Fideszes mintát másolva hiszterizálják Lengyelországot – Válasz Online
 

Fideszes mintát másolva hiszterizálják Lengyelországot

Magyari Péter
| 2023.08.22. | Nagytotál

Bogárzabáló, kerítésdöntő, brüsszelita ellenzékkel riogat a lengyel kormány, amire a válasz, hogy Kaczyńskiék az asszonyverő alkoholisták cimborái. A kormány kommunikációja és a töredezett ellenzék dilemmái nagyon hasonlítanak a magyarországi helyzethez. Egy fontos különbség azonban van a két ország között: Lengyelország éppen most válik katonai nagyhatalommá, és ezen nincs ott vita.

hirdetes
 

2016 októberében népszavazást tartottak Magyarországon, a kérdés így hangzott: „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”

A Fidesz-kormány által javasolt helyes válasz a „nem” volt, amire 3,36 millióan szavaztak. 1,2 millióval többen, mint ahányan a Fidesz listájára az előző, 2014-es parlamenti választáskor. A kampánynak éppen az volt a lényege: találni egy ügyet, amivel többen szimpatizálnak, mint magával a párttal, és így bővíteni a tábort.

Idén októberben a lengyelek a következő népszavazási kérdésre válaszolhatnak majd: „Támogatja-e illegális bevándorlók ezreinek befogadását a Közel-Keletről és Afrikából, az európai bürokrácia által előírt kényszerbetelepítési mechanizmus alapján?”

Eltelt hét év a nagyon hasonló magyar népszavazás óta, de a lengyel kormánypárt szerint a recept most is működhet, és sikerülhet több embert mozgósítani, mint amennyi a Jog és Igazságosság nevű kormánypártra (PiS), illetve szövetségeseire, azaz az Egyesült Jobboldal listájára szavazna. 

Október 15-én ugyanis nemcsak népszavazás, hanem parlamenti választás is lesz Lengyelországban. Ahogy Magyarországon is volt népszavazás a 2022-es parlamenti választással egy napon, mind a négy kérdés a gyerekek szexuális nevelésével, illetve nemük átalakításával foglalkozott. A kérdésekre bő 3,6 millió „nem” válasz érkezett, míg a Fidesz listájára 3,06 millióan szavaztak. Utóbbi szám a legnagyobb, amit valaha pártlista kapott Magyarországon a rendszerváltás óta. 

E kiváló választási eredmény és a népszavazás megszervezése között összefüggést láthattak Lengyelországban, hiszen a receptet most lemásolják. Ott is négy kérdést tesznek fel, a következő témákban:

A kormányzat által propagált válasz minden esetben a „nem”, ahogy Magyarországon is volt. Az ellenzék pedig, hasonlóan a magyarországihoz, nem tud érvelni a kormány álláspontja ellen, hiszen nem kampányol senki azok ellenkezőjével. Kénytelenek abban maradni, hogy ők sem akarnak mást, mint a kormány, úgyhogy felesleges az egész.

Donald Tusk, a lengyel ellenzéki Polgári Platform (PO) elnöke, volt lengyel miniszterelnök támogatóihoz beszél a Włocławekben tartott kampányrendezvényén 2023. augusztus 18-án (fotó: MTI/EPA-PAP/Tytus Zmijewski)

Marad részükről a buzdítás, hogy bojkottálják az emberek a népszavazást, ne vegyék át a szavazólapokat. A probléma ugyanaz, mint Magyarországon volt: a választók ezzel lényegében nyíltan szavaznak, hiszen aki nem kér a népszavazási lapokból, az egyben jelzi a helyi választási bizottságnak, hogy nagy valószínűséggel az ellenzékre szavaz. Ez kistelepüléseken okozhat személyes problémát, de azért is fontos, mert segíti a napközbeni mozgósítást: ahol sok az át nem vett népszavazási lap, a kormánypártnak oda kell összpontosítani az erőforrásokat. Az adatok ismerete ugyan mindegyik pártnak lehetőséget ad elvben az utolsó órás akciók megszervezésére, de a lehetőséggel a legerősebb, a legközpontosítottabb, az országosan leginkább jelen lévő párt tud élni a legkönnyebben. Márpedig a lengyel politika abban is hasonlít a magyarra, hogy a kormányzó „illiberális” tömb egységes, míg az ellenzék igencsak töredezett. 

