Az utolsó magyar király mintát adott Európának – „Károly 100” történelmi kerekasztal [HetiVálasz 137]
Szent Istvánnal kezdődött, IV. Károllyal véget ért a történelmi Magyarország, a kereken 100 évvel ezelőtt meghalt utolsó magyar király mégsem negatív figura, sőt sokkal többet kellene tanulnunk magatartásából, lelkiségéből – mondják augusztus 20. elé időzített podcastadásunk vendégei. „Károly király és Habsburg Ottó öröksége is a mai Nyugat-Európa, amely képes volt tanulni két világháború borzalmaiból. A Kelet viszont nem tanult: ennek a következménye az orosz-ukrán háború” – mondja Kovács Gergely, a Károly 100 kötet szerkesztője. „A magyar közgondolkodás meg fogja haladni a kuruc-labanc ellentétet, és az I. világháború előtti utolsó 50 békeév is egyre jobban felértékelődik, mert annyit hozott az országnak, mint azóta semmi” – véli Fiziker Róbert történész. Milyen alternatívát kínált IV. Károly? Jó ötlet volt visszahozni a vármegyéket? Ez is szóba kerül történelmi podcastunkban.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Részletek a műsorból:
A magyar királyság és a történelmi Magyarország Szent István alatt született, és mintegy kilenc évszázaddal később IV. Károllyal (illetve kevéssel utána) szűnt meg. Akkor most ő pozitív vagy negatív figura a magyar történelemben?
Kovács Gergely: Nem Károly veszítette el a történelmi Magyarországot, ez nagyon-nagyon fontos. Ezt egy közösség, legfőképpen a magyarok közössége veszítette el, és határozottan úgy gondolom, hogy nem 1918-ban vagy nem 1920-ban, hanem már 1526-ban. Ami akkor kezdődött, Trianonban „csupán” realizálódott.
Fiziker Róbert: Nagyon sok vád és méltatlan értékelés él IV. Károllyal kapcsolatban. Brigitte Hamann Bécsben élő német történész azon morfondírozott, hogy Károly a „vesztesek védőszentje” lesz előbb-utóbb. És én vele szemben például Apponyi Albertet idézném, aki úgy fogalmazott, hogy Károly „jóhiszemű lélek” volt, Ferenc József pedig azt mondta, hogy egy „jó legény”. […] Nem ő kezdte az I. világháborút: örökölt egy kész helyzetet. A végzet vagy a sors egyszerűen olyan feladatok elé állította, amit egy jobban felkészült uralkodó sem tudott volna abban az adott történelmi helyzetben orvosolni.
Kovács Gergely: A Habsburg uralkodók közül bizonyos szempontból kitűnik, ha mással nem, valóban példás életszentségével és eszmeiségével. Új utakat keresett, amik közül több akár reális lehetőség is lehetett volna, csak nem egy ilyen szörnyű, kilátástalan történelmi helyzetben.
Szokás hangsúlyozni IV. Károly pacifizmusát és azt, hogy 1917 tavaszán konkrét béketapogatózásokba kezdett. Miért, ha egyszer a háború trónörökös-elődje meggyilkolása után tört ki, és ekkoriban (1917) még bízni lehetett a németek és az osztrák-magyarok vezette tömb győzelmében?
Fiziker Róbert: Károly folyamatosan leveleket írt II. Vilmos német császárnak, melyekben arra figyelmeztetett, hogy a Monarchia nem fogja sokáig bírni ezt a háborút. Korát megelőzően látta, hogy közel a kimerülés, és szintén látta azt is – erről szintén megvannak a levelei –, hogy készülnek a forradalmak, készülnek az úgynevezett „felforgató mozgalmak”, és a központi hatalmak uralkodóinak be kell látni, hogy ebben a helyzetben kell béketárgyalásokat kezdeni, és minél többet megőrizni a fennálló helyzetből.
Mi a megfontolandó 2022-ben Károly szellemi örökségéből, különös tekintettel a háborúra?
Kovács Gergely: Nagyon drága árat fizetett Európa, hogy ezt az örökséget, a világháborúk örökségét megtanulja. Ha az elsőből nem is, Nyugat-Európa tanult a második világháború borzalmaiból – Kelet-Európa viszont nem. Ennek szörnyű példája az orosz-ukrán háború. Nem lehet eléggé nagyra értékelni, hogy Európában, legalábbis a nyugati és a középső felén kialakult egy olyan diplomáciai gyakorlat és egy olyan egyeztetési metódus, mely – még ha bonyolult és sok szálon futó is – képes egyensúlyt tartani az ellenérdekelt országok között. Mert ne tagadjuk: itt vannak továbbra is ellenérdekelt országok, naivitás azt gondolni, hogy nincsenek. De már képesek egyeztetni, és kiforrott az a gondolat, hogy nemet mondunk a háborúra, mint érdekérvényesítő eszközre. Azt gondolom, hogy ez Károly király és Habsburg Ottó öröksége is.
Az utóbbi időben a vármegyék és a főispánok visszatérésével hol viccként, hol komolyabban felvetődött, hogy ez a királyság előszobája-e. Közeleg a restauráció? Vagy ez újabb gumicsont a szekértáboroknak?
Kovács Gergely: Én személy szerint nagyon örülnék az apostoli királyságnak, ha az modern lenne, és a jelent és a jövőt szolgálná. De a magyar társadalom nagy része ezzel kapcsolatban már döntött, nem is egyszer. […] Úgy gondolom, hogy a hagyományainknak organikusnak és élőnek kell lennie, ne változtassuk őket össze-vissza, ne csemegézzünk belőlük. Általános tanulságként valahogy úgy lehetne fogalmazni, hogy a történelem nem svédasztal, ahonnan össze-vissza eszegetünk, hanem a történelem ugyanúgy, mint az életünk, egy organikusan változó, alakuló, élő és mindig a jelenünket és a jövőnket szolgáló valóság.
Fiziker Róbert: Igen, ahogy a történelmet nem lehet végleg eltörölni, úgy szelektálni, mazsolázni sem. Felhúzhatok én a Várban olyan épületeket, amelyek korábban ott sem voltak, és akkor abból majd formálódik egyfajta Disneyland. Nem biztos, hogy ez jó út – azzal együtt, hogy elismerem, a Budai Várat rendbe kell tenni. […] Itt Habsburg Ottóhoz kell visszatérnünk. Amikor ’38-ban felvetődött, hogy esetleg visszatérhet Ausztriába, akkor azt mondta, hogy ő erre nem képes, mert nincs meg az a történelmi helyzet. Aztán amikor ’89-ben, a rendszerváltás környékén a kisgazdák felvetették, hogy esetleg ő legyen köztársaságielnök-jelölt, akkor megint csak udvariasan visszautasította, mert azt mondta, hogy mint minden történelmi folyamatnak, ennek is meg kell érnie.
A műsorban hivatkozott könyvről bővebb információk itt. A IV. Károly első visszatérési kísérletéről szóló ismeretterjesztő filmet itt lehet megnézni.
