul, hogy a kormányzat célja az, tizenkét évesnél idősebb eszköz ne maradhasson a rendszerben, emiatt 30 CT és 13 MR beszerzését tervezik, ebből kettő kerülhet olyan helyre, ahol eddig még nem volt, a többi mind csere. A helyzet komolyságát jelzi, hogy a várakozási idők olyan hosszúak, hogy az emberek tömegesen vásárolnak maguknak időpontokat a magánegészségügybe.
– Pótcselekvés – mondja Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász, az egészségbiztosító korábbi főigazgató-helyettese lapunknak a kormányzati tervekről. – Egyetlen beteg sem attól fog meggyógyulni, hogy magán vagy állami géppel vizsgálták-e meg. A minőségbiztosításnak lenne értelme, megnézni, hányszor tévednek a leletezésnél. Annak lenne hatása életre, halálra – fogalmaz a szakember.
Elvileg 2024 november elsejétől csak állami CT-k és MR-ek működhetnének az egészségügyben. Mivel ez nem jött össze, meghosszabbították egy évvel a határidőt, ám kevesebb mint egy hónappal ennek lejárta előtt sem látni pontosan, mi is fog történni.
Minden hetedik tb-vizsgálat magán
Mielőtt azonban ennek részleteire kitérnénk, fontos lenne látni, honnan kerülnek egyáltalán magán vizsgálati eszközök az állami egészségügybe.
Amikor a vasfüggöny leomlott, a beteg embereknek egy ideig fogalmuk sem volt róla, a magyar kórházak milyen elképesztő technológiai lemaradásban vannak. A nyugati orvoslásban forradalom zajlott, olyan eszközök jelentek meg, amelyekkel vágás nélkül lehetett belelátni az emberi testbe. A csontoknál ez ugyan már korábban megtörtént, de innentől a lágy részeket, például a daganatokat is fel lehetett fedezni a test felnyitása nélkül. Az e célra használatos CT és MR azonban elképesztően drága volt a kelet-európai országok számára. Így jöttek a képbe a magánbefektetők (zömmel cégeket alapító orvosok), akikkel az akkor még zömmel önkormányzati tulajdonú kórházak hosszú távú szerződéseket kötöttek. A cégek hitelre megvették a gépeket, az egészségbiztosító pedig finanszírozta a vizsgálatokat, és a vállalkozások a bevételből törlesztették a kölcsönt. A biztosító nem tett különbséget aközött, mi magán és mi állami. Mindenki boldog volt, a miniszterek sorban vághatták át a nemzeti színű szalagokat.
Az elmúlt 35 évben az eszközök olcsóbbak és elterjedtebbek lettek, a könnyen elérhető uniós pénzek idején az állam ezért úgy ítélte meg, már nincs szüksége a magántőkére. (Mármint a Fidesszel nem kimondottan baráti vállalkozásokéra.) Mindez egybevágott a kormány elképzelésével, hogy az egészségügy könnyebben irányítható, ha minden szolgáltatót államosítanak. Bár 13 évvel a folyamat megkezdése után a tapasztalatok nem ezt igazolják, a kormány újabb és újabb területeket gyűr maga alá. A szerződések lejártával – vagy le nem jártával – nekiálltak kirakosgatni a CT- és MR-vállalkozókat a kórházakból.
Ma már csak hat budapesti és öt vidéki intézményben vannak jelen a magánvállalkozók, a folyamat eddig lezajlott része azonban mit sem változtatott a gondokon.
Ma is előfordul két állami kórház között, hogy az orvosok egymást hívják, hátha a másik intézményének még hó végén is van a vizsgálati keretéből, és esetleg meg tudná vizsgálni az ő onkológiai betegét, mert ők már kifogytak. Pedig mindkét készülék állami tulajdonú, és daganatgyanú esetén jogszabály írja elő a gyors vizsgálatot, de közben nagy a nyomás, nem adósodhatnak el a kórházak, és ezekre a szempontokra a betegségek nincsenek tekintettel.
2023-ban a 20 legnagyobb CT- és MR-szolgáltató közül öt volt magán a Medicina Évkönyv adatai szerint. A több mint hétszázezer járóbeteg közül 117 ezret vizsgáltak magánszolgáltatók hálózatai, tehát durván minden hetediket. A legnagyobb cég, az Affidea például 42 ezer betegvizsgálattal a negyedik legjelentősebb, alig lemaradva a Debreceni Tudományegyetem, a borsodi kórházholding és a Semmelweis Egyetem mögött. A magáncégek az egyetemek mellett több megyei kórház diagnosztikai rendszerét is működtették, Győr, Miskolc, Szolnok, Székesfehérvár mellett olyan fontos bázisokat kiszolgálva, mint a budapesti Fiumei úti baleseti intézet.
