Orbán komoly dilemma előtt: elnézze az orosz jegybank kifosztását?
Szerdán az EU-s tagállamok vezetői először beszélnek egymást között arról a rengeteg készpénzről, amely hivatalosan az orosz állam tulajdona, de egy nagyszabású terv szerint Ukrajnának adnák. A merész elképzeléshez elvben minden tagállam szavazata kellene. Ötletelnek a brüsszeli jogászok, hogy ki lehet-e kerülni a szavazáskor a magyar miniszterelnököt, de még óriási alkudozás is lehet a vége, ahol Orbán is kérhetne valami szépet. Úgyhogy nemcsak a nagyvilág, de a magyar társadalom számára is izgalmas hetek elé nézünk. Exkluzív háttér.
Egyre komolyabban körvonalazódik egy terv arról, hogyan finanszírozzák az európaiak Ukrajna honvédő háborúját. A kérdés két ok miatt lett éppen most égető: egyrészt világossá vált, hogy Donald Trump kormánya nem ad több támogatást Ukrajnának. A Biden-kormány által elfogadott programok kifutottak a nyáron. Fegyvert ad az USA, de már csak pénzért. A fegyvereket az európai országok vásárolják meg, és így kerülnek az ukrán hadsereghez. Miközben az EU-s országok a saját hadseregüket is fejlesztik, és egyébként is egyre jobban eladósodnak. Ez a sok teher egyszerre nehezen fenntartható. Valamilyen új ötlet kellene, ez az egyik oka a mostani készülődésnek.
A kieli Világgazdasági Kutatóintézet alábbi ábrája mutatja, hogy az egyes negyedévekben mennyi támogatást adtak az amerikaiak (kék oszlopok) Ukrajnának, és mennyit az európaiak (narancs oszlopok). Jól látszik, hogy 2025-ben már csak európai pénz ment Kijevbe:
Ez a második ábra pedig azt mutatja, hogy a háború kitörése óta mennyit pénzt fordítottak az amerikaiak és az európaiak összesen Ukrajna támogatására. (A sötétkék a már kifizetett, a világoskék a még csak megígért támogatás, a június végi állapot szerint):
A másik oka a nagy tervezgetésnek, hogy most járnak le az orosz jegybank háború előtt vásárolt európai kötvényei.
Rengeteg pénzről van szó.
140 milliárd euró lenne azonnal mozdítható belőle. Nagyságrendileg közel akkora summa ez, mint amennyit 2022 februárja óta az összes európai ország összesen költött a háborúra. (Ebben benne van az EU-n kívüli Nagy-Britannia és Norvégia is.) Ez a Magyarországnak 2021 és 2027 között járó EU-s fejlesztési támogatások több mint hatszorosa.
A napirenden lévő ötlet a következő: kapja meg ezt a pénzt Ukrajna, és akkor az európaiaknak még évekig nem kell költeniük a háborúra. Ráadásul, mivel ez az orosz állam pénze, így az eljárás különösen fájna a moszkvai vezetésnek. Friedrich Merz német kancellár csütörtökön írt egy cikket a Financial Times című lapba, amiben határozattan sürgeti, hogy a befagyasztott orosz állami vagyont küldjék Ukrajnába. Azt várja, hogy ez tárgyalóasztalhoz kényszeríti Putyint. Azt is javasolja, hogy a pénzt Ukrajna csak fegyverek vásárlására költhesse, részletekben kapja meg, és az európai kormányokkal közösen döntsenek arról, hogy pontosan milyen fegyvert és mennyiért vásárolnának.
De hogy jön ide Orbán Viktor?
Ezt a rengeteg pénzt az orosz jegybank fektette be, tehát orosz állami tulajdon. Csakhogy az EU a háborús szankciók részeként a vagyont befagyasztotta, ami azt jelenti, hogy az orosz állam nem nyúlhat hozzá. Eddig le volt kötve, de a kötvények idén lejártak, és most készpénz formájában pihen egy brüsszeli banknál, az Euroclearnél vezetett számlán. A befagyasztás miatt az oroszok továbbra sem vehetik ki. De attól még jogilag az övék.
