Lovasi András: Jár a köszi Magyar Péternek Gyurcsány távozásáért
„Tegnap Gyurcsány Ferenc lemondott minden funkciójáról! 19 év késéssel. Ha csupán ennyit köszönhetünk Magyar Péternek, már csak ezért is jár neki a köszi. Nélküle ez biztosan nem történt volna meg. Meg tényleg finnyáskodjak akkor, amikor a tét az, hogy elmenjek-e az országból, vagy ne?” Lovasi Andrással annak apropóján ültünk le beszélgetni, hogy a Kispál és a Borz utáni második sikerzenekara, a Kiscsillag éppen húsz éve alakult és most szombaton tartja jubileumi koncertjét a Budapest Parkban. Nem álltunk meg a zeneipari problémák kivesézésénél. Nagyinterjú.
– 2027?
– Nekem összejöhet még! Arénát mondjuk nem tervezek a hatvanadikra, de remélem azért, hogy még 2037 is összejön. Tekintve, hogy most hét éves a fiam, jó lenne. Abban is bízom, hogy Magyarországon jöhet össze.
– Rögtön értette, hogy 2014 című dalára utaltunk! Annak folytatása már akkor is közéleti, politikai utalás volt? „Néhány barátomnak nem. Mindegy, ez ilyen.”
– Részben. Amikor a dalt írtam, még viszonylag újdonságként hatott, ami mára sajnos kezd szinte megszokottá válni – miközben megszokni sosem lehet. Hogy ugyanis elveszítek barátokat. A legjobb barátomat, akivel együtt nőttünk fel, nem sokkal a dal születése előtt vesztettem el. Mondtam neki, hogy veszélyes extrémsportokkal, amilyen a siklóernyőzés, nem kellene kísérleteznie, de értettem azt is, hogy a sok adrenalinnal járó munka után nem tud mit kezdeni magával hétvégén. Hiába mondtam.
– Ön sem tud magával mit kezdeni egy-egy nagy koncert után?
– Persze, hogy nem. Csak nekem ez huszonéves korom óta alapélmény: heteket, hónapokat készülsz egy nagyobb koncertre, amilyen mondjuk a most szombati, jubileumi Kiscsillag is lesz a Budapest Parkban,
a színpadon fürdesz az adrenalinban… Másnap meg ott van benned a betölthetetlen üresség. Na, akkor nem kell hülyeségeket csinálni.
A másik legjobb barátom mondjuk nem csinált hülyeséget, de épp kórházban van és kérdéses, kijön-e onnan. Ezek persze nem közéleti dolgok, de annak a nagyon jó gyerekorvos barátomnak az „elvesztése” már az, aki Svédországba költözött 2013 körül, mert az onkológián itt olyanok voltak a körülmények, amilyenek. Neki elege lett a Fideszből már akkor.
– Önnek is: ugyanazon a lemezen van a Ki találja meg? című dal. Az félreérthetetlen.
– Boldog emlékű Matolcsy György feledhetetlen kijelentése a japán gyerekek valagán lévő piros pontról – ellenállhatatlan ihletforrás volt ez a Ki találja meg?-hez. A kérdés ma is aktuális persze, és láss csodát, éppen Matolcsy kapcsán: vajon ki találja meg azt a több százmilliárd forintot, amelynek lába kélt, vagy nem folyt be haszonként, pedig befolyhatott volna? Nagyjából erre lehetett számítani egyébként. Amire nem számítottam: hogy ez a most minimum elbizonytalanodott rendszer látványos leszámolásba kezd. Lehet, hogy belső leszámolás, de Orbán valamiért nem mondta, hogy kedves uraim, várjunk ezzel a választásokig. Nyilván tudta, hogy egy ilyen ügy újabb 2-3 százalék a Tisza pártnak, de még így sem állította le az Állami Számvevőszéket.
– Hogy is tudta volna? Az egy független szervezet!
– Hogyne. Hogyne. Ahogy mondja. Azért csak van némi zavar az erőben. Völner is közel volt a csúcshoz, persze, de Matolcsy abszolút címerállat. Hogy őt így elővették most, az szakítás az elvvel, hogy ha fontos csapattag vagy, nem eshet bántódásod. Ez aligha erősíti a Fidesz belső kohézióját.
– Ollé, ollé! című dalában viszont akkor lehet, hogy tévedett? „2084-ben, mint addig minden évben, Ákos után tűzijáték”.
