A Tisza-paradoxon: a törzsiesség felemel, de végzetessé is válhat Magyar Péteréknek – Válasz Online
 

A Tisza-paradoxon: a törzsiesség felemel, de végzetessé is válhat Magyar Péteréknek

Borbás Barna
| 2024.06.12. | Nagytotál

Nem igazi párt, nem mozgalom. Egyetlen használható kifejezés van az EP-választáson 1,3 millió szavazatot gyűjtő Tisza leírására: politikai törzs. Az ellenzék nagyobb része felsült vele, kisebb része ódzkodott tőle, de valójában az Orbán-rendszer természetes módon termelte ki a jelenséget, saját maga „ellentörzsét”. Magyar Péter követőinek neoprotestáns istentiszteletek élményszerűségét idéző rítusai, szimbólumai lettek. A törzsi működésmód az első sikerekig repítette a Tiszát, de óriási kockázata is van. Elemzés.

hirdetes

Hat évvel ezelőtt nyugati gondolkodók sokasága még mindig a Trump-jelenség megfejtésével küzdött. Hogyan tört „a semmiből” az amerikai republikánusok élére a furcsa hajú üzletember-politikus? Mi magyarázza a 2016-os választási eredményt? Az értelmezések sorából kiemelkedett az anyai és apai ágon is kínai származású, de már az USA-ban született Amy Chua, aki ügyvédi praxisával szakítva lett a Yale Egyetem kutatója, hogy a globalizáció és a jog, a társadalmi fejlődés és az etnikai konfliktusok kapcsolatainak mélyére ásson. 2018-ban jelent meg azóta is sokszor hivatkozott könyve Politikai törzsek – A csoportösztönök és a nemzetek sorsa címmel.

Chua tézise, hogy az ember természete szerint törzsi lény: neurológiai vizsgálatok igazolják, hogy a csoporthoz tartozás megélése és a kapcsolódó rítusok végrehajtása elégedettségérzetet okoz. Ez nem halt ki sem a civilizációs fejlődéssel, sem a felvilágosodással. A jogtudós szerint óriási hiba volt alábecsülni a csoportkötődések, a törzsi psziché globális és amerikai politikában játszott szerepét a kétezres években. Chua Donald Trump 2016-os győzelmét nem kis részben a törzsi alapú gondolkodásra, szerveződésre vezeti vissza. A progresszív elemzők általában fanyalogtak Trump avíttasnak mondott skandáltatásain, a MAGA (Make America Great Again) feliratú piros sapkákon, pólókon.

Azt gondolták – mint utóbb kiderült, tévesen – , hogy ez a fajta csoportképzés és a nemzeti szlogenek ismételgetése már a múlt században kimerítették hatóerejüket.

Magyarországról nézve viszont mindebben nem sok újdonság volt. Idehaza Orbán Viktor és a Fidesz 2002-től és főleg 2006-tól nemcsak pártszervezetet és gazdasági hátországot, hanem – tudatosan vagy ösztönösen – klasszikus politikai törzset is épített. Törzset, amelynek szimbólumai (kokárda, trikolór), szlogenjei („Hajrá, Magyarország, Hajrá, magyarok!” stb.), olykor a százezres békemenetekben megtestesülő rítusai vannak. És ami fontosabb: a Fidesz nagyjából „a haza nem lehet ellenzékben” mondás óta magáévá tette a teljes nemzetre hivatkozó, egyszersmind a nemzetet megosztó identitáspolitikát. Máig ez hatalmának egyik tartópillére: nem pusztán párt, hiszen az definíció szerint „pars”, vagyis egy rész a nagy egészből. Ő maga a nemzet letéteményese.

Az első törzs

Orbán Viktor korábbi kihívói eddig nem vagy rosszul próbálkoztak ellentörzs felépítésével.

Gyurcsány Ferenc kétségtelenül erre a pályára lépett, de csupán a személye körüli szektás jellegű tiszteletet sikerült létrehoznia.

