Így árasszuk el az Alföldet, ha sivatag helyett élő tájat akarunk!
Újabb aszály, újabb figyelmeztetés: cselekvés kell az ország kiszáradása ellen. A mérnöki asztalon huszonöt éve készen van a mélyárteres Tisza-völgyi stratégia, amely leírja, hogyan lehetne visszavezetni a folyó kisebb-nagyobb árhullámait a régi árterekbe, majd a belvízcsatronákon keresztül még nagyobb területekre, így állítva helyre az Alföld vízmérlegét. A főként Koncsos László professzor által kidolgozott terv megvalósítását civilek évek óta követelik, a szélesebb közvélemény mégis alig ismeri. Ezért a Zöld Válasz podcasttal és műsorvezetőjével, Litkai Gergellyel közösen a nézők, hallgatók elé tárjuk a nagyszabású megoldási javaslatot a sivatagosodás ellen. Vendégünk Murányi Gábor vízépítő mérnök és Ujj Zsuzsanna természetvédelmi mérnök.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak! Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található. A podcast Youtube-on is fent van!
A téma teljes háttere, benne a Vízválasztó kezdeményezés koncepciójával, a magasabban fekvő területek (például a Homokhátság) vízpótlási lehetőségeivel a Válasz Offline ökológiai számában olvasható! Több mint negyven szakértő, kétszáz oldalon: a lehető legteljesebb kép az alkalmazkodási stratégiákról a klímaváltozás közepette. Megrendelhető közvetlenül tőlünk. Litkai Gergely Zöld Válasz című podcastsorozatának korábbi epizódjai itt hallgathatók vissza.
Részletek az adásból
Mi az a mélyárteres Tisza-völgyi stratégia és mikor találták ki?
Murányi Gábor: Koncsos László professzor úr a 2000-es évek eleje óta foglalkozik ezzel a stratégiával. […] Az egész arra épül, hogy a Tisza mentén vannak olyan mély fekvésű területek, amelyek korábban az ártér részét képezték, viszont az ármentesítési munkálatok után ezek a töltéseknek az úgynevezett mentett oldalára kerültek. Tehát ma már az árvíz jó eséllyel nem járja be ezt a területet. Viszont a domborzati adottságok ezt nagyon jól körülhatárolják, és lehetővé teszik, hogy azt mint egy víztározó teret hasznosítsuk. Mégpedig úgy, hogy szabályozottan kivezetjük a vizet ezekre a mély ártéri területekre vagy tározókra. A stratégia azért jó, mert ezek a mély árterek közel fekszenek a folyóhoz és, ugye, csak addig tudunk vizet kivezetni, amíg a megfelelő vízszint a Tiszában a rendelkezésünkre áll. Például a Felső-Tiszánál az árhullámok levonulása nagyon gyors; ott nem tudnánk megfelelő hatékonysággal ezt a vízkivezetést megcsinálni. A Tokaj alatti Tisza-szelvényben viszont már egy működőképes rendszert lehet így létrehozni.
Akkor tehát el akarják bontani a töltéseket, és árvízzel veszélyeztetni a településeket?
Murányi Gábor: Ez nem így van. Szabályozottan, lokalizálva tervezzük a kivezetést. A koncepció alappillére a mély ártér, ami kézenfekvő, de általa még nem sokat értünk el. Távolabb fekvő háttértározókra is szükségünk van, melyeket pufferként tudnánk használni.
Ökológiai szempontból mennyire lenne ez hatékony?
Ujj Zsuzsanna: Az biztos, hogy jelen pillanatban ez a mélyártres Tisza-völgyi tározás lenne a legjobb megoldás. A természetvédők is azt szeretnék, hogyha minél több helyen összekapcsolódhatnának a régi árterek a folyóval. Ökológiailag a legnagyobb probléma jelen pillanatban, hogy ezek szét vannak választva. […] A cél harmóniában van azzal is, amit az EU szeretne. A híres és végül nagyon nagy nehézségek árán elfogadott EU természethelyreállítási rendelet előírja, hogy 2030-ig a degradált területek 20 százalékát helyre kell állítani. Tehát amikor erről az oldalirányú vízkivezetésről beszélünk, mint amilyen ez a modell is, akkor el kell mondani, hogy ez ugyanaz a törekvés.
Lesz elég vízhozam ahhoz, hogy meg lehessen csinálni a mélyárteres árasztásokat?
Murányi Gábor: Van trendanalízisünk, amely szerint a nyári időszakban, tehát júniustól szeptemberig a vízhozamok jelentős csökkenést mutatnak: akár 10-30-50 százalékosat is. Ugyanakkor a téli időszakban, nagyjából októbertől májusig viszont egy nagyobb vizes időszak áll majd a rendelkezésünkre; ott ezek az előrejelzések 5-10-15-20 százalékos emelkedést is mutatnak. Tehát a téli vízkészlet lesz az, amit hasznosítani, kivezetni tudnánk.