Az államosítási-kitakarítási folyamat már évek óta tart, és nem várt hatást hozott.
Nem az állami egészségügy erősödött tőle, hanem a magán.
A magáncégek beköltöztek a bevásárlóközpontokba, irodaházakba, új rendelőket hoztak létre és működnek tovább. Akkora ugyanis a várakozási idő a tb-finanszírozott CT- és az MR-vizsgálatokra, hogy az emberek a gyógyulásuk érdekében inkább a zsebükbe nyúlnak. Számos, az államnak is szolgáltatást nyújtó cégnek már eddig is több készüléke volt a magánegészségügyben, mint az államiban. A magáneszközök rohamos terjedését mi sem bizonyítja jobban, hogy még egy kétezer lakosú Győr-Moson-Sopron megyei faluban, Szanyban is van már magán-MR. Ám ezeket a vizsgálatokat nem az egészségbiztosító, hanem a betegek maguk fizetik.
Menet közben változó a forgatókönyv
Az állam eredeti terve tehát az volt, hogy minden magáncégtől meg kell válni, a már lejárt szerződéseket nem hosszabbítják meg, a többit pedig november elsejéig felmondják. A gépeket elvitetik, az állam újakat vásárol a helyükre, és nagyon alacsony összegen – néhány évi adózott eredményük mértékében – kártalanítják a cégeket. (Egy kivétellel, a Pécsi Tudományegyetemen működő Neuro CT. Kft-ből ugyanis kiszálltak a magánbefektetők, és egyetemi klinikai alapítványok maradtak a tulajdonosai, ezért ez továbbra is kap tb-finanszírozást.)
Azután másként alakult. A nagy gyártók megtámadták az eredetileg kiírt közbeszerzéseket, mert attól tartottak, az állam majd olcsó kínai és török gépekkel árasztja el a kórházakat. Végül nyugati gépeket vettek, de megcsúsztak, az új eszközök közül eddig csak néhány érkezett meg. Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár rendszeresen közli a Facebook-oldalán, ha átadott valamit, de hiába kerestük a Fiumei úti baleseti központba, a Péterfybe, Székesfehérvárra vagy Szolnokra, Kerepestarcsára a budai Szent Margit Kórházba érkező új CT-ket, MR-eket. (Dunaújvárosba és Bajára viszont új gépet vettek.) Ha pedig nem jönnek az új képalkotó eszközök, és nem érnének időben a végére az akár több hónapig tartó beüzemelésnek, megbénulhat a fél magyar egészségügy. Így született meg a kompromisszum, hogy
az állam nem kiteszi, hanem megveszi a készülékeket.
Elsőként 976,5 millió forintért felvásárolta az Affidea eszközeit. Azóta mindenki azt várja, mikor kerülnek sorra a többiek.
Úgy tudjuk, a legtöbb helyen az állam árajánlatot kért a magáncégektől, és elvileg többet el is fogadott, ennek ellenére lapzártánkkor kórházi és magánszolgáltató forrásaink sem tudták, hol áll a folyamat. A cégek hétpecsétes titokként kezelik a számokat. Sem az érintett vállalkozás, sem az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) nem erősítette meg azt az értesülésünket, hogy a székesfehérvári és a szolnoki központot működtető Mediworld Kft. kétmilliárd forint lelépési díjat kért volna. Az Affidea esetében nyilvános közbeszerzés zajlott, a többi cégnél egyelőre ez nem látszik.
Az a fura helyzet állt tehát elő, hogy a kórosan pénzhiányos magyar egészségügyben
az állam a négy nagy magánszolgáltató kivásárlására fordít milliárdokat, vagyis olyan gépekre költ, amelyekért eddig nem fizetett bérleti díjat.
Cserébe a betegeket pontosan ugyanabba a készülékbe tolják majd be vizsgálatra, ahova eddig is.
Mindez óriási energiákat emészt fel. Nehéz benne értelmet találni, a levezénylése sem sikerült, és a végén még örülni kell, hogy valahogy kibogozzák a saját maguk által összegubancolt szálakat. Vagyis milliárdos közpénzköltéssel, a gépek megvásárlásával legalább remény van rá, hogy folyamatos marad az ellátás. Tehát arra, hogy minden CT és MR ott marad, ahol eddig, és ember is lesz, aki működtesse.