Elkövetett viszont néhány kapitális hibát. Pártjaiban, értelmiségi holdudvarában sokáig erősen tartotta magát az igény, hogy meghaladják magát a nemzeti keretrendszert is (pl. Bauer Tamás „Nemzettel nem megy” c. dolgozata, Népszabadság, 2010.), és nagyjából emiatt nem értették meg azt sem, milyen végzetes következményekkel jár a külhoni magyarok kettős állampolgárságának 2004-es elutasítása. Érezte a törzsiesség erejét a 2016 előtti Jobbik is (közeledés az őstörténeti szubkultúrákhoz, Magyar Gárda, vonulások stb.), de immár harminc éves tapasztalat, hogy Magyarországon a régi, vagyis faji alapú szólamokat használó szélsőjobb választási plafonja 5 és 10 százalék között van. A Mi Hazánké is.

Mások alapból onnan indultak, hogy ha Orbán Viktor tábora törzsies, akkor ab ovo utasítsuk el az ilyen típusú, nem túlzottan bázisdemokrata szerveződést. Erre jutottak az értelmiségi-mozgalmi szervezetek az LMP-től a Momentumig, ahol az identitáspolitika általában kimerült hátrányos megkülönböztetést elszenvedő csoportok ügyének zászlóra tűzésében.

Az új törzs

Az ellenzéket fenekestül felforgató Tisza teljesen más útra lépett. Sőt: kijelenthető, hogy a Magyar Péter körüli többé-kevésbé szervezett követőtábor előbb lett törzs, mint épkézláb, tagsággal és észrevehető hálózattal rendelkező párt.

Egy három hónappal ezelőtt még nem is létező szervezetnek vannak

A Tisza egyszerre használja az orbáni eszköztár bevált elemeit és a neoprotestáns istentiszteletek élményszerűségét.

Van zászlóerdő (piros-fehér-zöld; egyfajta visszahódítás ez), vannak ismerős szónoki fordulatok, visszatérő zenék és előadók, énekeltetések, közös fogadalmak. Kötelező kellék a történelem: Magyar Péter többet hivatkozik középkori, kora újkori személyekre és eseményekre, mint Vona Gábor fénykorában, és a „Magyar az, akinek fáj Trianon” – állítólag Illyéstől, mások szerint Karinthytól származó – mondással emlékezik június 4-én.

„Vannak visszatérő előadók.” Rost Andrea énekel a Tisza Párt tüntetésén a budapesti Hősök terén 2024. június 8-án (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

A tömegek pedig ovációval követik ebben. Még azok is, akiknek szocializációjától távol esik az iménti idézet vagy a kötelező historizálás. A rég látott lelkesedés egyik oka, hogy – mint fentebb Amy Chua könyvéből láttuk – az ember alapból így van huzalozva. Nincs mit tenni, törzsi főemlősök vagyunk. A másik ok, hogy az Orbán-rendszeren kívül rekedt, sokszorosan megbélyegzett és lenézett sokaság úgy érzi, hosszú idő után először élményt kap a politikától.

Magyar Péter korábbi interjúiban többször beszélt úgy saját magáról, mint az Orbán-rendszer válságtünetéről, arról, hogy „nem normális” a szerep, amibe került. Az viszont teljesen tankönyvszerű, hogy a Fideszhez mérve 14 éve először lőtávon belülre kerülő ellenzéki erő tözsies jellegű:

a négyszeres kétharmad és Orbán Viktor ismert hatalomtechnikája után csakis egy „ellentörzs” lehet a kihívó.