Három, belülről is töredezett blokk

A lengyel ellenzék összességében ugyan erősebb, mint a magyar, de egymással erősen vitatkozó blokkjaik miatt veszekedő közepeseknek tűnnek a PiS-szel szemben. A legnagyobb blokkot a Donald Tusk irányította Polgári Platform (PO) vezeti, ez egy jobbközép tömörülés, amely 2007 és 2015 között kormányzott, Tusk később az Európai Tanács elnöke volt öt évig. 

Tuskék sokáig arra készültek, hogy egyetlen listán fogják össze a teljes ellenzéket, a baloldali progresszívektől a konzervatív kisgazdákig.

Nem véletlen, hogy Tusk fel is szólalt 2022. március 15-én Budapesten, az összellenzéki tüntetésen – Márki-Zay Péter, Dobrev Klára és Jakab Péter mellett –, és élénken figyelte, mi sül ki a magyar kísérletből. Miután varsói kollégáival látta, hogy semmi jó, az egylistás ötletet elvetették.

A példa inkább a 2021. októberi cseh választás lett, ahol egy konzervatív jobboldali és egy liberális–progresszív blokkba szerveződött az ellenzék, és a két lista végül, ha szorosan is, de legyőzte Andrej Babiš pártját.  

A mérsékelt lengyel ellenzéki erők végül azonban nem két, hanem három blokkba szerveződtek, és ugyan koalíciós kormányzásra készülnek, a kampányban egymás ellen is küzdenek. A Tusk-féle PO négy kisebb párttal (van köztük liberális, zöld, szociálliberális és libertariánus is) Polgári Koalíció néven szervezett szövetséget, már 2019-ben is így indultak. Számos nagyvárosban, így például Varsóban is ők adják a polgármestert. A felmérések szerint 7 százalékponttal vannak lemaradva a népszerűségi versenyt vezető kormánypárti listától, a mostani állás szerint a szavazatok 29 százalékára számíthatnak, míg a PiS 36-ra.

A két másik nagyobb ellenzéki blokk egyaránt 10 százalékon áll. A „Harmadik Út” lista két pártot tömörít, a Lengyelország 2050 nevű nemzeti liberális pártot és a PO-val korábban koalícióban kormányzó, kereszténydemokrata Lengyel Néppártot. Előbbi a városi, utóbbi a falusi szavazókat próbálja megszólítani, és összefogásuk inkább kényszeren, mint elveik közösségén alapul. Külön-külön ugyanis nem biztos, hogy megugranák az 5 százalékos bejutási küszöböt, de együtt reális esélyük lehet a közös listákra vonatkozó 8 százalékos határ átlépésére. Tuskéktól valamivel jobbra állnak, de korántsem értenek egyet mindenben egymással, a néppárti szekció például támogatja a mostani kormány szigorú abortusztilalmát, míg a Polska 2050 hajlana elismerni a nők önrendelkezési jogát. Ezt végül a mostani kampányban úgy oldották fel, hogy semlegesek maradtak, és azt ígérték, hogy ha hatalomra jutnak, népszavazáson dőlhet el a kérdés.

Legfontosabb témájuk az oktatás színvonalának emelése: azt ígérik, hogy a GDP 6 százalékát költik majd az iskolákra (Magyarországon ez az arány 4,7 százalék), kötelezővé tennének napi legalább egy angolórát (Magyarországon testnevelésből kötelező napi egy), minden intézményben lenne iskolapszichológus, és ingyenessé tennék a menzát. A szövetségnek sokáig az volt a fő üzenete, hogy elég a Kaczynski–Tusk-háborúból, van harmadik út is. Csakhogy a koalíciós készülődéssel végső soron Tusk mellé sodródtak, hiszen ha nyerne az ellenzék, akkor Tusk a miniszterelnöki szék várományosa, és ez a helyzet gyengítette a pártszövetséget.

