Most kell javítanunk, amit 150 évig elrontottunk – biológus és történész a Válasz Offline-bemutatón
„Özönlenek délről a növény- és állatfajok, az Alföld el fogja veszíteni az igazán magyar karakterét” – mondja Jakab Gusztáv biológus, természetfotós, aki szerint kukorica és burgonya helyett a ciroké és a fügéé a jövő hazánkban. „Az a világ, ami a globális klíma 1988-as átbillenési pontja előtt volt, nem fog visszajönni, itt egy új világhoz kell alkalmazkodnunk, minél gyorsabban” – fejti ki Rácz Lajos környezettörténész, és határozott állami lépéseket sürget a vízmegtartás érdekében. Mindketten fontos kutatói nyilatkozatokkal járultak hozzá az új Válasz Offline elkészüléséhez, így a lap június 10-i bemutatójának vendégei voltak. Az alábbiakban a velük készült pódiumbeszélgetést tesszük közzé podcast formájában. Figyelem: szemfelnyitó gondolatok és életbevágóan fontos megoldási stratégiák következnek, melyek bővebb kifejtése a Válasz Offline-ban olvasható! Megrendelés itt.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak! Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található. A podcast Youtube-on is fent van!
Jakab Gusztáv biológus, ökológus, természetfotós, az ELTE TTK Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékének oktatója. Kutatási területei közé tartozik a Kárpát-medencei erdők, tavak és lápok fejlődése, az Alföld és Erdély flórája és vegetációja, valamint a tájtörténet, a középkori halastavak és víztározók története, a vízszabályozások története is. Fotói a Dr. Gusztáv Jakab Nature Photography oldalon követhetők. Az új Válasz Offline fokgazdálkodásról és mediterranizációról szóló cikkéhez is nyilatkozott szakértőként.
Rácz Lajos környezettörténész, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának intézetvezető egyetemi tanára (Alkalmazott Társadalomismereti és Kisebbségpolitikai Intézet). Kutatási területe a természeti környezet és a társadalom kapcsolata az újkori Magyarországon. Oktatóvideói itt láthatók. A Válasz Online visszatérő podcastvendége, az Offline-ban nagyinterjút közöltünk vele, főként a Kárpát-medence klímatörténetéről és a klímaváltozás érzékelése körüli vitákról.
Részletek a műsorból:
Mikor jöttek rá, hogy baj van? Mikor volt az a pont, amikor környezettörténeti, biológiai szempontból azt lehetett mondani, hogy az ökológiai változás léptéket váltott, és elkezdett veszélyessé válni?
Rácz Lajos: Egy akadémiai doktori védés vitáján követtem végig, hogy 2001-ben még lehetett azt gondolni, hogy kisebb kilengésekről van szó, és nincs is globális fölmelegedés. Ha megnézzük a 20. század klímatörténetét, akkor az elején egy fölmelegedést, a közepén egy visszahűlést látunk – 1963-ban fagyott be utoljára a Duna, és a II világháború összes tele hideg volt –, majd ezt követően elindult a ’70-es, ’80-as évektől ismét egy fölmelegedés. Az ezredfordulón még lehetett azt gondolni, hogy csak korrigál a rendszer a lehűlés után, de úgy nagyjából 2006 környékétől egyértelmű jele volt a globális fölmelegedésnek: olyan monoton trenddel állunk szemben, ami a rekordokat évről évre fölülírja.
Jakab Gusztáv: Ahogy egy elszabadult vonatkocsiban is minden utas máskor eszmél, hogy baj van, úgy a klímaváltozással kapcsolatban se ugyanakkor esik le mindenkinek a tantusz. […] Évente körülbelül 2-300 kilométert teszek meg gyalog a magyar pusztában, immár vagy három évtizede. Kutatok és nemzeti parkoknak végzek ökológiai állapotfelmérési munkákat, a Hortobágytól egészen a Makó környéki pusztákig. Emellett rengeteg nagyon jó ismerősöm van ebből a világból: erdészek, halőrök, természetvédelmi őrök, gazdák. Rengeteg információm van tőlük, hogy mi zajlik jelenleg a környezetben. Hosszú évek óta frusztrációt és rendkívüli aggodalmat tapasztalok körükben. A klímaszorongás nem a középiskolás korosztály jellemzője, hanem a 40-50 éves, természetben gazdálkodó és élő embereké.