Ahhoz, hogy a pénzt Ukrajna megkapja, egyszerre van szükség (e cikkben később részletezett) jogi és pénzügyi műveletekre. Ennek formáját az Európai Bizottság jogászai mostanra kitalálták, és a tagállamoknak be is mutatták.
Ahhoz, hogy a konstrukció működjön, legalább egy alkalommal az összes tagállamnak támogatnia kell az eljárást. Így annak az Orbán Viktornak is, aki eddig az EU-s megbeszéléseken többek között azzal érvelt Ukrajna támogatása ellen, hogy az európaiak nem bírják majd pénzzel, hogy egyszerre erősítsék a saját haderejüket és finanszírozzák Ukrajna védekezését. Ha átengedné a konstrukciót, akkor bebizonyosodna, hogy ezt mégiscsak meg lehet tenni, hiszen van rendelkezésre álló készpénz, nem kell a sajátjukat költeni.
Mivel azonban Orbán Viktor évek óta oroszpártiként ismert a világban, számára nem okozna politikai kárt, ha rajta múlna, hogy a konstrukciót nem sikerül összerakni. A legtöbb európai miniszterelnök nem engedheti meg magának, hogy vétóval fenyegessen, de ő aligha veszt itthon szavazatot egy ilyen húzás nyomán. Orbán régóta ostorozza az európaiakat, hogy egyre több pénzzel finanszírozzák Ukrajna védekezését, eddigi politikájából tehát az következne, hogy inkább vétózzon. Viszont sok pénzről és fontos ügyről van szó. Logikusnak tűnne, hogy a többiek alkudozni kezdjenek vele, hátha kibillenthető.
Főleg, hogy a nyáron már megüzente, hogy a fontos ügyekben a szavazata pénzre váltható.
Orbán Viktor a tusnádfürdői beszédében szólt erről, amikor azt ígérte, hogy a jogállamisági problémák miatt Magyarországtól elzárt pénzt az utolsó centig ki tudja majd alkudni. Akkor a 2028-ban induló EU-s költségvetés vétózásával fenyegetett, vagyis azt ígérte, hogy nem lesz költségvetése az egész EU-nak, ha nem kapja meg az elzárt összeget. Akkor még úgy tűnt, hogy addig a döntésig nem lesz olyan szavazás, amivel teljesen sarokba tudja szorítani a többieket (legkésőbb 2027 decemberében kell elfogadni a következő költségvetést). Most azonban egy olyan szavazás jöhet az orosz pénzek Ukrajnába irányításáról, ami legalább olyan húsbavágó sok tagállamnak, mint a költségvetési döntés lesz akkor.
Merz német kancellár azt szeretné, ha már az október végi brüsszeli EU-csúcson elfogadnák a tagállamok vezetői a tervet. Ezzel lehet, hogy bő két évvel előrejön Orbán momentuma, amikor megpróbálhatja megszerezni a támogatások egy részét, akár még a magyarországi parlamenti választás előtt.
Elegánsan nem kerülhető ki, de…
Csakhogy brüsszeli információink, és más európai lapokhoz kiszivárgott híresztelések szerint egy ilyen alkudozást a nyugati kormányok és az EU-s intézmények is szeretnének elkerülni. Ezért olyan jogi konstrukcióról készített a múlt héten a Bizottság egy feljegyzést, ami alapján Orbánt talán ki lehetne hagyni a döntésből.
Hogy ez jogilag mennyire sikamlós terep, azt jól mutatja a lapunkhoz is eljutott bizottsági feljegyzés (brüsszeli nyelven „non-paper”) homályossága. Ebben szó szerint ez áll:
„Ehhez az összes vagy a legtöbb állam- és kormányfő magas szintű politikai megállapodására lenne szükség”.
Ilyen „vagy” az EU-s jogban nem létezik. A tanácsi döntések kétfélék lehetnek: vagy az összes tagállam szavazatára szükség van, vagy pedig minősített többséggel szavaznak. Előbbinél mindenkinek vétójoga van, utóbbinál az együttszavazó tagállamok száma és a lakossági arányuk is számít. Vagy ez, vagy az. Az a bizonytalanság, ami a bizottsági feljegyzésben megjelenik, arra utal, hogy keresik a lehetőséget a vétózás kivédésére, de nem magabiztosak abban, hogy meg is találták.
Merz kancellár cikkében is megjelenik ez a motívum: „Ideális esetben ennek a döntésnek egyhangúnak kellene lennie – ám ha ez nem lehetséges, akkor az Ukrajna mellett elkötelezett, nagy többségben lévő tagállamoknak kell hatályba léptetniük”. A német kormányfő tehát jelezte, hogy Berlin részéről megvan a támogatás az európai jog kreatív használatához. Persze nagy kérdés, hogy a joguralomra annyira kényes Európai Unió megteheti-e, hogy nagyvonalúskodik egy világpolitikai szinten is ennyire fontos ügyben.
Budapest hallgat
A magyar kormány egyelőre mélyen hallgat az ügyben. Külföldi lapoknak akkor sem mond semmit Kovács Zoltán nemzetközi szóvivő, ha konkrétan rákérdeznek nála. Még csak a probléma létezéséről sem szólt senki egy szót sem nyilvánosan a magyar kormányból. Orbán Viktor a Twitteren üzent ugyan Zelenszkij ukrán elnöknek szombaton, hogy az állítólagos magyar drónberepülések miatt ne zaklasson minket, mert Magyarország az EU (és a NATO) tagja, és e szervezetek támogatása nélkül Ukrajna már elveszett volna. Hogy ezzel az itt taglalt ügyre is gondolt-e, azt legfeljebb beleképzelni lehet, határozottan állítani már nem. A magyar kormány hallgatása talán arra utal, hogy még tart az esélylatolgatás arról, érdemes-e alkudozni. Vagy a háttérben bizonyos egyeztetések esetleg már el is kezdődtek.
Trump segíthet?
Az európai diplomaták egy része abban bízik, hogy Donald Trump esetleg rábírja Orbánt, hogy ne vétózzon. Trump azért lehet érdekelt ebben, mert a rengeteg orosz pénzből az USA-nak is juthatna, hiszen az ukrán hadsereg minden bizonnyal sok amerikai fegyvert vásárolna belőle.
Meglepő volt, hogy Trump múlt kedden így fogalmazott: „Miután megismertem és teljesen megértettem az ukrán és az orosz katonai és gazdasági helyzetet, és láttam hogy milyen gazdasági gondjai vannak Oroszországnak, úgy vélem, hogy az Európai Unió támogatásával Ukrajna olyan pozícióból harcol, hogy minden területét visszafoglalhatja”. Eddig Trump arról beszélt, hogy Ukrajnának el kellene ismernie, hogy képtelen mindent visszafoglalni, és le kellene mondania bizonyos területekről.
Hogy a fordulatot éppen az EU támogatásával kötötte össze, az talán összefügg azzal, hogy a posztot három nappal azután írta meg, hogy az EU-s pénzügyminiszterek először tárgyaltak a befagyasztott orosz vagyon Ukrajnába juttatásáról. Csütörtökön Trump felhívta telefonon Orbán Viktort – aki Debrecenben arról beszélt egy lakossági fórumon, hogy éppen lecsót vacsorázott a feleségével a konyhában, amikor jött a hívás. Annyit közöltek a beszélgetésükről, hogy Trump javasolta, hogy Magyarország ne vegyen többé orosz olajat, de a kérést Orbán elutasította. Hogy az orosz pénzek EU-s mozgatása is szóba került-e, arról nincs hír. De ha Trump érdekeltnek tartja magát a summa egy részének megszerzésében, akkor nem kizárt, hogy erről is beszélhettek. Amerikai szempontból az orosz pénzekből elvihető rész jóval nagyobb, mint amennyiért a Mol orosz olajat vesz, a két ügy jelentősége washingtoni szempontból össze sem mérhető.
Hogyan lesz ez a pénz?
Az Európai Bizottság által kidolgozott terv a következő: az Euroclear bankban lévő orosz jegybanki pénzt nem kamatozó EU-s kötvényekre cserélik. Ezzel az oroszoknak nem készpénze lesz a bankban, hanem olyan papírokat kapnak, amelyek felmutatásával visszakérhetik a pénzüket. Ennek jelentőségére még visszatérünk.
A bankból a készpénzt odaadják Ukrajnának, hivatalosan kölcsönbe. Ukrajnának a pénzt akkor kell törlesztenie, ha békét köt Oroszországgal, és Oroszország jóvátételt fizet neki a háborús károk kompenzációjaként. Ebből az orosz jóvátételből kell csak Ukrajnának visszafizetnie az adósságot Brüsszelnek, amit utána az orosz állam onnan visszakaphat. Vagyis a kör végén az oroszok végső soron maguknak fizetnek.
Kicsit emészthetőbb formában a terv lényege ez volna:
- a 2022 előtt felhalmozott, és az EU-ban befektetett orosz állami tartalék tehát elmegy Ukrajnába, és ott elköltik az orosz hadsereg ellen használt fegyverekre;
- az ukrán hadsereg így megerősödik, ez fordulatot hoz a hadszíntéren, és békekötésre kényszeríti Putyint, aki háborús jóvátételt fizet a békéért;
- a jóvátételt Ukrajna visszaadja a brüsszeli banknak, ahonnan Oroszország ezután már hazaviheti. Ha az oroszok nem fizetnének az ukránoknak jóvátételt, akkor az európai pénzük örökre elveszik. Az európaiak ezt úgy értelmeznék, hogy előre levonták tőlük a jóvátételt.
A konstrukció jogi alapja a 2024 decemberi EU-s csúcs egyik döntése (brüsszeli nyelven „tanácsi következtetése“), amit mind a 27 tagállam vezetője, így Orbán Viktor is jóváhagyott. Ebben (7-es pont) az áll, hogy a befagyasztott orosz állami vagyonhoz Oroszország addig nem férhet hozzá, ameddig békét nem köt Ukrajnával, és háborús jóvátételt nem fizet a károkért. Ez ugyan nem jogszabály, de az Európai Bizottság a következtetésekben foglalt iránymutatás szerint készíthet belőle jogszabályt. Hiszen a következtetések azért készülnek, hogy utána a Bizottság jogszabályt írjon belőlük, amit aztán a Tanácsnak egy újabb szavazáson, immár a konkrét jogi szöveg ismeretében megintcsak el kell fogadnia.
A mostani jogi csűrcsavarás egyik alapja ez a rendszer: a Bizottság most azt fontolgatja, hogy amikor jogszabállyá formálja a tagállami vezetők következtetését, akkor megint szükség lesz-e teljes egyhangúságra az elfogadásához, vagy akkor már elég lehet a többségi szavazás is. Hiszen ez csak részletszabályozás, az elvi döntés teljes egyetértésben már kétszer is eldőlt: egyszer akkor, amikor a szankciók részeként befagyasztották az orosz állami vagyont; és egyszer akkor, amikor a tavaly év végi csúcson a kifagyasztás feltételéül a jóvátételt határozták meg.
Amennyiben a tagállamok nagy többségének asszisztálásával ez át is menne, maradnának még jogi kérdések. A befagyasztást lehetővé tevő szankció ugyanis a mostani állás szerint nem örökre szól, és nem is a jóvátétel esetleges orosz megfizetéséig: az összes szankció, így maga a befagyasztást elrendelő is, félévente lejár. És újabb fél évre minden esetben csak teljes egyhangúsággal lehet meghosszabbítani.
Kulcskérdés, hogy a pénz befagyasztását ki lehet-e emelni utólag a szankciós csomagból.
És ha ki lehet, akkor erről kell-e külön szavazni. Ha kell róla szavazni, akkor az elfogadásához megint egyhangúság kellene? Mert ha igen, akkor megint ott tartunk, hogy Orbán Viktort nem lehet kikerülni. Erre még nincs világos válasza az Európai Bizottságnak.
Ötlete persze azért már van. Ez pedig a kapaszkodás az alapszerződés 31. cikk második bekezdésébe. Ez a bekezdés kivételeket sorol fel. A főszabály szerint külpolitikai stratégiai kérdésekben (és ilyenek a szankciók is) teljes egyhangúsággal kell szavazni. De ha egy teljes egyhangúsággal elfogadott határozat alapján döntene a Tanács valamilyen részletkérdésről, ami illeszkedik a korábbi nagy döntéshez, akkor elég lehet a minősített többség is a szavazás sikeréhez. A kivételes eljárás ellen lehet tiltakozni, konzultációt kérni, és a tiltakozó ország végső soron kérhet szavazást is arról, hogy az ügyben mégis egyhangú szavazás legyen. Ilyenkor a tiltakozás sikeréhez minősített többség kell. Elvben végig lehet verni tehát a tanácson a vétójog kikerülését, de ingoványos a talaj, és nagyon fontos lenne, hogy egy ilyen súlyú döntéskor ne merüljön fel aggály, az eljárás utólag is támadhatatlan legyen.
A befagyasztott pénzek kivétele a félévente meghosszabbított szankciós csomagból a korábban említett kötvények miatt kulcsfontosságú kérdés. Ezek azok a kötvények, amelyekre oroszok készpénzét az egész folyamat elején kicserélnék. Azt ugyanis
az európai kormányok nem merik megkockáztatni, hogy egyszerűen elkobozzák az orosz állami vagyont.
A belga miniszterelnök és a francia elnök is világosan megmondta, hogy ez kizárt, és Merz is arról ír a már idézett cikkében, hogy ezt a nemzetközi jog nem engedi. Ha ugyanis simán elkoboznák, akkor a világ sok befektetője azonnal menekíteni kezdené a pénzét az európai kötvénypiacról, mert a precedens azt mutatná, hogy amint morális kivetnivalót találnak viselkedésükben Brüsszelben, elvehetik a pénzüket. Az euró árfolyamának összeomlását hozhatná egy ilyen helyzet, hosszú távon pedig az eurózóna államkötvényeinek elértéktelenedését, illetve az állampapírok kamatainak emelkedését.
Éppen ezért van szükség a kötvényekre, amelyeket készpénzre válthat az orosz állam, ha az EU feloldja a szankciókat. Ezek beiktatásával jogilag nem vész el az orosz vagyon, maradna eljárási lehetőség a pénz visszaadására. Elvben ez nem történhetne meg addig, amíg az oroszok nem fizetnek jóvátételt az ukránoknak, de a gyakorlatban megtörténhet. Például akkor, ha változik a politikai hangulat Európában, és a szankciókat valamiért valamikor a Tanács feloldja. A mostani rendszerben ennek a lehetősége akár félévente is előállhat, és elég hozzá egyetlen miniszterelnök vagy elnök vétója. Ezért lenne kulcsfontosságú kivenni a befagyasztott pénzek ügyét a nagy szankciós csomagból.
Mert ha ez a fordulat megtörténik, és megszűnnek a szankciók, akkor az oroszok visszaválthatnák a kötvényeiket, és annak kellene fizetni, aki erre garanciát ad aznap, amikor a készpénzt kötvényekre cserélik a folyamat legelején. Garancia nélkül a csere lehetetlen, az egész folyamatot el se lehetne indítani nélküle, mert különben a világ elkobzásként vagy egyenesen bankrablásként értékelné a műveletet. Garanciát pedig ebben az esetben csak az európai kormányok tudnak adni.
Vagyis ha feloldják a szankciókat, akkor hirtelen egyszerre kellene előkapniuk minden Ukrajnának átadott eurót az európai kormányoknak, hogy a kötvényeket az oroszok visszacserélhessék készpénzre.
Ezt a kockázatot egyetlen európai kormány sem vállalja.
A másik megoldás az lehetne, hogy a teljes szankciós csomagot lejárati határidő nélkül hosszabbítják meg, például úgy, hogy a kivezetésüket kötik teljes egyhangúsághoz. Csakhogy ehhez a döntéshez mindenképpen egyhangúság kell. Próbálkoztak már vele az elmúlt hónapokban egyébként, de a magyar kormány a javaslatot sosem támogatta, vétót ígért, és ezzel le is vették a napirendről. Arra látszik a legkisebb esély, hogy Orbán Viktor ebben az ügyben engedjen, hiszen sokszor tudott már élni a hosszabbítás adta alkupozíciójával, azaz kérhetett ezt-azt a szavazatáért.
Lehetséges forgatókönyvek
Nem tudjuk, hogy mi lesz, de egy biztos: Németország, az ukrán védekezés jelenleg legnagyobb finanszírozója ragaszkodik a konstrukcióhoz, és ebben minden olyan tagállam támogatni fogja, amelyik nem akarja, hogy az oroszok megnyerjék a háborút. Ezek az országok nagy többségben vannak az Európai Tanácsban, jelenleg csak a magyar (és esetleg a szlovák) kormány számít erős kivételnek.
Az egyik lehetőség, hogy az EU-s többség nyomást gyakorol Orbánra, bevetik Trumpot is, és meggyőzik, hogy szavazza meg az eljárást. Ennek érdekében ajánlhatnak is neki valamit, ami jól jönne Orbánnak a választás előtt.
Alkudozás helyett, vagy azzal párhuzamosan fenyegethetik is, és ennek egyelőre inkább vannak jelei: például elővették megint, hogy büntetővámmal tennék lehetetlenné az orosz energiaimportot (ehhez elég a minősített többség), vagy más kereskedelempolitikai eljárással érnék el ugyanezt. Az alku szólhat arról is tehát, hogy mit ne tegyen meg a Tanács, nemcsak arról, hogy mit tehet Orbánért.
Elképzelhető az is, hogy várnak, hátha áprilisban kormányváltás lesz Magyarországon, és egy új miniszterelnökkel könnyebben szót értenek. Ehhez várhatóan a zsebükbe kell nyúlniuk januárban, hogy Ukrajna pénzhez jusson, de negyedévnyi támogatást még képesek finanszírozni a sajátjukból is.
És adott a lehetőség, hogy többségi szavazással áterőltessék a döntést, vállalva egy magyar kormány által indított per kockázatát az EU bíróságán.
Akármi is lesz a megoldás,
Orbán Viktor kapott egy lehetőséget a sorstól, hogy konszolidálja a viszonyát a többi tagállammal,
és közben hasznot is húzzon egy megegyezésből, amennyiben konstruktívan áll a tárgyalásokhoz. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy nem enged, és minden eddiginél rosszabb lesz a viszonya a németekkel, lengyelekkel, skandinávokkal, vagyis a konstrukció legfőbb támogatóival. Ebben az esetben Magyarország számára kellemetlen döntések sorozata indulhat be az EU-s intézményekben. Ezek pedig felerősíthetik még a mostanihoz képest is a magyar kormány ukrán- és Nyugat-ellenes retorikáját. Úgyhogy nemcsak a nagyvilág, de a magyar társadalom számára is izgalmas hetek elé nézünk.
Nyitókép: Orbán Viktor miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök moszkvai sajtótájékoztatón 2024. július 5-én (fotó: AFP/Alekszandr Nyemjenov)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