Szymon Hołownia, a Lengyelország 2050 és Władysław Kosiniak-Kamysz, a Lengyel Néppárt elnöke a Harmadik Út (Trzecia Droga) kampányrendezvényén Grodzisk Mazowieckiben 2023. június 24-én (fotó: NurPhoto/Andrzej Iwanczuk)

A harmadik nagyobb mérsékelt ellenzéki blokk a Baloldal nevet viseli, és egy nagyon vegyes társaságot hozott össze. A régi, állampárti gyökerű baloldal teljesen összeomlott Lengyelországban, a mostani pedig már 21. századi szerveződésekből állt össze: szakszervezetekből, feminista, zöld, jogvédő és újbalos csoportokból meg néhány kisebb progresszív pártból. A lengyel kormány hasonlóan elkötelezett LMBTQ-ellenes propagandát folytat, mint a magyar, és ezzel szemben ez a politikai tömb foglal állást a leghatározottabban. 

A három tömb együtt már hónapok óta erősebb, mint a kormányoldal, de nem elég erős ahhoz, hogy többségük legyen a parlamentben. A mérleg nyelve ezért sok lengyel elemző szerint a Szabadság és Függetlenség Konföderáció lesz. És ez sokakat aggaszt az ellenzéki oldalon.

Fiatalok, mindenkitől jobbra

A Konföderáció 13 százalékon áll, és az egyetlen párt, amelyik a nyáron erősödni tudott. A kormánynál is EU-ellenesebb, homofóbiában és antiszemitizmusban is élenjáró pártról van szó, miközben radikálisan neokonzervatív gazdasági programjuk van: a kormányt elsősorban azzal támadják, hogy túl sokat osztogat. Jelentősen megvágnák a szociális kiadásokat, és több pénzt hagynának a vállalkozók zsebében.

A Konföderáció elsősorban a fiatal férfiak között népszerű, a párt vezetőinek többsége is 40 év alatti férfi. Néhány éve még oroszbarát politikusaik is voltak az első vonalban, de a háború óta őket visszahívták, Lengyelországban nincs tere az oroszpárti szólamoknak 2022 februárja óta. Viszont a Konföderáció az egyetlen erő, amelyik napirenden tartja az ukrán menekültek okozta problémákat. Lengyelországban egymillió ukrajnai menekült él, ezzel a lakosság 2,5 százalékát teszik ki. Sőt, ha a háború előtt érkezett vendégmunkásokat is számítjuk, akkor ennél is többen vannak. Ellátásukon a mostani kampányban csak ez a párt spórolna.

A Konföderáció azt állítja, hogy egyik oldallal sem akar kormányozni, de mivel ideológiai szempontból a kormányzó PiS-hez áll közelebb, a lengyel lapok elképzelhetőnek tartják, hogy majd kívülről támogassák Kaczyńskiékat. Ezzel folyamatosan zsarolhatják és még inkább jobbra tolhatják a kormányt.

Vannak azonban lengyel újságírók, akik szerint a Konföderáció tényleg nem alkuszik, hanem kivár, amíg a PiS vezetői és szavazói elöregednek annyira, hogy átvegyék a vezető pozíciót a jobboldalon. „Egy vagy két ciklust kivárni, amíg Kaczyński kiöregszik vagy meghal, nem nagy ár egy ilyen fiatal pártnak” – vélekedett egy országos lengyel lap politikai elemzője. 

A mostani erőviszonyok alapján könnyen patthelyzet jöhet az októberi választás után, amikor egyik nagy tömbnek sem lesz többsége a parlamentben, és esetleg mindkét oldal a Konföderáció kegyeit keresi majd, hogy legalább kívülről támogassa őket. 