Mi történik a kivezetett vízzel?
Murányi Gábor: A koncepció szerint a megfelelő árhullám vagy vízállás első körben a mély ártérbe kerül, gravitációs úton ezt továbbvezetjük a háttértározók, mint elosztóközpontok felé, onnan pedig a meglévő belvízcsatorna-hálózatot szeretnénk hasznosítani, és úgy szétosztani a tájban ezt a vizet. Be szeretnénk szivárogtatni, hogy emeljük a talajvíz lesüllyedt szintjét. Ezt hívják Managed Aquifer Recharge (MAR), vagyis a célzott felszínalatti vízpótlásnak. (Utóbbi technológiáról korábban részletesen beszélt lapunknak Mádlné Szőnyi Judit hidrogeológus. – a szerk.)
Az a cél, hogy a többletvizet hagyják beszivárogni?
Murányi Gábor: Az egész rendszer célja az Alföld vízmérlegének helyreállítása. Ami jelenleg ki van billenve, ennek számtalan jelnét látjuk. Az elsődleges cél az a felszín alatti vízkészleteknek a pótlása: megpróbálni minél többet bejuttatni és a talajvizeket pótolni. Viszont meglátásuk szerint az sem egy veszteségi ami elpárolog, mert ez a mikroklíma szabályozásához hozzá tud járulni, ez a környezetet tudja hűteni.
Itt jön a fő konfliktus: az árasztandó területek magánkézben vannak, mezőgazdasági termelés zajlik rajtuk. Számos alkalommal beszéltünk már arról, hogyan lehetne kezelni az érdekellentétet. Nos, hogyan?
Ujj Zsuzsanna: A szemléletbeli különbséget az okozza, hogy a jelenlegi gazdasági rendszer az arra van optimalizálva, hogy búzát, kukoricát és más szántóföldi növényeket termesszünk, és ezek azok a termények, amelyek nem bírják azt, hogyha vízállásban vannak. De vannak más haszonvételi módjai is a földnek. […] Nagyon sok jó ember dolgozik a vízügyben és a mezőgazdaságban is, jó szándékkal. De ha az ösztönzők rosszak, amelyek mentén működnek, akkor az egész rendszer rossz lesz.
Vegyük vissza az életet jelentő élelmiszertermelést azért, mert az ökológusok elárasztott területeket akarnak?
Ujj Zsuzsanna: Az élelmiszerellátás biztonsága valóban a legfontosabb. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy jelenleg a kukoricát és a búzát alapvetően nem emberi fogyasztásra termeljük. A búzánál még igen, mert ott körülbelül a fele megy emberi fogyasztásra, de a feléből takarmány lesz, és a kukoricánál ez még inkább igaz. Nagyon sok kukoricából bioetanol lesz, és egy jelentős részét, amit itt Magyarországon termelünk, azt exportra szánjuk. A kérdés úgy vetődik fel, hogy megéri-e Magyarországnak összességében, hogy tönkreteszünk, rosszul hasznosítunk földterületeket azért, hogy utána exportra termeljünk. […] Jelenleg nagyon sok a szántóföld, kevés a gyepterület és még kevesebb a vizes élőhely. Tehát alapvetően egy szántóföldből gyep, illetve szántóföldből vizes élőhely vagy gyepvizes élőhely típusú konverziókra lenne szükség.
Murányi Gábor: Ez már politikai kérdés. Valakinek fel kell vállalnia azt a döntést, hogy az érintett területeken mostantól nem szántóföld lesz, hanem tározó. Koncsos professzor úr mondása, hogy „business as usual”, tegyük érdekeltté gazdaságilag is az ott lévő feleket, hogy szántó helyett tározó, vizes élőhely legyen ezentúl a területükön.
Idén év elején az állam elindította a Vizet a tájba! nevű programot, melynek szintén a gazdálkodók ösztönzése a célja, hogy adjanak át minél több területet időszakos árasztásra. Ez nem jó?
Ujj Zsuzsanna: Dehogynem. Az önkéntességi vonal nagyon-nagyon fontos. […] De ez csak az első lépés, amit meg kell tenni. Sokféle módon kell közelíteni a megoldáshoz, csinálni kell, mert már nincs idő arra, hogy most mindent kimodellezzünk, hogy melyik lesz a tökéletes.
Mikor kellene elkezdeni a mélyárteres stratégiát, hogy hatékony legyen?
Murányi Gábor: Leginkább tegnapelőtt.
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
