„Nagy a baj” – német segítséggel ment át az EU-n Paks II., de most minden kezdődhet elölről – Válasz Online
 

„Nagy a baj” – német segítséggel ment át az EU-n Paks II., de most minden kezdődhet elölről

Magyari Péter
Magyari Péter
| 2025.09.16. | Háttér

Az EU Bírósága úgy döntött, hogy az Európai Bizottságnak újra meg kell vizsgálnia, hogy jogszerűen építteti-e a magyar kormány Paks II.-t az oroszokkal. Az előző vizsgálat idején a beruházás terve komoly német támogatást élvezett. Most hasonló segítségre aligha számíthat az Orbán-kormány. 

hirdetes

Múlt csütörtökön az EU Bírósága másodfokon igazat adott az osztrák kormánynak, amely azért perelte be az Európai Bizottságot, mert engedélyezte a paksi atomerőmű bővítését. A luxemburgi bíróság döntésének következményei egyelőre beláthatatlanok, akár évekig is tarthat, mire egyértelműen kiderül, hogy mekkora az ítélet jelentősége. Ennek nyomán a magyar kormánynak ugyan nem kell leállítania az építkezést, de elvben még az is előfordulhat, hogy az oroszokkal kötött szerződést a most indult folyamat végén fel kell majd mondania. 

Az előző osztrák kormány klímavédelmi minisztere, aki a pert elindította, azt mondta csütörtökön, hogy „a bírósági ítélet szertefoszlatta Orbán nukleáris álmait”. A magyar kormány ezt nem így látja. A bővítést intéző állami vállalatot felügyelő Szijjártó Péter külügyminiszter az építkezés felgyorsítását ígérte, míg Bóka János EU-ügyi miniszter közölte, hogy semmilyen jogi akadálya sincs az építkezés folytatásának. Bókának igaza van. Jogilag egyelőre nincs akadálya. 

Ugyanakkor az építkezés engedélyezése körül keletkezett bizonytalanság még kockázatosabbá teszi a beruházást, mint amilyen eddig volt.

A csúszás már most is hatalmas, az eredeti terv szerint jövőre már működnie kellene az első új blokknak, 2027-ben pedig a másodiknak is. Ehhez képest csak az első blokk alapozása van meg, és számos fontos engedélye is hiányzik még. Nagyságrendileg eddig mintegy 500 milliárd forint ment el rá. Ha az Európai Bizottság a mostani ítélet nyomán visszavonná a hozzájárulását a beruházástól, akkor ezt a pénzt a magyar kormánynak lehetséges, hogy vissza kellene kérnie az építkezésben és előkészítésben résztvevő cégektől. 

Ez a kockázat tovább nehezítheti az EU-s alvállalkozók bevonását, holott kulcsfontosságú munkák várnak rájuk. Az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a 2010-es években a magyar kormány éppen azért ragaszkodott német és francia óriásvállalatok részvételéhez, hogy az EU-s nagyhatalmakat érdekeltté tegye a projekt brüsszeli engedélyezésében. Most viszont éppen az ő részvételüket nehezítheti a jogi bizonytalanság. 

Az orosz bankok elleni szankciók már eddig is nehezítették az EU-s alvállalkozók (így a magyarok) munkáját a projekten. Ezen a problémán enyhített a Trump-kormány azzal, hogy kivette a paksi beruházást az amerikai szankciók egy része alól, de minden aggályt ez sem tudott eloszlatni. Most az aggályok sokasodnak. A beruházástól ugyan nem tiltotta el az EU a magyar kormányt, de érvényes engedélye sincs már rá. Sokmilliárdos megbízásokat nem lesz egyszerű adni a folytatásra így. Kulcskérdés, hogy milyen gyorsan és mit lép most az Európai Bizottság. De lássuk, miről is szól az ítélet pontosan.

Látszólag csak szöveget kell gyártani

A mostani ítélet lényege a következő: amikor az Európai Bizottság engedélyezte a magyar kormánynak, hogy állami támogatást nyújtson Paks II. megépítéséhez, akkor nem indokolta meg, miért nem volt probléma azzal, hogy az orosz építkező közbeszerzési eljárás, azaz verseny nélkül kapott megbízást. 

Tehát a bíróság nem azt mondta ki, hogy az állami támogatás (ami a konkrét esetben tisztán állami beruházást jelent) nem volt engedélyezhető, hanem azt, hogy az engedélyezés indoklása hiányos. Ebből következően a Bizottságnak meg kell indokolnia, hogy a verseny elmaradása a kivitelező kiválasztásakor miért nem volt probléma az állami támogatás engedélyezése szempontjából. 

Itt a döntést perre vivő Ausztria (és a hozzá csatlakozó Luxemburg) kormánya sok szempontot felsorolt, például hogy egy esetleges másik konstrukcióval kevesebb állami pénzt kellene belerakni, vagy másképpen alakulna az új blokkokban termelt áram ára. Ugyanis a cégeknek adott állami támogatás akkor méltányolható, ha az EU-n belüli versenyt nem torzítja aránytalanul. Esetünkben például nem tesz versenyképtelenné más áramtermelőket.

Az Európai Bizottság egyszer már megvizsgálta, hogy a verseny elmaradása sértett-e uniós jogot, még kötelezettségszegési eljárást is indított a magyar kormány ellen emiatt. Csakhogy 2016 novemberére a magyar kormány meggyőzte a Bizottságot, hogy megfelelt az EU-s jognak, hogy az oroszok verseny nélkül kapták a munkát. 

Amikor a Bizottság egy másik eljárás keretében megadta az engedélyt az állami támogatásra 2017 márciusában, akkor már csak annyit tett, hogy a fél évvel korábbi döntésére hivatkozott ebben a kérdésben, részletekbe nem ment bele. Miután ezt a 2017-es határozatot az osztrákok megtámadták, az EU alsóbb szintű bírósága, a Törvényszék ezt az eljárást a Bizottság részéről elfogadta. A másodfokon eljáró Bíróság viszont most nem fogadta el. Az új ítélet szerint meg kellett volna magyaráznia a Bizottságnak, hogy a verseny nélküliség miért nem befolyásolta az állami támogatás értékelését. 

Hogy ebből mi következik, az nem teljesen világos. Lehetséges, hogy a Bizottságnál csak le kell porolni a 2016-os kötelezettségszegési eljárás aktáit, és abból átmásolni néhány bekezdést vagy oldalt az állami támogatásról szóló eljárás (úgynevezett „mélyreható vizsgálat”) értékelésébe, és megy minden tovább, mintha mi sem történt volna.

Az Európai Unió Bírósága, a Curia luxembourgi tárgyalóterme 2020. december 1-jén (fotó: MTI/EPA/Julien Warnand)

Ám az is lehet, hogy a Bizottság nem talál ott megfelelő választ, nem talál az állami támogatást érintő érveket, vagy esetleg azzal most már nem elégedett, és új szempontok szerint újra megvizsgálja a kérdést. Ebben az esetben pedig elvben arra a következtetésre is juthat, hogy hibás döntés volt az állami támogatás engedélyezése,

és akkor az egész Paks II. beruházás illegális lesz.

A Bizottság egyelőre annyit közölt, hogy alaposan megvizsgálják az ítéletet. 

A helyzetet bonyolítja, hogy azóta rengeteg idő telt el: Paks II. várható költségei biztosan magasabbak lesznek, mint azt a 2014-es orosz-magyar szerződés rögzíti. Ugyanakkor hivatalosan az a megállapodás az érvényes most is, elvben a Bizottságnak az ott lévő számok alapján kell eldöntenie, hogy az állami támogatás mértéke arányos-e. Csakhogy a várható áremelkedést hivatalosan annyiban már jóváhagyták, hogy tavaly év végén a magyar parlament megszavazta: az eredeti szerződés árától el lehet térni, figyelembe véve az inflációs és egyéb hatásokat. Felső korlátja így most nincs a beruházásnak, de egyelőre az ár változásáról sincs semmilyen dokumentum. Vagyis az sem zárható ki, hogy amennyiben a Bizottság újranyitná a teljes engedélyezési eljárást, akkor újraszámolná az egészet.

Nem véletlenül hangsúlyozta Szijjártó Péter a nyáron, hogy ennél olcsóbban sehol nem épül új atomerőmű az EU-ban. Alapvető kérdés ugyanis, hogy a Bizottság belebonyolódik-e a várható költségek újraszámolásába. (A csütörtöki ítéletre már február végén lehetett számítani, amikor az EU Bíróságának főtanácsnoka azt javasolta, hogy az osztrákoknak adjanak igazat a Bizottsággal szemben.) Ugyanakkor az áram is jóval drágább lett Magyarországon és a régióban is, mint a 2014-es előrejelzések a 2020-as évek végére saccolták, tehát amikor azt kell vizsgálnia a Bizottságnak, hogy a beruházás megtérül-e, akkor ez a szempont kiegyenlítheti az építkezés drágulását.

