Ezt a nyarat Magyar Péter nyerte
Pontozással nyerte a most múló nyarat Magyar Péter – a Tisza Párt elnöke olyan ajtók réseibe tette be a lábát, amelyeken át eddig csak a Fidesz közlekedhetett. Orbán Viktor és udvartartása eközben még mindig képtelen kisétálni a kegyelmi ügy árnyéka alól – ami nem is egykönnyen sikerülhet nekik. Ez a nyár azonban még csak a válogató volt. Az igazi mérkőzés most következik. Nyárzáró helyzetértékelés Stumpf Andrástól.
Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, nagy bánata van a… Sulyok Tamásnak. Akármi lesz végül a döntés róla, mára egyértelmű, hogy a legfőbb közjogi méltatlanság jövője valós kérdésként van napirenden a Karmelitában. Amikor a NER-néplapban öles cím hirdeti, hogy Sulyok tehertétel, miközben az egyik NER-közvéleménykutató épp a nép elégedettségét méri vele kapcsolatban… nincs álmoskönyv, amely szerint ez jót jelentene.
Ha Sulyokot tényleg elmozdítják, vigasztalódhat majd persze a havi sokmilliós fizetéssel élete végéig. Ha belegondolunk, meg is érdemelné. Már persze ha Orbán Viktor fizetné zsebből, nem mi, magyarok, mind, ahogy a többi bukott fideszes elnök, Schmitt Pál és Novák Katalin apanázsát is. Nem ők tehetnek róla ugyanis, hogy alkalmatlanok. Alkalmatlanságuk előfeltétele volt a kinevezésüknek. Elvárás volt. Orbán Viktor elvárása. Ha leszámítjuk Sulyok magánjellegű bénázásait (mondjuk amikor magára húzta a fingos szatyrot), a közbénaságai mind-mind azt üzenték: tudom, hogy senki vagyok, a Főni meg minden. Az elvárás lényegi részét tehát, a maga bumfordi módján bár, de mindig teljesítette. Kihúzta az oroszokat a munkácsi támadásról szóló bejegyzéséből? Digitális analfabéta, persze, de mégis miért húzta ki? Hát mert a Főni és a papagája arról papol egyfolytában, hogy a ruszkik békepártiak, csak az a gonosz Zelenszkij imádja valami furcsa oknál fogva, hogy rommá lövik az országát…
Novák Katalin is csupán lojális volt.
Nem az országhoz, nem a köztársasághoz – az nem is volt elvárás. Az uralkodóhoz viszont mindig. (Hogy Orbán Viktor valójában immár király, nem túlzás és nem is mi mondjuk csak – a Fidesz tette ki ezt a hivatalos oldalára tegnap.) Mert mi is történt abban a bizonyos, a magyar belpolitikát újjáélesztő kegyelmi ügyben? Két lehetőség van.
Az egyik, hogy Balog Zoltán még feljebb akart kerülni az udvari hierarchiában, ezért úgy gondolta, kedveskedik kicsit a királynénak – odaszólt hát régi protezsáltjának, az éppen államfői maskarába öltöztetett Fidesz-fülbevalósnak, hogy adjon kegyelmet K. Endrének. Utóbbi ugyan falazott egy pedofil bűnözőnek, maga is bűncselekményt követve el, ám emellett Anikó asszony barátnőjének a fia is volt… Ha szabad lesz, a királyné biztosan meghálálja majd! – gondolhatta az udvari püspök. A másik, kevésbé valószínű, de ki azért nem zárható lehetőség, hogy maga Anikó asszony óhajtotta azt a kegyelmet, s a reformátusok főájtatossága csak közvetítette azt. Akárki volt is, biztosra vette, amit Novák is: úgysem derül ki sosem. Hogy ilyen körülmények között, titokban kegyelmet adott a pedofilmentegetőnek, azért a mi megvetésünket persze megérdemli, ám a rendszer logikájában mozgott végig, azt nem árulta el. Nem azért kapta az elnöki pozíciót, mert méltó volt rá – kizárólag az udvar kegyéből, hűségért cserébe. Joggal gondolhatta, hogy ha az egyházi főudvaronc kér valamit, az az udvar kérése – még ha nem így volt, akkor is.