Mit állítottunk tehát?
- Kevesebb vizsgálatot végezhetnek majd novembertől, mint eddig. A csökkenés mértéke a fővárosban idén elérheti az ötezret, miközben több helyen már eddig is jelentős volt a várakozási idő.
- Milliárdokat költenek olyan eszközök megvásárlására, amelyek zöméért eddig nem fizettek bérleti díjat.
- A vizsgálatok sokkal többe kerülnek majd az egészségbiztosítónak, mint amennyiért az állam ma a magáncégektől megvásárolja azokat.
- A vállalkozások nélkül az egész rendszer azonnal összedőlne, mert nemcsak a gépeket, tehát a vasat adják, hanem sok helyen a szemet és az agyat is. És ez így is marad.
Nézzük meg mindezt részletesen:
1. Jóval kevesebb vizsgálatot végeznek majd novembertől, mint eddig.
Főként a fővárost sújthatja majd ez a fajta kapacitásszűkítés. Kétféle magáncég működik ugyanis Magyarországon: kórházi és nem kórházi vizsgálati központban található CT- és MR-központ. A legtöbb centrum a kórházak területén végzi vizsgálatait, ha például valakit baleset ért, akkor eddig észre sem vette, de a Fiumei úton a baleseti központban nem a kórház, hanem az Affidea CT- vagy MR-készülékében vizsgálták meg. Ez az egyszerűbb ügy, és úgy tudjuk, a kórházi részlegek némelyikénél nemcsak a gépek, hanem még a bútorok megvételére is vételi ajánlatot tett az állam abban a reményben, hogy novembertől meglegyen az új szakhatósági engedély, és egy napra se álljon le a betegellátás. A kórházi diagnosztikai részlegek tehát vélhetően rendben lesznek, ott csak a munkaerővel lehet baj, ha nem mindenki akar szerződni.
Nehezebb a helyzet a kórházon kívüli központoknál. A fővárosban kettő ilyen működik, a XIX. kerületi Radiológiai, Diagnosztikus és Terápiás Centrum Egészségügyi Kft. (Raditec) és a XI. kerületi Pozitron Medical Diagnosztikai Központ (korábbi nevén Pozitron Diagnosztika Központ). Úgy tudjuk, lapzártánkig az ő gépeikre nem érkezett vételi ajánlat, ha ez így marad, akkor novembertől nem nyújthatnak közfinanszírozott ellátást, az egészségbiztosító nem fizethet nekik. A fővárosban így több CT és MR is kieshet. Takács Péter államtitkár kedden a Portfolio magánegészségügyi konferenciáján úgy fogalmazott, novembertől közkórházon belül nem lehetnek magánszolgáltatók, de az nem volt világos, hogy ezen a falakat értette, vagy a szerződésállományt. A Raditec honlapján mindenesetre az szerepel, hogy ingyenes vizsgálatért ne hozzájuk, hanem az egyetemi klinikákhoz forduljanak. A Pozitron Medical pedig novemberre már nem adott térítésmentes időpontokat.
A tét nem kicsi, a Raditec 2023-ban 24 ezer tb-finanszírozott beteget látott el a Medicina Évkönyv adatai szerint 680 millió forintért. A Pozitron Diagnosztika Központ Kft. sem kis szereplő, CT- és MR mellett drágább vizsgálatokat (PET-CT) is végez. 2023-ban 1 milliárd 24 millió forint támogatást kaptak a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől (NEAK), ennek zöme PET CT-vizsgálatra ment, de a 24.hu értesülése szerint 3600 közfinanszírozott MR és CT vizsgálatot is végeztek. Ha az utolsó pillanatban nem fut be állami ajánlat, akkor legalább 27,5 ezer beteg eshet el éves szinten a térítésmentes vizsgálataiktól, az év hátralevő részében pedig ötezer. (Ha ez megtörténik, cikkünket frissítjük.)
2. Milliárdokat költenek olyan eszközök megvásárlására, amelyek zöméért eddig nem fizettek bérleti díjat
A kórházakkal kötött szerződések szerint pontosan annyit fizettek a magáncégeknek egy vizsgálatért, amennyit a biztosító a közkórházaknak is kiutal. Magyarán az egészségügy eddig nem fizetett bérleti díjat a több százmillió forintos eszközök használatáért.