– Már a megírás pillanatában is reméltem, hogy addig talán nem húzzák a srácok, de most mintha realitása is lenne ennek, igen. Ilyen egyébként volt a valóságban is, csak Ákos volt az augusztus 20-i tűzijáték után, nem fordítva. Akkoriban a Fidesz még lőtt az ő közönségére. Most meg nem. Valószínűleg nem véletlen, hogy nem kell már annyit szerepelnie. A potenciális szavazókat már nem az ő környékén keresik.
– Lovasi András szerint tehát Ákos túlzottan minőségi popzene?
– Bizonyos értelemben az. Elnézve, hogy helyette ma hova lőnek, mindenképpen. Győzike és Mága Zoltán… A roma szupergiccs mint – remélhetőleg – végállomás.
– Ön sem érdekes már, sokkal jobban fáj a Fidesznek, amikor Majka kiteszi a Csurran, cseppent – mondta nemrég. Ez azért fáj?
– Nem fáj. Ez van. A héten jelent meg Beton.Hofi Be vagyok zárva című dala, amely szövegben is sokkal jobb, mint Majkáé, meg zenében is, legalábbis ami az én ízlésemet illeti. Az is kifejezetten közéleti. Vagy inkább közérzeti. Jó, hogy születnek ilyen dalok.
– De már nem ön írja ezeket. Miért?
– Egyrészt, mert nem történt olyan az elmúlt tíz évben, ami úgy igazán meglepett volna. Aki végignézte, mi történt 2008 óta Oroszországban, az láthatja, hogy némi fáziskéséssel az történik nálunk is. Amit nem lehetett előre látni, az az, ahogy az egész politikai tér megmozdul, átrendeződik, ahogy az tavaly óta történik. El is kezdődött a helyezkedés. Akik a NER-ben vagy az ellenzék, vagy a kormány oldalán, de megtalálták eddig a számításukat, Magyar Péter feltűnése után megmoccantak és keresik a helyüket. Csakhogy unalmas lenne a közéleti lírám: aki engem ismer, az nagy vonalakban tudja, mit gondolok a világról, az országról, a hatalomról.
hirdetés
– Azt tíz éve is lehetett azért sejteni. Mégis megírta a fent idézetteket.
– Persze, mert akkoriban nem nagyon csinálta más. Bródyn kívül senki nem mert megszólalni. Úgy voltam vele: szegény Bródy ne legyen már annyira egyedül! Most viszont itt vannak ezek az új dalok másoktól – kétségkívül sokkal nagyobb eléréssel, mint ami nekem ma van, egészen más közönséghez is eljutva.
– Aztán Majka gyorsan közli, hogy bindzsisztános dala oldalfüggetlen és csak szórakoztatásra született… Miközben nyilvánvaló Orbán-utalás van benne. Ez így mire jó?
– Majka óvatos duhaj. És ügyes. Érti a magyar néplelket. Ez az „ügyes” nem feltétlenül dehonesztáló egyébként. Orbán is nagyon ügyes, jó képességű politikus. Putyin is.
– Al Capone meg ennyi erővel jó képességű maffiózó.
– Az hát. Az állatvilágban is ez van. Az nyer, aki ügyesen siklik, meg az, aki agresszív, aki előbb harapja át a torkodat, mint hogy bármit kérdezne. A szavazóknak is ez tetszik: az emberek szeretik, ha valaki nem konszenzuális. Mint Trump. „Legalább akkora rohadék, mint én, ugyanúgy megdugja a ribancokat, miközben a Bibliáról papol. De jó! Szavazzunk rá!” Az egészben van valami apokaliptikus – mint a Jelenések könyvének figurái a végítélet előtt: korruptak, félrevezetik a népeket, globális hatalommal bírnak, a fenevaddal szövetkeznek…
– Ön meg mégsem erről ír, hanem vicceskés, könnyedecske dalokat jelentet meg a Kiscsillaggal, mint a tavalyi Szeretnivalója, vagy az idei Nagyon?
