Összeomlás – a „román Orbán Viktor” az elnökség mellett a kormányt is megszerezheti
Csoda kellene ahhoz, hogy ne a radikális jobboldali George Simion nyerje a romániai elnökválasztás második fordulóját. 41 százalékos eredménye mindenesetre történelmi rekord keleti szomszédunk szélsőjobboldalának történetében. Az önmagát többször a magyar miniszterelnökhöz hasonlító politikus az első forduló után a „woke” és a „neo-marxisták” elleni közös harcra szólította fel Orbán Viktort. Miközben pártja, az AUR az úzvölgyi katonatemető körüli botrányból született meg, és ma is aktívan támadja a romániai magyarságot, a hazai kormányzati propagandában Simionnal megértő hangok is megjelentek – pedig a Fidesz még tavaly is mereven elhatárolta magát az AUR-tól.
Az egész egy esős napon kezdődött a Kárpátok festői bércei között, régen halott emberek sírjai között. 2019. június 6-án a magyarok lakta Hargita és a román többségű Bákó megye határán található úzvölgyi első világháborús magyar katonatemetőbe többszáz román nacionalista érkezett, hogy felavassa az ott – azóta jogerős bírósági ítélet által is megerősítetten – törvénytelenül létesített román parcellát. A helyszínre vezényelt kis számú csendőrségi alakulat nem bírt a feltüzelt „hazafiakkal”, akik a temetőt élőlánccal körbevett, imádkozó magyarokon áttörve behatoltak a sírkertbe, a keresztek között randalíroztak és dobálták a kisebbségi aktivistákat. „De nem a csendőrség törte be a temető kapuját, Simion úr! – A csendőrség beengedi [az embereket]” – hallható egy riporter és George Simion párbeszéde a politikus és pártja felemelkedéséről szóló dokumentumfilmben. Simion cinikusan úgy tett, mintha minden rendben lenne, pedig a részben általa tüzelt focihuligánokból, ortodox aktivistákból álló tömeg egyértelműen erőszakkal jutott be a sírkertbe.
Az úzvölgyi konfliktus jelképes pillanat. Akkor szerepelt először együtt Simion és az a Dan Tanaše, aki székelyföldi önkormányzatok és intézmények ellen százával indított perekkel próbálja visszaszorítani a köztéri magyar feliratok és jelképek, például a székely zászló használatát. Az úzvölgyi csata médiahullámán szörfözve 2019 őszén Simionék megalapították a Románok Egyesüléséért Szövetséget, az AUR-t, amely 2020-ban általános meglepetésre kilenc százalékkal be is jutott a parlamentbe.
A romániai elnökválasztás múlt vasárnapi megismételt első fordulója után George Simion, az AUR elnöke immár nem egy temető, hanem a hatalom kapuit ostromolja.
41 százalékot szerzett, a második helyre Bukarest független-technokrata, Európa-párti főpolgármestere, Nicuşor Dan futott be a leadott szavazatok 21 százalékával. Lényegében ő is rendszerellenes jelöltnek számít, megszólalásaiban rendszeresen támadta a nagy pártokat azok korrupciós ügyei miatt. Ők ketten lesznek ott a május 18-i második fordulóban, miután a baloldali PSD, a jobboldali PNL és a romániai magyar érdekképviselet, az RMDSZ alkotta kormánykoalíció közös jelöltje, Crin Antonescu mindössze 20 százalékot szerzett, s ezzel kiesett.
hirdetés
A politikai földrengés mértékének behatárolásában a történelem lehet segítségünkre. A román szélsőjobboldal eddigi csúcseredménye 2000-ben volt. Akkor Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke 28 százalékkal jutott be a második fordulóba, ahol végül 33 százalékot szerzett Ion Iliescuval szemben. (A 2015-ben elhunyt szélsőjobboldali vezér örökségét az AUR büszkén vállalja, lánya a párt alelnöke.)
Simion sikerének jelentőségét még jobban érzékelteti, ha a tavaly novemberi eredményekkel vetjük össze. Akkor Călin Georgescu oroszbarát nacionalista jelölt nyerte az elnökválasztás első fordulóját. Az alkotmánybíróság azonban megsemmisítette a szavazás eredményét, miután a titkosszolgálat szerint internetes kampányát az oroszok tolták meg, s Georgescut eltiltották az új választásokon való indulástól. Idén februárban pedig eljárást indítottak ellene a kampányfinanszírozási szabályok megsértése és az alkotmányos rend megdöntésére való felbujtás miatt. Nos, ha az önmagát „szuverenistának” nevező szélsőjobboldal meggyengítése volt a cél, a művelet visszafele sült el. Simion most vasárnap 300 ezerrel több szavazatot kapott, mint az ő és Georgescu összesített novemberi eredménye. Nemcsak az elnöki palota került kézzelfogható közelségbe, de a választási pofon miatt szétesett PSD–PNL–RMDSZ-koalíció után akár a kormányzást is megszerezheti.
Vajon mi áll az egész Európában nagy visszhangot keltő siker mögött? Félrevezető lenne Simion sikerét pusztán a kisebbségellenes uszítással magyarázni. Amiképpen az orosz manipuláció vádja is legfeljebb a valódi okokat elfedő ködfüggöny. Az AUR elnökének áttörése mögött állnak csak Romániára jellemző okok, s közben sikere beleillik egy nemzetközi trendbe. Keleti szomszédunknál a (dáko-román kontinuitást kifigurázva) „dakopatáknak” nevezett őstörténet-mániások, ortodox fundamentalisták, focihuligánok, magyarellenesek, antiszemiták, Moldovát Romániával egyesíteni akarók mikrokozmosza soha nem tűnt el, csak a mainstream pártok ügyesen manipulálták őket. Általában a PNL-nek, a PSD-nek és más pártoknak is megvoltak a felelősei, akik kellő pillanatban nemzeti füleknek kedves húrokat pengettek, s a választások idején mindig be tudták csatornázni ezeket a szavazatokat. A rendkívül heterogén radikális társaságot Simion jó érzékkel fogta egybe, s harsányságával, az úzvölgyihez hasonló, Facebookon és TikTokon közvetített akcióival lefutotta az egyre lassabban cammogó, pozícióharcokkal elfoglalt régi és új centrumpártokat.
Simion sikerének második eleme a mainstream erők elkopása. Akárcsak Európa számos államában,
a választók beleuntak a korruptnak, ötlettelennek, tehetetlennek érzékelt fősodratú pártokba,
s valami másra vágytak – még akkor is, ha az a valami más tulajdonképpen egy kimosakodott Bede Zsolt. Georgescu indulástól való eltiltása csak tovább erősítette azt a közhangulatot, hogy a „rendszer” mindenáron megakadályozza a „nép” jelöltjének indulását. Igaz, Simion a tavaly novemberi győzteshez képest maga a megtestesült mérsékeltség. Az AUR elnökének sikerült pártját bejuttatnia a Giorgia Meloni-féle Európai Konzervatívok és Reformisták pártcsaládjába, s néha igyekszik komoly politikusnak mutatni magát. Vele ellentétben Georgescu rendszeresen hivatkozik a két világháború közötti fasiszta legionárius mozgalom örökségére, tagadja az oltások hatásosságát, a holdraszállást, ellenzi a császármetszést és az 5G-technológiát.
Simion sikerének harmadik eleme részint következik a másodikból, a nagy pártok besavanyodásából. Ez nem pusztán közérzületi, hanem politikai kérdés is. Legyen szó jobb- vagy baloldalról, a fősodratú pártok egységesen képviselték az euroatlanti irányultságot vagy a szigorú lezárások politikáját a koronavírus-járvány idején. Pedig mindkét témában jóval megosztottabb az ország, csak az eltérő nézeteknek nem volt képviselete. Különösen a járvány idején volt látványos a Simionék és a többiek közötti front: 2021 októberében az AUR húszezres tömegtüntetést rendezett Bukarestben a korlátozások ellen. A lezárások ugyanis nagyon komoly társadalmi feszültségeket okoztak. Szinte teljesen megszüntették a Romániában mai napig igen fontos informális gazdaságot, s ezzel milliók megélhetése lehetetlenült el. Az állami segítség pedig elsősorban a vállalkozókat célozta, a munkavállalók szinte semmilyen segítséget nem kaptak. Így már érthetőbb, hogyan sikerült az AUR-nak jelentősen növelnie támogatottságát a 2020-as parlamenti választás után; 2024-ben már 18 százalékot szerzett, a szavazatait pedig 530 ezerről 1,6 millióra növelte.
Simion a többi román pártnál jóval kritikusabb az európai integrációval is, az idehaza is jól ismert szlogeneket szajkózza „szuverenitásról”, az európai bürokratákról, a lopakodó szuperállamról. Szavai viszont megint csak rezonáltak a románoknál, akik úgy érzik, másodosztályú európai polgárok, s politikusaik nem képviselik őket megfelelően, vagy éppen miattuk kellett külföldön szerencsét próbálniuk. Ezt jól jelzi az a tény, hogy a nyugati román diaszpóra masszívan Simiont támogatta: körükben összesen 61 százalékot kapott, de Spanyolországban és Olaszországban, ahol a legtöbb román munkavállaló él, az AUR elnökének támogatottsága meghaladta a 70 százalékot. Simion és csapata évek óta dolgozott a diaszpóra megszólításán, de odahaza is vállaltak a klasszikus pártpolitikán túli feladatokat: szociális, karitatív programokat indítottak, iskolás gyerekeket támogattak.
Ennek jelentős a hatása abban az országban, ahol vidéki iskolák százaiban még mindig az udvaron van a vécé.
Keveseket érdekelt, hogy az AUR politikusai a bukaresti parlamentben úgy viselkednek, mint egy falusi kocsma vendégei záróra előtt, sőt, sokaknak még tetszett is, hogy jól „odamondanak” a „régi” politikusoknak. Az amúgy is meglehetősen színes román közéletben nem okozott népszerűségcsökkentést, hogy párton belül rendszeresek a marakodások, többször felmerült a pénzügyi visszaélések vádja, koherens program összeállításának pedig az AUR a közelébe sem került.
Múlt vasárnap nemcsak a diaszpóra, hanem maga az ország is jelentős arányban támogatta a szélsőjobboldali politikust. A prosperáló Bukaresten és a nagyvárosokon (például Kolozsvár, Temesvár, Nagyszeben) túli Románia, a kisvárosok és falvak világa masszívan Simionra szavazott. Antonescu kizárólag a jelentős részben magyarok által lakott partiumi és székelyföldi megyéket nyerte meg, Hargita, Kovászna, Maros, Szatmár és Bihar megyékben lett az első. A magyarok elsöprő többsége, 75 százaléka Antonescura szavazott. (Igaz, lelkesedés ott sem kísérte, e megyék részvételi aránya elmaradt az országos átlagtól. A magyarok kevésbé érzik magukénak az elnökválasztást, ráadásul most RMDSZ-es jelölt sem volt.) A nagyvárosi magyar szavazók egy része inkább eleve Danra voksolt. Simion sikere annál is inkább figyelemreméltó, mert az ország polgármestereinek 92 százalékát a PSD, a PNL és az RMDSZ adja, s a koalíció pártjai által csodafegyvernek gondolt, Romániában hagyományosan a településvezetőkre alapozott mozgósítás most alig működött. Ráadásul PSD szavazóinak egy része a naftalinból előszedett, liberális Antonescu helyett a volt szocdem Ponta miniszterelnököt támogatta.
A sikerhez elengedhetetlennek bizonyult George Simion tehetsége, akit nyugodtan nevezhetünk a TikTok-korszak hordószónokának. Az 1986-ban született politikus az egyik legjobb bukaresti középiskolában érettségizett, majd történelem szakos diplomát szerzett. Egyetemistaként a Moldovával való egyesülést hirdető egyesületekben volt aktív (a terület a két világháború között Besszarábia néven Romániához tartozott), ki is tiltották az országból. A 2010-es években kis túlzással mindenütt ott volt, ahol két cintányért összeütöttek: tiltakozott a verespataki aranybánya ellen, fociultrák vezetőjeként került összetűzésbe a hatóságokkal, hiphop-albumot adott ki. A 2012-es bukaresti önkormányzati választásokon jelenlegi második fordulós ellenfele, Nicuşor Dan kampánya mellé állt, aki a bukaresti épített örökség védelmével és a korrupt, kaotikus városvezetés bírálatával szerzett hírnevet. Simion először a 2019-es európai parlamenti választáson mérette meg magát, akkor még független jelöltként egy százalékot szerzett „Nagy-Románia Európában” szlogennel vitt kampányában. Ezt követte az AUR megalapítása.
Simion hiperaktivitását mindig körbelengte némi gyanú: ki áll mögötte és ki pénzeli?
Egyes üzletemberek mellett rendszeresen felmerült a Romániában a kulisszák mögött hatalmas befolyással bíró titkosszolgálatok szerepe. A moldovai és az ukrán hivatalosság pedig az orosz szervekkel való kapcsolattal vádolta meg, miután állítólag 2011-ben az ukrajnai Csernyivciben találkozott az FSzB egyik ügynökével. Ezért ki is tiltották Ukrajnából. (Simion a kapcsolatfelvételt mindig vehemensen tagadta.) Retorikáját mindig ügyesen alakította a körülményekhez: két éve még „beteg elmék által” vezérelt Európai Bizottságról beszélt, a számára sikeres 2024-es európai parlamenti választás, a Meloni-féle pártcsaládba való befogadás után már inkább a „nemzeti szuverenitás” védelme került előtérbe. Oroszország ukrajnai invázióját kezdetben elítélte, ugyanakkor sokallta az ukrajnai menekültek támogatását, Donald Trump elnökké választása után már ő is „békepárti” húrokat pengetett.
Simion retorikájának kettőssége legjobban a magyarokkal kapcsolatban mutatkozik meg. Egyfelől, mint Úzvölgye kapcsán láttuk, vérbő román nacionalistaként előszeretettel uszít a kisebbség ellen és az AUR a magyar nyelvű oktatást, más kisebbségi jogokat is rendszeresen fenyeget. Másfelől a magyar miniszterelnök nagy tisztelője: 2021-ben, a már megszűnt Azonnalinak adott interjújában például a „román Orbán Viktornak” nevezte magát, s mindenben egyetértett a magyar politikussal („ugyanazt az ideológiát valljuk”), kivéve a székely autonómia kérdését. Ezt az álláspontot képviseli most is: az első forduló után a BBC-nek adott interjújában a hazai fülnek igen ismerős szólamokat puffogtatott Ursula von der Leyen bizottsági elnök „őrült politikájáról.” Orbán Viktort pedig erőik egyesítésére hívta föl a „neo-marxista ideológiák, a woke és az illegális bevándorlás elleni harcban”, a választás második fordulóját pedig a „szuverenista” és a „globalista” jelölt közötti összecsapásnak állította be.
Elgondolkodtató jelzés, hogy miközben a 2024-es európai pártcsalád szervezése során fideszes politikusok kizártnak tartották az AUR-ral való együttműködést, ma mintha megengedőbb lenne a hangnem. Igaz, a miniszterelnök nem szólalt meg az ügyben, de a tábor puhítása megkezdődött. Deák Dániel Megafon-propagandista Facebook-oldalán Simionról szólva alapvetően a pozitívumokat emelte ki, s csak mellékesen tért ki a politikus magyarellenességére. A sokat látott szakértő bejegyzését pedig a Magyar Nemzet egyetértően szemlézte…
A pártszerű magyarázat szerint esetleges megválasztása utáni együttműködéssel Simionra nyomást lehet gyakorolni a magyarellenesség csökkentésére, mert lám, ez a taktika milyen jól működött a szerb és a szlovák nacionalistákkal. Azon túl, hogy ez a logika igen furcsán mutat a magyarok mellett állítólag mindig kiálló kormányzat részéről, azt is elfelejti, hogy az AUR-nak már a létrejötte is az úzvölgyi magyarellenes provokációhoz kötődik.
A párt DNS-ének ma is része az erdélyi magyarok és Magyarország támadása.
Robert Alecu AUR-os parlamenti képviselő például márciusban rontott rá a magyar kormány csángóföldi és erdélyi támogatási programjaira. „Elfogadhatatlan, hogy egy idegen állam ilyen mélyen beavatkozik Románia belügyeibe anélkül, hogy hatóságaink határozottan lépnének. Miért nem idézték be magyarázatért a magyar nagykövetet? Miért nincs tiltakozó jegyzék vagy hivatalos nyilatkozat a román kormány részéről, amely elítélné ezeket az akciókat?” – tette fel a költői kérdést a képviselő. Szuverenista, patrióta álláspont – csak éppen a szuverenista, patrióta a magyar kormányt támadja.
„Teljesen kizárt” – válaszolja Székely István, az RMDSZ társadalomszervezéséért felelős ügyvezető alelnöke, amikor arról faggatjuk: vajon a magyarországi választásokon masszívan a Fideszre szavazó erdélyi magyarok képviselőiként kormányra mennének-e az Orbán Viktorral szimpatizáló AUR-ral. A kérdés azért releváns, mert bár alapvetően elnökválasztásról beszélünk, az AUR a kormányrudat is megszerezheti. Az első forduló után ugyanis Marcel Ciolacu PSD-s miniszterelnök lemondott , pártja kilépett a koalícióból és a két partnerétől eltérően nem szólított fel Nicuşor Dan támogatására.
Az is tudható, hogy a PSD nacionalista szárnyának nem okozna gondot összebútorozni a szélsőjobboldallal, kisebb radikális formációk támogatásával ki is jönne a parlamenti matek.
Erre utalt tegnap Kelemen Hunor RMDSZ-elnök is, amikor arról beszélt: amennyiben George Simion nyer, akkor az AUR alakíthat kormányt, de ebben a kormányban az RMDSZ nem vesz majd részt. (A másik lehetőség a PSD kiválása után az USR nevű párt, a „román Momentum” bevonása egy kisebbségi kormányba a PNL és az RMDSZ mellé – ebben az esetben az új kabinetet még Simion valószínűnek tűnő győzelme előtt meg kellene alakítani, hogy kisebb legyen a mozgástere az AUR hatalomra juttatására.)
„Ez a román mainstream politika összeomlása” – ismeri el lapunknak Székely István. Szerinte csoda kellene Nicuşor Dan győzelméhez. Az RMDSZ-es politikus visszautasítja, hogy a második fordulóról hajszállal lemaradó Antonescu kudarcáról a magyar párt tehetne: a számok azt mutatják, a magyarok elvégezték a házifeladatot, hatékonyan mozgósítottak, a két másik párt gyengélkedett. Ezért is szkeptikus Székely István a helyzet megfordíthatóságával kapcsolatban. Azt már mi tesszük hozzá, hogy a helyzet körülbelül olyan, mintha Karácsony Gergely budapesti főpolgármesternek két hét alatt kellene húsz százalékos hátrányt ledolgoznia Toroczkai Lászlóval szemben, s Baranyától Nógrádig meggyőzni a választókat nyugatos-liberális programja helyességéről…
Noha a román államfő jogköre nem mérhető a francia vagy az amerikai elnökéhez (bár ő nevezi ki a titkosszolgálat főigazgatóját, a legfőbb ügyészt, a Legfelső Bíróság és az Alkotmánybíróság bíráinak egyharmadát), a kormányrudat is megragadva az AUR a román államot teljesen ellenőrzése alá vonná. George Simion láthatóan erre készül, már azt is bejelentette: Călin Georgescut akarja miniszterelnöknek.
A külvilág azonban ettől kevéssé boldog. A Román Nemzeti Banknak egy nap alatt kétmilliárd eurót kellett eladnia, hogy stabilizálni tudja a lej–euró-árfolyamot, de a nemzeti fizetőeszköz így is mélyponton van. A tőzsde is esett, az államkötvények hozama – vagyis az ország hitelfelvételi költsége – megemelkedett. A komolyan vehető gazdasági programmal nem rendelkező Simion megválasztása esetén a tendenciák tovább erősödhetnek.
És kezelésükre már nem lesz elég egy TikTok-videó vagy temetői nacionalista performansz.
Nyitókép: George Simion sajtótájékoztatót tart, miután regisztrálta elnökjelöltségét a bukaresti Központi Választási Irodában 2025. március 14-én (fotó: AFP/Daniel Mihailescu)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