Osztogatási verseny

A 2022-es választás előtt a magyar kormánypárt sosem látott osztogatásba kezdett: a gyerekeket nevelők visszakapták az előző évben befizetett személyi jövedelemadójukat, volt 13. havi nyugdíj, fegyverpénz stb. A lengyel választási kampányt is meghatározza az osztogatás, igaz, itt nem előre adják a pénzt, hanem 2024-re ígérik. A kormánypárt gyerekenként 500-ról 800 złotyra (42 ezerről 68 ezer forintra) ígéri emelni januártól a családi pótlékot. Ezt az ellátási rendszert a PiS vezette be, és nagyon népszerű intézkedés volt, csak éppen mostanra kezd elinflálódni a 2016-ban még nagyvonalúnak számító juttatás. (Az EU-ban idén Magyarország után Lengyelországban a legmagasabb az infláció.) A kormány azt is megígérte, hogy a 18 éven aluliak és a 65 évnél idősebbek ingyen válthatják ki a receptre felírt gyógyszereiket, ha hatalmon maradhatnak. 

Az ígérgetési versenybe Tuskék is beszálltak: jelezték, hogy támogatják a 800 złotys támogatást a gyerekek után, de ezen felül havi 1500 złotyt (128 ezer forintot) adnának azoknak a nőknek, akiknek 3 éven aluli gyerekük van, és közben munkába állnak, hogy fizetni tudják a magánbölcsit, a bébiszittert vagy éppen a nagymamát. A közalkalmazottaknak 20 százalékos fizetésemelést ígérnek. Továbbá bejelentették, hogy nulla százalékos lakáshitelt kaphatnak azok a 45 év alattiak, akiknek még nincs a saját nevükön ingatlanjuk. A Baloldal rögtön tiltakozott, hogy szerintük inkább ingyenes állami bölcsődék és szociális bérlakások építésére kellene költeni ezt a pénzt, előre jelezve, hogy az ígéreteket a várható viták miatt nem lesz egyszerű teljesíteni akkor sem, ha az ellenzéknek sikerülne kormányra kerülni. 

Nincs kímélet

A nagy ígérgetések mellett a negatív kampányé a főszerep, amiben visszatérő kulcsszó a „gonosz”. Kaczyński, a PiS elnöke és a 2015 óta tartó kormányzás kulisszák mögött álló irányítója néhány hete bejelentette: „Donald Tusk a megtestesült gonoszság, egyszerűen a gonosz maga.” Morawiecki miniszterelnök ehhez csak annyit tett hozzá, hogy „Tusk a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázat, hiszen a brüsszeli elit ügynöke. Úgyhogy küldjük vissza oda, ahonnan jött” – és itt nem Gdańskra, Tusk szülővárosára, hanem Brüsszelre gondolt, ahol a lengyel politikus a 10-es évek második felében élt. 

A diabolikus minősítések és az ügynöközés nem idén nyáron kezdődött. Amikor 2021-ben Tusk visszatért a lengyel politikába, azt mondta, azért jött, hogy „harcoljak a PiS gonoszsága ellen”, és a kormánypártot „100 százalékig” az orosz érdekek ügynökének nevezte. A háború óta azonban nehéz lenne az ukránoknak legtöbb támogatást nyújtó ország kormányát orosz ügynöknek nevezni, viszont Tuskon rajta maradt a bélyeg: a kormány következetesen brüsszeli vagy berlini ügynöknek nevezi. 

Tusk erre azzal vágott vissza, hogy a mostani kormány az, amelyik idegen érdekeket szolgál ki, ráadásul diktatúrák érdekeit, hiszen az állami olajvállalat egy részét eladták a szaúdiaknak és a magyaroknak – utóbbival arra utalt, hogy a MOL 410 benzinkutat vásárolt Lengyelországban.

Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök helyi lakosokkal találkozik a délkelet-lengyelországi Gorlicében tartott kampányrendezvényén 2023. augusztus 18-án (fotó: MTI/EPA-PAP/Grzegorz Momot)