– Azért a „vicceskedés” sosem állt távol a Kiscsillagtól, eleinte éppen ez volt, ami megkülönböztette a Kispáltól, de a legutóbbi lemezünket, a Tompa kések címűt eléggé leuraltam, úgyhogy most háttérbe húzódtam és vártam, hogy a többiek jöjjenek elő ötletekkel. A Szeretnivalója tehát Szesztay Dávid dala. Én nagyon szeretem a lötyögését, régóta akartunk egy ilyen laza dalt. A Láthatatlanul is Dávid-zene, de a szövege annak kifejezetten közérdekű. A diszfunkcionális családokban felnövő gyerekekről írtam. A Nagyon az én dalom, ami meg visszatérés a Kiscsillag világához.
– Mi a Kiscsillag világa?
– A szerepjáték. Néha komolyra fordul, néha nem, de az Állnak a férfiak, a Jávor Pál, vagy épp ahol nő énekel a hangomon – ezek mind szerepdalok. Nem az „én” dalai. A Nagyon is ilyen. Hozzám hasonló karakter a főhős, de nálam sokkal boomerebb. Lecsó játssza a klipben.
– És van a klipen össz-vissz 13 ezer megtekintés.
– Meg tudom magyarázni!
– Adja magát a magyarázat: épp elveszti a relevanciáját a Kiscsillag.
– Már elvesztette. Ahogy a Kispál is.
– Azaz Lovasi András vesztette el?
– Ha régebben írtál annyi revelatív dalt, amennyiből bőven megvan egy koncertműsor, akkor azért valamennyire a múltad foglya leszel…
– Hogy dolgozza ezt fel?
– Hogy dolgozzák fel az irodalmárok, a tudósok, vagy a költők, hogy írnak, de ötnél többen nem olvassák őket? Írnak akkor is. Én is írok dalokat, van vagy 25 új a tarsolyban. Csak éppen nem tudom, mit kezdjek velük. Egyelőre nem veszem fel őket, nem csinálok belőlük lemezt.
– Hogyhogy?
– Nem akarom azt a csalódást, hogy beleteszem szívem-lelkem, revelatívnak gondolom – aztán meg kell tapasztalnom, hogy nem az. Úgyhogy játszom inkább közülük egyet-egyet az egy szál gitáros fellépéseimen. Ott a műsor fontos részei lehetnek, jó megélni, hogy működnek. Lehet, hogy felveszik telefonnal és búvópatakként talán elkezd terjedni. Sokkal jobb érzés ez, mint nagy zenekari munkával összerakni, kilőni az űrbe és várni, hogy legyen vele valami. Leginkább semmi. Mindenkinek el kell fogadnia a valóságot. El kell fogadnunk, hogy erre a zenére ennyi ember kíváncsi a YouTube-on reklám nélkül. Azt is el kell fogadni, hogy a történelmi tényekre ennyi ember kíváncsi. Kisebbséget érdekel az is, mi történik a bolygónkkal, de még az is, hogy hosszú távon a hazánkkal mi. Vagy épp a mellettünk lévő, lerohant országgal. A többséget az érdekli, mit énekel a Majka, meg mi lesz este a kaja. Közben van azért néhány fiatal előadó, aki remek dolgokat tud produkálni – Cseri Hanna mondjuk ilyen, el is hívtuk vendégnek a szombati koncertre.
– Azért ez az összkép nem vidám.
– Nem is szomorú, már a minket érintő része. A Kiscsillag és a Kispál is rétegzene volt mindig, maximum abban a rétegben több volt a fiatal. Amikor a Csinibaba kijött, csak abban az évben tudta a benzinkutas is, hogy én éneklem a szomorkásat, azzal a Danubius Rádió hallgatóihoz is eljutottunk, de azt leszámítva buborékban voltunk azért mindig. Amikor elmentem a Red Hot Chili Peppers koncertjére, ott persze rengeteget kellett szelfiznem, mert az az én buborékom. Ha viszont kilépek az utcára, a kutya nem ismer fel. Ami meg inkább jó.
– Vissza a saját koncertjükhöz: a Szabad elő című dalt játsszák majd szombaton? A Pride-betiltás idején nagyon is aktuális szabadsághimnusz – épp mert már nem szabad…
– Nem játsszuk, de nem azért, mert nem akarunk aktuálisak lenni. Hanem épp a fent elmondottak miatt. Amikor megszületett, úgy éreztem: ez sláger. És, ahogy mondja, szabadsághimnusz. Nem lett az. Nem ismerik. Ezen a koncerten márpedig nagy slágerparádé lesz, ahogy ilyenkor illik.
Régen elég jól eltaláltam, melyik dalból mi lesz. Előre meg tudtam mondani, miből lesz sláger. Aztán egyre romlott a találati arányom. Ma persze nincs is már sláger.
– Ha most írná meg a Van-e szándék?-ot vagy az Állnak a férfiak címűt, nem válnának azzá?
– Nem. A Van-e szándék azért lett ismert, mert a Petőfi játszotta. Ma, ha nem költünk ikszmillió forintot egy dal online marketingjére, akkor nem jut el a saját követőinkhez se. Mi meg nem költjük el, mert nincs. Ezért vagyok ilyen dohogó öreg bácsis az online nyilvánosság alakulása miatt. A Facebook fizetőssé válásával kezdődött, de most már annyira be vagyunk szorítva, mint soha korábban. Hallgatóként is. Újra nincs fogalmunk arról, hogy van világzene, nincsenek európai popzenék, a Live Nation már egymaga birtokolja a világ popzenéjének hetven százalékát. Már a jól működő klubokat is felvásárolják. Mindenről ők döntenek. Egyetlen cég. Szürkébb is a popzene, mint valaha. Ráadásul csak amerikai van a mainstreamben.
– Van egy csomó szuper zene, csak meg kell keresni.
– Persze, de ha keresel mondjuk egy jó európai dalt és meghallgatod a streamingszolgáltatón, a második, amit utána bedob, már fizetett tartalom lesz, ami még akár tetszhet is, mert profilozás is van, ugye, de ha nem figyelsz oda, nemsokára jön valami magyarázó feka vagy visítozó picsa egyenesen Amerikából. Ennyire manipulált még sosem volt a popzenei étlap. Pedig mennyit szidtuk a kereskedelmi rádiókat meg a nagy kiadókat! Most meg visszasírjuk őket, mert azokból legalább volt öt nagy, amelyek versenyeztek egymással.
– „Régen minden jobb volt!” Tényleg bácsics.
– Hát mit csináljak? Ez egyébként tényleg kérdés. Hogy érvényes-e 58 évesen rockdalokat írni és akarni fontosat, lényegeset mondani.
– Mi a válasz?
– Több megoldása is van a problémának. A Rolling Stones például úgy tesz 80 fölött, mintha nem lennének 80 fölött. Mick Jagger továbbra is azt üzeni, hogy „mindjárt jövök és megduglak”. Mintha ez valós veszély lenne. És mindenki hajlandó mindezt kicsit mosolyogva, de valamiféle gerontológiai csodának tulajdonítva elhinni neki. Öregen meg lehet szólalni érvényesen másképp is: ott van Johnny Cash példája. Hogy az én megfejtésem erre mi lesz, nem tudom pontosan, valószínűleg a kettő keveréke. Azért is bummerdiszkó a legutóbbi dal, a Nagyon, már alcímében is.
– A probléma feloldása a közélet is lehet: arról akárhány évesen is lehet érvényeset mondani.
– Persze. A héten vettünk fel hat új dalt a Kiscsillaggal, azok között is van azért közéleti élű, de direkt NER-gyepálás helyett inkább az általánosabb establishment-ellenesség érezhető ki egyikből-másikból. Hiszen a NER is azért tudott kiteljesedni, mert a hagyományos politika kudarcot vallott. Az altright következménye a woke-nak, és hát a woke is borzalmas. Nem látsz olyanokat a politikai palettán, akik bármilyen hagyományos ideológiát következetesen képviselnek és többséget tudnak képezni hozzá. Ehelyett minden oldalon politikai kalandorokba botlik az ember.
– Azaz Orbán Viktor, Magyar Péter – egyik kutya, másik eb?
– Dehogy. Magyar Péter üzenete nyilván sokkal közelebb áll hozzám, mint Orbán Viktoré. Lehetünk persze nagyon finnyásak, hogy jaj, milyen már ez a slimfit-csávó, milyen avokádó lattés, vagy mit tudom én, de: tegnap Gyurcsány Ferenc lemondott minden funkciójáról! 19 év késéssel. Ha csupán ennyit köszönhetünk Magyar Péternek, már csak ezért is jár neki a köszi. Nélküle ez biztosan nem történt volna meg. Meg tényleg finnyáskodjak akkor, amikor a tét az, hogy elmenjek-e az országból, vagy ne?
– Opció, hogy elmenjen?