Amikor ugyanez átment, akkor még voltak Orbánnak erős brüsszeli szövetségesei

Az engedélyezés annak idején nem volt sima ügy. Sokan felháborodtak Brüsszelben és Berlinben is, amikor a Bizottságon átment a paksi beruházás. Kiderült például, hogy a Bizottság egyik legfontosabb energetikai szakembere súgott a magyar kormánynak, hogyan magyarázza ki magát a kötelezettségszegési eljárás alól. 

Az Euractive című laphoz 2017 elején eljutott ugyanis egy titkosított bizottsági feljegyzés, amely szerint Dominique Ristori, a Bizottság Energiaügyi Főigazgatóságának volt (2014-2019) vezetője azt javasolta Sonkodi Balázs akkori miniszterelnökségi államtitkárnak, hogy a magyar kormány módosítson az érvelésén. Addig a magyar kormány azzal védte magát, hogy a paksi beruházás egy orosz–magyar államközi hitelszerződés része, ezért az EU a tartalmát versenyjogi szempontból nem vizsgálhatja. A francia főigazgató viszont meggyőzte a lap információi szerint a magyar kormányt: inkább azzal éveljen, hogy Paks II. az orosz technológián alapuló Paks I. kiegészítése, a régi és az új blokkok még évekig párhuzamosan egymás mellett működnének, és e technológiai kötöttség miatt nem jöhetett szóba más megoldás.

Az új érvelés átment, a kötelezettségszegési eljárást a Bizottság leállította. De ebből az érvelésből is lehet most még gond, hiszen ahogy csúszik az építkezés, elképzelhető, hogy Paks I. blokkjait előbb be kell zárni, mint hogy Paks II. megépülne. A régi blokkok élettartama elvben a 2030-as években egymás után lejár. További bonyolítás, hogy a magyar kormány megbízta az MVM-et, vizsgálja ki, meg lehet-e hosszabbítani Paks I. blokkjainak élettartamát további 20 évvel, a terv szerint 2057-ig. Amennyiben a hosszabbítás megtörténne, akkor meg abból lehet probléma, hogy a régi és új blokkok párhuzamos működése a Bizottság eredeti, most megtámadott engedélye alapján csak 10 évig lett volna lehetséges. Kérdés, hogy ezt az ügyet is kinyitja-e most a Bizottság az engedély felülvizsgálatakor.  

Visszatérve Ristori főigazgató történetére 2016-ból: a helyzet egyrészt azért volt fura, mert az eljárást nem Ristoriék, vagyis az energetikai biztos és csapata vitte a magyar kormány ellen, hanem a versenyjogi biztos, a főigazgatónak tehát nem kellett volna beavatkoznia. Másrészt Ristori budapesti látogatása az Euractiv cikkéig titokban maradt, arról semmilyen nyilvános bejelentés vagy feljegyzés sem született. A cikk nyomán akkoriban a Bizottság és a magyar kormány is elismerte, hogy Ristori és Sonkodi találkoztak Budapesten, de mindkét fél tagadta, hogy ott szó lett volna a kötelezettségszegési eljárásról, a hivatalos magyarázat szerint csak általában cseréltek eszmét a nukleáris ipar jövőjéről. 

Ám a legfőbb gyanút az ébresztette, hogy kiderült: Ristori korábbi főnöke, Günther Oettinger német biztos szintén segíthette Paks II. engedélyezését.

Oettinger 2014 őszéig energetikai biztos volt, ő nevezte ki Ristorit, majd digitális ügyekért és technológiai fejlesztésekért felelős biztos lett a Juncker-féle Bizottságban. E minőségében 2016. május 19-én az önvezető autókról tartott előadást a Budapesti Műszaki Egyetemen, de az már nem derült ki a programjából, hogy utána Klaus Mangold társaságában együtt vacsorázott Orbán Viktorral.