Magyarországról hallgatva ismerősnek tűnhet az az éles támadás is, amit Tusk mint a migránsok potenciális támogatója kap – abból kiindulva, hogy az ellenzéki vezető szerint az EU-s szabályokat be kellene tartani. Morawiecki miniszterelnök például egyik beszédében azt mondta, hogy Tusk „nemi erőszakot, gyilkosságokat, gyújtogatásokat és rombolást” akar Lengyelországra szabadítani. Volt, hogy Tusk mucsaizással válaszolt. Egyik kampánygyűlésén például szóba hozta annak a nyolcéves kisfiúnak a tragédiáját, akit idén májusban a nevelőapja vert agyon. „Én vagyok az utolsó, aki politikát csinálna ebből. De mit lehet mondani, amikor évek óta úgy élünk, hogy az állam vezetői az erőszakot népszerűsítik, és az oktatási miniszter szerint el lehet fenekelni a gyerekeket? (…) Manapság azok az élet császárai, akik isznak, verik a feleségüket, verik a gyerekeiket, és hosszú évek óta nem piszkolták be munkával a kezüket.” 

Brüsszelezés, Berlinezés

A lengyel kormány abban is hasonlít a magyarra, hogy 2021 óta egyetlen eurócent friss támogatást sem kapott az EU-tól, jogállamisági problémák miatt. Bár a lengyel helyzet kevésbé összetett mint a magyar, és ezáltal a varsói kormány könnyebben hozzáférhetne a befagyasztott forráshoz, ha rugalmasabb volna, a lényeg ugyanaz: nem kapnak pénzt, az ellenzék emiatt támadja a kormányt, a kormány pedig a brüsszeli elit szekértolójának nevezi az ellenzéket. 

A varsói és budapesti kormánypropaganda között annyi a látványos különbség, hogy nemcsak Brüsszel a démoni város benne, hanem Berlin is. Ami a Fidesznek Soros György Birodalma, az a PiS-nek Németország.

Augusztus közepén a lengyel parlament a kormánypárti képviselők szavazataival például olyan politikai nyilatkozatot fogadott el, amelyben többek között ez áll: „A Lengyel Köztársaság minden, a lengyel választást érintő külföldi befolyásolási kísérletet a lengyel állammal szembeni ellenséges cselekményként értékel, és eltökélten küzdeni fog ellene. (…) A 2015 óta kormányzó erők az EU domináns csoportosulásainak folyamatos támadása alatt állnak, és ebben különösen nagy szerepe volt a német politikusoknak. (…) Egy olyan ország politikusairól van szó, amely a demokratikus intézményeket csak az első világháború után kikényszerített békefeltételek részeként volt hajlandó bevezetni, és csak az általa indított második világháború utáni vereség nyomán, a Szövetségesek erőltetésére visszaállítani. Egy ilyen országnak nincs jogalapja másokat kioktatni demokráciából.” E szavakhoz képest a magyar parlament hasonló politikai nyilatkozatai, mint amiben például az Európai Parlament feloszlatását javasolják, udvarias vitatkozásnak tűnnek retorikai értelemben. 

Rovarfogyasztás ügyében is vannak magyar–lengyel párhuzamok. Magyarországon különösen a 2018-as választás előtt beszéltek sokat arról fideszes politikusok, hogy a sorosista és brüsszeli világ rovarok evésére kényszerítheti a magyarokat. Fazekas Sándor akkori földművelésügyi miniszter például így fogalmazott egy csepeli lakossági fórumon, ahol Németh Szilárd vendége volt: „Rovart egyáltalán nem eszik a magyar ember. De hogyha ezt az értékrendet, ami a keresztény Európa értékrendje, föllazítják, elavult, üldözendő, van helyette más: ilyen másság, olyan másság. Étkezésben is, az ember elveszíti az igazodási pontot.”

A lengyel földművelésügyi miniszter helyettese a mostani kampányban pedig így fogalmazott: „Szárított lisztkukac, porrá zúzott tücsök – többek között ilyen rovarokat neveznek az eurokraták és Rafał Trzaskowski (Varsó polgármestere) újfajta élelmiszereknek. (…) Mi, konzervatívként és lengyelként a normális lengyel ételeket választjuk, a lengyel húst és a lengyel tejtermékeket.” Míg a kormány döglött sáskákkal tömött hamburgerekkel kampányolt idén tavasszal, addig az ellenzéknek annyi jutott, hogy elmondják, nem akarnak senkit sem bogarak evésére kényszeríteni. Trzaskowski egyenesen steak fogyasztására biztatott. Aztán nyáron jött a kampány újabb eleme: Kaczyński arról tájékoztatta a lakosságot, hogy az EU be akarja tiltani a gombászást, és ehhez az ellenzék lelkesen asszisztál. 

