Kevesen hiszik, hogy Fico vére elmossa a gyűlölet politikáját
A szlovákiai politika végletes megosztottságában és a sok gyűlöletben hasonlít a magyarországira, csak ott több az erőszak. A szlovákiai közéletet kiválóan ismerő újságíróval, politikussal, jogásszal, politológussal és íróval beszélgettünk arról, mi várható a Robert Fico elleni merénylet után. Mindannyian inkább pesszimisták.
Robert Fico szlovák miniszterelnököt szerdán több lövéssel életveszélyesen megsebesítette egy 71 éves férfi, amikor a politikus egy vidéki kormányülés után üdvözölni igyekezett az utcán néhány tucat embert, akik az illusztris vendégek érkezésére gyűltek össze. Fico állapota súlyos, hosszan operálták, nincs még túl az életveszélyen, szívbetegsége komplikálja a helyzetét. A merénylő egy volt biztonsági őr, aki az utóbbi időben Fico ellenzékét és Ukrajnát támogatta, de korábban orosz szervezésű paramilitáris csoportokkal is barátkozott, és írt cigányellenes kirohanásokat is. Egyelőre nincs nyoma annak, hogy valamilyen szervezethez tartozott volna, inkább tűnik magányos őrültnek.
A lövések brutális keretbe foglalják Fico legutóbbi éveit. Régóta volt már miniszterelnök, amikor 2018 februárjában meggyilkolták Ján Kuciak újságírót és a menyasszonyát. Kuciak a halála előtt egy olyan befolyásos üzletember-maffiafőnök üzelmeit igyekezett feltárni, aki nagyon közeli kapcsolatban állt a kormánnyal, a rendőrséggel, bírókkal és ügyészekkel is. A gyilkosság után elképesztő mennyiségű nyomozati anyag, házkutatáskor lefoglalt dokumentumok, videók, telefonbeszélgetések kerültek a sajtóhoz, melyekből kiderült, hogy lényegében bűnszervezetként működött a szlovák állam. A botrány elsodorta Ficót, számos állami vezetőt, sokakat lecsuktak, volt, aki öngyilkos lett.
2020 elején az ellenzék került hatalomra, ám az egymással is rivalizáló kis pártok nem bírták végig a ciklust, botrányok és intrikák sora szakította szét törékeny szövetségüket. Az a kép alakult ki választók tömegeiben, hogy Ficón és szövetségesein kívül senki sem alkalmas a kormányzásra. Tavaly ősszel előrehozott választást tartottak, Fico visszatért a hatalomba, fő koalíciós partnere pedig idén az elnökválasztást is megnyerte.
Az ellenzéki közösség elviselhetetlennek tartja, hogy a bizonyítottan korrupt, és a Kuciak-gyilkosságban közvetetten érintett elit visszatért, és győzelmük után rögtön elkezdték lebontani a nyomozásokat vezető intézményeket, illetve kirúgni a vezetőiket. Fico és szövetségesei pedig hazaárulónak és háborúpártinak bélyegzik azokat, akik tiltakoznak. Az EU-s intézmények a magyarországihoz hasonló jogállamisági eljárásokat és szankciókat terveznek kivetni Szlovákia ellen. A szerdai merénylet óta nagy kérdése a szlovák politikának, hogy a sokk tovább brutalizálja a közéletet, vagy önmérsékletre intheti-e a politikusokat.
Mi vezetett ahhoz, hogy északi szomszédunknál ez a merénylet megtörténhetett, és mi várható ezek után? A kérdés már csak azért is izgalmas, mert a szlovák belpolitika sok tekintetben hasonlít a magyarra. Nem csupán azért, mert Fico stratégiája hasonlít Orbán Viktoréhoz, hanem a végletes megosztottság miatt is: a Fico-féle, tavaly óta újra kormányzó erők és az ellenzékbe szorult pártok egymást hazaárulónak tekintik, és az ellenzék ott is széttöredezett. A végletekig kiélezett konfliktusok a személyes kapcsolatokat és a sajtót is kíméletlenül megosztják. Öt olyan, a saját szakterületén nagy elismerésnek örvendő magyarral beszéltünk, akik mindkét ország közelétetét jól ismerik, négyen közülük szlovák állampolgárok.