De miért ugrunk vissza másfél évet az időben, amikor most ennek az éppen elmúló nyárnak az értékelésére vállalkozunk? Nos, azért, mert az elmúlt három hónap nagy kérdése nem más volt, mint hogy a Fidesznek sikerül-e végre kikecmeregnie a veremből, amelyet magának ásott a kegyelmi üggyel.
A válasz pedig az, hogy: nem sikerült.
Hogy mennyire nem, annak szemléltetésére elég felemlegetnünk az augusztus 20-i tűzijátékot, amely alatt Orseolo „áruló” Péterről magyaráztak, nyilvánvaló áthallást sulykolva – a polgárok pénzéből, kizárólag az uralkodó érdekében. A szöveget egy bizonyos Ugron Zsolna írta, aki régi bútordarab az udvarban: abban a megtiszteltetésben is részesült már, hogy könyvét maga a királyné méltatta, de – slusszpoén – Ugron neve a kegyelmi botrányban is feltűnt. (K. Endre édesanyja nemcsak Anikó királynéval ápol jó viszonyt, de Mikes Katalin grófnővel, Ugron Zsolna volt anyósával is.) Szinte nincs mozzanat, amely két lépéssel ne vinne vissza a kályhához.
A kegyelmi ügy hosszú árnyékából a Fidesz persze nem azért volt képtelen kiszabadulni e nagyrészt túlontúl is napfényes nyáron, mert ne próbálta volna meg. Nem is lehet képes erre. Amint láttuk, az a botrányos döntés szükségszerű következménye volt az állapotoknak, amelyeket az uralkodó teremtett. A silányság, az alkalmatlanság természetes, ha a pozíciók betöltésének feltétele csupán a szolgalelkűség. Ha a talárok, az elnöki paloták jól láthatóan jelmezek és puccos díszletek csupán, az az udvar minden szintjén norma lesz.
Így szűnik meg lassan az állam, s csak az udvar marad, amely persze azonosítja magát az állammal és a nemzettel, hogy annak pénzét büszkén tömhesse a saját zsebébe – vagy azt ajándékozzon el a közösből, amit csak akar.
A Matolcsy-klán gátlástalan lopássorozata olvasóink számára évek óta látható volt, ám idén nyáron lett tömeges hatása, a menetrendszerűen összeomló MÁV-ért felelős Lázár János ennek ellenére is újabb négy kastélyt adott ajándékba a közvagyonból ezen a nyáron. Rokonok, ismerősök állami csúcspozícióba kerültek továbbra is, függetlenül attól, valók-e oda. Még olyan helyekre is, mint az akkreditációs bizottság (MAB), Varga Judit barátnőjének férjét tették meg elnöknek, a testületbe meg MCC-s vezetőt toltak be – miközben az udvari képezde egyetlen akkreditált képzéssel sem bír. Sebaj. Udvaronc és családtagja bármikor jöhet és szívhatja a polgárok pénzét – mindenki más esetleg kiszolgálhatja őket. (A mára kivételnek számító, ám azért létező, hozzáértő és nem udvaronc állami intézményvezetők nevét csak a saját érdekükben nem írjuk most ide.) Takács Péter államtitkár felemelkedése volt Fidelitas-alelnök feleséggel, annak rokonai a lélegeztetőgép-bizniszben, a Városi Civil Alap udvaroncoknak juttatása, Szijjártó kiugrott paphaverjának csúcsdiplomatává tétele… Napestig sorolhatnánk csupán azokat a példákat, amelyeket lapunk tárt fel.
Minthogy az udvar és az udvaroncok jóléte a cél, nem csoda hát, hogy
a névleg még létező állam feladatait érdeklődés hiányában nem sikerül megoldani.
Még a szimbolikus ügyeket sem, amilyen mondjuk a gyerekvédelem. Annak fejlesztésére ugye csodafegyvert eszkábáltak az illetékes elvtárs rendőri vezetők: „átvilágítás”. Sajnos azonban besült az is: tavasszal és most, nyár végén, azaz a kegyelmi botrány után másfél évvel is buktak le gyerekeket molesztáló igazgatók, dolgozók. Akik tehát simán átcsusszantak a nagy állami átvilágítás ezek szerint jócskán lukacsos rostáján.
A feladatok elhanyagolása és az udvaroncok kitömése ugyanannak az érmének a két oldala tehát, s mindkettő a rendszer lényegéből következik. Azaz egyik sem újdonság. Egy jól ismert példa: Magyar Péter sem csak csodálatos képességeinek köszönhette anno, „miniszterfeleség” korában, hogy állami cégnél lehetett első ember, meg mindenféle udvari bankokban tisztségviselő.