A fegyverkezésben konszenzus van

Egyetlen témáról nincs igazán vita ebben a kampányban: a fegyverkezésről. Pedig GDP-arányosan Lengyelország költi a NATO-ban a legtöbbet a hadseregére idén, 4 százalékot. Már tavaly is csak az Egyesült Államok és Görögország előzte meg a lengyeleket, de most az élre ugrottak. A legmodernebb amerikai és koreai fegyvereket vásárolják óriási tételben – tankokat, HIMARS rakétavetőket, F-35-ös repülőket – és törvény kötelezi az államot, hogy legalább a GDP 3 százalékát a következő években is a hadseregre költse. A katonaság állományát 175 ezer főről 300 ezerre növelik, és ha tartják a terveket, akkor a 30-as évekre a lengyel hadsereg erősebb és mindenképpen nagyobb lesz a németnél. Augusztus 15-én, a lengyel fegyveres erők napján, a modernkori lengyel történelem legnagyobb katonai parédéját tartották Varsóban, 2000 katona, 92 harci repülő és 200 páncélos jármű felvonultatásával.

Amerikai M1A1 Abrams harckocsik gurulnak a lengyel hadsereg napján, a szovjet Vörös Hadsereg felett 1920-ban aratott lengyel győzelem évfordulóján tartott katonai parádén Varsóban 2023. augusztus 15-én (fotó: MTI/AP/Czarek Sokolowski)

Lengyelország európai nagyhatalom akar lenni, és ebben a középtávú stratégiában nincs érdemi vita a politikai oldalak között. Ugyanígy nem kérdés, hogy a szomszédban dúló háborúban Ukrajna mellett állnak. Még annak ellenére is, hogy a két nép viszonya erősen terhelt. A második világháborúban az ukránok mintegy százezer lengyelt gyilkoltak meg Kelet-Galíciában (ez volt az úgynevezett volhíniai vérengzés). A tragédia 80. évfordulója alkalmából Zelenszkij ukrán és Duda lengyel elnök együtt emlékeztek, és egyszerre adták ki a következő szöveget: „Az emlékezés összeköt. Együtt erősebbek vagyunk!” És miközben hisztérikusságig fajult a választási kampány – a riválisok bogárzabálónak vagy éppen alkoholista bunkónak minősítik egymást a riválisok –, addig erről a békülésről és az Oroszország elleni küzdelem támogatásáról nincs vita köztük.

Ha az ellenzék két ciklus után leváltaná a PiS-t, nagyot fordulna a lengyel kormány és az EU viszonya; vélhetően enyhítenének az elképesztően szigorú abortusztörvényen, sok minden megváltozna Lengyelországban. De az kizárt, hogy ne lengyel területről érkezzen továbbra is az ukrán hadsereg új fegyvereinek a java, és hogy a következő kormány ne követeljen újabb és szigorúbb szankciókat Brüsszelben Oroszország ellen. Lengyelország történelmi lehetőséget lát az oroszok meggyengítésében és a hadseregük megerősítésében, illetve abban, hogy Washington immár a legfontosabb EU-s szövetségest látja benne. A mostani belpolitikai küzdelem és kulturális háború fontos, de aligha lehet olyan hatása, mint az igazi háborúnak, amelynek peremén Lengyelország éppen átalakul.


Nyitókép: Jarosław Kaczyńskit ábrázoló bábu („az én hibám” felirattal) egy kormányellenes tüntetésen Krakkóban 2023. augusztus 18-án (fotó: NurPhoto/Klaudia Radecka)

Ez a cikk nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>

hirdetés

#Donald Tusk#Európai Unió#háború#Jaroslaw Kaczynski#Jog és Igazságosság#kampány#Lengyelország#Mateusz Morawiecki#Ukrajna#választás