Most viszont az állam megveszi a magáncégektől a gépeket. November elsejétől ugyanabba az MR-be és CT-ben vizsgálják a betegeket, mint október 31-én, csak közben több százmillió forintért megveszik azt, amit eddig ingyen használhattak.
Mi értelme van ennek? Nem lenne jobb helye az összességében több milliárd forintnak? Az intézményenként több százmillió forintból remek kórházi projekteket lehetett volna indítani, amelyek érezhetően javítanák a betegek ellátását. Itt ilyen nem várható, bár azt hallani, hogy egy-két helyen kifestik a CT- és MR-laborok várótermeit vagy lemázolják azok ajtaját.
Az emberek nem azért elégedetlenek a magyar egészségüggyel, mert egy magánszolgáltató és nem egy állami vizsgálta meg őket a CT-laborban, hanem amiatt, mert gyakran egyik sem, legalábbis nem időben.
A panaszok oka, hogy sokat kell várni. Ám ez nem a magánszolgáltató miatt van így, hanem az állam miatt: a fő ok a pénzhiány. Túl keveset költünk egészségügyre, emiatt nem biztosítanak elég forrást a vizsgálatokra, és büntetik azokat a szolgáltatókat, amelyek a keretüknél több beteget látnak el.
Hogyan tudták a magáncégek csak a tb-támogatásért vizsgálni a betegeket, ha az állam ezen felül még 500 milliót ad egy MR-ért és 300 milliót egy CT-ért, ahogy Takács Péter Baján fogalmazott? Az egészségbiztosító által fizetett összeg mellett a magáncégek fizetős betegeket is vizsgálnak. Miután kifogytak a tb-keretből, pénzért folytatják azt, amit addig térítésmentesen végeztek. Gyakran hétvégén is dolgoznak, csúcsra járatják a készülékeket, és nagyon erős az érdekeltségük abban, hogy minél olcsóbban jussanak csúcstechnológiához.
A tb-finanszírozás azonban egyre kevesebbet ér, az egészségbiztosító idén júliusban közel nyolc év után emelte meg hat százalékkal a CT-k és MR-ek finanszírozását. (És a többi járóbeteg-ellátásét is, mert már tűrhetetlen várólisták alakultak ki.) Emlékeztetőül: csak 2023-ban 18 százalékos volt az infláció.
Emellett évekig büntették a szolgáltatókat, ha több beteget vizsgáltak meg, mint amennyi keretük volt erre.
Minden intézmény számára meghatároznak egy vizsgálati keretet, ha a kórház azon belül marad, akkor egy-egy betegért kiutalják neki a teljes tb-finanszírozást. Ha többet vizsgál meg ennél, akkor a többletbetegeknél a kórház a vizsgálat árának még a harmadát sem kapja meg a biztosítótól. Ha nagyon túlteljesíti (10-20 százalék között lépi túl a keretét), akkor már csak ötödét kapja meg a pénznek. Nyilván senki sem tolong azért, hogy csaknem ingyen dolgozzon. A beteg számára ez úgy jelent meg, hogy elkapkodták a CT- és MR-időpontokat, és várnia kellett, amíg sorra került. Egy szemölcsnél könnyebb ezt elfogadni, ám ezeket a vizsgálatokat súlyos betegségek gyanújánál vagy kontrolljánál kérik.
Idén ezen változtatott az állam, a várólista-csökkentés keretében a tavalyinál több vizsgálatot fizetnek ki, és nem büntetik a keret túllépését. Az államtitkár hétmilliárd forint idei keretnövelésről beszélt a Portfolio Private Health 2025 konferencián. A 2019 óta azonban már nem nyilvános adat, hogy az adott évben mennyit költhetnek vizsgálatokra, a pontos számokat csak visszamenőlegesen közlik. A 2021-es 30,9 milliárdos költés 2023-ra 34,3 milliárdra nőtt, tavaly pedig 36,8 milliárd volt – közölte lapunkkal a NEAK, idén ehhez rakhattak még milliárdokat. Ha tényleg hétmilliárdot, az valóban jelentős növekedés lenne.
Ha az állam eddig is hagyta elöregedni a gépeit, akkor mi értelme van az államosításnak? Most még több drága eszközt kell vásárolnia, holott az eddigiek cseréjére sem volt pénze.
A kormány azt gondolja, az államosított egészségügy jobban működik, pedig az eddigi tapasztalatok nem éppen ezt jelzik.
Miközben például jelentős feszültség alakult ki az ultrahangvizsgálatok szűkös kerete miatt, 1100 darab uniós forrásból vásárolt gép porosodik évek óta a háziorvosi rendelőkben. Furcsa ötlettől vezéreltetve tömegével vásároltak olyan készülékeket, amelyek használatára az alapellátásban dolgozó orvosoknak nincs megfelelő képzettségük, és eddig ezt nem segítettek pótolni.
A kormány fontos célja lehet, hogy minden CT- és MR-dolgozó szolgálati jogviszonyba kerüljön, vagyis ugyanolyan irányítás alá, mint a többi egészségügyi. Így a kórház vezetése közvetlenül utasíthatja majd őket feltéve, hogy leszerződnek az állammal. Több radiológus forrásunk állami és magáncégnél is dolgozik, azt jelezték lapunknak, a megemelt bérek ellenére akár öt-hatszoros különbség is lehet a díjazásukban a magán javára. Tartanak attól, hogy sok eddigi magánalkalmazott nem fogja aláírni a szerződéseket. Úgy tudjuk, néhány fővárosi helyen a folyamat valóban nyögvenyelősen történik.
3. Az állami vizsgálatok többe kerülnek az egészségbiztosítónak, mint amennyiért a magáncégektől vásárolt.
Ha az állam átveszi a CT- és MR-laborokat, és a dolgozóik közszolgálati jogviszonyba kerülnek, ez jelentős drágulást okoz. A kórház ugyanúgy megkapja az elvégzett vizsgálatokért a tb-finanszírozást, mint ahogy a magánszolgáltató. Ám dolgozónként akár több százezer forint többletet is okozhat, hogy a biztosítónak emellé bérkompenzációt is kell fizetnie. Vagyis – leegyszerűsítve – azt a pénzt, amivel korábban, a hálapénz kivezetésével együtt megemelték az egészségügyiek fizetését.
Az ok kissé bonyolult. Magyarországon több mint húsz éve teljesítményarányos finanszírozás van érvényben az egészségügyben, sokan úgy vélik, ennek köszönhető, hogy ilyen kevés pénzből is működik a rendszer. A módszer lényege, hogy minden egyes beavatkozás költségét kiszámolják, és az egészségbiztosító megtéríti a kórháznak. Vagyis hasonlóan működnek, mint egy vállalkozás.
A kórház az így befolyt pénzből gazdálkodik, érdeke minél többet dolgozni, hiszen ebből fizeti ki a béreket és a számláit. A bonyolult és érzékeny rendszert azonban mára szinte teljesen lebontották. A nagy béremelést például elmulasztották beépíteni, annak fedezetét külön utalják ki a kórházaknak. Nem aprópénzről beszélünk, említettük már, hogy a többlet dolgozónként több százezer vagy akár egymillió forint is lehet havonta.
Magyarán drágább lesz a vizsgálat, és nehezebb lesz rávenni az orvosokat a munkára, mint a magán CT-laborokban. Az állami orvosok fizetése egy fillérrel sem több, és semmivel sem kevesebb, ha kétszer annyit dolgoznak, mintha fele annyit. A magánszolgáltatóknál ez nem így van, ott a munkabérek erősen függenek az adott orvos teljesítményétől, ezért a dolgozóik is érdekeltek a pörgésben.
Magánegészségügyi forrásaink arra számítanak, a kisebb hatékonyság miatt az új állami laborok kevesebb vizsgálatot tudnak majd elvégezni, ezért a fizetős egészségügyben nő a kereslet. Az államtól kapott összegen több vállalkozó új gépeket vesz, hogy legyen mivel kiszolgálni a fizetős betegek igényeit.
4. Nem tudják az összes magánszolgáltatót kitenni a kórházakból, mert nem a vas a lényeg, hanem az agy.
A CT és az MR nem olyan, mint az ultrahang, ahol egy erre külön kiképzett szakorvos fizikailag jelen van, és ő maga vizsgálja a betegeket. A beteg ezt nem észleli, de gyakran egyáltalán nincs a CT- vagy az MR-központban radiológus szakorvos, hanem erre a célra kiképzett, de orvosi diplomával nem rendelkező szakemberek segítik a betegeket. Legfeljebb a kontrasztanyagot adja be radiológus, de gyakran ezt a folyamatot is más szakorvos felügyeli.
Radiológusból ugyanis nagy a hiány, ügyesen kell gazdálkodni velük.
Egyrészt azért, mert zömmel a fiatalabb radiológusok tudnak CT- és MR-leletet olvasni, akik nagy számban távoztak nyugatra. Még a megyei kórházakban is szakemberhiány van. A világon mindenütt terjed a teleradiológia, vagyis a távleletezés, amikor az orvos több tíz – vagy akár ezer – kilométerre dolgozik a CT-től. Sok brit kórház Indiában leleteztet, de előfordul nyugat-európai és ausztrál együttműködés is, amikor az éjszakázást védik ki azzal, hogy a nappali műszakban „átleleteznek” egymáshoz. Számos magyar orvos vállal külföldre is távleletezést, vagy a megyéken belül távügyelnek éjszaka akár három-négy CT-t is ellátva. A módszer elterjedését segíti, hogy a szakemberek egyre jobban specializálódnak, és csak a testnek egy-egy régióját vagy szervét vizsgálják, és még egy megyei kórház sem tud fenntartani a nap 24 órájában egy-egy specialistát. Most tehát az állam megveszi a vasat, a gépet, de a lényeg nem ez. Hanem az agy, vagyis a leletezés, azoknak a képeknek a vizsgálata, amiket a CT vagy az MR készít.
Mi történik a kis kórházakkal, amelyeknek már nincs a nap minden órájában hadra fogható radiológusa? Vagy a nagyokkal, ahol az ügyeleti ellátásra nincs elég ember?
A kórház magasan képzett szakdolgozói előkészítik a beteget, a gép vizsgál, és megbíznak egy teleradiológiai céget, amelynek orvosai megírják a leleteket. Magyarországon novembertől az összes gép állami tulajdonú lesz, ám
a leletezést nagy számban magáncégek végzik,
mert így tudják a legoptimálisabban kihasználni a hazai szakemberek tudását.
A legnagyobb ilyen vállalkozás az ICONOMIX Kft, több mint évi egymilliárd forintos árbevétellel. Több kisebb vállalkozás is működik, és a jelek szerint ezek a cégeknek nem kerül veszélybe a működése. Ahogy Bogner Péter professzor, az ICONOMIX Kft ügyvezetője lapunkkal közölte, a teleradiológiai szolgáltatás jogszabályi keretei november 1-től nem változnak meg, magyarul őket nem zárják ki a közkórházakból. „Az ICONOMIX Kft. 2007 óta a magyar állami egészségügy teleradiológiai partnere. Bízunk a további, hosszú távú együttműködésben” – felelte lapunk kérdésére a professzor. Bízhatnak is, mert nélkülük azonnal megbénulnának a kórházak, hiszen sok helyen még a sürgősségi vizsgálatok leleteit is ők készítik.
Most tehát az állam folytatja az egészségügy „reformját”, megvásárolja a magáncégek gépeit, átveszi a dolgozóikat.
Ez sokba kerül és sok értelme nincs.
Legfeljebb annyi, hogy a nagypolitika kiemelt projektként kezeli az államosítást, és ezzel együtt végre nekiáll megtenni azt, amit már régen kellett volna: lecserélni az állam saját elöregedett gépparkját. A cél az, hogy ne maradjanak 12 évnél idősebb gépek, mert gyakran elromlanak, és ez megnehezíti az ellátást. Nem mindenhova kerül új gép, négy régi MR-készülékeket csak felújítanak. Az OKFŐ lapunkkal azt közölte, hogy ennek során a legértékállóbb és legköltségesebb egységek, a mágnesek megmaradnak, viszont az elektronika, a hűtőrendszer, a képalkotó technológia és a burkolat teljesen megújul. Gyorsabb és olcsóbb megoldás, mint a gépcsere, amelynél gyakran építészeti átalakításra is szükség van.
Forrásaink szerint erre most valóban nincs idő, az állam addig halogatta a cseréket, hogy most egyszerre kell sok helyen elvégezni, nem eshetnek ki hónapokra az MR-ek, amelyeknél a legfeszítőbb a vizsgálatok alacsony száma.
A választási kampányra megérkeznek majd a legcserélt öreg eszközök helyére az újak, és a működtetésükre is több jut, ami fontos és értelmes folyamat. Ám alig egy hónappal a nagy államosítás előtt nem tudjuk, mi lesz a kórházon kívüli CT- és MR-központokkal, és több helyen a munkavállalók sem írták még alá a munkavállalók papírokat. Rengeteg energia és pénz – ezt fordítja a magyar egészségügy valamire, aminél a legoptimálisabb forgatókönyv az, hogy a beteg ugyanabba a gépbe, ugyanazzal a személyzettel és ugyanakkor fekhet be vizsgálatra, mintha semmi sem történt volna.
Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
