„Ha nincs erőd, akkor barátaid legyenek” – zsákutcában a Szijjártó-doktrína
Alaszkai és washingtoni csúcs, munkácsi rakétatámadás, égő Barátság meg a magyar diplomácia. Ezekről beszélget a HetiVálasz augusztusi világmagyarázó adásában Ablonczy Bálint, Magyari Péter és Vörös Szabolcs.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak! Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található. A podcast Youtube-on is fent van!
Részletek a műsorból:
Alaszkában ugyan megmenekültünk az „új Jaltától”, de nem sérül-e az 1945 utáni világrend azzal, ha az ukrajnai rendezés után orosz kézen maradnak a most megszállás alatt lévő területek?
Magyari Péter: „Nagyon nagy ennek a kockázata, és valóban úgy tűnik, hogy arrafele megy a világ, hogy legalább a Krím Oroszországhoz csatolását akár el is ismernék – az Egyesült Államok vezetői közül számosan ki is mondták: akár a hadügyminiszter, akár az alelnök, és utalt rá maga Trump is. Ilyen értelemben az oroszok máris átformálták a világrendet. Ugyanakkor az nagyon fontos kérdés, hogy de facto vagy de jure elismerés lesz-e. Tehát amennyiben ezek nem nemzetközileg elismert határok lesznek, és bizonyos szankciók is fennmaradnak Oroszországgal szemben, amivel kifejezi az ellenérzéseit a Nyugat, akkor az talán nem akkora károkozás. És erre lehet mondani egy konkrét példát is. A három balti állam Szovjetunió általi elfoglalását soha nem ismerte el az Egyesült Államok, és ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Szovjetunió szétesésekor a nemzeti függetlenségi mozgalmak onnan indultak. Mert ott volt egy nemzetközi jogi alapra támasztható függetlenségi igény, amely azt mondta, hogy »mi egy megszállt terület vagyunk«. Ez nagyban segítette, hogy először ez a három ország szakadt ki a Szovjetunióból. Ha legalább az elvi hozzáállása a világnak megmaradna, hogy a Krím ukrán terület, akkor az – lehet, hogy csak évtizedek múlva, de – valahogy hozzásegíthet ahhoz, hogy ezek a területek visszatérjenek Ukrajnához.”
Ha a munkácsi rakétatámadás sem volt elég hozzá, mi lehet az a pont, amikor végre a Bem térre kéretik a budapesti orosz nagykövetet?
Magyari Péter: „Zavarba ejtő kérdés. A legjóindulatúbb feltételezés, hogy itt egyszerűen puszta személyes anyagi érdeke fűződik az Orbán-rezsimnek ahhoz, hogy jóban legyen az oroszokkal. Minden más ezen túli megfejtés, ideológiai, titkosszolgálati együttműködésről – hasonlóan ahhoz, amit például Szerbiában láttunk, ahol ki is mondatott, hogy a szerb hatalmat segíti az orosz titkosszolgálat az ellenzéki mozgalmak elfojtásában – még sokkal ijesztőbb számomra.”
A Barátság olajvezetéket ért sorozatos támadásra a magyar külügyminiszter szlovák kollégájával írt levéllel reagált, majd X-párbajokba bonyolódott lengyel és ukrán kollégájával. Ezek maradtak a magyar érdekérvényesítés eszközei?
Ablonczy Bálint: „Úgy gondolom, hogy igen. Ez a típusú szuverenista szájkarate, aminek tanúi vagyunk az elmúlt lassan tíz évben, azt a legfontosabb szempontot figyelmen kívül hagyja, hogy a diplomáciában, ha nincs erőd, akkor barátaid legyenek, merthogy úgy tudsz dolgokat elintézni, úgy tudsz szívességet kérni, amit aztán visszaadsz. (…) Mindig úgy van beállítva, hogy csak ez az ökölrázás az út, csak a harci út van, mert minden más puhaság. Miközben olyan típusú erőnk nincs, hogy mi szankcionáljuk az Európai Uniót, amiért nekünk nem segítenek. Kulisszák mögött nem tudunk eljárni, mert akitől tudnánk kérni valamit, azokat egyébként rendszeresen sértegetjük és hivatkozunk arra, hogy milyen csúnyán bánnak el velünk. A diplomáciai szabályai szerint pedig, ha ezt kiviszed a placcra, akkor a placcon fogod visszakapni ezeket az érveket.”
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