– Persze. Van egy pont, amely után már nem itt akarnám élni a hétköznapjaimat, ha nem is számolnék fel mindent. Nagyon nehezen venném rá magam, meg pénzem sincs – de van például egy lakóautóm. Egyrészt remek arra, hogy ha játszom valahol, ne kelljen szobát bérelnem és alhassak a parkolóban, de azért is van, hogy ha gyorsan kell mozdulni innen, gyorsan tudjak mozdulni. Egy ideig, ha kell, elvagyok egy kempingben is.
– „Elnyomásról visibál a libsi Lovasi, miközben koncertje lesz a Budapest Parkban!” Már meg is írtuk a propagandacikk címét.
– Hát pedig nincs olyan barátom, akinek a fejében ne lenne benne ez a gondolat, hogy ha menni kell, hova, hogyan menjen. Miközben mindenki szereti ezt az országot, ezt a várost, van egy pont, amikor az ember azt mondja, ezt azért már tényleg nem.
– Hol van az a pont?
– Titkos lista már tíz éve van legalább, amelyen rajta vagyok, de lehet még szorítani a hurkon. Ne várják tőlem, hogy én mondjam itt el, hogyan lehet könnyedén betiltani, ellehetetleníteni a koncertezést, a működést. Lehet. Elég az orosz példára tekinteni. 2007 környékén ott is csodálatos könnyűzenei kultúra volt Péterváron és Moszkvában. Lehet, hogy most is vannak jó zenekaraik, csak éppen már nem hallok róluk. Akkoriban jöttek hozzánk, mentünk mi is, pezsgő élet volt. Megszűnt. Megszüntették. Van barátom, aki ott dolgozott akkortájt és a főnöke kirúgta, hazaküldte. A saját érdekében. A felsőbb erők összetűzésbe kerültek egymással és az a főnök tudta, milyen következménye lesz ennek rá nézve. Kegyvesztett lett. Egy hónap múlva halott volt. Megölték. Itt még persze nem tartunk és
Magyar Péter sem Navalnij: nincs úgy elszigetelve, hogy könnyedén meg lehessen szabadulni tőle – ha most véletlenül elütné az autó, valószínűleg nem lenne egyszerű helyreállítani a békét.
És akkor az a 2027, amelyre a beszélgetés elején rákérdeztek, jó eséllyel csak külföldön jönne már össze nekem is.
– Az előző választás előtti évben is beszélgettünk, akkor azt mondta, listán a kutyákra, egyéniben az összefogott ellenzékre adja. Most is ez a stratégia, csak utóbbi híján a Tisza kapja az egyénit?
– Nem hiszem, hogy a kutyáknak feltétlenül a parlament a legjobb terep. A legjobb terep nekik: maga a terep. Nagyszerű kerületi vezetők, kisvárosi polgármesterek lehetnek, éppen az aktivizmus és az emberközeliség miatt. A parlamentben bent lesz a Mi Hazánk a Fidesz mellett, ez szinte biztos. Az a fontos, hogy a többség velük szemben meglegyen. Ha ehhez a kutyák hozzá tudnak járulni, jó, ha inkább veszélyeztetik, az meg nem jó. Esetükben ez még kérdés – az óellenzék esetében meg már nem. Abból már nem lesz semmi.
– A Kiscsillagból mi lesz? A Kispálhoz hasonlóan afféle nosztalgiazenekar?
– A húszéves évforduló már lehetőséget ad a nosztalgiásodásra. Nem rossz menekülési útvonal. Lesz is most best of duplalemez, készült dokumentumfilm… Érdekes egyébként, de mivel a legutóbbi Kispál-lemez kapott némi figyelmet, hiszen újraalakuló zenekar lemeze volt, annak most fiatalabb a közönsége mint a Kiscsillagé. Amikor a Beszorult mondat dalait játsszuk Kispál-koncerten, azokat kizárólag a tizen- és huszonévesek éneklik. Az öregek tisztelettudóan végighallgatják és várják, hogy jöjjön a Zsákmányállat. Mindenesetre Kispál-koncerten vannak tizen- és huszonévesek is, a Kiscsillag meg a harminc pluszos közönségé – miközben az „csak” húszéves zenekar, a Kispál meg lassan negyven. Ez van: a régmúlt mindig szexibb a közelmúltnál.
Ezt az interjút nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