Csakhogy akkor még volt gazdasági növekedés. Akkoriban még simán bemondta Orbán Viktor, hogy ő bizony 30 éve magángéppel utazik meccsre – és nem történt semmi. Idén nyáron viszont többször is előállt fapadoson készült képekkel – ami már újdonság a javából. Most már nagyon el kellene hazudni a valóságot az uralkodói luxusról, merthogy – talán egyetlen őszinte nyári pillanatában Orbán is elismerte – nem megy jól az ország sora.
Haverok, buli, hanta – sokáig jól működött a recept, idén nyáron azonban odakozmált az ismert fogás, s a Nép Egyszerű Gyermeke-kampány gyorsan Sánta Kutya Programmá változott. Rögvest kiderült a fapados uralkodóról, hogy suttyomban azért
udvari magángépen utazik az Adriára, ahol véletlenül a másik udvaronc luxusjachtja horgonyoz épp.
Ez persze semmiség volt már ahhoz képest, hogy a hatvanpusztai uradalmat ezen a nyáron nem átallotta édesapja félkész mezőgazdasági üzemének hazudni – a hátsó udvarban ekkor felsírtak a zebrák, a medence vize felforrt a dühtől… Az író, Grecsó Krisztián meg tollat ragadott. Le is mondták a fellépését egy állami szervezésű rendezvényen. Felségsértő hogyan is szerepelhetne udvari ünnepélyen?
Hogy Grecsót nem hányták kardélre az udvari harcosok, azt csupán annak köszönheti, hogy uralkodói parancsra tavasszal indított klubjukról nyáron kiderült: leginkább nyugdíjasklub az. Hogy a projekt besült, legkésőbb Tusványoson nyilvánvalóvá vált, amikor a digitális polgári körök indításáról számolt be Orbán, akinek pedig nem a digitális, hanem az offline valóság mutatott fityiszt – még ott, a saját fesztiválján is. A Margaret Island énekesnője például szivárványos zászlócskát lengetett. (A felségsértők és udvari ünnepélyek örök törvénye alapján természetesen a zenekar augusztus 20-i fellépését is lemondták eztán a szervezők.)
Ami meg nem a Fidesz rendezvénye volt, hát… A júniusi Pride az ország történetének talán legnagyobb köztéri megmozdulása lett, annak ellenére, hogy betiltotta a hatalom. Azaz: éppen azért. (Karácsony Gergely tökössége is kellett hozzá persze.)
S ha ez még nem lett volna elég: az idei fesztiválszezon slágerévé egyértelműen a „Mocskos Fidesz!” vált. A Fishing On Orfűn skandálták először tömegek, de volt a Szigeten, még a székelyföldi Egyfeszten is, és kitartott egészen a tegnap véget ért Strand Fesztiválig – ott három koncerten is zúgott az immár népszerű rigmus. A hálátlan fiatalokra nem hatott sem a kígyóvállúzás, sem a köztársasági elnöki intés. Persze ezek nem is nekik szóltak, hanem szüleiknek-nagyszüleiknek. Ők, a fiatalokkal ellentétben, általában elmennek szavazni.
Idős több van, mint a fiatal, több a vidéki, mint a fővárosi, az alacsonyan képzett, mint a diplomás – teljesen észszerű, hogy előbbieknek játszanak régóta. Velük nyerik sorra a kétharmadokat.
A gond csak az, hogy az ellenfél, Magyar Péter a nyáron újabb ajtórésekbe tette be a lábát: nem győzte járni a vidéket, a kocsmákat sem kerülve ki, s hosszú hezitálás után be merte lakni a Fidesz által szabadon hagyott tereket is. A Pride-ot éppen nem, de arra nem is volt szüksége. Aznap azonban, amikor Orbán az ő tusványosi beszédében éppen semmi érdemlegeset nem mondott, Magyar egyértelműen Európában jelölte ki az ország helyét, a hintapolitika végét ígérve – szimbolikus, történelmi, ráadásul fideszes vezetésű helyszínen, Székesfehérváron.
Hogy ezt a nyarat nem Orbán Viktor nyerte, még erősebben üzenik egy nyárvégi beszéd körülményei. Néhány napja történt csak, augusztus 20-án, Pannonhalmán. Magyar programmal állt elő, amelynek akadnak megvalósítható (önkormányzati jogosítványok visszaadása) és megvalósíthatatlan (újra 10 millió magyar 2050-ig) pontjai is – ám a fejünket igazán nem ezekre kaptuk fel.
Hanem a közös fotóra Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapáttal.
Még fél éve is elképzelhetetlen lett volna ugyanis, hogy magyar katolikus főpap mosolyogva fényképezkedjen Magyar Péterrel.
Márki-Zay Pétert például a saját plébániája „átkozta ki”, amikor el mert indulni a Fidesz ellen Hódmezővásárhelyen – pedig ő még társadalmi munkát is végzett a templomban, tagja volt a világi testületnek.
Nem számított. Trón és oltár szövetsége minden valamirevaló abszolút monarchiában alapelv. A fideszes egyházfiak beszélhetnek, kampányolhatnak, a nem fideszesek meg, ha nagyon akarnak, maradhatnak – de csak csöndben. Eddig ez volt a le nem írt, de egyértelmű szabály. Pannonhalmán tehát határátlépés történt: Magyar betette a lábát még egy fideszesnek számító területre – és egyelőre elítélő nyilatkozatok sem érkeztek meg a többi főpaptól. Az országban, ahol 2,9 millió ember mondja magát katolikusnak, nem jelentéktelen fejlemény ez még akkor sem, ha egy ilyen (a hardcore katolikusok szerint amúgy is liberális elhajlónak számító pannonhalmi főapáttal készült) fotó nem váltható egyből szavazatokra. A kormányzóképesség látszata, a hitelesség érzete miatt azonban még ma is fontos az egyház: ha nem így lenne, a Fidesz sem vásárolná tőle oly buzgón a szentelt vizet – a harminc ezüst sokszorosáért. Hogy a Fidesz hitelesnek látszóan és kizárólagosan képviselhesse mára egyedüliként megmaradt, kétszavas ideológiáját, a „keresztény Magyarországot”, ahhoz kell a drága, ám persze az adófizetők pénzéből biztosított pártszentelő folyadék.
Amikor azonban magyar főpap fotózkodik mosolyogva az ellenféllel, a kizárólagosság illúziója könnyen odalehet.
Fentiek miatt nyugodt szívvel kijelenthetjük tehát, hogy ezt a nyarat, ha nem is kiütéssel, „csupán” pontozással, de Magyar Péter nyerte. Ami messze nem jelenti, hogy a jövő évi választást is ő fogja. Azt sem tudhatjuk, hogy ha mégis, valódi hatalmat is szerez-e hozzá, vagy addig becsüccsen mondjuk Varga Judit a köztársasági elnöki székbe – némileg kibővített jogkörökkel. Netán maga az uralkodó rendezkedik be a Sándor-palotában. Temérdek ötlet lehet még a Fidesz tarsolyában, eredményt tehát egyelőre csak a nyári válogatón hirdethetünk: Magyar Péter egyértelműen kvalifikálta magát a nagy mérkőzésre.
S hogy ebből mi következik? Számunkra például egy sor feladat: teret adni mondjuk a vitának a Magyarral kapcsolatos elvárásokról – ez szeptember 4-én terveink szerint már hallgatható is lesz podcastadásunkban Deme Zoltán és Puzsér Róbert részvételével. Minthogy egyelőre legalábbis nem zárható ki, hogy az udvaroncok rendszerét jövőre valami más váltsa, értelmes és időszerű lesz utánajárnunk az ország számára legszükségesebb változásoknak is – erre szintén pontos tervünk van.
Hogy a nemsokára kezdődő nagy mérkőzés izgalmas lesz, afelől senkinek nem lehet kétsége. Azért azonban, hogy ez a most már mindenképpen kivételes, fontos időszak ne gumicsontok rágcsálásáról szóljon, hogy tartalma is legyen, dolgozni kell. Hogy milyen körülmények között lehet majd, az olvasóink támogató kedvétől függ – meg persze őfelsége terveitől, főpribékjeinek sajtó elleni bevetésétől vagy be nem vetésétől.
Ez viszont most még tényleg a jövő zenéje.
Nyitókép: Magyar Péter Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapáttal 2025. augusztus 20-án (forrás: Facebook/Magyar Péter)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