Az erőszak árnya
„A politikai nyelv talán nem durvább Szlovákiában, mint Magyarországon, egymás démonizálása, árulózása elég hasonló. De a társadalom, azt hiszem, hogy erőszakosabb a magyarországinál, és ez a jelenség sokkal régebbi, mint a Kuciak-gyilkosság”
– mondta lapunknak Fiala-Butora János jogvédő, az MTA mellett működő Jogtudományi Intézet, és a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársa, aki a szlovákiai nyelvtörvény ellen hosszú évekig vívott küzdelmet a strasbourgi emberjogi bíróságon.
Fiala-Butora emlékeztetett az 1990-es évek véres utcai leszámolásaira, amikor az állammal összefonódó szervezett bűnözői csoportok gyilkoltak; a romák elleni pogromokra; vagy a 2022 októberében elkövetett pozsonyi kettős gyilkosságra, amikor egy neonáci férfi két embert ölt meg egy melegbárban. Még az enyhébb esetek közé tartozik a tavalyi kampánynak az a jelenete, amikor Igor Matovič volt miniszterelnök egy autó lehúzott ablakán keresztül összeverekedett Robert Kaliňák volt belügyminiszterrel, aki jelenleg az ország hadügyminisztere, és várhatóan Ficót helyettesíti majd a következő napokban.
Amikor pedig arról volt szó, hogy a gyűlöletbeszédből hogyan lesz fizikai erőszak, akkor Kollai István történész, a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet korábbi vezetője példaként említette lapunknak Malina Hedvig ügyét – akkor addig hergeltek a magyarok ellen, amíg a magyarul beszélő nőt meg is ütötték. Olyan eset is előfordult néhány hónapja, amikor egy kormánypárti politikus azt skandáltatta egy kampánygyűlésen a tömeggel, hogy „amerikai kurva, takarodj!” – Zuzana Čaputova köztársasági elnöknek címezve, aki túlságosan atlantista, azaz ukránbarát politkát képvisel a szónok szerint.
Fiala-Butor nem bízik abban, hogy a merénylet visszafogottságra inti a szlovákiai politikusokat: „Ez egy fogolydilemma, mert mindkét oldal régóta erőszakkal gyanúsítja a másikat, de közben maga is erőszakosan beszél. Nem gondolom, hogy bárki is érdekelt volna abban, hogy valóban erőszak történjen, de ide vezethetett ez a hangulat. Ahhoz, hogy valaki kilépjen ebből, először el kell fogadnia, hogy ő maga is hibás, és ezt a felelősséget senki sem akarja elismerni. Főleg nem várnám ezt Ficótól, ő nem olyan típus, aki kész a hátraarcra. Ha felépül, nem hiszem, hogy országos megbékélést hirdetne, pedig most erre volna szükség. És a túloldalon is látni a keménységet, főleg a sajtó liberális oldalán, ahol régóta szinte démonizálják Ficóék szavazótáborát, és bár nem tapasztaltam részükről felhívást erőszakra, ebben a társadalomban ez hathat így is.”
Az újságírók, a civilek és az ellenzék hibáztatása
A liberális oldalhoz sorolt, szlovák nyelvű sajtónál dolgozó magyar újságíróval is beszéltünk, akinek a munkahelye nem engedte, hogy névvel nyilatkozzon. Ő aggódva mondta, hogy a sajtó hibáztatása máris elkezdődött a kormányoldalon. Tibor Gašpar volt az országos rendőrfőnök a Kuciak-gyilkosság idején, a tragédia után távoznia kellett, de tavaly parlamenti képviselőként tért vissza a közéletbe, Fico listájáról. Ő máris kijelentette, hogy
a kormánnyal kritikus civil szervezetek és az újságírók kezén szárad Fico vére.