Mi a klímában, természetben történő változások fő következménye Magyarországon?
Jakab Gusztáv: Kezdenek átalakulni az évszakok. Gyakorlatilag egy új évszak formálódásának vagyunk szemtanúi, ami nagyon hasonló a trópusi területek száraz évszakához. Ez azt jelenti, hogy a tavaszi-nyári vegetációs időszak, ami korábban két-három hónap volt zöld pusztával és legelő jószágokkal, lerövidül egy vagy másfél hónapra, és ezt követi egy rendkívül meleg és csapadékmentes időszak Magyarországon. A puszta, az Alföld elkezd a szavannára hasonlítani. […] Korábban el sem tudtam képzelni, hogy ez mit jelent, de 2022-ben rájöttem: nincsen egyetlen zöld növény se a területen, és döbbenetes csend van a pusztában. Elhallgatnak a madarak, nincsenek rovarok, nincsenek lepkék, méhek, még szöcskék sincsenek, mert elfogy a gyep. Nincs mit legeljen a jószág. A gazdák elmondják, hogy már nem tudnak legeltetni: takarmányt kell vásárolni. Viszont irdatlan mennyiségű légy jelenik meg ilyenkor a pusztákban a ganajtúró bogarak és más trágyaevő bogarak helyett. Eléggé apokaliptikussá válik a magyar puszta.
Rácz Lajos: Az évszakszerkezet megváltozása mellett a másik nagyon fontos indikátor a csapadék mennyiségének és időbeni eloszlásának a változása.
Sok klímaváltozás volt már az elmúlt évezredekben. Ilyet, mint ami most történik, jegyeztek már föl korábban?
Rácz Lajos: Ilyen sebességűt még soha. Az általam fordított, Christian Pfister környezettörténész és Heinz Wanner meteorológus által írt Klíma és társadalom Európában – Az utolsó ezer év című kötet szerint 1988-ban volt egy átbillenési pont, azóta nagyon gyorsan melegszünk. Ha átfordítjuk ezt a beszélgetést egy terápiába, azt is mondhatnám, hogy becsukódott egy ajtó, és most derült ki, hogy nincs rajta kilincs.
Hogyan változik meg a környezet Magyarországon?
Jakab Gusztáv: Özönlenek délről a növény- és állatfajok, hiszen az élővilág rendkívül gyorsan reagál a klímaváltozásra. Érdemes megnézni a madárvonulások helyzetét. Míg korábban például a daruvonulás közepette kivételes volt, ha egy-egy daru áttelelt Magyarországon, most tízezer számra telelnek át. […] Mondok olyasmit is, ami leginkább a belső-ázsiai sztyeppékhez teszi hasonlatossá a jelenlegi változásokat: kezdenek fölnyílni a száraz gyepek az Alföldön. Kezd a gyep szövete felbomlani, és például a pipacsok nagy mennyiségben jelennek meg, ami korábban csak a szántóföldi kultúrákra, szántóföldi gyomnövényként volt jellemző. Ma már a pipacs ott van nagyon sok száraz gyepben. Hogy mi várható? Talán úgy lehetne legjobban megfogalmazni, hogy a magyar Alföld el fogja veszíteni az igazán magyar karakterét. Valamiféle furcsa keverék fog létrejönni, déli elterjedésű fajokkal. […] Ha egy szóval kellene összefoglalni, hogy mi lesz itt nekünk a Kárpát-medencében a legnagyobb kihívás a klímaváltozás következtében, akkor az így hangzik: a víz. Az alkalmazkodást azzal kell kezdenünk, hogy amit az elmúlt 150 évben elrontottunk, azt valahogy irtó gyorsan helyrehozzuk.
Rácz Lajos: Annyiban árnyalnám a képet, hogy a 19. század végén még nyilvánvalóan nem volt föltalálva a dinamikus környezetszemlélet, és abból indultak ki, amit a kis jégkorszak utolsó, csapadékos időszakában tapasztaltak. Mindenki azt gondolta, hogy mindig annyi eső fog esni.
A vízmegtartó gyakorlat lényege, hogy a tavaszi víztöbbletet – már ha van – nem engedjük lefolyni, hanem kieresztjük a tájba. A Válasz Online-on sokszor leírtuk, hogy ehhez leginkább területekre lenne szüksége a vízügynek, hiszen a folyóvölgyek földjei többnyire magánkézben vannak. Hogyan lehetne mégis látványosabb eredményeket elérni?
Jakab Gusztáv: Elvégeztem egy egyszerű számítást, hogy vajon mennyi olyan terület van, ahol nem önkéntes alapon kellene a vizet visszatartani, hanem törvényi kötelességből nem szabadna elengedni. Ilyenek például a nemzeti parkjaink, a Natura 2000-es területeink. […] Én a Natura 2000-es gyepterületekről nem engedném elfolyni a vizet. Számításaim szerint – nyilván csak közelítésről van szó – körülbelül Békés megye területével azonos, amiről szó van. Ennek persze része mondjuk a Hortobágyi Nemzeti Park és más alföldi nemzeti parkok is; összesen körülbelül 5000 négyzetkilométer. Nem lehet persze mindenütt vizet visszatartani, de ha legalább már a felén elkezdenénk, az már jó lenne.
hirdetés
Rácz Lajos: Azt kellene csinálni, amit a 19. században a vasútépítésekkel: ki kellene sajátítani területeket. Nincs mese, ezt végig kellene verni. […] Talán emlékeznek arra, hogy az elmúlt év októberében nagy árhullám vonult el Magyarországon, és senki nem beszélt arról, hogy mi történt azután, miután Magyarországról levonult az árvíz. Senki nem beszélt arról, hogy Románia, Bulgária, Moldva és Ukrajna mit csináltak a 2000-es évek elején: egy alsó-dunai zöldfolyosóprogramot, melynek köszönhetően 274 ezer hektárra visszaengedték a vizet. Tehát vannak jó példák, jó minták.
Jakab Gusztáv: Azért is kell ezzel foglalkozni, mert az alföldi embereknél a több fajta alkalmazkodási stratégia közül az egyik a menekülés. A vidék otthagyása. […] Ha azt látja, hogy a kútban már nincs víz, nem tudja megtermelni a kerti zöldséget se, akkor inkább odébb áll. A Homokhátságon ez már tapasztalat, de Békés megye sem véletlenül kezd kiürülni. Nincsen munkalehetőség, és a kertben is egyre nehezebb megtermelni valami kiegészítőt. […] Folytatódhat a vidék további elnéptelenedése.
Van ellenszer?
Jakab Gusztáv: Váltani kell, hogy mit tartunk a kertben: olyan zöldségeket, gyümölcsöket kell tartani, ami ezt a szárazabb és melegebb klímát bírja. Tehát lehet, hogy a málna helyett fügét kell ültetnünk. Valószínűleg a burgonyáról is le kell, hogy mondjunk. […] A gazdák nem véletlenül próbálkoznak a ciroktermesztéssel. Egyelőre nem nagyon tetszik nekik, problémák vannak vele, nem olyan jól értékesíthető, gyomosodik, de rohamosan terjed.
Rácz Lajos: Baljós jelként elmesélem, hogy mit válaszolt a gazdálkodó ismerősöm, miután leégett a tavalyi aszályban gyakorlatilag a teljes kukoricatermése, és én megkérdeztem, hogy mit fog jövőre vetni. A válasz az volt, hogy kukoricát. Hogy miért? Mert „ez van a vetési tervben”, ami alapján kapják a támogatást. […] A másik probléma, hogy ma már a falun élők többsége nem paraszt a szó pozitív értelmében, hanem alacsonyabb komfortfokozaton élő városi ember. […] Az a világ, ami a már említett 1988-as átbillenési pont előtt volt, nem fog visszajönni. Tehát itt egy új világhoz kell alkalmazkodnunk; a középtávú célok a károk enyhítésére vonatkozhatnak, egyébiránt ökológiailag koherens, működőképes és távlatos politikára van szükség.
Jakab Gusztáv: Amikor alkalmazkodásról van szó, nem lehet áttolni az összes felelősséget az egyénre. Rendszerszintű változásokra lenne szükség, amit kormányzatilag kell rendezni. Hiába akarja néhány falusi újraszabályozni a Tiszát, amikor ehhez kormányzati döntés kell, és meg kell támogatni pénzekkel. Szükség van egyéni szintű alkalmazkodásokra is, meg országos szintű nagy stratégiákra is.
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