Buktatók

A törzsiesség kritikájának tengernyi irodalma van. Részben Amy Chua könyve is az. „A politikai törzsiség olyan országgá alakítja Amerikát, amelyben a törzsek nem pusztán ellenfelet látnak egymásban, hanem erkölcstelennek és gonosznak, továbbá Amerika ellenségének is tekintik egymást” – figyelmeztetett a jogtudós, aki Donald Trump felelősségét is kiemeli. A korábban lapunk által más témában idézett népszerű szociálpszichológus, Jonathan Haidt egyik könyvében felvetette, hogy a törzsi hajlamnak evolúciós háttere van (a klánokat és falvakat, amelyek nem tudtak együttműködni, gyakran kevésbé megosztott szomszédaik hódították meg), de a jelenség könnyen elfajulhat. Haidt utal azokra, akik ellenfeleiket egzisztenciális ellenségnek tekintik, akikkel nem lehet kompromisszumot kötni, és a csordaszellem erősödésével akár a baráti kritikát is egyre kevésbé tűrik. Megállapításai akár az orbáni tömbre is vonatkozhatnának, de ő főleg az amerikai egyetemeken dívó woke identitásmozgalmakat teszi céltáblára, „paranoid világnézetű fundamentalista vallásnak” nevezve őket.

És itt jön a Tisza-paradoxon: Magyar Péterék úgy építettek rövid idő alatt hatalmas politikai törzset, hogy közben a megosztottság, az ellenségeskedés legyőzését, a kompromisszumok idejének restaurációját ígérik. A beszédek új centrumról, nemzeti középről, társadalmi békéről szólnak. Az orbáni típusú autoriter hatalomgyakorlás lezárásáról.

Biztos, hogy Magyar Péter sok támogatója – főleg a korábban nem szavazóktól, ingadozóktól jövők – kifejezetten erre, vagyis a konszolidációra rezonál. A szakirodalom szerint ugyanakkor a „tribalizmus” tele van csúszós lejtőkkel: a törzs magja szektásodik, a kritikát támadásnak, a vezetőt tévedhetetlennek gondolja. És

bármiről is szóltak a kezdetek, szemben álló politikai törzsek egy idő után elkezdhetik egymást kizárandó, gyűlölt ellenségnek tekinteni. A törzsiesség felemel, sikerélményt ad, de végzetessé is válhat.

Intő jel, hogy Orbán Viktor túltörzsiesedett politikája egy idő után nem volt összeegyeztethető a polgári Magyarország képzetével. A Tisza Párt meghirdetett, kétségtelenül nehéz küldetése a radikális konszolidáció – akár törzsi kellékek segítségével –, és borítékolható, hogy ebbe nem fog beleférni a nem pártmunkát végző újságírók meggondolatlan sértegetése és összemosása a propagandistákkal, vagy a felekezeti alapú listázás. Még ha ezeket rendre bocsánatkérés követi is.

„Új politikai törzs van felemelkedőben.” Résztvevők a Tisza Párt választási eredményváróján a budapesti Pázmány Péter sétányon 2024. június 9-én (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

A Tisza Párt néhány hónapos építkezés után szinte elképesztő, 1,3 milliós szavazói tábort gyűjtött. Új politikai törzs van felemelkedőben. A Fidesz (vagy az óellenzék) felől érkező támadások nem nagyon fognak rajta, ezért kijelenthető, hogy a Tisza akkor fogja tudni megtartani a lendületet, ha a most következő párt- és szervezetépítő munkában (illetve a nyilvánosságban) nem követ el önpusztító hibát, hibákat.

A jelszavak, a rítusok és a többi kellék kötelező, de önmagában nem garancia semmire. Ha a pusztító hibákat elkerülik, akkor a mostani EP-választások tükrében csak a Magyar Péter-féle erőnek lehet esélye, hogy a Fidesz 1:1-es kihívója legyen 2026-ra. Ezzel a magyar választási küzdelem két politikai törzs csatájára egyszerűsödhet.


Nyitókép: a Tisza Párt tüntetése a budapesti Hősök terén 2024. június 8-án (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt

#európai parlamenti választás 2024#Fidesz#Magyar Péter#Orbán Viktor#politikai törzs#Tisza Párt