Ebben a hangulatban a merényletre hivatkozva retorziókat, szigorításokat vár újságíró forrásunk. Magyarországon is van ilyen hatása a merényletnek, hiszen Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője csütörtökön kezdeményezte, hogy a bűncselekményekre biztató, vagy azokat támogató internetes bejegyzéseket büntetni kellene, és ehhez új törvényekre van szükség, mert a Telex, a HVG és a 444 cikkeinek kommentelői között akadt olyan, aki a magyar miniszterelnök elleni merényletről fantáziált.
Néhány szlovákiai szerkesztőség a durva kormányzati nyilatkozatok nyomán félteni kezdte az újságírók testi épségét, és volt olyan kormánykritikus szlovák lap, ahol home office-t rendeltek el csütörtökre.
Andrej Danko, a mostani kormánykoalíció legkisebb pártjának, a nemzeti radikális Szlovák Nemzeti Pártnak az elnöke is arról beszélt a merénylet után, hogy mostantól nem lehet kesztyűs kézzel bánni az újságírókkal és az ellenzékkel: „Meglátjátok, mi lesz veletek!” – fenyegetőzött. Számos ilyen politikusi megszólalás hangzott már a kormányoldal részéről, ami azt sejteti, hogy inkább újult erővel indul kampány a liberális-ellenzéki intézmények ellen, és a tragédia utáni sokk nem az enyhülés felé visz.
A merénylet idején egyébként éppen a médiatörvényről vitáztak a parlamentben, a kormány radikálisan átalakítaná a közmédia működését, és teljesen lecserélné a vezetését. A vita rendkívül heves volt, a képviselők kiabáltak egymással. A már idézett magyar újságíró szerint szerda délután óta sokat beszélnek arról a szerkesztőségekben, hogyan lehetne enyhíteni a gyűlöletbeszéden, „egy olyan helyzetben, amikor egymáshoz sem tud szólni a két oldal”.
Gesztusok
Voltak persze kísérletek, gesztusok a megbékélésre. Az ellenzéki pártok lefújták a médiatörvény módosítása ellen szervezett pozsonyi tüntetésüket. A leköszönő progresszív köztársasági elnök pedig együtt szólalt meg az utódjával, a már megválasztott (és Fico által támogatott) Pellegrinivel, nyugalmat és önmérsékletet kérve mindenkitől. A jövő hét elején a parlamenti pártok is összeülnek, hogy megpróbáljanak egy közös nyilatkozatot elfogadni a nyugalom fontosságáról, de ez még nem biztos, hogy tényleg összejön.
Ha Fico meggyógyul, majd megmondja
Soltész Árpád író és újságíró régóta erős kritikusa Fico rendszerének, a korrupt elitet pellengérre állító Disznó című regénye és a belőle készített játékfilm nagy siker volt Szlovákiában. Ő azt mondta lapunknak, hogy minden attól függ, Fico mit akar majd, ha felépül. „Nem lehet kizárni, hogy visszafogottabb lesz, de az is elképzelhető, hogy visszaél a mártíromságával, és olyan helyzetet alakít ki, ami után a magyarországi liberálisok nevetve élvezik majd, hogy nekik mennyivel könnyebb Orbán rendszerében.”
Soltész szerint nem látszik még a világos irány a kormánypártok részéről, mert miközben vannak, akik máris bosszút állnának az újságírókon és az ellenzéken, addig Kaliňák például nyugalmat és önmérsékletet kért mindenkitől.
„Az őrült és az épeszű frakció egyszerre van jelen a kormányoldalon, és lehetetlen tíz percnél többet előre jósolni, hogy melyik irány lesz az uralkodó”.
Soltész szerint a teljesen szétesett ellenzék viselkedése most nem oszt, nem szoroz, mert nincsenek abban a helyzetben, hogy akár gesztusok gyakorlásával tompítsák a kormány őrült frakciójának a viselkedését.