Orbán Viktor kormányfő, miután átadta a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést Klaus Mangoldnak a Karmelita kolostorban 2024. december 5-én (fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)

Mint később kiderült, Mangold a magyar kormány tanácsadója volt a paksi bővítés ügyében. A német üzletember elsősorban remek oroszországi kapcsolatairól volt ismert, Putyin elnökkel többször is találkozott a 2010-es években, kulcsfigurája volt a német-orosz gazdasági kapcsolatoknak, a nyugati sajtó „Mr. Russia” néven emlegette. Oettinger ráadásul Mangold magángépén, az ő társaságában érkezett Budapestre, amit szintén elmulasztott nyilvánosságra hozni. (Ezt az információt a 444 írta meg annak idején.) Ebből nagy botrány lett, mert a biztosok 100 eurónál drágább ajándékot nem fogadhatnak el lobbistáktól, márpedig egy ilyen út biztosan sokkal többe került. Végül a magyar kormány magára vállalta az utazás költségét.

Oettingernek az EP-ben és a német parlamentben is sok problémája lett a repülésből, de történetünk szempontjából lényegesebb, hogy technológiai biztosként a paksi ügyet egyengette, amihez hivatalosan akkor már nem lehetett volna köze. Németország biztosaként viszont nagy befolyása, és korábbi energetikai biztosként nagy szakértelme is volt. 

Az akkori brüsszeli és hazai értékelések szerint is világos volt, hogy Oettinger a magyar kormányt segíti Paks engedélyeztetésében, ráadásul titokban. Csak az nem volt egyértelmű, hogy miért tette ezt. Az egyik feltételezés az volt, hogy a Siemensnek kaparja ki a gesztenyét, mert a német cég fontos beszállítója lett az építkezésnek. Más elméletek szerint az oroszok és a magyarok fizették, talán Mangoldon keresztül. 

Amikor a Bizottság 2016 novemberében és 2017 márciusában mindkét eljárásban átengedte a paksi beruházást, akkor azt a nyugati sajtó, és néhány háttérben nyilatkozó bizottsági tisztviselő is politikai döntésként értékelte. Jogi szempontból meg lehetett volna tiltani az építkezést, ha lett volna rá erős akarat, de akár át is lehetett engedni. Túl ritka és bonyolult egy ekkora beruházás, a konstrukció pedig példa nélküli volt, az EU-s jog tág teret adott a mérlegelésre. 

Klaus Mangoldot a 10-es években egyébként Lázár János hozta be az üzletbe. Lázár annak idején Miniszterelnökséget vezető miniszterként a paksi bővítés felelőse volt (azóta Szijjártóhoz került a feladat). Érdekes, hogy Mangoldot idén nyáron újra felfogadta tanácsadóként Lázár, ezúttal a MÁV hasznosíthatja tudását, százmillió forintért.

Most nem láthatók ilyen jó barátok 

Akkoriban a német kormány kifejezetten támogatta Paks orosz bővítését, de azóta sokat romlott Berlin és Budapest viszonya. Az orosz–német viszony pedig rosszabb lett, mint a második világháború óta bármikor. A Siemenst csak a német kormány kicselezésével lehetett bent tartani a projektben (erről részletesen írtunk júniusban). A német kormány pedig az ukrán hadsereg legfőbb finanszírozójává lépett elő az idén. Sokat romlott az Európai Bizottság és a magyar kormány viszonya is, Orbán Viktor rendszeresen Magyarország ellenségeként beszél a szervezet elnökéről, akit negatív színben tűntetnek fel plakátokon és kampányvideókon is. Márpedig láttuk: nagyon nem mindegy, hogy a Bizottság mit és milyen mélységben kezd majd el vizsgálni Paks ügyében.

Ebben a helyzetben egy újabb bizottsági vizsgálódás során a magyar kormány már nem számíthat olyan erős támogatókra sem Brüsszelből, sem pedig Berlinből, mint 2015-2017-ben. 

Tehát miközben jogi szempontból a paksi bővítést nem lehetetlenítette el a múlt heti bírósági ítélet, nem szabad szem elől téveszteni, hogy ahogy korábban, úgy most is számíthatnak a bizottsági eljárásban politikai szempontok. A magabiztos magyar kormányzati nyilatkozatok ellenére ezért is hallhattuk azt a véleményt egy hazai szakembertől, aki közelről ismeri a paksi építkezés állását, hogy: „nagy a baj”.


Nyitókép: Paks II. építkezése 2024. október 9-én (fotó: AFP/Kisbenedek Attila)

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>

#Európai Bíróság#Európai Bizottság#Európai Unió#Günter Oettinger#Klaus Mangold#Orbán Viktor#Oroszország#Paks II.