Kollai István történész szerint is Fico mondja majd meg, hogy mi lesz a kormánypárt iránya. A várakozása szerint nem visszafogottabb lesz, éppen ellenkezőleg. Szerinte óriási legitimációt ad majd neki a merénylet.
„A karizmát, amit egy gyilkossággal vesztett el, egy gyilkossági kísérlettel szerezheti vissza”
– vélekedett, utalva a Kuciak-merényletre, amely erősen megtépázta Fico erejét, és kettészakította a pártját.
Fico (Orbánhoz hasonlóan) a fősodor és az elitek üldözöttjeként állította be magát, és ezt most igazolva láttathatja, ha felépül. Régóta mondja, hogy egy „jogász-újságíró” elit tönkre akarja tenni, és éppen egy hónapja konkrétan arról beszélt, hogy a hergelésük nyomán akár még politikai gyilkosság is fenyegeti a kormánya embereit. Sokat emlegetik szerda óta ezt a mondatát, mintha megjövendölte volna a saját sorsát, és ezzel igazolhatja az elméletét is, hogy le kell számolni ezzel az elittel.
Kollai szerint fontos különbség a magyar és a szlovák politika között, hogy ugyan mindkét országban nagy a düh az emberekben, de Szlovákiában ehhez nincs ideológiai mankó, nincs intézményesített csatornázása az indulatoknak. Míg itthon vannak békemenetek, aláírásgyűjtések, tüntetések, addig a politika ott jóval kevesebb közösségi élményt nyújt a dühös embereknek, nincs szervezett módja az érzelmek kifejezésének. A politikusok cinizmusa, az integrációra törekvés teljes hiánya ront a szlovákiai helyzeten. Kollai úgy látja, hogy bár Fico felelőssége egyértelmű a szlovákiai közbeszéd durvulásában, a másik oldal is dehumanizálja a politikai ellenfeleit, és ez reménytelenné teszi a feszültség enyhítését. „Csak az alázás megy” – jellemzte a helyzetet.
És ha Fico nem tud visszatérni?
Csáky Pál egykori szlovák miniszterelnök-helyettes (tavalyi interjúnkat itt olvashatja vele) arra figyelmeztetett, hogy ha Fico nem tud felépülni, akkor akár szét is eshet a mostani koalíció, és akár új választás is következhet. Szerinte a három koalíciós párt közötti feszültségeket Fico képes volt kezelni, „ő a háziúr”, de nélküle nem garantált, hogy a Smerből kiszakadt, Pellegrini vezette Hlas, illetve a radikális Nemzeti Párt elviselik egymást. Utóbbi elnöke már a merénylet előtt is koalíciós válságról beszélt, mert magának követelte a házelnöki posztot, amit eddig a köztársasági elnökké választott Pellegrini viselt, de utóbbi pártja ragaszkodik ahhoz, hogy megint ők jelöljenek embert a tisztségre.
Csáky szerint a Smer sem egységes, legalább három, területi alapon szerveződő frakcióból áll, és Kaliňák csak a nyugatiak bizalmát élvezi, a középső és a keleti részét nem. Ráadásul „sok vaj van a fején”, amit elő lehet hozni, úgyhogy nem biztos, hogy képes lesz hosszabb távon is átvenni Fico helyét – bár most úgy néz ki, hogy ideiglenesen átveheti a kormányzást.
Csáky úgy érzi, hogy az érzelmek nem csillapodnak, komoly frusztráció érezhető mindkét oldalon. Vannak olyan hangok a kormányoldalon, amelyek revansot szeretnének, míg az ellenzéki közönségtől olvashatók olyan megjegyzések, hogy a merénylő pancser volt, és valakinek be kéne fejeznie, amit elkezdett. „Egy biztos: a bizonytalanság” – mondja a veterán szlovákiai magyar politikus.
Nyitókép: AFP
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt
